Otthonszülés! Geréb Ágnes (beszélgetés)
Mint mindig, most is nagyon egyetértek veled! Két gyereket szültem itthon, az elsőnél még óriási orvosi ellenállással - nem azért, mert probléma volt velünk, hanem mert a dokival volt probléma - szerencsére annyira erős volt a hitem és annyira nem féltem attól, hogy probléma adódik, ha itthon maradhatok, hogy volt egy csodálatos szülésem.
A kisfiamnál már másik nődokihoz jártam terhesgondozásra (úúútálom ezt a szót), ő pedig simán azt mondta: eszembe se jusson, hogy probléma lehet. Válaszottam, ahogy ő ismer engem, a lehető legjobban választottam, semmi baj nem lesz, minden jót kíván és várja a telefonomat, hogy milyen is a kisember, amikor kibújt!
Na ilyen doki kéne még egy néhány minden kórházba!
Nálatok ilyen férfiak teremnek? :)
Sajna itt legalábbis ahogy én látom nem ez a helyzet.
Ha csak a páromat veszem alapul: első gyereknél 22 éves volt, szinte gyerek - a mostani állapotához képest-, UH-ra se kísérte az akkori feleségét, és nála a gyereknevelés kimerült abban, hogy játékokat vett a fiának, illetve, hogy később eljárt vele néha focizni.
Most persze szóltam neki, hogy ez egy picit több feladat lesz ( UH-ra is először félve jött el, de azóta mindig kérdezi, hogy mikor megyünk, óvodai programok, házi feladatokban besegíteni, stb...). Nem akadt ki, szerintem most ért meg rá. Persze most már tudja, hogy az 1. szülöttet elhanyagolta, (nem pénzzel ajándékokkal kellett volna kimutatni a szeretetet), most azt is igyekszik pótolni- nem irigylem emiatt.
Ja, mikor először mondtam, hogy szeretném, ha bejönne velem a szülőszobára lesápadt! :D Hiszen az elsőnél sem volt bent.
Szerintem tudat alatt mindenki fél ki kevésbé ki jobban a szüléstől,az orvosnak valóban sok szerepe van,hogy oldja ezt a félelmet
DE...félhetünk valamitől ,mégis sikerül
-vehetünk valamit könnyedén ,nem sikerül.
A tudatalattit sajnos befolyásolni nem lehet.
Olyan ez mint az óceán-felette a tudat alatta a tudatalatti.Sok-sok apró összetevő befolyásolja a szülést,még egy véletlenül elejtett mondat a z apa vagy más szájából.
Az, hogy valamire készülsz szövegesen, nem jelent gyakorlatilag semmit, ha tudatalatt tele vagy félelmekkel. Mondani bármit lehet (naná, egy egészséges, normális anya miért is készülne császárra?), ha nincs mögötte valós hit is! Ha a lelke mélyén a nő a császármetszéstől retteg, mert a szüléssel kapcsolatban tele van félelmekkel, akkor ez a tudatos vagy tudattalan belső stressz, görcsölés, gátlás bizony ténylegesen is okozhat komplikációkat a szülés folyamatában, aminek lehet császár a vége. (És akkor még nem is említem az orvosi beavatkozások által kialakult császármetszéseket, amiből ugyancsak nincs kevés. :( Sőt. Szerintem az esetek többségében maguk az orvosok a felelősek azért, hogy császármetszésig jut el egy szülés. Kezdve ott, hogy a szülés során ők VEZETNEK, nem maga a szülő nő. )
Nem véletlen, hogy Dr. Bálint alternatív szobája is 1 %-os császármetszési arányt mutat a kórház 30%-os arányához képest! Ugyanígy az se véletlen, hogy az osz is ezt mutatja.
Aki hisz a sikeres, komplikációmentes szülésében, önmagában, szülési képességében, a természet rendjében (és nem retteg tőle tudatalatt se), annak jóval nagyobb az esélye arra, hogy meg is fogja tudni valósítani, mint annak, aki csupán "nem császárra készül". A két dolog nem egyenlő!!!
A maradék esetre meg természetesen be kell számítani, hogy garancia sehol sincs semmire. Mégse mindegy, miben bízunk.
Fura kérdés ez...
