Muszáj választanom? (beszélgetős fórum)
Ehhez nehéz érdemben hozzászólni,mivel nem ismerjük a "szereplöket"személyesen.
Nem gyötri, de a vitában benne van, épp ezért neki is meg kell mondania, hogy állítsa le magát.
A bátyám és a férjem igazán sosem kedvelte egymást, de ha együtt vagyunk, akkor olyan szépen elbeszélgetnek, segítenek egymásnak, mintha a legnagyobb barátok lennének. Mindezt értem teszik.
Megmondtam a tesómnak, hogy a férjem, majd szólok, ha együtt kell szidnunk. A férjemnek meg azt mondtam, hogy a testvérem, és ha kedveli, ha nem, akkor is a tesóm marad.
Megbékéltek, bár ők sosem vitáztak egymással. Elfogadták, hogy ha én fontos vagyok nekik, akkor el kell viselniük egymást. Ez olyan jól megy nekik, hogy többször együtt nyaralunk, ha valami baj van, akkor futnak egymáshoz segíteni, stb.:DDD
Félreértitek, a párja nem gyötörgeti ezzel.
:D gondoltam! Én a lány helyében már rég üvöltöttem volna, de ugye én kicsit más temperamentummal rendelkezek! :)
Na, valami ilyesmi. Kifakadás nélkül.
Mond meg nekik, hogy: anyukám te is fontos vagy nekem, a párom is, ha ezt csináljátok, akkor nem azt éritek el, amit akartok.
A párodnak szintén ugyan ezt.
Ezzel valóban nem egymást bántják, hanem téged, aki szintén fontos lehet mindkét embernek, ha jól gondolom.
Persze, Emili ebből az első sor szól neked:D
Nem muszáj, létezik olyan, hogy aranyközépút.
Egy ideig én sem mentem az ex-anyosekhoz, mert mindenfele qrvanak mondtak el a hátam mögött, pletykákat terjesztették rólam, és a férjem szitottak ellenem. O kiállt mellettem. Ha elkezdtek szapulni, felállt az asztaltól, és eljött a szüleitől, vagy letette a telefont. Így pár évben telt, de leszálltak rólam, és normalizálódik a viszonyunk. Akkor a vejuket cseszegettek ugyanígy.
mégegyszer...a kibícnek semmi sem drága...
...ennek a fényében mondom,erre a kapcsolatra rámész.
pasi vagyok, ismerem az ilyen férfiakat. persze, ha van affinitásod hozzá, akkor össze is csiszolódhattok. a szülők? nem ővelük fexel egy ágyban...az a lényeg, hogy ki takar be este...és persze ki szalad el a patikába, ha baj van..ő a nyerő. ha italos a szentem, ha lusta, mint a dög, és nem segít ha beteg vagy, nem főz még egy teát sem, esetleg egy fínom levest, akkor...a te életed, te tudod.
a szülőket csak nagyon-nagyon ritkán kell megkérni, mert az a jó, és hosszú kapcsolat titka..
Plusz egy nehezítés számomra: egy helyen dolgozunk :) Viszont legalább a két ház a város két végén van, úgy hogy minket kb. 2 km választ el egymástól.
A párod személyétől függetlenül, jobb, ha keresel egy olyan lakóhelyet, ami megfelel Neked munka és egyéb szempontokból. És ahol megvan a kellő távolság.
Nem tudom, milyen a kapcsolatotok, lehet, hogy ő a végleges párod, de még bármi történhet, lehet más is majd. Nem tudom.
De szerezd meg a függetlenséged, mert minden kapcsolatod meg fogja szenvedni az édesanyád rövid pórázát.
Mivel megéltem ezt a függőséget, jól tudom, milyen rémes ellentmondani.
Jó megoldás a földrajzi távolság. Nálunk pl. anyám utánam jött, de legalább pár száz méterrel odébb volt.
Na akkor meg a sértődés, hogy ott megyek el a háza előtt, de nem nézek be.
Ha előre megbeszéltük, hogy segítek, elmentem, akkor meg jaj, még nem lehet, előbb ő így akarja meg úgy...
Hát igazából nem igazán zűrös, nincs nyílt veszekedés hangosan vagy nem tudom pontosan mire gondolsz. Ha lesz gyerek, nincs eltiltva senkitől. A párommal pedig fél éve együtt élünk és amióta ketten vagyunk kb. semmi feszültség nincs köztünk. Itt a családi "intrikák" miatt aggódom leginkább.
Igen, igazatok van. Igazából alapvetően semmi baj nem lett volna kettejük között, ha azt a 2 hónapot nem ott laktuk volna, de már megtörtént. Itt nekem kéne kicsit rendet raknom magamban és "szembe szállni" anyámmal, csak hát olyan nehéz ez nekem... 23 évig csak az ő kívánságait lestem meg akarata szerint cselekedtem.
A javaslatom!
Ülj le Édesanyáddal beszélgetni.Mond meg neki hogy ezzel csak azt éri el,hogy egyedül marad öreg korára.Értesd meg vele,hogy nem neki kell szeretnie azt a fiút,elég ha te szereted,mert te élsz vele,akár tetszik neki akár nem.
