Öngyikosság. Van aki azt mondja gyávaság, van aki azt hogy erre erős emberek képesek. Neked mi a véleményed? (beszélgetős fórum)

Nem tudom. Aki magán képtelen segíteni (szándékosan nem azt írtam, hogy nem akar), azon szerintem más sem tud. A család, a környezet támogathat, melléállhat, de meggyógyulni csak az tud, aki beteg. Persze az lehet gyógyulást gátló tényező, ha a család nem áll a beteg mellé, esetleg a háttér olyan, hogy abba betegedett bele.

Sajnos a pszichés beteségeket nem olyan könnyű legyőzni, mint a náthát, hogy belédiktálom az orvosságot, és kész, előbb-utóbb meggyógyul.

Biztos elérkezhet az a pont is, amikor már senki nem segíthet.

Azi smerősöm esetében, még meg se próbálták....

Gyávaság, mert így csak elmenekülünk a problémák elől.

Bátorság, mert minden emberben erős az életösztön, ezt legyőzni nem kis feladat.

Aki öngyilkossággal próbálkozik nagyon elkeseredett ember, olyan állapotban van, amikor már nem tud mérlegelni. Kell segítség a teljes gyógyuláshoz, és én is úgy gondolom, hogy keményen "fel kell rázni" őket, majd végig mellettük lenni a gyógyulási folyamat alatt.

háát, ismerrek én is olyan családot, ahol a férj öngyilkos lett. A felesége mindent megtett a gyógyulásáért(mániás deprssziós volt), de elérkezett egy pont, ahonnan már nem lehetett kirángatni a férjet. egyébként mindenük megvolt, a férj jól keresett, szép gyerekeik vannak, mindketten értelmiségiek, szerelemből házasodtak. Sajnos ez egy olyan betegség, amiből a család segítsége nem feltétlenül tudja kigyógyítani az embert.

Szerintem már eleve a nyitókérdés rossz: akkor, abban a döntő pillanatban az illető nem lát más kiutat, pláne, ha beteg, és megteszi. lehet, hogy neki megváltás. Akkor neki nem bátorság vagy gyávaság kérdése, hanem az egyetlen kiút, hogy szabaduljon. Elsősorban önmagától. Én nagyon sajnálom ezeket az embereket, sokan közülük csodálatos, teljes életet élhetnének, ha a betegség nem vetne árnyékot mindenre.

Én örülök is, hogy így érzem és nem vagyok megkeseredve! Nem kell töröltetned magad csak azért mert másokba több életszeretet szorult, mint a benned fellelhető. Nem volt itt semmi gonosz bántás, csak egyszerű tényvázlat. Mert a kívülálló ezt látja a hozzászólásaid alapján!

Bocsi, de neked van egy hatalmas problémád, amit kezeltetni kell. De ezt neked is akarnod kell, mivel a mániákus depresszió, a halálvágy és minden fajtája egy bizonyos fajta betegség kategóriába sűrűl be. De az eredmény eléréséért neked is tenned kell. Neked is akarnod kell!! Anélkül nem működik. Nem szabad beletörődni a kiégettségbe. Valami motivációnak léteznie kell. Olyan nincs, hogy nincs. Inkább csak vakon nem látod.

Egyébként meg nem akartalak én megbántani, csak leírtam a véleményemet, amit talán még szabad. Ha pedig mindjárt így reagálsz, akkor enyhén sértődékeny is vagy. Ok, ez a betegségedből is fakad. De akkor nem tesz túl jót, ha egy vitás kérdéshez hozzászólsz.

Én megértem, amikor valaki depis, gondjai vannak ... viszont, mint leírtam azt a bizonyos "katt"-ot nem értem és nem is tartom túl sokra!!

Ja, és nem bolondoztalak le!

Örülj amíg így érzed, én viszont a kávét is keserűen szeretem meg az életet is, innen meg töröltettem magam és akkor béke lesz,vagyis egy bolonddal kevesebb.

Így jó?

Valójában tök mindegy mit hisznek erről a magukat egészséges elméjűnek gondolók, akiknek az öngyilkosság mint olyan soha eszükbe sem jut magukkal kapcsolatban...

Igazából egy már sikeresen öngyilkos ember véleménye lenne e témában kompetens, ha valaki, hát Ő tudná pontosan hogy mit miért és hogyan tett,bátor volt-e vagy gyáva, fájt-e és megérte-e egyáltalán----, addig meg mondhat bárki bármit, csak találgatás és frázisok pufogtatása az egész, és semmi de semmi értelme .

Én is az lennék, ha nem tartana vissza hogy van többek között egy éppen Veled korú gyerekem, akinek elképzelhető hogy hiányoznék.

( nem biztos, de lehet)

Csak nem tudom ilyen szar, fájó lélekkel meddig visszatrató erő a gyerek.....

Én úgy vagyok vele, h öngyilkosságra csak a bátor emberek képesek.Lehet h gyávasága viszi rá az embert h megtegye,de igen erős az aki véghez is viszi.

Aki meg csak próbálkozik, abban nincs semmi erő, az a gyáva ember.

Sajnos, édesanyám erős személyiség volt!

[link]

Persze csak ha kedved van hozzá elolvasni, nehogy azt hidd hogy én magam találtam ki az egész blablát amit lentebb írtam vala....

Az öngyilkosság szörnyű tett, és nyilván tehetetlenül ,értetlenül és megbántva állnak a búcsú nélkül itt hagyott hozzátartozók, de kérdem én, ha a nagypapád mondjuk infarktust vagy agyvérzést kap, netán baleset éri amibe azonnal belehal akkor el tudtál volna búcsúzni Tőle?

A halál így se jó meg úgy se jó, a szenvedést és leépülést végignézni és asszisztálni is irgalmatlan, meg a sokkoló "volt-nincs" hírről is iszonyú értesülni, maradjunk ennyiben.

Szia, na azért ez nem egészen helytálló így ilyen formában, nekem ugyanis több ismerősöm is úgy végzett magával hogy közvetlenül a tette előtt tudatta a környezetével, mire készül.

Egyikük a vonat alá vetette magát, de az állomásról még felhívta a barátnőjét meg az anyját és elköszönt tőlük, a másikuk meg 160-nal nekicsapta a kocsiját az autópálya pillérnek, de előtte 1 perccel még üzent a mobilomra hogy "nyugi, feltámadunk".

Erről az elméletről tehát ennyit, ha szakembert megkérdezel ő is azt mondja hogy ez "tévhit" hogy mindenki aki csak nyavalyog az nem teszi meg.

Vannak szép számmal persze ilyenek is, de sosem tudhatod ki az aki nem csak "hülyíti" vagy sokkolja ezzel a környezetét.

József Attila is 5 búcsúlevelet hagyott az utolsó délutánon mielőtt a tehervonat alá vetette volna magát....igaz minimum 20 évig készült rá hogy öngyilkos legyen, aztán mire megtette már senki de senki nem hitt neki, még a saját testvérei sem.

Teljesen igazad van! Aki tudatja a környezetével, az nem akar meghalni, csak felhívni magára a figyelmet!!!

Aki igazán meg akarja tenni, az magában készül rá, aztán az adott rohadt pillanatban meg is teszi!

Tudatzavar...??? Így van, van benne valami!! De nem biztos, hogy minden esetben ez áll fenn sajnos! :-(