Nem élvezem az anyaságot! (beszélgetős fórum)
Több fórumodra is reagáltam régebben, ahol nagyjából ugyanez volt a téma, csak pepitában.
Nagyjából ugyanezeket a válaszokat kaptad, ha jól emlékszem.
Te magad felismerted már legalább 1 éve, hogy ez probléma és nem javul, viszont azóta sem tettél semmit.
Miért?
Itt újra ugyanazokat a dolgokat fogod hallani, de ha nem teszel semmit, akkor hiába nyitsz időnként erről egy fórumot, semmi nem fog változni. Akarsz egyáltalán változást?
Szedsz hormonális gyógyszert?
Hogy éled meg a ciklust, mint nôiességet?
Mi volt azaz egy hozzászólás? Csak hogy értsem.
Nem a szakember ajánlással van bajom, hanem ha konkrétak hangzanának el. Hogy mit tartatok gáznak. Mert az, h úgy ahogy vagyok, hülye vagyok, nem sokra megyek.
Valaki már írta.
Így le lehet vezetni a feszkót.
Legalább nem a gyerekeken ....
Én se tudom elítélni, de szerintem más se.
Max felidegesít, hogy nem nézi a gyerekek érdekeit, nem lép, hanem csak leledzik a sz.arban.
Miből gondolod?
Ha ezzel akarod vigasztalni magad, akkor is rossz úton jársz, szerintem nagyon kevés anya érez így, de ők elmennek szakemberhez, és nem ágálnak ellene.
Nem sok mindent fog csinálni a doki, az elrontott házasságot nem tudja megjavítani, de az lényeges dolog, hogy legalább antidepresszánst felír.
Az meg egy mankó ahhoz, hogy az ember higgadtabb legyen, némileg jobb legyen a közérzete, így könnyebben úrrá tud lenni a bajokon lépésről lépésre.
Amikor a gyerekem szemébe néztem, sose jutott eszembe, hogy mi volt az apja.
Csak azt a két gyönyörû, tiszta ártatlan, mosolygó fekete szempárt láttam, aki tôlem függött.
Volt, hogy sírtam elôtte de a maga szintjén megbeszéltük a gondokat.
Tulajdonképpen ô segített nekem. Erôt adott.
Elmondták már többen, hogy mit tegyél - pszichológus, pszichiáter - leginkább a kettő egyben! A pszichiáter segít elviselhetővé tenni a tüneteket, akár minimális gyógyszeres kezeléssel, és amint a tünetek elviselhetőek lesznek, mindjárt hatásosabb lehet a pszichológusi segítség - jobban megérted, felméred, átgondolod. Te magad képessé válhatsz döntést hozni. Tipikus depressziós tüneteket produkálsz. Sajnos ismerem, átmentem rajta. A mártírság csak tönkreteszi a gyerekeid életét - ha magad miatt nem is, miattuk érdemes megtenni. Ők nem fognak változni - minden változás felőled fog elindulni. Az, hogy a férjed változik, változhat-e ki tudja, de amíg nem tudsz kiállni magadért, az érzéseidért, a bántásokért, addig boldogtalan maradsz, és a gyerekeiden csattan az egész. A gyereknek egyébként nem apa és anya kell, hanem békés családi légkör, nem mérgező!
Amíg ilyen érzéseid vannak, addig persze döntést hozni is nehéz, de biztos vagyok benne, hogy nem nem szereted a gyerekeidet, hanem beteg vagy, és képtelen a szeretetre. De ezen lehet segíteni. Még nagyon sok ideig lehetne "élvezni" az anyaságot. Tedd meg az első lépést, és hidd el, büszke leszel még magadra! Mártírokra pedig semmi szükség nincs!
Hát ugye ledermedek.
Aztán próbálom lefogni, h ne tőrjön zúzzon.
Közben beszélek hozzá, h megnyugtassam.
Te gúnyolódásnak vetted, h azt írtam, minden elismerésem h 4 gyereked van???
Na jó, ehhez nem tudok mit szólni. Fura. Irtam is,h bírom, amiket írsz. Miért gondoltad piszkálódásnak.
Na mindegy.
Nevtanban már voltam magamtól.
Mire értetted, hogy gyermekvédelmileg határeset? Komolyan érdekel.
"Menekülök a gyerekeim szeme elől, akik 2 és 4 évesek.
Nem jó velük. Nem jó az egész családdal. Ha már 1 otthon van közülük, nem jó.
Nem szeretek velük egy asztalnál enni"
Szerencsétlen pici gyerekek :(
(Jah, a férjhez ragaszkodik, nem tudod lebeszélni róla :D)
Nem érzed tényleg, mennyire nonszensz?
Egy anya megkérdezi, mit csináljon, hogy jobban szeresse őt a férje, mert akkor tudja majd ő a gyerekeit jobban szeretni, és élvezni az anyaságát????
Haját tépi, ha a gyereke kérdez?
Nincs gyereked, ugye?
Ez nem a ki kire néz kategória.
Ez azért zavar, mert egyrészt nem érzem elég okosnak magam ilyen szitukba, ha nem tudok válaszolni. Amit meg írtam, hnem tudom, várja e, h reagáljak az azért szokott gáz lenni, mert gyakran volt már, h mesélt nagy elánnal valamit, például épp egy új mukagépet fedezett fel, és amikor úgy tűnt, a végére ért, mondom neki: "Ez nagyon érdekes. Örülök, hogy ilyen kreatív vagy."
Mire ő???? Üvölt egy egy rohadt nagyot, h Jaj!!!!!!! BBelebeszéltél!!! Mgszólaltál!!!!!!" En meg ledernedve állapítom meg, h nem, mégse kellett volna megszólalni.