Vallomások

Utálom a befőttes gumikat.

Ha már szóba került Miló Viki, nekem groteszk és viszolygást keltő, ha egy nő bokszol.

Nagyon örülök, hogy nem áll már szorongásból minden napom.

Miló Vikit csodálom (sportteljesítményeitől függetlenül is), mert képes segíteni azoknak, akiket abúzáltak, ahogy őt 30 éve. Hajszálon múlt, hogy kislányként abúzált legyek sok évtizeddel ezelőtt. Anno és azóta se mondtam el senkinek ...

Néha tudatosan unatkozom, mert szerintem ez szükséges a mentális egészségemhez.

Elegem van, minden kiesik a kezemből, felrúgtam a macskák vizét, a párom morcos, a cicák hisztisek. Utálom az esőt, visszakérem a havat, akkor minden békés volt. :(((

Érdekesnek tartom a testvéri szeretetet felnőtt korban. Mennyire szélsőséges tud lenni. Egyiket imádom, másikat utálom.

Sosem találtam a megfelelő szót, mihez tudnám az anyám hasonlítani. De rájöttem. Egy betegség: a rák.

45 éves egyedülálló nő a szomszéd. 2 cuki kiskutyája van, jó látni, hogy milyen boldog.😊

Alig emlékszem valamire a gyerekkoromból.

Sok erőmbe kerül optimistának maradni. Csak híreket ne nézzek, ne olvassak, mert akkor majdnem lehetetlen.

Diétásan vacsoráztunk tegnap, kefir, sokmagos zsemle nomeg kis császárszalonna az íze miatt :P Szerintem nem bánná, ha a fára is azt raknék, cukor helyett.

Mintha sárkányok lennének a gyomromban.

Nem tartottam a száraz novembert. Más kampányokat sem szoktam. Nem a divat fogja megmondani, hogy mit tehetek.

Csak gyerekkel teljes az élet.

Van egy élettársam. De mellette van még vagy három szeretőm. Az exem utál undorítónak titulál, pedig tök jó gyerek vagyok. Az egyik szeretőm fiatal lány barátság extrákkal. A másik idősebb. Az élettársam már sejti. De nem fog elhagyni, mert szeret.

100x elmondtam a fiamnak, hogy borotválkozni kéne, de juszt is szakállat növeszt.

Úgy látom, az esővizen nem fog csúszni a szánkó, pedig itt már fehér karácsonnyal riogatnak.

Utána kellett néznem, ki az a Miló Viki. Még mindig médiabunkó vagyok.

Nem tetszik az Ádám név.

Egy életre megutáltam egy újabb celebet: Miló Vikit.

Esett a hó, északnyugat Magyarország. Fúj a szél. A régi karácsonyokat juttatja eszembe. Imádtam, ruhák mellé mindig volt valami szép könyv. Játék. A könyv volt a csúcs. Mennyire imádtam olvasni. Ma is, de már elektronikus formában.

Próbáltam megmenteni őket, nem sikerült! Nem hallgattak rám, mentek a saját fejük után! Nekik már annyi, bizonyos szempontból! Én már meg se lepődök, bármi is történik!

Hajnal óta hányingerem van :( ittam kis jeges vizet, vettem be B6-ot, de nem segít.

Pakolásztam, takarítottam ma a pincében, aztán a férjemmel arról vitatkoztam, hogy semmi látszatja nincs. Na igen, milyen jó lenne, ha minden úgy lenne egy varázsütésre, ahogy szeretném.

Pár éve voltam egy lánybúcsún... húú. Hát a menyasszonyt nem is értettem miért akart férjhez menni, de megtette. A bulin történtek persze titokban maradnak, de sajnáltam a férjét...

Várom a havat. Ha már olyan sötét és borús az idő és egyre hidegebb, legalább teremne szép belőle! ❄️☃️

Ahogy közeledik a kontroll ideje, elfog a szorongás.

Ázsiai fiúról álmodozom.

Most novemberben volt 34 éve, hogy meghalt egy barátom, és nagy részben miattam.