Otthonszülés! Geréb Ágnes (beszélgetés)
Én ezt értem!!!!
Viszont ezen a fórumon némelyek kategorikusan elutasítják a kórházban szülést még akkor is,ha csak bába van jelen és orvos nincs!
Ők kizárólag otthon, de mindenképpen KÓRHÁZON KÍVÜL akarnak/szeretnének szülni.
Ezért írtam alább amit, mert az őket támadók ezt az érvet hozzák fel, amit Te is leírtál: intézményben, pár lépésre az orvostól, műtőtől...
Ezzel maximálisan egyetértek!!
De ezen a fórumon (OTTHONSZÜLÉS) néhány társunknak nem fér bele a KÓRHÁZBAN szülés, mert szó szerint értik azt, hogy OTTHON!
Ezért írtam azt alább, amit.
Ők a saját maguk szülését nem tudják csak otthon elképzelni, de ha másnak háborítatlanul kórházban tetszik tessék. Mindenki joga hogy úgy szüljön ahogy akar- hát én ezt vettem ki a szavaikból.
Egyébként az említett mondat csak kiragadott rész egy hoszú cikkből. Olvasd el és akkor rájössz miért nem tesz az otthonszülés alá. Én olvastam!
Változatlanul nem egyről beszélünk!
Otthonszülés nem = kórházban szülés.
Ezt valahogy nem akarod megérteni.
Pl. DODICA határozottan elutasítja a kórházban szülést még akkor is ha csak bába van jelen orvos nélkül (legalábbis én így értettem).
Továbbra sem értem (minden tiszteletem mellett), hogy mit nem értesz?
Kórházi szülés esetén csak a bába van ott nincs orvos és az egész terhességet ő kiséri végig- ezt jelentte a hozzászólás- vagyis nincs ORVOS
Ha érdekel itt ateljes cikk. És nem a korházban, orvossal való szülés mellett érvel, de nem ám. Hanem amagyar katasztrófális helyzetet jellemzi.
Nézetem szerint azért tett alá az osz-nek, mert itt hónapok óta azon megy a vita, hogy OTTHON és nem KÓRHÁZBAN akarnak szülni (DODICA, Dumboci stb)
Az általam lereagált hozzászólásban pedig azt olvashatjuk, hogy bába kíséri be a KÓRHÁZBA.
Mit nem értesz ezen??
Ezzel a hozzáállással akarva/akaratlanul alátettél az otthonszülőknek!
Valószínűleg erre:"a bába kíséri be az anyákat a kórházba.."(hova????????) nem csak én figyeltem fel!
Marsden Wagner professzor ezt mondja egy előadásán:
Látják? Nagyon érdekes, hogy az orvosok Magyarországon azt mondják, hogy azért van szükség az orvosok
jelenlétére a szülésnél, mert azt akarják, hogy az biztonságban folyjék le. Erre én azt mondom, hogy ez egy érdekes
állítás. Európában kevesebb babát és anyát veszítenek el, mint Magyarországon.
Skandináviában az esetek 75-80%-ban a bába kíséri be az anyákat a kórházba, õ gondozza, õ látja el tanácsokkal,
kíséri a szülést s az anya nem is találkozik orvossal. Ez, az összes szülés 75-80%-ára jellemzõ! És kevesebb babát
veszítenek el, mint önök itt Magyarországon. Hát, hogy mondhatják, hogy biztonságosabb több orvos jelenlétében
szülni?!
Az otthonszülés egy LEHETŐSÉG, de nem kell attól tartani, hogy kötelező lesz. Aki otthon szül, az is szereti a gyerekét, annak is a gyerek a legfontosabb.
6 x szültem otthon, és úgy gondolom, hogy mindent megtettem a biztonságunkért, a háborítatlanságunkért.
Nem gondolom, hogy rosszabb van jobb lennék bárkinél, aki kórházban szült volna, inkább MÁS.
Nagyon jól értettem én, hogy mit írt. Épp azért válaszoltam, amit. :)
Ugyanis miért olyan biztos valaki abban, hogy ha kórházban szül, akkor mindent megtett a gyerekéért, amit csak lehetett? Ám legyen... Aki a kórházban bízik, az így gondolja, ebben hisz.
Ugyanakkor miért gondolja bárki is, hogyha éppenséggel valaki nem a kórházat választja a szülése helyszínéül, akkor az ő esetében más a helyzet? Aki otthon szül, az is tudja, hogy mindent megtett a gyerekéért, amit csak lehetett. Ő abban bízik, úgy gondolja, abban hisz.
A kérdés most már csak az, aki a kórházakban bízik, honnan veszi a bátorságot, hogy elítélje mindazokat, akik meg másképp gondolják? Honnan veszi, hogy ő többet tesz a gyerekéért? Miért olyan biztos abban, hogy neki van igaza? És mégha biztos is benne, milyen alapon ítéli el azokat, akik otthon szülnek? (Tisztelet a kivételeknek, természetesen.) Az ő igaza csak önnön magára érvényes.
