Hírfüggőség idősebb korban

Az emberi agy érzékenyebb a veszélyt jelző, negatív információkra, mert a túlélés szempontjából ezekre jobban kell figyelni. Idősebb korban gyakoribb az egészséggel, biztonsággal, pénzügyekkel kapcsolatos aggodalom, ezért sokan úgy érzik, hogy a folyamatos hírolvasással felkészültebbek, jobban kézben tartják a helyzetet. A sok negatív hír azonban nem csökkenti, hanem fokozza a tehetetlenség és szorongás érzését.

Depresszív vagy szorongó hangulatban az ember hajlamos olyan információkat keresni, amelyek visszaigazolják a negatív érzéseit. Idősebb korban gyakoribb a magány és a társas érintkezés hiánya, ezért a hírek és közösségi média fontos "kapocsnak" tűnhet a világhoz, még akkor is, ha főleg rossz hírekkel találkozik valaki.​ A bizonytalan vagy válságos időszakokban, mint amilyen pl. a COVID-19 világjárvány volt, az emberek - kortól függetlenül - hajlamosak a végtelen hírkeresésre a kontroll illúziójának megteremtése és a fenyegetettség megértése érdekében. Az idősebbek, akik esetleg nagyobb fizikai vagy egészségügyi veszélynek vannak kitéve, fokozottan érezhetik ezt az igényt.

Online kutatások szerint a negatív szavakat tartalmazó hírcímekre általában többen kattintanak, ezért a hírportálok és közösségi platformok hajlamosak ilyen tartalmakat előresorolni. Az algoritmusok figyelik, mire mennyi időt szán valaki: ha gyakran marad negatív híreken, egyre több hasonló tartalmat kap, így könnyen "buborékba" kerül, ahol a világ szinte csak rossznak látszik.​ Az idő előrehaladtával nő az egészséggel és biztonsággal kapcsolatos saját érintettség, így a negatív hírek személyesebben érintik az embert. Ha valaki kevesebb hétköznapi elfoglaltsággal, több szabadidővel rendelkezik, a hírolvasás könnyen fő rutinná válik és észrevétlenül alakul ki a kényszeres negatív hírfogyasztás.

Ehhez Magyarországon még hozzájön egy nagyon sajátos médiahasználati minta is. Az idősebb korosztály jelentős része számára a televízió nem háttérzaj, hanem a napjukat szinte a különböző műsorok köré szervezik. Fix időpontban filmsorozat, szappanopera vagy híradó van, majd egy újabb híradó más csatornán, „hátha ott mást mondanak”. A távirányító kéznél van, de valójában ritkán váltanak át új dolgokra a megszokott csatornák világából. Sokaknál ez évtizedek óta bevált rutin: reggel bekapcsolják, este kikapcsolják, közben a hírek mennek, újra és újra.

A magyar hírműsorok ráadásul gyakran tipikusan erősen érzelmi hangolásúak, a konfliktusokra, veszélyekre, fenyegetettségre építenek. Egy idősebb néző, aki eleve aggódik az egészsége, a megélhetése vagy a gyerekei jövője miatt, könnyen úgy érezheti, hogy ezek a hírek róla szólnak. Nem elvont téma, hanem „ez velem is megtörténhet”. Így a képernyő nemcsak információforrás, hanem folyamatos érzelmi terhelés is.

Sok idős embernél a televízió beszélgetőtárssá válik. Ott szól egész nap, kitölti a csendet, különösen akkor, ha valaki egyedül él. Ilyenkor a hírek nemcsak a világról szólnak, hanem társas jelenlétet is adnak. Csakhogy ez a jelenlét többnyire félelmet, feszültséget és dühöt közvetít, nem megnyugvást. És mivel nincs, aki ellensúlyozza egy másik nézőponttal vagy egy hétköznapi beszélgetéssel, a hatása erősebb marad.

Személyesen is sokszor látom ezt, idős szülők, nagyszülők, akik pontosan fel tudják sorolni az aktuális válságokat, de közben egyre szorongóbbak, bizalmatlanabbak, fáradtabbak lelkileg. Nem azért nézik, mert jól esik, hanem mert úgy érzik, muszáj. Mintha ha nem figyelnének, lemaradnának valami létfontosságúról. Pedig valójában gyakran pont az ellenkezője történik: minél többet nézik, annál kevésbé érzik magukat biztonságban.

Idősebb korban a hírfogyasztás már nem pusztán információs kérdés, hanem lelki egészség kérdése is. Nem az a gond, hogy valaki tájékozott akar lenni, hanem az, amikor a világ kizárólag veszélyek sorozataként jelenik meg. Ilyenkor nem a valóság válik átláthatóbbá, hanem a félelem hangosabbá. És talán ez az a pont, ahol a hírek mennyisége helyett a hatásukra lenne érdemes jobban figyelni!

Olvasd el ezt a cikket is! "Hírdiéta" idősebbeknek