Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Mit tehetnék ebben a helyzetben? fórum

Mit tehetnék ebben a helyzetben? (beszélgetős fórum)


22. anya4005 (válaszként erre: 20. - 4a0bd14227)
2016. máj. 5. 12:52

A mi nagy fiúnk is közénk mászott,mikor az öccse megszületett...sőt,a mai napig jön,de mára azért meg lehet vele dumálni,hogy várja meg,míg az apjuk elmegy dolgozni,utána elférünk az ágyban. 5,5 éves és kb. 1 éve,hogy nem a mi ágyunkban alszik egész éjjel. Nagyon fárasztó volt őt is átcipelni éjjelente 5-10 alkalommal,de nekem teljesen mindegy volt,hogy azért nem alszom,mert kényelmetlen,vagy azért,mert a gyereket hordom a saját ágyába.

A középsőnk csak néha jön,de ő is kompromisszum képes (4 éves).

A kicsink meg akkor alszik velünk,ha bealszom a szoptatásba,ami eddig kb ötször fordult elő (8 hetes).

Szóval,nálunk is vándormadarak a gyerekek,de nam az apjuk határozott tiltása ellenére,a saját magam megnyugtatása és kényelmem érdekében.

2016. máj. 5. 11:06
nem árt, főleg ebben a korban, ha sírni hagyod és nem engedsz meg neki mindent. Mi lesz veled ha 15 éves lesz? Adj egy ötezrest muter vagy nyakon verlek? Most cseszed el, később hiába kapálózol. Következetességbe és hisztibe még egyetlen két éves sem halt bele
20. 4a0bd14227 (válaszként erre: 15. - Anya4005)
2016. máj. 5. 11:05

Anno első gyerekünk is köztünk aludt, akkor sokszor kényelmetlen volt, főleg mikor párszor hasba rúgott, álmában. Átvittem a saját ágyába, de mihelyst felébredt, jött vissza. Akkor várakozás...és megint előröl... Ez így ment hetekig, és egyre kevesebbszer mászott vissza :) Fárasztó napok voltak.

Szóval volt a gyereknek is igénye, és azt is figyelembe vettük :) Vannak ugye a szülő típusok, ha az egyik a ebbe tartozik a másik meg nem, azt is összelehet hangolni, csak változtatni kevésbé fog menni. Hibáztatni szerintem nem érdemes senkit, mert minden típusnak van előnye is meg hátránya is. Amúgy láttam már "túl következetes" szülő gyerekét, akit letámasztottak, a sarokba mint egy biciklit és onnét nem mozdulhatott. Egy szikra mosoly nem volt az arcán, merev volt, tele elfojtott érzelmekkel. Örülök nem ebbe a szülő csoportba tartozom.

19. Ori90
2016. máj. 5. 07:30
Ezer és egy fórumot,könyvet és cikket elolvastam,hogy mit kéne tennem és hogyan,de semmi nem használt...Ha tényleg bennem van a hiba,az elég nagy gond,mert a párom támogatása nélkül sosem fogok tudni megváltozni...ki tudna,ha örökké szidják,meg hibáztatják...
18. Ori90
2016. máj. 5. 07:28
Igen,az apja az.Neki már van egy 10 éves lánya is..Nekem az első gyerekem,és vele ellentétben én nem bírtam sosem nézni,hogy sír...bár szerinte így kellett volna kiságyba szoktatni.Mielőtt megszületett a kisgyerek,megbeszéltünk mindent.Nem gondoltam,hogy én rosszabbul fogom érezni magam,mint a gyerek,ha sír,és inkább magam mellé veszem,bár nem akartam...Azt se gondoltam,hogy ha hibázok,vagy valamit a helyzet miatt másképp csinálok,azzal egy életre elrontom az egészet,és akire lehetne,arra nem számíthatok,hogy segítsen,mert inkább büszkén elfordul azzal,hogy őneki semmi baja a gyerekkel,csak nekem....
17. simple (válaszként erre: 1. - Ori90)
2016. máj. 5. 00:06
Valószínűleg az apja következetes, neki ezért fogad szót.
16. messzi idegen (válaszként erre: 1. - Ori90)
2016. máj. 4. 23:42

A közös ágyban alvásról le kell szoktatni, nem lesz semmi baja a kölyöknek.

