Na férfiak! Ki az, aki bátor és belép ennyi nő közé.....? (beszélgetős fórum)

Oneman, én az úszás hallatán kimondottan nyűgös leszek.

Nem látom semmi értelmét annak, hogy időt és pénzt nem kímélve életidegen közegbe vessem magam, majd nem kis testi strapa által kijöjjek belőle.

Ez remek, mondjad neki hogy "Uram, adj türelmet hogy megváltoztassam amit lehet". :-)

Vannak jó sportok, amivel lehet küzdeni a túlsúly ellen, például úszás, kerékpár, gyalogtúra, futás, stb. Persze kezdetben óvatosan, de sok nyugdíjast szoktam látni például úszni. Én rendszeresen csinálom ezeket, már évek, sőt évtizedek óta tartom a súlyom. Meg nyilván az étkezésre is lehet figyelni, de én különösebben sosem diétáztam.

Szia !!

Ne add fel maradj itt Oneman!!!

Képzeld , persze ezt tudod is , hogy egy Nyanya vagyok, de TE nehogy így szólíts. Képzeld elkezdtem tornázni, az uram azt mondja, most már tényleg megbolondultam,de utálom , hogy túlsúlyos vagyok, sántikálok és , hogy hamarabb miért nem jutott eszembe tenni ellene.

DE azt mondják sose késő.

Uram, adj türelmet,

Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,

Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,

Amit lehet, és adj bölcsességet,

Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

Assisi Szent Ferenc imádsága

hahó EMBEREK!!

Hova tűnt mindenki???ÚJ év új remények,gyertek beszélgetni.

Jobb, mint egyedül búslakodni.A sok gondolkozás megárt.

Mindig egy ima jut eszembe ilyenkor , csak sajnos mi korosztályunkat nem tanították meg rá:csak kicsit tudok idézni belőle: Segíts istenem elfogadni a megváltozhatatlant, adj erőt, hogy megváltoztassam, amit lehet és segíts , hogy különbséget tudjak tenni a kettő között.Valahogy így van, Ha tudjátok pontosan írjátok le nekem.

Szia Oneman!!

Igazad van, azt hiszem nem bántam meg, hogy együtt tartottam a családot, NEKEM EZ VOLT A KÜLDETÉSEM.

Úgy gondolom, ha egy nő gyereket szül egész életében felelős érte.

Na látod én is ezt mondtam neki.Elfelejtette , hogy nem a gólya hozza a gyereket?? Pláne úgy , hogy akkor voltam várandós az ötödik gyerekével.Sajnos kettő nem él közülük.

Igazad van "CSAK" r...c volt az illető hölgy.Ráadásul alig 18 éves.Na mindegy ez már történelem, de nekem az életem.

Mindnyájan felnőttek, de nem mindegy hogyan , ami közös gyerekeink teljes családban.Két dr. fiam van és egy védőnő lányom.A kirekesztett fiú meg még ki is lett dobva "otthonról".

Szia Oneman!!

Sok bujkálással, megalázó, képmutatással , tele hazugságokkal, mármint egy titkos szerelmi viszony. AZ "un hölgy meg az én szememben egy lepusztult k...a.Persze vannak kivételek, hát mi esetünkben, szerelemről szó sem volt, az illető gyereket akart, csak az nem világos miért egy 3 gyerekes családapától.????

Az erkölcs változik. Most az jutott eszembe, hogy voltak korok amikor elfogadott volt, hogy mondjuk nyilvánosan kivégezzenek valakit, ma már ez nem szokás.

A technikának én nagyon sokat köszönhetek, több emberhez az hozott egészen közel, nagyon sokat beszélgettem és beszélgetek a kütyük, vagy a gépek segítségével. Olyanokkal is akiket ismerek, vagy ismertem személyesen is és olyanokkal is akit nem.

Igen, a virtuális világban könnyebben elmondom személytelenül hogy milyen vagyok, aztán akinek nem tetszek az letilt, vagy kivág a szobájából és többet nem kommunikálunk. Viszont nem kell nap mint nap szembenéznem vele és szégyenkeznem előtte amikor látom, hogy mit gondol rólam.

Szia Oneman!!

Szerintem a diszkrét szó értelmezése sok mindent takar.

Lehet diszkréten kritizálni is pl., és ha a másik fél is elég értelmes nem fog megsértődni.Gondolok itt igazi baráti kapcsolatra, vagy épp szerelmi viszonyra is.

Bár én állítom, sosem voltam magam szeretői viszonyban, nem úgy a férjem.Viszont az azóta eltelt években szinte mindent megtudtam , hogyan zajlik egy ilyen viszony.

Ma már szinte mindenben egyet értünk az illető "hölgy" személyével kapcsolatban.

Szia Gurujka!!

A történeted több, mint furcsa. A a bizonyos fiatalember, nem hogy diszkrétnek nem nevezhető, de épp elméjűnek sem.

Hányinger micsoda emberek vannak??!

Nézőpont kérdése

Attól, hogy technikailag sokat fejlődött a világ, még általánoságban nem lettek jobbak, erkölcsösebbek az emberek.

Ráadásul a technika bizonyos értelemben még inkább eltávolítja az embereket egymástól. Esténként a tv-t bámulják beszélgetés helyett és az okos kütyüket nyomkodják. Fontosabbá kezd válni a virtuális világ, mert ott könnyebb boldogulni, ha valami nem tetszik egyszerűen kikapcsolom.

Persze okosan is lehet használni őket és hasznos dolgokra, de amikor azt látom, hogy emberek milyen függővé képesek válni tőlük, ráadásul már egészen pici gyerekek is, hát nem tudom mennyire jó ez nekünk.

Elég furcsa történet. Ilyen körülmények között nem álltam volna elő ezzel, meg ez tényleg orvosi dolog.

A diszkrécióról nekem is van egy emlékem, volt egy rövidebb ismeretségem, amikor én szerettem volna ha diszkréten zajlanak a dolgok, de az illető hölgy mindent megtett amit csak lehetett, hogy az is megtudja, akinek a legkevésbé kellett volna.

Én is kíváncsi vagyok, mit gondolnak egyesek diszkrétnek.

Volt valamikor régen egy nem túl hosszú kapcsolatom... Szerelemnek nem volt mondható, de talán egymás megbecsülése azért megvolt benne.

Közben kicsit távolabb költöztem, a kapcsolat lazult, nem bántam... mígnem egyszer csak megjelent a fiatalember látogatóba. Fontos kiemelni, hogy a két lányommal éltem egy apró, egy helyiséges házacskában.

Beszélgetünk, egyszer csak a fiatalember bevallotta, hogy a hátsóján egy igen kellemetlen fekély vagy mi van, olyan jó tenyérnyi, és arra gondolt, hátha én kitisztítanám! Mert orvoshoz menni szégyell vele.

Nem akartam egy az egyben közölni vele, hogy semmi közöm a randa fenekéhez, pláne nem fekéllyel súlyosbítva, hanem hápogni kezdtem, mégis, hogy gondolta? Egy helyiségben a két gyerekkel?

Mire ő: - hát... diszkréten...

(Orvoshoz küldtem, mondván, nem értek az ilyesmihez. A gyerekét is orvoshoz viszi az ember ilyennel, nem?)

Bocs, de ez mindig beugrik, ha a "diszkrét" szót hallom.