Nem szereti a nagytesó a kicsit (beszélgetős fórum)
Nekem egy van és egy is marad.
Nem egyszerű,de egyel még el bírok és csak annyit vállalok amennyit bírok.
Persze,igazodni kell mindenkinek,de csak normál keretek közt.
Persze,ezt aláírom,de sajna valljuk be jönnek sorba a gyerekek és azzal egyre hangosabb anyuka is...Majd a közösségi oldalakon panaszkodnak hogy ők a hősök,mert fáradtak és most mit csináljanak...?
Na engem ez irritál!
Van aki hiper szuper,le a kalappal!Csak csodálni tudom.De a maradék 80%-nak át kellett volna gondolnia a több gyerek dolgot.Vagy szenvedjen csendben!
Szerintem meg egy is rva sok, és nekem nem lesz.
De az elsőhöz is igazodni kell, és az elsőnek is igazodnia kell, ha elkezd szocializálódni, azt nem fogja megúszni.
Akkor ovist. Szerintem ez teljesen rendben van, mert az ovisok is piszok hisztisek tudnak lenni, ha fáradtak.
De az alapfelvetés az volt, hogy a család az új családtagjához hogy viszonyul. Amit te írsz, az meg konkrétan az, hogy TÉGED idegesít a másik család legkisabb tagja, mert nem tudsz miatta a barátnőddel lógni.
Nekem ugye nincs tisztem megmondani hány gyerek legyen egy családban. Csak azt látom, hogy 80%-ban nem sikerül a kommunikáció a gyermekekkel. És ez vezet vitához, gyűlölködéshez.
És minden elismerésem azoknak akik ezt meg tudják oldani. En is ismerek olyan anyukát, akim
Komolyan ennyire nem értitek Hangoskát?
Nem azt mondta ezzel,hogy vigyék fáradtan,hanem azt hogy elég 1 gyerek is!
Most már nyugtass meg, hogy ezt direkt csinálod!
Mi sokat jártunk erdőbe sétálni ősszel, télen is. Ugye nem gondolod komolyan, hogy egy ovissal megy egy kisbabával ugyanolyat lehet kirándulni. Esetleg moziba is vigyék a babát?
Ebben igazad van. Amíg nagyon pici a baba, addig mondjuk macerás egy ilyen program, de idővel lehet. Be kell illeszteni a kicsit a család életébe, nem teljesen átalakítani azt. Azért pár dologban muszáj alkalmazkodni a családtagoknak, de ebben egyensúlyra kell törekedni.
Van, amikor a nagyobb testvérnek kell kicsit alkalmazkodni (pl. ne feltétlen etetéskor akarjon mindenáron valamit), van, amikor a kisebbnek (pl. a nagyobbat hagyni kell tanulni).
Nem könnyű, az biztos.
Én örülök, hogy van testvérem, főleg, hogy a szüleink már nem élnek.
Türelem, kitartás kell.
Írod, hogy a nagyobbik gyerek most amúgy is akaratosabb, hisztisebb. Vannak időszakok, amikor akkor is nagyon nehéz, amikor csak egy gyerek van. Ez a mostani hisztis korszak nagy valószínűséggel akkor is jelen lenne, ha nem lenne még kistestvér.
A pici léte rátesz egy lapáttal.
Ahogy olvashattad is az előttem szólókat, nincs recept. Nincs két azonos helyzet sem.
Saját példámat tudom mondani, amikorra már visszaemlékszem. Egy húgom van. Hogy csecsemőként mennyire szerettem, azt nem tudom. Mi akkor marakodtunk rengeteget, amikor már iskolások voltunk. De valami iszonyú sokat! Én piszkálódós voltam, és alattomos. Hogy hogyan váltam "normálissá", azt ne kérdezd, mert nem tudom.
Azt tudom, hogy meg kellett érnem, felnőnöm ahhoz, hogy jó testvérré váljak. Sikerült. A húgom és köztem ma példaértékű a kapcsolat. Oda-vissza.
Az én gyerekeimnél meg nem volt testvérféltékenység. Hogy ez mitől függ, hogy van-e vagy nincs, ezt sem tudom.
Ahogy már előttem szólok közül is írták, mi is felkészítettük a fiamat a testvér érkezésére, és engedtük, hogy sokat "segítsen" a húga körül. Nálunk is bevált. Nem mondom, hogy mintatestvérek voltak, mert nálunk meg sokkal később kezdődött a két gyerek közti háborúskodás. Aztán ahogy múlt az idő, úgy tanulták meg kezelni egymást.
A harmadik sokkal később érkezett, akkor már szó sem volt féltékenységről a két nagyobb részéről.
Ma minden rendben köztük.
Ha azt is mondja a nagyobbik gyereked, hogy nem szereti a kistesót, nem úgy van az. Csak még nem tudja kezelni a helyzetet.
Elmúlik nálatok is. Kitartást, sok türelmet hozzá.:)
Tök normális helyzet, amiben vagytok, senkinek sem kell magyarázkodni.
Sőt, az a jó, ha nagy kimondhatja az érzelmeit, megnevezheti a fájdalmát.
Az nagy bajt tud csinálni, ha szeretni "kell" a tesót.
Ha végképp nem érzed jól magad a helyzetben, és csak durvul még sokáig, akkor egy családterápia tudhat segíteni, az mindenkinek jót tesz a családban, párkapcsolatban és szülő-gyerek kapcsolatban is. szülőként is újra kell sokmindent tanulni.
