Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Egyéb témák » Okmányok, nevek cikk

Okmányok, nevek

Az elmúlt időben több okból kifolyólag jártam az okmányirodában és az anyakönyvi hivatalban. Gondoltam megosztom veletek a tapasztalataimat az iratok cseréjét, pótlását illetően, személyes történeteimmel kiegészítve.
Okmányok, nevek

Az első eset nem túl gyakori, de nem is egyedi.

Nagyon sokáig foglalkoztatott a gondolat, miután négy éves koromban elváltak a szüleim, hogy meg kellene szabadulnom apám nevétől. Emlékszem, hogy sokáig próbáltam meggyőzni édesanyámat, hogy vakarja le apám nevét és vegyen a nevére. Nem tette, mert valamilyen számomra érthetetlen oknál fogva úgy gondolta, hogy nem szakíthat el ilyen formán az apámtól. Holott apám szinte minden kapcsolatot felszámolt velünk addigra.

Sok év telt el, mire megvalósult a névváltozásom. A házasságkötésünk előtt a leendő férjem többször megkérdezte, hogy milyen nevet választok magamnak. Meséltem neki a dilemmámról, hogy szeretném viselni a nevét, de nem szeretnék XY-né, X-né ZV vagy XV lenni. Az első és harmadik variáció már csak azért is nem tetszett, mert abból elveszett volna a saját nevem. Valamint beszéltünk arról is, hogy régóta vágyom arra, hogy édesanyám leánykori vezetéknevét viseljem.

Ez hozta az egyik ötletet. Azt gondoltuk ki, hogy a párom vezetékneve és az én keresztnevem elé felveszem nagyapám vezetéknevének kezdő betűjét. Az anyakönyvi hivatalban közölték, hogy betűt csak nagyon kivételes esetben engedélyeznek, így meg, hogy saját jogomon nincs kötődésem a választott betűhöz teljesen esélytelen vagyok. Azt javasolták, hogy cseréljem le a leánykori nevemet és vegyem fel mellé -né toldalék nélkül a férjemét. Ebben maradtunk.

Az eljárás annyiból állt, hogy az anyakönyvvezető nagyon kedvesen felajánlotta, hogy megírja a kérvényemet, érzelmi elidegenedésre hivatkozva. Mellékeltem hozzá az illetékbélyeget (10.000 Ft) és nyilatkozatot a felveendő vezetéknév egyik viselőjétől (az én esetemben az édesanyámtól), miszerint hozzájárul, hogy én is ezen vezetéknevet viseljem. A kettő hónaposra ígért várakozás helyett három hét alatt megjött a válasz az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból, elfogadták a kérvényemet.

Ezután újra be kellett mennem az anyakönyvi hivatalba és új születési anyakönyvi kivonatot kaptam, majd következtek a személyes okmányok cseréi. Én a közelgő házasságkötésem miatt csak a személyi igazolványomat (1.500 Ft) és a lakcím kártyámat (500 Ft) cseréltettem.


A második eset legyen akkor a kronológiai folytatás. Végül férjezett nevemnek azt a variációt választottam, hogy a saját vezetéknevem után kötőjellel a férjem vezetékneve, majd a keresztnevem. Meglepődtünk, hogy már mennyi variáció közül lehet választani. De leginkább azon lepődtünk meg, amikor az anyakönyvi hivatalban megkérdezték, hogy mi lesz a születendő gyermekünk vezetékneve, miután a miénk nem egyezik.

A bejelentkezés ezt leszámítva simán ment.

Július végén voltunk bejelentkezni, október végi esküvőre, kellettek a születési anyakönyvi kivonataink és a párom válóperi végzése. A költözés miatt nem volt meg a párom születési anyakönyvi kivonata, azt pótoltatnunk kellett (5.000 Ft). A bejelentkezésen kívül az anyakönyvi hivatalban nem volt dolgunk. Egy hónappal az esküvő előtt kellett bemenni az önkormányzatra és kiválasztani a zenét, megerősíteni az időpontot, kifizetni az esketés díját (6.800 Ft). Majd egy-két nappal az esketés előtt bevinni a gyertyákat és a pezsgőt.

Az esketéskor megkaptuk a házassági anyakönyvi kivonatot, ezért nem kellett újra bemennünk.

A nászút után elkezdtem intézni az új irataimat. Személyi igazolvány (1.500 Ft), kb. kettő hét, lakcímkártya (0 Ft), azonnal, jogosítvány (4.000 Ft), kb. kettő hét, APEH kártya (0 Ft), majd' négy hónap, TB kártya (0 Ft), azonnal.


Nem sokkal azután, hogy a saját irataim cseréjének a végére értem, ellopták édesanyám pénztárcáját, benne az összes iratával. Kezdhettem elölről az egészet, mert azt nem szerettem volna, ha az én névváltoztatásom után, édesanyám még mindig az exférje (apám) nevét viseli. Még humorizáltam is vele, hogy biztosan "fentről" intézték így. Az iratai pótlása után érdeklődve kérdeztem azt is, hogy mi a teendő a leánykori nevének visszavétele kapcsán.

A telefonos tájékoztatáson azt az információt adták, hogy mivel megvan a születési anyakönyvi kivonata és a válóperi végzése, ezért nem kell az anyakönyvbe mennie, hanem mehet egyenesen az okmányirodába.