Nem az otthonszülők azok, akik nem képesek elfogadni mások hitét, gondolkodását, döntését... Pedig nyilvánvalóan nekik is megvan a saját igazságuk atekintetben, hogy az osz-t választják. Mégis, egyetlen osz se szokta becsmérelni a másik döntését, nem hangoztatja, hogy de igen, szülj otthon, mert az jobb, akkor többet tettél a gyerekedért (holott így gondolja, ha nem így lenne, kórházba menne szülni).
Hogy jobban megérts: én egész életemben hibáztatni fogom magamat azért, hogy az első gyerekemet nem otthon hoztam világra.
Az utolsó mondatod korrekt, örülök neki. :) A kölcsönös elfogadáson lenne a hangsúly.
Szerintem o nem igazan igy ertette amit leirt,ahogyan te. En inkabb ugy ertelmeztem,hogy ha a korhazban egy orvosi muhiba miatt tortenik valami,akkor tudod hogy te mindent megtettel amit csak tudtal. Ezzel szemben ha otthon tortent volna valami,akkor lehet,hogy egesz eletedben magadat hibaztatnad,hogy miert nem korhazban szultel,ahol esetleg gyorsabb ellatast kaptal volna.
Azt ertem,hogy ti,akik az osz.-t tamogatjatok valasztjatok,ugy erzitek hogy ti akkor tesztek meg mindent ha otthon szultok.
"Szerintem aki anyává válik, az nem nézheti többé csak saját magát, onnantól a gyereknek kell a legfontosabbnak lennie!"
Bizonyára nagyon furcsállod, de az otthonszülők is ezt gondolják, s ezért is szülnek otthon, vagy születésházban. Lehet, képtelen vagy megérteni.
"Tudom,ott is vannak hibák,komplikációk,de az az orvos felelőtlensége"
Aha. Tehát a kórházi szülésed esetén, ha baj van, akkor mosod kezeid, nem érzed magadat felelősnek?
Számomra ez megdöbbentő hozzáállás, s cseppet se nevezem felelősségteljesnek. Az viszont tény, mindez a te érdekedet szolgálja, a gyerekedétől függetlenül.
Szia!
HIányoztál! :)
Irigyellek a 2. dokid miatt. Igazad van, ha minden orvos így állna az osz-t választókhoz, nem lenne semmi hiba. Talán még azok is járnának a várandósság alatt orvoshoz, akik ma még nem teszik. :)
Elfelejtettem...
Az viszont még kérdésként se merült fel bennünk soha, hogy ott lesz-e a szülésnél, vagy nem. Mikor a tanfolyamon feltették a kérdést, ki döntötte el, hogy bejön apa a szülésre, teljesen értetlenül néztünk egymásra, ugyanis erről mi sose beszéltünk egy szót se, teljesen természetes volt szavak nélkül is egymásnak, hogy bent lesz.
A férfiak se egyformák. :)
Megnyugtatlak, az én párom is megjárta a maga kálváriáját. :) Ő ugyan már 24 volt, mikor az első gyerekünk született, de bizony, a várandósság első 3 hónapjában szinte tiltakozott ellene. Viszont bármennyire is kétségbe ejtette az apaság tudata, abban - velem együtt - biztos volt, hogy megtartjuk a pocaklakót, a családok ellenérzéseivel harcolva. Ez a harc kovácsolta őt végül apává. Érdekes módon, ő nálunk fordított a helyzet, nagyon sokat foglalkozott az első gyerekkel, de ahogy jöttek sorba - s ahogy egyre nehezebbé vált az életünk - egyre kevesebb időt tölt a gyerekekkel. Ez nem azt jelenti, hogy ne szeretné őket, de ma már kb. ott tartunk, jó, ha képben van, melyik osztályba jár a gyereke és ki az osztályfőnök, a programokra legyek kedves én menni. :)) Múltkor kivételesen (6 év eltelte után) neki kellett elmenni egy szülői értekezletre (mert már a nagyszülők se értek rá helyettem menni) életében először. Hát 2 napig pereltem vele, hogy nincs kibúvó, igenis meg kell oldania, fontos, el kell rá menni. :))) Azt meg inkább nem írom le, hogyan jött haza róla. :)
Ha nem kellene éjt nappallá téve dolgoznia, s nem lenne testileg-lelkileg hulla, mikor itthon van, bizonyosan többet foglalkozna a gyerekeivel. Néha, ritka pihentebb állapotaiban ennek mutatja tanújelét, olyankor a skacok oda-vissza vannak az örömtől. :)
Részben egyetértek, részben nem.
Abban mindenesetre hiszek, a saját gondolkodásunk, hozzáállásunk befolyásolja saját képességeinket. A hit ereje nem lebecsülendő.
El lehet jutni arra a szintre, hogy mindenféle félelem nélkül álljunk egy szülés elé, annak ellenére is, hogy eszünkkel tudnunk kell, bármikor bármi lehet. A kettő nem zárja ki egymást.