Nem élvezem az anyaságot! (beszélgetős fórum)

Ha van valakinek hasonló tapasztalata, vagy sejti, milehet amegoldás, örömmel venném. Taán még a beszólás is segít.

Négyszemközt ilyet nem mernék felvállalni, mert gáz. De sajnos attól még igaz, h igyekszem kivonni magam a saját életemből.

Menekülök a gyerekeim szeme elől, akik 2 és 4 évesek.

Nem jó velük. Nem jó az egész családdal. Ha már 1 otthon van közülük, nem jó.

Nem szeretek velük egy asztalnál enni, nem szeretek az autóban beszélgetni velük. Sorolhatnám.

Régesrég nem így volt. Akkor is voltak részeim, ami nem szívesen osztottam meg velük, pl szoptatás, de égen még megállás nélkül mondókáztam az autóban.

Most meg mindenre van kifogásom. Es ez nem jó, érzem persze.

Elméletben tudom, rám van szükségük. Csak kínszenvedésként élem meg.

Energiám nulla.

Mindig azt hitem, h majd, ha jól érzem magam a bőrömben, ha visszafogyok, majd jól fogom magam érezni velük.... De nem így lett. Néha, amikor a nagyobb fiam beszél, majdnem a hajam tépem, azt se tudom, miről beszél, várja, h reagáljak, vagy nem stb...

A kérdésükre általában nem tudom a választ, főleg nem magabiztosan.

Minden nehéz a gyerekek körül.

Azt hittem, azért, mert rosszak. Ami igaz is.

De nem álvezem az egészet.

Azt hittem, h sok a teher rajtam, azért van ez. De mindkét gyerek azóta közösségbe jár, van pár órám magamra napközben. De csak még távolabb kerülök tőlük.