Szerintem nem lehet elválasztani egymástól a két dolgot. Egy apa - csakúgy, mint az anya - ugyanúgy "születik" is, mint amennyire tanulási folyamat is a dolog. Azt hiszem, valahol egész életünkben tanuljuk a szülővé válást, készülődünk rá, ki tudatosabban, ki kevésbé, mikor hogy... Aztán a 9 hónap alatt kiéleződik a figyelmünk a szülőségre: bújjuk a könyveket, halljuk a híreket, nyitott fülekkel hallgatózunk úton-útfélen, rokonok körében, bárhol...Olyan dolgokat is meghallunk, olyan dolgokra is felfigyelünk, mint előtte soha. Mégis, abban a legelső szent pillanatban, amikor kibújik első csemeténk, akkor vele együtt mi is "születünk" anyává, apává.
Szerintem ilyenkor a nőnek kisebb gondja is nagyobb mint hogy a férje épp a barátaival bulizik-e vagy sem :-))
(Én például még örültem is, hogy a barátok is örülnek a gyerekünknek.
Szakember: bába (általában rendelkezik szülésznői végzettséggel is, de nem a papírtól lesz valaki jó bába)
Megfelelő műszerek biztosítása: 15 kilós a bábatáska, van abban minden, ami egy normális lefolyású szüléshez akkor kell, ha netán valami gond adódna. Sőt, még annál is több. Szívhang hallgató, ollók, gyógyszerek, tapaszok, varráshoz eszközök, lélegeztetéshez használatos dolgok, stb. Most hirtelen ennyi jutott eszembe.
Kórház távolsága: eddig is be volt tartva a max. 20 perc, ami alatt azt kellett érteni, hogy átlagos forgalom esetén húsz perc, beleszámítva akár a pesti dugót is.
Ami eddig hiányzott: háttérkórház. Nyugaton úgy működik, ha kórházba kell vinni egy osz nőt, akkor megy a telefon, s annyi idő alatt, míg beérnek az anyával, a kórház felkészül a fogadására, előkészíti a műtőt. Ez csak hozzáállás kérdése, nem több.
:D
Nos ilyenkor bánom, hogy anyám nem tud/ akar netezni.
Vele is meg kellene értetni, hogy a 26-30 nem idős, nem késett le semmiről.
Évek óta hallgatom, hogy bezzeg ő már 21. évesen megszült engem, 24 évesen a hugomat..... És mi lett a vége? Rá 15 évre válás, és közben folyamatos veszekedés. Na ezért nem szabad idejekorán szülni, csak mert a szokás, vagy szülők azt diktálják!
Általában a férj szokott a szülő nő mellett lenni (valami miatt az édesanyákat nem szokták szeretni, erről nem tudok nyilatkozni), a nagyszülők az előző gyerekekre vigyáznak a másik szobában...
De mindenki annyi emberrel veszi magát körül, ahogyan neki tetszik, ahány ház, annyi szokás, semmi közünk hozzá.
Szövegértés, szövegértés...:)
" akkor már a tanfolyamért se kell fizetni. és ez családi fizetés, tehát korlátlan számú családtag ülhet be oda"
A tanfolyamról volt szó, azaz a tanfolyamra ülhet be korlátlan számú családtag.
Bár abban is igazad van, otthon nem korlátozza senki, hányan vannak jelen.
Ha pedig a régi családi hagyományokra tekintek vissza (az 50-es évek előtt), bizony, a születés a mi kultúránkban is ünnep volt, amikor nagyon sok rokon összegyűlt a háznál. A nők a szülő asszony köré, a férfiak pedig egy másik szobába, ahol akár kártyázhattak, iszogathattak, míg teltek az órák. Későbbiekben a férfi (akkor már csak az apa egyedül) a kórházak folyosóján toporgott...)
Mégegyszer megkérlek,hogy szálljál le rolam!
Nem írok neked semmit már régen,amikor megvédtelek kaptam tőled eleget!!!!
Soha sem néztem be az OCD topikba. Sőt! Azt se tudom mi az az OCD,de most megnézem...
Szerintem nekem címezte a méz,mert az OCD topikban azt írtam egy 26 éves fiúnak,hogy 20onévesen nekem is enyhébb volt.
És ez sajnos tény,hogy 30 fölött erősödik föl OCD.