2éves lesz,itt az ideje,hogy külön aludjon,különben mire körül nézel,4 lesz,és még mindig veletek alszik.

Ez nem normális dolog.

Semmi baja nem lesz, hozzáteszem.


Ott a hiba, hogy nem volt megegyezés a férjeddel, a 2 szülőnek mindig azonos elvek alapján kell nevelni a gyereket,mert a gyerek megérzi melyik engedékenyebb, és ki is használja.

Beszélj a férjeddel, és következetesen ugyanúgy álljatok a gyerekhez.

Ha a 2 szülő között nincs egyetértés, az nagy baj.

15. anya4005 (válaszként erre: 5. - 4a0bd14227)
2016. máj. 4. 23:32

Halkan megjegyzem,hogy valószínű a fórumindító is szeret a gyerekkel aludni,viszont az apuka nem! És,mivel kapcsolatba született az a gyerek,nem árt a másik fél igényeit is figyelembe venni!

És nem árt a gyereket úgy vállalni,hogy a szülők alapvető nevelési kérdésekben megtalálják a közös hangot...

14. anya4005 (válaszként erre: 1. - Ori90)
2016. máj. 4. 23:21

Tényleg csúnyán elrontottad!

Az én fiaim is szoktak a boltban kérni ezt-azt,ha akarom,megveszem,viszont,ha nem,akkor tudják: ha azt mondom,nem,az úgy is marad,és pont nem érdekel,ha nekiállnának hisztizni.

Nem vagy következetes,és valószínűnek tartom,hogy túl sok elvárásod sincs a gyerek felé.

Attól,hogy következetesen kitartasz a saját döntéseid mellett a gyerekkel szemben,még nem fogod kevésbé szeretni,nem leszel rossz anyja. Viszont,ha mindent elér nálad a hisztivel,akkor egy hisztis gyereket nevelsz belőle,ami később sem fog változni (jelzem,5 éves korára sem).

Még nem késő: csak légy következetes. Én pl azt szoktam csinálni,ha olyan helyre megyünk,ahol sok finomság csábítja a gyerekeimet,hogy vagy közlöm,hogy egy dolgot választhatnak,vagy éppen azt,hogy semmit! És kitartok!

13. 937a2a883a (válaszként erre: 12. - 937a2a883a)
2016. máj. 3. 17:47
*szerinted nem tart annak
12. 937a2a883a (válaszként erre: 10. - Ori90)
2016. máj. 3. 17:46
A férjed mondta, hogy nem vagy jó anya vagy szerinted tart annak? Ha mondta, akkor én a helyedben leülnék vele egy nagyon komoly beszélgetésre. Az, hogy vannak vitáitok a nevelést illetően, szerintem mindenhol előfordul. Attól még nem vagy rossz anya, hogy kevésbé bírsz nemet mondani vagy nem vagy elég határozott a gyerekkel szemben. Viszont változtatni soha nem késő, mert te is látod, hogy ez engedékenységed nem vezetett eddig jó útra. Ebben a korban még simán lehet, sőt! most kell igazán következetesnek lenned. Ha most nem teszed, akkor ez csak rosszabb lesz. Ez az édességért való hiszti még csak a kezdet nála.
11. lapbarna (válaszként erre: 10. - Ori90)
2016. máj. 3. 17:29

Szerintem nem késő sohasem következetesnek lenni. Akkor érdemes kitartani a véleményed mellett, ha van értelme. Pl. csak akkor ehet édességet, ha már evett normális kaját, és akkor is csak egyet (pl. kiscsoki). Ha olyasmi, hogy ezt a pólót nem akarja felvenni, akkor nem feltétlenül ragaszkodnék hozzá, hanem adnék alternatívát. Vegyen másik pólót, de télen nem engedném rövidnadrágban csak azért, mert ahhoz van kedve.

A párkapcsolati probléma nehéz dolog. A kisgyerekeseknél szerintem gyakran vannak veszekedések a gyerek(ek) miatt (is). Nem lehet séma-tanácsot adni, minden helyzet más és más.

Próbáld talán megtalálni azokat a tulajdonságokat benne, amiket eddig is szerettél. De az az igazság, hogy ilyen helyzetben bárki mondhat bármit, nem biztos, hogy be is válik.

Sok sikert!

