Öngyikosság. Van aki azt mondja gyávaság, van aki azt hogy erre erős emberek képesek. Neked mi a véleményed? (beszélgetős fórum)

Addig jó míg így érzed!Akkor van már baj ha elhiteted magaddal hogy a családnak bármilyen csodásak is jobb nélküled.....

Ezt most nem konkrátan neked irom,csak szokásom kattintani aztán másrol beszélni,bocsi....

Én nem szeretem ha valaki azzal érvel hogy ott a család meg a gyerekek.....ha valaki úgy érzi teher nekik hiába érvel velük bárki....

Vagy ha nem tudunk segíteni, legalább ne rugjunk még egyet mi is rajta.

Kollégámnak azt mondtam( nem szeret) Ki mondta hogy szeress?! De ne is rugjál belém...

Gondok mindig vannak, amiket meg kell oldani. Épp hogy megoldja az ember az egyiket, már a következőn kell törnie a fejét. Az embernek van egy türőképessége, ameddig elvisel dolgokat. De mi van akkor, ha egyszerre éri minden? Egyszerre veszíti e az állását és hónapokig nem tud elhelyezkedni, közben állandó anyagi gondokkal küzd. Eközben a magánélete is rosszul alakul, kiderül, hogy akit szeret, nem szereti többé. Közben évek óta kilátástalanul alakul az élete és úgy érzi, bármit tesz, semmi sem alakul úgy ahogy szeretné. és még esélyt sem talál arra, hogy jó írányba terelődjön az élete? Ha hosszú szenvedés és kínlódás után elveszítette hitét? És úgy érzi elszúrta az éleét? És nincs már értelme? Elég egy rossz hangulat, egy utolsó csepp a pohárban és könnyen megtörténik.

Az egyik rokonom egy nap megtudta, hogy gyógyithatatlan agydaganatja van. Szinte öntudatlanul, sokkos állapotban indult haza az orvostól, amikor az utcán kilopták a kezéből a táskáját. Benne volt minden papírja, pénze. Nem tudott hazautazni, tehetetlenségében és elkeseredésében a Dunába vetette magát. Lehet, ha nem lopják el a táskáját, később kikecmeredik ebből a lelkiállapotból és szembenéz a rákkal. De ami vele történt túl sok volt neki akkor...

És ez itt a lényeg, lehet, hogy egyenként mindent le lehet győzni, el lehet viselni. De ha egyszerre túl sok gond éri az embert, akkor nem biztos hogy egy egészséges ember is elbírja.

A másik pedig az, hogy az embereknek figyelniük kellene egymásra. odafigyelni, segíteni, ha van rá mód.

Igen :((((

Többé már nem lesz olyan a Hoxa portál, mint volt :(

Bocsáss meg neki a kedvemért, Ő annyira szeret és védene engem, hogy elragadta a hév, ennyi történt.

A prividet kösz, válaszoltam is rá, de elbeszélünk egymás mellett, mint ahogy gondoltam is.

nem, a te válaszaidat nem vettem a lelkemre :) olyannyira nem, hogy épp az előbb írtam neked egy szép hosszú privát üzenetet, amiben sok mindent bele foglaltam :) remélem, nem veszed tolakodásnak

őszintén az Omen féle hozzászólásokat sem venném túlzottan magamra, ha esetleg kicsit finomabb stílusban fogalmazna - nem a mondandójával van gondom, hanem a módjával, de efelett is szemet hunynék, ha megkérne rá

Tökéletesen igazad van, nem haragszom Rád, és nem is emiatt megyek el innen, ez ennél sokkalta bonyolultabb, te pedig nem ismersz annyira ( szerencsédre) hogy megosszam veled a részleteket.

Nyugi, ne vedd a lelkedre ( ha arra vetted egyáltalán), igazad van, beteg vagyok, nem is kicsit, innen a nick-nevem is.

Minden jót Neked: bolondfáni

Igazabol nem tudom. De szerintem egy biztos nagyon el lehet valaki keseredve ha öngyilkossagot követ el.Sajnos en ateltem 16 evesen mikor az edesanyam öngyilkos lett.Elöször rengeteg gyogyszer majd fel akarta vagni az ereit es vegul beleult a furdökadba es beletette a hajszaritot.Szerencsere a mai napig el.Egyebkent ö mondta,hogy mikor elkövti valaki akkor mar olyan allapotban van az ember,hogy mar nem gondolkodik.

De honnan jutot neked eszedbe ez a tema??

De ha te nem lettél volna ott, akkor nem lett volna miért megváltoznia, nem lett volna miért élnie.

Igenis te is segítettél.

Igen, ha meg sem próbálták, az nagyon szomorú. Van olyan családtagom sajnos, akiért mindent megtennék, a lelkére beszélek, stb, akkor sem változtat (alkoholista).

De ott van pl anyukám, aki régen nagyon könnyen depressziós lett, minden apróságon hetekig lelkizett, felőrölve ezzel saját magát, és a családját is. neki is próbáltam segíteni, rengeteget foglalkozom vle a mai napig. Szép lassan megváltozott a szemlélete, és mostmár, mintha kicserélték volna. de ezt nem az én segítségemmel érte el, saját magának köszönheti. Az, hogy én mellette vagyok, csak egy kapaszkodó.