A híres veszprémi csimpánz története

Böbe 1963. januárjában született az afrikai Guineában. Anyját vadászok lőtték le, így a kicsi csimpánz egy ott dolgozó magyar vízügyi mérnökhöz került. Rózsavölgyi Imre az 1981-es visszaemlékezésében írta le azt a szomorú napot, amikor a kétségbeesett, könnyező kis csimpánzt leválasztotta a halott anyjáról. A kismajmot ő nevezte el Böbének, aki aztán csak nála érezte biztonságban magát. Az együtt töltött idő alatt a kicsi állat mindent megfigyelt, még a borotválkozást is utánozta, megtanul üvegből inni, tollal firkálgatott, kitépkedte a lapokat és ugyanúgy a sarokba dobálta a papírgalacsinokat, mint ahogy Rózsavölgyi tette.

Miután hazatértek, Rózsavölgyi Imre a veszprémi állatkertnek ajándékozta, mert rájött, hogy a lakás kicsi lesz a csimpánznak. Böbe pénzügyminiszteri közbenjárással juthatott át a vámon. Mivel még nem létezett majomház, egy ideig az állatkert irodaépületében lakott. A banánt és a narancsot Bécsből szállították neki. Fűtésről is gondoskodtak, az afrikai meleget egy kályhával igyekeztek pótolni.

A kicsi csimpánz rendkívüli tanulékonyságáról és játékosságáról lett ismert. Megtanulta a festést, a gyurmázást, sőt, még szörpöt, kávét is tudott készíteni és kanállal evett. Különleges tudására rengetegen kíváncsiak voltak.

Még Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára is kedvelte. Többször meglátogatta és volt, hogy 2-3 órát is eltöltött Böbe társaságában az állatkertben. A csimpánz felismerte őt, kávéval kínálta, Kádár pedig megölelte.

Egyszer meglógott az állatkertből és egy közelben lakó család vacsoráját tette emlékezetessé. Csak akkor volt hajlandó hazamenni, amikor gondozója, Vecsey Ervin a motorjával a ház elé állt.

Böbe életéről film is készült. A forgatási szünetekben együtt üdítőzött az operatőrrel.

Szeretett autózni, motorozni, sőt takarítani is szívesen segített. Tudta használni a csavarhúzót és szétszedett egy motrot.

Böbének még párt is kerestek, így lett a kiválasztott a 2 éves Samu, de a csimpánzlány nem rajongott érte, féltékeny volt rá.

1969-ben hazalátogattak vele a szülőhazájába, de félt, nem akart csatlakozni a többi csimpánzhoz. Az őserdő és a szabadság helyett a biztonságot jelentő gondozóját választotta. Az utazáson kívül, számos etológiai megfigyelés, kísérlet alanya volt.

Hazaérkezésük után nem sokkal megbetegedett, komoly fájdalmai voltak. Bevette a gyógyszereket, de sajnos nem segítettek. Böbe 1970. október 20-án hunyt el, hólyagférgesség miatt. Próbálták megmenteni, de a betegség valódi oka csak a halála után derült ki.

Rövidke élete alatt sok mindent kipróbálhatott, tanult és tanított, megmutatta mire képes egy csimpánz, de szerencsésnek nem volt mondható. A rabságban tartott csimpánzok ma már ennél jóval többet, akár a 80 éves kort, még a vadonban a 40-60 évet is megélhetik. Abban az időben, amikor Böbe az állatkerthez került, még nem tudtak megfelelően gondoskodni róla. Felkészületlenek voltak, a tartási körülményei minden jó szándék ellenére sem voltak megfelelőek.

Emlékét őrzik és a mai napig a veszprémi állatkert egyik legendás alakjának számít.