10. Ori90 (válaszként erre: 9. - Lapbarna)
2016. máj. 3. 17:09
Hűha,minden elismerésem!Na,én pont ezeket akarom elkerülni,és annyira félek tőle....Így is elég nehéz,a párom elég ***** anyának tart,és nagyon rosszul is esik,hogy nem segít ebben semmit,inkább rám hagyja,tegyek,amit akarok,vagy siekrül rendbe hoznom,vagy nem,de támogatás,meg biztató szavak nélkül rohadtnehéz,és még nehezebb,ha ezekben a helyzetekben mindenki szemében is ugyanezt látom...Mostmár eléggé el vagyok keseredve,és nem tudom,hogy a fenébe legyek következetes,vagy érne-e valamit bármiféle próbálkozásom,ha eddig nem voltam az... :S
2016. máj. 3. 15:54

Nekünk 3 fiunk van: 12, 10 évesek, és van egy majdnem 4 hónaposunk.

Amikor a nagyfiam 2,5-3 éves volt, nekem is volt egy a tiedhez hasonló afférom.

A boltban a kicsit beraktam a bevásárlókocsi ülőrészébe, a nagy meg elrohant "verdásat" játszani. Mikor a pénztárhoz értem, előkerült. A 100-ik matchboxot akarta megvetetni. Nemet mondtam. De vedd meg! De akkor is!

Ez így ment a fizetésig. Persze, az egész bolt azt hallgatta, hogyan meccsezünk. Emelkedett hangvétellel.

A gyerekem kiskorában hányásig tudott sírni. Akkor is ez történt. Nézett rám, taknya-nyála egybefolyt. A pénztáros srác csak kapkodta a fejét. Én nyugodtan mondtam, hogy csapjon még hozzá egy saját márkás nylon szatyrot is. Szétnyitottam, és mondtam a gyereknek, hogy ha hánynia kell, akkor ne csináljunk több munkát valakinek, inkább bele hányjon.

Ugy is tett. A bolt előtt összekötöttem a szatyrot, és kidobtam a kukába.

Igen, nem volt kellemes a szitu, de következetes akartam maradni.

Csodálatos gyerekeim vannak, de szerintem a legtöbb gyerek előbb-utóbb feszegetni kezdi a határait. Nem könnyű, de muszáj a későbbiek miatt következetesnek maradni. Gondolj a kamaszkorra!

Kitartás!

2016. máj. 3. 15:37
2016. máj. 3. 13:27

Azt mondanám, hogy nevelés terén hangolódjatok össze az apukájával. A gyerekeknek jól működik a radar.

Ilyen korban bizony hisztiznek. Legyél következetes. Azzal ne foglalkozz mit szólnak, kínos stb. Ne azért vegyél, vagy ne vegyél meg valamit, mert a másik sorbanálló ráncolja a szemöldökét.

Én szerettem ha velem aludtak :)

Teljesen maguktól szivárogtak el a saját ágyukba kb 4 éves korukban. Eleinte még hiányoztak is :))

6. 937a2a883a (válaszként erre: 1. - Ori90)
2016. máj. 3. 12:10
Először is én nem vettem volna meg neki a hiszti ellenére sem azt az édességet! Mondom ezt úgy, hogy épp úton van a baba, tehát még nincs tapasztalatom. :) A hisztivel elérte a célját, mert te rosszul érezted magad a viselkedése miatt, így inkább megvetted. Mivel nem vagyok az életed része, így nem látok jól bele, de nekem ebből az jött le, hogy tényleg nem vagy elég következetes. Én eladóként dolgozom és rengeteg hisztis gyereket látok, hogy ez kell, meg az és nem nézem le a szülőt, hanem inkább "drukkolok", hogy nehogy megvegye a hiszti miatt, mert akkor mindig ez lesz és a fejére nő a gyereke. Most van abban a korban, amikor tényleg korlátozni kell és nem megsajnálni egy hiszti miatt vagy azért megvenni valamit, mert te rosszul érzed magad a viselkedése miatt. Nekem van olyan ismerősöm, akinek a gyereke a földön fekve hisztizik, ha nem kapja meg, amit akar...de nem kapja meg akkor sem. Szerintem az egyik legfontosabb az lenne, hogy azonos elvek szerint neveljétek őt. Ha a férjed azt mondja nem, akkor nem. De ez fordítva is így legyen. Ha nem értetek egyet, akkor se a gyerek előtt romboljátok egymás tekintélyét, hanem utána beszéljétek meg, hogy ki miért mondott volna mást. A gyerek kapásból megérzi, hogy melyik szülő az engedékeny és kinél ér el valamit hisztivel. Ebben az esetben nálad.
5. 4a0bd14227 (válaszként erre: 1. - Ori90)
2016. máj. 3. 12:08