De miért kellene bocsánatot kérni? Azzal a kimondott szavak nem fájnak kevésbé.
Édesanyád élete az ő élete, a Te életed az, amit védened kell.
Dehogynem, a párom meg is értette, igazából sosem szidta anyámat, nem illette csúnya szavakkal. Viszont anyám nagyon lehordta a páromat már a végén nekem többször is, és nem vette észre, hogy majd beleőrülök ebbe. Az a baj, hogy sosem kérne bocsánatot, holott édesapám is elmondta neki, hogy ő vitte túlzásba. Bennem meg az a hiba, hogy sosem tudtam magunkat megvédeni, amikor kellett volna a megfelelési kényszerem miatt.
Guruljkának igaza van,de nekem lenne egy kérdésem:
Nem fakadtál még ki,hogy ezt fejezzék be?Hogy Téged ne hozzanak ilyen helyzetbe,hogy két tűz közé szorítanak?Hogy gondolkodjanak,hogy ezzel nem egymást hanem téged bántanak?
Tiszta sor..ebből már nem lesz nászmenet.
Így kívülről nézve azt javaslom, hogy nyiss egy új fejezetet az életedben, kezdj tiszta lappal. Ha nem, akkor csak a keserűség, vita, őrlődés, és a távkapcsolattal járó összes veszély.
mindezt úgy mondom, hogy a kibícnek semmi sem drága.
de azért nem ért, ha átgondolod.
zűrös háttér, zűrös élet...mi lesz, ha bekapod a legyet? a gyerek milyen környezetbe születik?
Köszi a gyors választ :) Igen, az tuti, hogy nem akar elengedni, eddig mindig ott voltam neki és egyet füttyentet, már ugrottam (a legapróbb dolgokban is, pl vigyek be neki egy pohár vizet). Sajnos ezt én nem vettem észre, hiszen olyan természetes volt egész életemben. A párom nem tilt el senkitől, csak ő nem kíváncsi rájuk, talán ha másik városba költözünk, könnyebb lenne valamivel a helyzet.
Nem kell megfelelned az édesanyádnak, mert még a végén úgy jársz, mint én. 60 évesen sikerült helyretennem magamban a dolgokat.
Abból, amit leírtál a nála töltött két hónapról, az látszik, hogy nem akar elengedni Téged az édesanyád. Talán nem is a konkrét fiú miatt, mert talán más fiúval is lenne baja.
Állj ki a kedvesed mellett, aztán majd minden kialakul.
A nővéred elég kaotikus figura lehet szegény.
Menj családi összejövetelekre egyedül, nyugodtan.
Sziasztok! Muszáj választanom a családom és a párom között? 23 éves vagyok, a párommal 3 éve vagyunk együtt. Ebből 1 évet Budapesten laktunk (ott is ismerkedtünk meg), 1,5 évet pedig távkapcsolatban. Ebből kifolyólag a családommal nem sűrűn találkozott, de amikor itt volt nálunk, akkor is csak édesanyám és közte volt pár vita, de utána mindig kibékültek. Mindketten eléggé domináns személyiségek, önfejűek és makacsok. Most nyáron vettünk egy házat abban a városban, ahol én élek és emiatt a szüleimnél laktunk kb. 2 hónapot. Ez idő alatt édesanyám és párom között eléggé elmérgesedett a viszony. Ennek több oka volt, ügye a személyiségükből adódóan is, a másik, hogy mindenbe bele akart szólni, ami a házzal kapcsolatos. Ezt a párom egy darabig tűrte, először szépen, majd erélyesebb megmondta, hogy nem kell beleszólni/segíteni, csak ha kérjük. A baj még az is volt, hogy édesanyám minden kis apróság miatt szólongatott minket (pl. nem süthetünk serpenyőbe olajba, mert akkor olyan szagú lesz a lakás vagy ha nem az ő főztjéből ettünk, akkor az a világ vége volt). Én eközben csak két tűz között örlődtem, sajnos olyan személyiség vagyok, aki mindenkinek meg akar felelni (főleg anyámnak), ezért nem tudtam kiállni a párom mellett, amikor szüksége lett volna rá. Végül eljöttünk mamám házába ideiglenesen, aki nemrég költözött ki, de sajnos úgy, hogy anyám nagyon ronda dolgot mondott páromra (azért nem írom le, mert eléggé obszcén). A másik, hogy a nővéremmel sosem jött ki túl jól a párom, mivel eléggé hebrencs,nagyszájú a stílusa és egy 53 éves emberrel van együtt,aki most jött ki a börtönből, miközben a férje Németországban dolgozik, és nem emiatt, de vele sincsenek beszélőviszonyban. Most is csak azon agyalok ,hogy tudhatnám megoldani ezt a dolgot, pl. családi összejövetelekre a párom megmondta, hogy biztos nem fog eljönni. Amíg nem laktunk együtt anyáméknál, addig nem is agyaltam ilyeneken, hogy nekem választani kéne köztük, de most 1 hónapja folyamatosan ezen rágódom... Ti mit tennétek a helyemben? Egyik fél sem a túl békülős, bocsánatkérős típus. Kicsit úgy érzem, hogy a külső hatások nagyon megmérgezték az egész kapcsolatot.
További ajánlott fórumok: