Nem szereti a nagytesó a kicsit (beszélgetős fórum)
az én fiam kb 10 éve koráig imádta a kishúgát. 3 év van köztük. a hugit ajándékkal hoztuk haza a kórházból és nagyon ügyeltem, hogy ne forogjon hirtelen minden a baba körül.
nem is értem a nagy hajszát, hisz az újszülött szinte alig tudja, hogy vele foglalkoznak, etetés, alvás az igénye. nem a kiságy mellett kell állni és gyönyörködni benne, meg lepisszegni a nagytesót, hogy csöndbe legyen, mert alszik meg hasonlók...sosem veszekedtek, sosem verekedtek.
ez működött is gond nélkül egészen kamaszkorig. no, azóta nemhogy nem jönnek ki egymással, hanem teljesen megszűnt közöttük a kommunikáció. borzalmas, de nem tudok mit kezdeni a helyzettel. csak reménykedem, hogy az idő majd megoldja.
Nem feltétlenül.
De annyira car nem lehetett, illetve nagyon sok jó volt benne.
A másik két tesójának 2-2 gyerek van, de az egyiknél a férjem tesója szeretett volna harmadikat. Már a 40 felé jár a nő, és a srác Chron beteg, így tudatosan úgy döntöttek, főleg a lány, hogy nem.
Még úgy is, hogy egyik fiú 24 évesen meghalt rákban. Egyébként pont ez a momentum volt, amikor sokkal jobban a család felé fordultak a fiúk.
Akkor ezen az alapon mindenki azt csinálja ahogy felnőtt??
Egykék vagyunk a férjemmel és egy gyerekünk van.Több semmiképp nem lesz!
Amit nem kap meg otthon a tesótól, azt megkapja kamatostul később mástól.
Az élet legtöbb kapcsolata ilyen kutya-macska érdek szeretet.
Aztán némi érés, lelki út után a legtöbbször felnőttkorra beérnek ezek igazi szeretetté, aminek a magva megvan már most is.
Én nem akarom a lelki utat, a nehézségek megélését megspórolni semmiben. Egyébként nem is lehet megspórolni, ha nem ezen a csatornán, akkor másikon meg lehet kapni.
Akkor aki nem első gyerek, az mindenki silány másolat? Hát..
Én négy egyéniséget, négy kincset látok, de meglehet, velem van a baj.
Csak gondol át, mit él át.
Tudom, hogy sok nő szeretne még-még gyerekeket, csak az a gond, hogy nem mindenki tudja úgy közvetíteni a meglévő kisembernek a változást, hogy ő ezt le tudja jól reagálni.
Én tudatosan nem szültem kettőt, túl sok a testvér-viszály. Én ennek semmiképp nem akartam kitenni a gyerekemet.
Tök normális. Te se lennél boldog, hogyha a férjed hazavinne még egy nőt..
Nekem úgy magyarázták a szakemberek, hogy ez pont ilyen a gyereknek.
Hagyd, hogy kimondja az érzelmeit, ne legyen kötelező szeretni.
Nekem 13 éve utálja egymást a négy gyerek, ölik, lehúzzák egymást..
Amikor egyik mondjuk kórházban van, akkor fakad sírva egyik-másik, hogy "azért ugye nem marad ott a tesó örökre..".
A gyerekkori viszonyhoz a legtöbbször nincs köze a felnőttkorinak, hacsak a szülők nem húznak valami miatt tényleg nagyon az egyik oldalra.
Kitartás, már csak 20 év...
Félre ne értsetek,de áldom az eszem,hogy csak egy gyerekem van és soha nem akartam többet!
Ezt még olvasni is rossz!
Sajnálom!
Na persze. De belegondolva szegény kis ember kapott a határa egy 'púpot' amit egyáltalán nem kért. Eddig ő volt anyuék szemefenye, most meg beférkőzött valaki a helyére.
Nem lennék nagytesó az tuti..
Nálunk 6 év, és nem szerettem a hugomat:(
De ott a hugomat most sem bírom, ez a szülők sara.
5 évvel idősebb vagyok, mint az öcsém.
Iszonyú féltékeny voltam rá. Addig körülöttem forgott a világ. Már azt nehezen viseltem, hogy anyu a kórházban volt szülni és nagyon vártam haza. Reggel óta a kisajtóban álltam, hogy mikor jönnek már. Aztán hazajöttek, kaptam egy buksisimit és mindenki az öcsémmel volt elfoglalva. Úgy éreztem, én már nem vagyok fontos, mert állandóan vele foglalkoznak (etetés, altatás, pelenkázás stb.) nemhogy velem játszanának.
Sokszor bántottam is a tesómat, gonosz voltam vele. Egészen addig, míg nem egyszer betörtem a fejét. Kivételesen véletlen baleset volt. Felkészültem, hogy megint kapok, szobafogság is lesz.. erre az öcsém azt mondta, hogy zoknihúzás közben elesett és beütötte a fejét a szekrénybe.
Én meg csak álltam ott, mint akit leforráztak, felmentem a szobámba, sírtam..
Onnantól kezdve nagyon jóban lettünk..
A lányaimnál nincs féltékenység. Csak 1,5 év van köztük. Pont ezért akartam kis korkülönbséget. Összenőttek, barátnők..
Teljesen érthető. Gondolj bele, neked sem esne túl jól, ha a férjed haza vinne egy új feleséget. Ugyanolyan feleség lenne ő is, mint te, ő is főzne, ő is odabújhatna a férjedhez stb... pont, mint te.
A nagyobb tesó pontosan ezen megy keresztül, ott van egy ugyanolyan státuszban lévő gyerek, mint ő, még szép, hogy nem tetszik neki.
Nálunk az vált be, hogy mindig mondogattuk a nagyobbnak, amikor piszkálta a kicsit, hogy ő az okos, erős nagytesó, ő általa váltunk anyává és apává, elmondtuk mennyire szeretjük.
Sok sok, nagyon sok időbe telik mire pozitív irányba változik a helyzet, de megéri kitartani.
Én a kicsit úgy vittem haza, hogy ajándékot "vitt" a nagyobbnak. (oké, ezt már ebben a helyzetben nem lehet, de hátha jól jön valakinek)
3,5 év volt a korkülönbség.
Én arra apellálnék, hogy ő milyen okos, a kicsi meg még kis elesett, segítsen neki, mert ő még ezt, vagy azt nem tudja.
Arra figyelj, hogy a nagyobbat ne nagyon zavarja legózásban, rajzolásban, festésben.
Viszont , tanítsátok a nagyobbak együtt, hogy kell építeni stb.
Esetleg az esti együtt fürdetés is hozhatna esetleg némi oldódást. Együtt játszani a vízben, kacsát úsztatni, spriccelni stb.
Én mindenképpen arra apellálnék, hogy ő már milyen okos nagy, segítsen a kicsinek ezt , meg azt és nekem is milyen szuper, hogy segít. Sokat vinném játszóra és megkérném, hogy vigyázzon rá, nehogy valaki bántsa, ne essen át a homokozón stb. Persze, hagynék neki is szabadságot, csak próbálnám felébreszteni a felelősségtudatát a gyengébb iránt.
Sok sikert hozzá!