Írtad, hogy sokat van a nagyszülőknél. Ez egyébként jó, és segítsenek is, de még ha nehezebb is, nem kellene ebben a számára nehéz időszakban túl sokat lepasszolni. Vagy passzoljátok le a kicsit, egy fejéssel 6-8 órát ki lehet húzni, vigyázzanak rá a nagyszülők, ti meg csináljatok naggyerekes napot. Ezek, ha többször vannak, tényleg érdemben tudhatnak segíteni.
Szia
Nalunk nem volt utalat középső tesóm es koztem. 2 ev kulonbseg van.lehet ez is segített pedig eleg irigy meg elkenyezetett voltam igy viszagondolva :). Viszont mindenbol mindkettőnknek ugyanaz kellett es ugyanannyi. Ha fel centivel kevesebb tej\kakao volt a pohárban akkor ment a hiszti xd
Legkisebb tesóm es koztem 5 ev van. En mar ovis voltam mikor jott es nem igazan zavart. Sot anyu egesz terhessége alatt mesélt ahogy nott a hasa. Es hogy milyen jo lesz majd mert lesz kisteso es lesz játszótárs ( nagyon szerettem jatszani mas gyerekekkel es nem mindig lehetett maradni sokaig kint) szoval engem meggyőzött nagyon xd
Es alig vártam hogy legyen meg tesóm. Meg érdekelt hogy no a baba. Anyum izgalmassá, érdekessé tette. kaptam olyan könyvet ami gyereknek magyaráz, lerajzolta hogy no a baba az anya hasában.
Aztán mikor oltásra vitte hugit akkor minket is vitt.es mindig mesélte hogy mi is kaptunk ilyen szurit es de jo hogy itt vagyunk mert igy akkor nem fel kishugi. Stb.persze gondolom három gyerekkel élmény lehetett varni a rendelőben xd
Nem lehet hogy tul sok figyelmet kapott a nagy? Szokott gyerekekkel jatszani? En kb babakocsis koromtól játszótéren voltam es allandoan emberek közt.megtanultam elfoglalni magam es másokhoz alkalmazkodni.
Szerintem anyum ott csinálta jol hogy teljesen bevont az egészbe onnantól hogy látszott a hasa.
Egyutt vettünk játékot is a babának. Mikor Megszületett legkisebb hugom csak arra emlékszem hogy apu izgult es lelkes volt es o is mondta milyen jo lesz mindenkinek hogy kisteso lesz.szeressuk es vigyázzunk ra mert mi vagyunk a nagyok. Es alig gyoztem kivárni hogy megszülessen!!! :D
De ha mar ez van es ugy erzi kiturtak en azt csinálnám hogy finoman bevonni a kisteso életébe. Es hogy ő a nagy es okos tesó es ugyanugy kb ugyanannyit foglalkozni vele! Fontos hogy ereztessetek vele hogy szeretitek ugyanugy mint eddig es hogy szamitotok ra mert nagy gyerek. Es nelkule nem lenne jo.
Sok sikert. Amugy kinoheti sztem. Ket hugom allandoan bántották egymast. De vagy kinottek vagy anyum mas technikát használt náluk. Sajna kicsi voltam.nem emlékszem csak a sajat reszemre.
Én is azt mondom, ott a gond, hogy eddig kizárólag ő volt a központban, csak vele foglalkoztatok. Ez természetes, csakhogy úgy érzi, hogy most ő háttérbe szorul, második helyre. És gondolj bele, ha beíratod az ovodába, és ott majd a 20.-ik lesz a többi gyerek között, akire odafigyel akárki is...
Szerintem is az a megoldás, hogy éreztessük vele, hogy őt már nagynak, ügyesnek, okosnak tartjuk, és gyere csináljuk együtt, és utána együtt fogunk játszani, és együtt vigyázunk rá, mert "mi vagyunk a nagyok!"
Valahogy elérni nála, hogy legyen arra büszke, hogy ő már nagy!! és ő már milyen ügyesen tud ezt-azt csinálni...
:-)
Néha még én is megpróbálom eljátszani anyámmal..
Én nem tudok adóbevallást csinálni, sőt még az ügyfélkapun se tudok belépni... Inkább élnék Robinson szigetén, mint ügyintézzek, hivatalba járjak...
De néha nem jön be, menni kell :-)))
Azért nem árt csak úgy magadnak tudni őszintén, hogy valójában mi a gond. Valószínűleg a belső bizonytalanságukat nyomják egymásra. Amíg ezek normál feszültségek amik a kamaszkorral járnak, addig ez normális, de adott esetben lehetnek azért komolyabb bajok, is, akkor szakember nem árt..
Egyébként ez a kor úgy borzasztó, ahogy van, de mégis élvezem velük, mert még kicsit az én agyam is úgy maradt, alig több mint 20 éve volt nekem is, és sokszor ugyanazt a hülyeséget mondjuk egyszerre..
Én ezt sokkal jobban élvezem, mint a kisgyerekkori irracionális kort, amikor a "kérlek gyere" kérésre tizedszerre is a szisztematikus "nem" a válasz, és a miért-re a csak...
Igen, ilyen az élet.
Általában a nagy féltékeny a kicsire..
Aztán negyedszerre átfordult nálunk. Ott a legkisebb volt féltékeny a nagyobbra..
Figyelni kell rájuk, de nem kell mindent mindig megoldani helyettük.