Nem élvezem az anyaságot! (beszélgetős fórum)
Igen, el.
Alább leírtad, hogy mit javasolnál magadnak, akkor fogadd meg saját tanácsaidat. Végül is te ismered magad a legjobban.
Azért javasoltunk sokan szakembert, mert kivülről úgy látjuk, hogy egyedül nem boldogulsz a problémáiddal. Nem szégyen külső segítséget kérni, főleg, ha a szakember érti is a mesterségét, mégis többet kell tudjon, mint itt bármelyikünk. Ha a fogunk fáj fogorvoshoz megyünk, nyithatunk róla fórumot, csak nem sokat ér...
Az én legjobb tudásom szerint is mélydepresszióban nem tud valaki fórumozgatni, közönségesnek lenni, még kevésbé létezik a libidója.
Sokkal inkább személyiségzavar.
Tenni,harcolni, nem feladni.
Megpróbálom!
Félek, honnan lesz rá erőm. De megteszem!
Megnéztem az eddig kiírt fórumaidat ....
Hát ...
Most, amikor gyermekek égtek el a tűzben, pokoli kínokat kiállva, a szüleik idegösszeomlást kapnak, ép emberek már nem lesznek soha a fájdalom miatt, te kiírsz egy fórumot, hogy idegesítenek a gyerekeid, és nem élvezed a velük való együttlétet. (mert nincs eleget intim viszonyban veled a férjed)
Szégyelld a pofádat.
Sokan cserélnének veled.
Ennél többet nem tudok neked mondani.
Hát nem tudom.
Végtelenül boldogtalan vagyok. Pedig kevés kéne. Csak egy kis beszélgetés.
Mostanában sokat vagyok beteg is. Gondolom, lelki dolog.
Mindegy. Akkor sem adom fel..
Ha fájni fog is sokminden... üsse kő.
Túlélem. Egy dolgot nem élnék túl, ha a fiaimmal nem jó lenne a viszony. Csak ez számít.
Ha kell, magamat megerőszakolva, de mindent meg fogok tenni értük. Még ha belül fájni is fog sokminden.
Köszi!!
De látod ezt nem értem,hogy ide most egész jó dolgokat leírtál,de akkor miért nem alkalmazod őket? Nézd én annyit tudnék mondani,és hogy őszinte legyek nem is miattad,hanem a kicsik miatt,hogy ha valami kérdés,aggály felmerül benned a gyermekekkel való bánásmóddal vagy a neveléssel kapcsolatban,írsz privátot,és ha tudok,szívesen segítek (de azt mindenképp tegyük hozzá,hogy bár tanultam/tanulok gyermeklélektant,nevelést,gondozást stb, NEM vagyok gyermekpszichológus).
Ajánlanám,hogy figyeld a nagy fiad játékát. Hogy pl egy szerepjátékban mit játszik el a plüssmacijával,stb. Ugyanis a gyermekek mindent eljátszanak,mivel a játékkal dolgozzák fel a kis gondolataikat. Legyen az egy jó vagy egy rossz élmény,sőt,még a vágyaikat is eljátsszák.
Azonban bármennyire is ellenzed,férjeddel kapcsolatban még mindig a párterapeutát ajánlanám sokádjára is. Ugyanis ez a gyökere a dolognak,meg kell oldani.
szakember szakember szakember
és százszorosan is
Ezt az utat én már megjártam.
Te az enyémet még nem.
Ha úgy megoldod, hogy a gyermekednek minden tragédia ellenére mégis boldog gyermekkora lesz, kiegyensúlyozott, felelôsség-teljes felnôtt, jó házastárs és apa lesz, akkor elmondhatod, hogy megharcoltad sikeresen az életet.
Tenni, harcolni, nem feladni!
Szerinted a te arcodon nem látja más a boldogtalanságot?A gyerekekeid is azért viselkednek így veled.Kicsik,de nem hülyék.
Lehet az az anyuka ezerszer boldogabb és nem megkeseredett mint te.
Próbáld ki.
