Nagyon megszerettem a testvérem gyerekét, de sajátot nem szeretnék. (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Légyszíves csak a saját "boldogságodat" minősítgesd.
Nem biztos, hogy az aki nem vállal gyermeket az besavanyodott és koravén lesz valamikor. Ez elég szűklátókörűségre vall.
Nagynéni!
Köszönöm!🙂
Nem csak sértő, előre megfontoltan bunkó is a megfogalmazás. Mert nyilván nem azok lesznek szomorúak, ahogy a "kedves hölgy" fogalmaz, akik szándékosan nem terveznek, hanem azok, akik nagyon szeretnének, mégsem lesz.
Az is megérne egy külön fejezetet, hogy valaki képtelen önmagának a boldogságot megadni, azt egy gyerektől várja el. Aztán amikor a gyerek felnő, és elmegy a saját életét élni, akkor hova lesz az öröm?
Szerencsére ma már nem abban a korban élünk, ahol a nő egyetlen értékmérője, hogy szült-e gyereket, és ha igen, hányat.
Remélem, egyszer eljutunk oda is, hogy a nők egymást sem fogják azzal vegzálni, hogy majd egyszer eljön az idő, amikor te is megérsz rá, hogy legyen. Hogy képesek leszünk elfogadni, hogy az életnek nem a gyerek az egyetlen értelme. Egyszer talán felnövünk annyira, hogy egy ilyen kijelentésre képesek leszünk csak annyit mondani: oké, a lényeg, hogy boldog vagy, akár gyerekkel, akár nélküle.
A gyerekre "rámegy" az életünk, de gyerek nélkül meg mit ér ?
Tapasztalom, hogy az életünk a gyereknevelésről, a gyerekekről, most már az unokákról szól.
Rengeteg nehézséget megéltünk és most is részesei vagyunk DE rengeteg az örömünk is.
Mind ezt gyerek nélkül soha nem tapasztalhatnánk meg.
A gyerekek, unokák mellett is teljes életet élünk, sőt többet tapasztalunk, kapunk, mint a besavanyodott koravén gyermektelenek.
Igen, én is gondoltam sokszor, hogy könnyű annak, akinek nincs, mit tudja ő, hogy mi miken megyünk
keresztül.
Ugyanakkor, azt is gondolom, hogy ők, a gyermektelenek soha nem élik meg azt a boldogságot, amit mi, a gyerekeink, unokáink sikere miatt.
Eljön az idő, amikor megérsz az anyaságra. Te is másként látod a világot és gyermeket szülsz. Akkor Ő lesz a legfontosabb számodra.
Sokan túlmisztifikálják a saját gyerek témakörét.
Pedig a velük való bajlódások, csalódások lenullázhatják (sőt minuszba is vihetik) a velük szerzett örömöket is.
És nem pont a saját gyerek jelleme, hibája, neveletlensége miatt történhet mindez, hanem az elaljasult világ miatt.