A rendőrségi jegyzőkönyvért személyesen kellett elmenni, három településsel távolabbra. Nem kellett személyesen megjelennie, ezért én mentem. Előtte telefonáltunk, hogy van-e szabvány meghatalmazás vagy bármilyen kötelezettségem, hogy elhozhassam a feljelentés másolatot. Közölték, hogy semmire nincs szükség. Kicsit meglepődtem, hogy a rendőrőrsön nem kellett igazolnom magam, de azon még inkább, hogy anélkül, hogy tudták volna, ki vagyok, kiadták a feljelentést, ami az édesanyám összes személyes adatát és a bűncselekmény körülményeit, résztvevőit nevesítve tartalmazta.

Azon oknál fogva, hogy semmilyen érvényes, fényképes igazolványa nem maradt, személyesen kellett megjelennie az okmányirodában, ahol időpontot legkésőbb 14.30-ra adnak, még azon a napon is, amikor 18 óráig van ügyintézés. Ez az édesanyám esetében azért érdekes, mert jelen pillanatban egyedül dolgozik egy olyan munkahelyen, ahol minden hétköznap 6-17-ig van a nyitvatartás, az okmányirodától minimum 30 perces útra. Tehát csak egyetlen nap jöhetett számításba egy héten. Amikor rákérdeztem, hogy a körülmények ismeretében nem-e lehetne 17.30-ra biztos időpontot foglalni, egyszerűen közölték, hogy nem.

Kérték, hogy a rendőrségi feljelentést vigye magával. Bezárta az üzletet 10 perccel korábban, így meg tudott jelenni az okmányirodában 17.18-kor, kicsit csúnyán néztek rá, hogy miért ilyen későn érkezik. Majd miután elmondta milyen ügyben jár, közölték vele, hogy a házassági anyakönyvi kivonat hiányában semmit nem tudnak tenni (a szüleim 27 éve váltak el).

Mondta az édesanyám, hogy az nincs meg. Válasz: kérjen újat az anyakönyvi hivatalban, ahol már nincs ügyfélfogadás. Szerencséjére átmentem pofátlanba és bekopogtam az anyakönyvi hivatalba, próba szerencse alapon. Pont az az anyakönyvvezető volt, aki összeadott a párommal. Megkérdeztem tőle, hogy kiadná-e a házassági anyakönyvet édesanyámnak, hogy ne kelljen még egyszer mennie. Semmi akadálya nem volt. Pár perc alatt elintézte az egészet. Az illetékbélyegért én mentem vissza az okmányirodába, meglepődtek, hogy fogadtak az anyakönyvi hivatalban. A meglepetés ereje vagy valami más, nem tudom, de pár perc alatt lett okmánybélyeg, lakcímkártya (500 Ft) és elindították a személyi igazolványát (1.500 Ft) is. Még egy ígéretet is kapott, hogy ha megy átvenni a személyi igazolványát, akkor soron kívül elindítják a jogosítványát (4.000 Ft) és a forgalmi engedélyeit (2*6000 Ft), valamint a járműtörzskönyvet (6.000 Ft). Be is tartották az ígéretüket, tíz perces volt a következő látogatása az okmányirodában.

Az OEP teljesen rugalmasan kezeli a dolgokat, meghatalmazással el lehet járni náluk. Persze fizetni kell (2.200 Ft), mert a lopás ténye erősebb a névváltoztatásnál. Csak, hogy teljes legyen a kép, szociálisan rászoruló alapon kérvényezheti bárki a díjmentességet, de annyit kell utána menni, hogy nem éri meg a macerát, sőt valószínűleg többe kerül. A NAV-nál is fizetni kell az új adókártyáért, de meghatalmazással itt is el lehet járni (2.200 Ft).

A kellemes meglepetést az Önkormányzat szolgáltatta azzal, hogy a vállalkozói igazolvány cseréje nem kerül pénzbe, amennyiben valaki nem tart igényt a papír alapú igazolványra, csak az új nevének átvezetését kéri és elektronikusan intézhető. Még a nyilvántartási száma sem változik, ahogy nem változik a TAJ szám és az adóazonosító jel valamint az adószám sem.


Az édesanyám esetében, ami számomra furcsa volt, hogy amennyiben csak a névváltoztatása lett volna, akkor a lakcímkártya, adókártya, TAJ kártya cseréje díjmentes lett volna. Nem azért a 4.900 Ft-ért csak maga az elv furcsa, hogy ha meglopnak, akkor nem elég a bosszúság, még bünti is van.

Az is meglepő volt, hogy míg a rendőrök, akik a jegyzőkönyvet vették fel, azt mondták, hogy csak polgári peres eljárásban igényelhetünk kártérítést a pénz, pénztárca és az iratok miatt, addig az ügyész ismerős mondta, hogy csak annyi a teendő, hogy a jegyzőkönyv felvételekor bele kell íratni, hogy kérjük a kártérítést a jegyzőkönyvben szereplő tételekkel kapcsolatosan. Persze ez nem azt jelenti, hogy be is lehet rajta hajtani, de lehet szerencséje bárkinek.


Remélem és kívánom, hogy a házasságkötési névváltoztatáson kívül senkinek ne legyen szüksége ezekre az utánjárásokra!




Írta: f5848578d5, 2011. május 20. 16:08
Fórumozz a témáról: Okmányok, nevek fórum (eddig 29 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook