Nem fogad el a párom családja. Volt valaki hasonló helyzetben? (tudásbázis)
Sziasztok!
Engem a párom apja kifejezetten GYŰLÖLT! Pedig nem is ismert, csak tudta, hogy vagyok... Olyan szinten megromlott miattam a kapcsolata a párommal, hogy úgy döntöttünk hozzánk költözik. Több évig nem is találkoztunk, és nem is beszéltünk vele. Aztán meghalt a párom tatája, és a temetésen találkoztunk. Hozzánk sem szólt, csak a szeme sarkából figyelt minket.
Aztán este üzent nekünk,hogy lemehetnénk hozzájuk. Azóta szent a béke, egy idejig mondhatni minden mozdulatomat figyelte, le sem vette rólam a szemét. Aztán pár hónap múlva, ez a "figyelés" átváltott szeretetbe. Fura, ha rám néz látom a szeretetet a szemében. Még mindig ott van bennem a kérdés: Miért nem adott nekem már az elején egy apró esélyt?
Azóta ő a világ legboldogabb nagyapja, ugyanis novemberben született meg az unokája. Ez azért is jelentős dolog, mert nekik mind két gyerekük fiú, és nagon szeretett vólna egy kislányt.
Szóval, gondoljatok bele, ha akkor hagyjuk, hogy szétválasszon minket, akkor most nem lenne egy gyönyörű családunk.
Ja és még vmi! Minket nem eltaszítótt egyméstól ez a komfliktus, hanem megerősítette a kapcsolatunkat. :) Mindenkinek azt tanácsolom, hogy BÍZZON a párjában!!!!!!!!!
Ja azt elfelejtettem írni,hogy az idő tényleg megoldás lehet(Bár azt hittem ,hogy az életbe nem állok velük többet szóba)Az esküvőnk 1999-ben volt azóta van még egy gyerekünk,és ma már teljesen emberi a viszonyunk(bár puszipajtások sosem leszünk!)Ő nem szól bele semmibe,és milyen jól teszi!!!Ő ha elmegyünk játszik a gyerekekkel és mondja a magáét(mármint a pletykákat amit hallot pl ,hogy a szonszédnő már megint milánóit csinált..,szegény férje csak azon él)én meg hallgatom,bár nem érdekel.
nekem az exvőlegényem anyja nem fogadott el, végül is a helyzet úgy oldótott meg hogy megszakadt a kapcsolat, de nem miatta. igazából bántott hogy nem fogadott el, de nem törődtem vele, eleinte próbáltam a kedvébe járni, mikor nem használt utánna átnéztem rajta, főleg hogy volt egy olyan hiábja, (pénzügyi gondjai voltak) amit én nem tudtam elfogadni, hogy ez így normális. Ami azért hiba, mert nem próbálta megoldani a dolgát hanem a fiaitól várta el hogy megoldják az ő gondját, csak épp a fiainak se volt annyi fizetésük, és a végletekig ez nem mehet el, na mindegy ez hosszú és bonyolult, úgyhogy én a végén átnéztem rajta
Sziasztok!Mi is majdnem a kedves anyós miatt váltunk.Egy darabig sajnos együtt laktunk mindenbe beleszólt,ha nem azt csináltuk amit akart adjuk le a lakáskulcsot,kitagadták a férjemet stb.Költözéskor szó szerint kitaszigált az ajtón és kidobálta a cuccomat az ajtón.Anyunak azt mondta a telefonba,hogy annyira idegesítem,hogy le akart lökni a lépcsőn.Sokszor el akartam kölzözni,mégse enggedte,hogy elmenjünk,legalábbis együtt nem.Volt hogy hazaköltöztem a 2 hónapos gyerekemmel,a férjem meg otthon maradt.A vége az lett,hogy fél évig nem is látta az unokáját.A férjem most már bbelátja,hogy ha engedi hogy elköltözzünk(nem akart albérletet fizetni)nem mérgesedett volna el így a helyzet.Akkor nem tudta,hogy kinek higgyen,nem állt ki mellettem.
nem lehet neked könnyű így. A kicsiket ismerik? Az ilyen kis manók mindig elvarázsolják előbb utóbb az idősebbeket. Majd idővel, ha ők lesznek a hármas számú nagyszülők v. ilyesmi megenyhülnek. Persze lehet tévedek, mert gonoszak, és azt hiszik, ki akarod használni a fiukat...
Tulajdonképpen sosem derült ki igazán. Nehéz lenne megfogalmazni... Meglehet nem is konkrétan engem nem fogadott el, hanem az új helyzetet... Nagyon nehezen alaklmazkodott ahhoz, hogy "megbomlott" az egyensúly a családban.
Én 13 éve vagyok együtt a férjemmel. A mai napig nem bírnak családtadnak tekinteni, csak az unokák miatt nem nem b..ogatnak állandóan. Szerencsémre a férjem mindíg mellettem áll, és a legfontosabb.
Jol mondod!Masba ugyanugy belekotnenek.Aki tiltakozik a gyermeke boldogsaga ellen,annak nem konkret kifogasai vannak,csak szimplan feltekenyseg.Te probalj meg mindig kedves maradni,es ha mashogy nem megy ritkan latogasd oket.Talan az ido megenyhiti oket.Csak feltik a gyerekuket,hogy nem lesz boldog.Ha majd latjak,hogy megis milyen boldog melletted,majd meggondoljak magukat.
Bízom benne, hogy idővel könnyebb lesz a helyzet!
Náluk kifejezetten a múltam, ami szemet szúr, de igazad van, lehet, hogy másba is ugyanúgy belekötnének...
Mellettünk áll a párom, a közelünkbe is költözött.
Köszönöm a bíztatást!
Téged miért nem fogadtak el?
Idő...idő...idő... Van amit csak idővel lehet "bizonyítani". Nekem is hasonló gondjaim voltak, de kb. tizenegy (!!!) év után konszolidálódott a helyzet az elfogadás tekintetében... (pedig én nem voltam elvált, gyermekekkel...azt hiszem, nem ezen múlik...)
Ha a párod melletted van, akkor nagy baj nem lehet, csak ne engedjétek, hogy ez a probléma óvatlanul is beékelődjön közétek.
Szurkolok nektek.
Kitartást!
Köszönöm a hozzászólásodat!
Ráadásul komoly terveink vannak : házasság, idővel közös gyerek. Így elég érdekes lesz a helyzet...
Az én családom elfogadja Őt, azzal nincs gond. Látom rajta, hogy bántja a dolog, ezért bánt engem is, hisz szeretem.
én de kit érdekel?
sz*rok rá:((
a párom meg az én családom nem fogadja el
arra meg ő sz*rik :((
hagyjad a lényeg hogy ő szeret :)))
8,5 hónapja vagyunk együtt a kedvesemmel. A családja az elejétől fogva tiltakozik a kapcsolatunk ellen, mivel elvált, két gyerekes anya vagyok.
Nem fogad el a párom családja. Volt valaki hasonló helyzetben?
További ajánlott fórumok: