Mitévő legyek, ha kínoz a szakítás? Hogyan tovább? (beszélgetős fórum)
Persze, ez csak lassan múlik el, de elmúlik ! Szerencsére !
Csak azt tudom én is írni, amit az előző : Mézes-Krémes. Teljesen igaza van !
Most is láttam őt a vonaton (ugyanazon a vonalon járunk) és elsírtam magam. Ő nem látott de én őt igen.
Nagyon fáj... Hiányzik és szeretem még
Igyekszem tanulni a hibáimból. Tudom, hogy én is hibáztam és sok mindent máshogy csinálnék mostani szemmel. De ennek valamiért így kellett lennie...
Fáj, hogy folyton vele és azzal a lánnyal álmodok. Hiába próbálok nem rá gondolni elalvás előtt, sajnos úgy is vele álmodok... Még az álmomban sem hagy nyugodni.
Nem történt az hirtelen, csak te nem akartad látni a jeleket. Ahogy leírtad, nekem az jön le, hogy a rosszat hoztátok ki egymásból. A másik lánnyal meg se megbántani nem akart, se hazudni neked. Ő előbb lépett tovább, ennyi történt.
Telik az idő. Majd lesz vki más, aki felkelti az érdeklődésedet. Előbb-utóbb tompul a fájdalom, meg kell gyászolni minden kapcsolatot.
Tanulj a hibáidból, hogy legközelebb máshogy alakuljon a dolog. Ez fontos lenne.
Hidd el, hogy nem így van. Eleinte bizonyára kedves, de később nem hazudtolja meg magát, ha olyan a természete.
Inkább most szomorkodj kicsit, mint később megbánd, ha együtt maradtatok volna.
Ismerkedj! Biztosan lesz olyan, aki megtetszik.Aztán előfordul ám, hogy később látsz meg benne vonzó tulajdonságot, adj nekik esélyt.
Köszönöm szépen mindenkinek a tanácsot tippet.
Amióta szakítottunk azóta rengeteg fiú kezdett megkeresni engem, udvarlóm is van,kedves nagyon és figyelmes is de nem tetszik nekem... Mármint külsőleg nem. Emiatt tökre rosszul érzem magam, hogy biztos magam miatt nem fogom megtalálni az igazit....
Igazatok van, lehet azután kellett volna szakítanom vele, de nem tudtam.. Szeretem még mindig, hiába tett velem annyi rosszat a jók is az eszembe jutottak...
Féltékeny vagyok, arra a lányra... Hogy lehet hogy vele tök kedves, lehet vele nem beszélt csúnyán csak velem...
Nagyon fiatal vagy még, ennyi idősen 2,5 év valóban hosszú idő. Ezek szerint (gondolom) mással nem is igazán voltál még, nincs összehasonlítási alapod, hogy milyennek kellene lennie egy kapcsolatnak. Az biztos, hogy nem ilyennek. Ahogy már előttem is írták, már az első olyan alkalommal ott kellett volna hagyni, mikor ennyire csúnyán beszélt veled.
Igazán csak az idő tud segíteni. Próbáld minél jobban lefoglalni magad, minél többet társaságba járni.
Gondold végig mik voltak a kapcsolatotok pozitívumai, és mik a negatív dolgok. Azok alapján amiket leírtál, gondolom sokkal több volt a rossz. Erre gondolj mindig, mikor nagyon hiányzik. Megérdemelsz egy olyan fiút, aki megbecsül téged, hidd el, el fog jönni!
Éld meg a fájdalmad, aztán lépj tovább.
Erőt és sok sikert!
Egyszer minden elmúlik, ami nem igaz. :)
Én már akkor sarkon fordultam volna, amikor először olyan mocskosul beszélt velem. Ennyire megalázni egy nőt, és te még sírsz utána? Legyen tartásod!
Keress magadnak nagyon gyorsan egy másikat, amelyik szebb, jobb, mint az a másik volt, és felejtsd el azt a régit. Ha véletlenül találkoztok, röhögj a szemébe és légy hálás a sorsodnak, hogy nem kötötted vele össze örökre az életedet. Az ilyen csak egy ugyanolyan mocskos-szájú akárkit érdemel, mint amilyen ő maga. Te több vagy annál, hát örülj, hogy megszabadultál tőle. Járj nyitott szemmel, valaki vár rád, aki majd igazán szeret. Az ilyen után ne sírj, egyetlen csepp könnyet sem érdemel.
A fájdalmad csak a tiéd! Letenni is csak te tudod.
Idővel elmúlik minden! Ez is.
Rajtad áll vagy bukik,hogy mikor teszed túl magad a szakításon.
Ha nem szeret téged ez a fiú... jobb ez így neked is, hogy nem vagy már vele.
Kaptál egy esélyt,hogy olyannal legyél aki szerelmes beléd, és a csillagokat is lehozza érted az égről!
Jajj,hosszú az irományod...
Menj szabad levegőre, sétálj, tanulj foglald le magad.
Sziasztok!
Lassan 2 hónapja, hogy szakítottunk a párommal. Nagyon hirtelen történt, egyik napról a másikra. 2 évet és 6 hónapot voltunk együtt, szerintem elég sok idő egy tini parkapcsolathoz képest. Szakítás oka röviden, egyik pillanatról a másikra azt mondta hogy már nem szeret, régóta érzi ezt, hogy csomó jó programot elhalasztottunk mert én akkor lelkileg rosszul voltam, hogy 1,5 évig irányítottam, bevallása szerint(mert hogy nem találkozhatott a barátaival, pedig ez nem igaz, hisz volt, hogy én mondtam, hogy menjen találkozzon velük), és hogyha találkozott volna akkor biztos végig nekem kellett volna írnia... Ez sem igaz, nekem bőven elég lett volna ha annyit ír hogy jól van, aztán ír mikor hazaért. Régebben elgondolkodtam a szakításon én is mikor csúnyán bánt, beszélt velem. ((disznónak hívott, hazug-hülye pics*nak, vagy k*rva anyázott, nyomoréknak nevezett ha ideges volt. Mindig azt mondta ezt én generáltam ki nála, hogy ilyeneket mondjon rólam /nekem... Ha sírtam nehezen vigasztalt meg, szinte 80%-ban könyörögnöm kellett a vigasztalásért. De egyszerűen nem tudtam szakítani vele akkor mert szerettem... Még most is szeretem. Annyi jót éltünk át a rosszak mellett, annyi jót tanított nekem..
Régen nem ilyen volt... Nem tudom mitől változott meg.
Közbe jött egy lány a dologba akivel állítólag csak barát volt,de engem nagyon rosszul érintett a beszélgetésük, meg is mondtam neki szépen,majd miután mondta hogy már régóta nem szeret megkérdeztem hogy tetszik e neki az a lány mire azt mondta lehet, nem tudja.... Egyszer azt mondta igen egyszer azt, hogy nem. Nem tudok kiigazodni rajta, mert miután szakítottunk rá egy hétre már moziba is ment a lánnyal meg sétálni is...
Azóta folyton vele álmodok, hogy találkozik a lánnyal és én látom őket. Nagyon fáj, és van, hogy sírva alszom el, sírva kelek fel emiatt.
Rengeteget vagyok a barátaimmal, próbálok új dolgokat, próbálom megélni a fájdalmat és pozitívan nézni mindent, de úgy fáj még... Rengeteg kérdés van a fejemben, és én még mindig szeretem őt. Rengeteg rossz dolgot tett velem, és tudom, hogy én is hibáztam a kapcsolatban. De ennek ellenére én nagyon szeretem őt még, pedig a családom és a barátaim szerint meg sem érdemli, hogy ezek után is foglalkozzak vele.
Amikor moziba ment a lánnyal pont akkor mentem moziba én is a húgommal( tök véletlenül) és ő rám se nézett pedig akkor még nem volt ott a lány... Nem is köszönt nekem, a fülhallgatót is bedugta. Rosszul esett, hogy neki ennyit jelentett 2,5 év.
Nemrég volt a szalagavatóm, és új párt kellett keresnem, mert az exemmel táncoltam volna. (szakítás után ő mondta hogy végig táncolja velem, de én visszautasítottam mert nekem lelkileg nagyon rossz lett volna úgy táncolni vele...)
Fájt, hogy ő nem volt ott, fájt, hogy ő nem látott a keringő ruhában amit együtt választottunk ki... Fájt, hogy nem ő táncolt velem és, hogy nem vagyunk együtt... Mikor az osztálytársaim a szerelmükkel táncoltak, majd megszakadt a szívem, hogy én nem táncolhattam vele....
Az utolsó 2 nap mikor találkoztam vele,kihasznált szexuálisan. Azt mondta utána hogy már régóta nem szeret és csak azért feküdt le velem utána is, hogy megnézze szeret e... Később jöttem rá, hogy ez kihasználás volt. Összeomlottam.
Azt érzem nem tudok tovább lépni... A pszichológuson is gondolkodtam, csak jelenleg anyukámék az érettségi miatt különórákra is fizetnek engem és amellett nem engedhetjük meg magunknak a pszichológust, hogy segítsen feldolgozni ezt.
Nem tudom mitévő legyek, úgy érzem, hogy mindent megteszek a továbblépés érdekében de nem haladok semmit, mert mindig a padlóra kerülök, hiába állok fel...
Tudom, hogy az idő is sokat számít, hogy hagyjak időt feldolgozni... De hiába beszélek erről anyával, vagy a barátnőimmel, úgy érzem, hogy ettől nem könnyebb, és, hogy egy külsős ember segítsége kellene. (szerintem)
Előre is köszönöm mindenkinek aki elolvasta, és tanácsot vagy tippet ad nekem! :)
17/L