Ha valaki beszélgetni akar, és megkérdezi, h figyelj, modd a gyerekeidnek olvasol mesét? Szeretgeted őket eleget? Erre ők mit reagálnak? A férjeddelpróbáltad megbeszélni? Nem tudnál valahogy túllépni az áruláson?
Nem tennél egy utolsó próbát? Ültesd le a férjed, tűzzetek ki határidőt, amíg mindkettőtöknek bizoyítani kell.
A gyerekeket ne büntesd az életedért.
Ne legyél kishitű. Legalább próbáld meg. Adj magad határidőt, pl azt mondod, 1 hónapig igenis nem fogom elhinni, h béna anya vagyok, és meglátjuk ,m ire jutok velük, valószínű javulni fognak a dolgok.Vezess naplót.
Érted, ha ilyeneket kaptam volna, repdesnék örömömben, h mintha kapaszkodót kapnék.
De csak az jött, h szakember szakember szakember. Köszi a tanácsot.
Ennek végtelenül örülök, hogy észre vetted.
Mármint hogy egészen más világban élünk.
Szurkolok a férjednek, és a leendő anyukának.
(Most biztos újat mondok neked, és ezt se fogod elhinni ... De hidd el nyugodtan, hogy bármennyi jó ruhád is van, bármilyen jó nő is vagy, attól még nem fog többet megkefélni a férjed. Normális pasiknak ez édes kevés. Rengeteg jó nő van jó ruhákkal, mégsem kefélik meg mindet :D)
A gyerekek nem tehetnek semmirôl, de kutyakötelességed a kicsi életüket széppé tenni!
Nem szenvedhetnek a szüleik hülyesége miatt!
Sajnos te játszod a mártírt.
Édesanyám is egyedül nevelt fel minket és sok közeli ismerős is sajnos egyedül maradt a gyerekeivel. Pontosan látom/láttam mivel jár. Én nem mondtam,hogy neked hej de szupi és könnyű lesz. De talán kiegyensúlyozottabb lennél a férjed bántásai nélkül. Az viszont vitathatatlan,hogy egy gyermeknek (legyen az 2 vagy 12 éves) sokkal jobb 2 különélő,de (legalább nagyjából) kiegyensúlyozott szülő,mint 2 egymást tépő szülő harcában felnőni. Amint mondtam,a gyermek érzi,hogy nincs minden rendben,akár látja a vitákat akár nem. Pontosan ebből fakad nagyobbik fiad kezelhetetlensége.
Másrészt: ha a gyermek azt látja,hogy apa semmibe veszi anyát,és anya ezt engedi,a gyermekben kialakul egyfajta természetesség a dolog iránt,és nem feltétlenül fog tisztelni téged.
Persze mindennek megvannak a maga hátrányai,de mint anya,mérlegelni kell,mi a jobb a gyermekeknek.
Már látom, h igen, irtóra más világban élünk!:)))))
Te jó ég!
Miért is válaszoltam.
Tudod neked a bunda összvissz, ami eszedbe jut a jó ruháról. Azta.
Amúgy a meglévő ruáimra gondoltam, de hagyjuk.
Semmi értele ennek a fórumnak.
Ja de, van. Itt vezeted le a fölösleges feszkó egy részét, és nem a gyerekeiden meg a férjeden.
Ez az egyetlen értelmes, amit írtál.
Vedd bóknak.
Hát ha ezzel foglalkozol ,különösen számítanék a segítségedre.
De eddig leginkább a szakembert nyomattad.
Figyelj, az az anyuka, aki két gyereket egyedül nevel, neálmodj, h csak a gyerekeire tud koncentrálni. Nem dehogy. Rajta a világ terhe.
Képzeld, múltkor egy ilyen anyukát messziről felismertem.
Őszintén mondom,tök jól néz ki az anyuka, messze legcsinosabb az anyukák közt, de az arca, a seme, mindig valami fura boldogtalanság árad szegényből, és amikor mosolyog, olyan, h hirtelen megijedek, mert látszik, h az arca nincs ehhez hozzászokva.