Szia :) Nekem is most két éves a gyerekem. Szóval, nem kell bepánikolni :) Nincs elrontva semmi és senki. Nálunk is velünk alszik a gyerek, furcsa mód eszembe sem jutott, szeparálni. Szeretünk együtt aludni :D A gyereked most kezdi érvényesíteni az akaratát, tudod a dackorszak :) Ha sírással gyakran célt ér, akkor mindig sírni és hisztizni fog. Nem kell, mindent megengedni, de túl szigorúnak sem jó lenni.

Próbálj ki mindent, mi a célravezetőbb. Minden helyzet más, van mikor jobb engedni van mikor meg nem. Volt, hogy én is megvettem a gyereknek dolgokat, mert siettem és nem volt energiám csatázni :) Volt, hogy eltereltem a figyelmét. Néha hagytam kicsit magára, az vezetett eredményre. Sok türelem kell :)

4. vadmálna11 (válaszként erre: 1. - Ori90)
2016. máj. 3. 12:05

Elolvastam az "anyaként már nem jár semmi" kezdetű fórumindítódat... sajnálom, hogy börtönként érzékeled és értékeled a helyzetedet - ez is kivetítődik (a türelmetlenségeden).

Tudod, minden szar helyzetben van valami jó. Találd meg, sokszorozd meg! Állj a sarkadra, mert különben elveszel... :( Tanulj meg olyan technikákat, amik (lassan, de biztosan) kiszabadítanak Téged ebből a szorult helyzetből. Ha sikerül, az idő Neked fog dolgozni - ha nem, ellened.

Nagyon szomorúan olvastam mindkét bejegyzésedet. :(

2016. máj. 3. 12:04
Legyél következetes!Ennyi!
2. vadmálna11 (válaszként erre: 1. - Ori90)
2016. máj. 3. 12:00

Nem hiszem, hogy "csak ebben a helyzetben" lehet probléma... a gyerek nem hülye, csak kicsi még. Öt éves koráig kialakul majd benne a superego, a felettes én (így hívja a pszichológia, keress rá a neten - "a szuperego a társadalom értékeinek és erkölcsi normáinak belső képviselője, az egyén lelkiismerete"). Addig lehet ezen korrigálni, de csak következetesen.

Ha ellentmondásosak a reakcióid, a gyermek elveszik köztük, és nem csak a boltban. Ha a párod egész magatartásával azt képviseli, amit itt leírtál, azt a kicsi is kiolvassa..., kb. annyira fog komolyan venni ő is.

Nem az a megoldás, hogy a párodon vagy a kicsin keresd a "hibát", az valószínűleg az elveid és a következetességed hiányában bújik...

Én a helyedben kicsit kívülállóként a saját viselkedésemet kezdeném figyelni :), ahogy annak idején tettem is, amikor rájöttem, mennyi mindenen változtatnom kell.

Nem a bolt közönségének kell megfelelni! A harag, düh mire való? hová lett a türelem?

Négy fiú (15,20,25,27) gyermekeivel elégedett anyukája vagyok.

Sok türelmet, kitartást és eredményt kívánok!

2016. máj. 3. 11:51
Üdv!Megint egy kisgyerekes témában kérnék segítséget.Konkrétan ma nagyon kiakadtam.A kisfiam ugye 2 éves lesz most júniusban,de csak az édesapjának fogad szót.Szerinte ez azért van,mert ő kezdettől fogva úgy állt hozzá,én meg akkor rontottam el,amikor magam mellé vettem aludni(még mindig nem lehet kitenni a közös ágyból).Ma boltban voltunk és a kisfiam kivett egy kindertojást,hogy az neki kell.Mondtam neki szépen,hogy ma már kapott egyet,nem kap többet,de olyan hangosan és borzalmasan kezdett el hisztizni a kis vegyesboltban,hogy egyszerűen nem bírtam mást tenni,mint hogy megvettem neki.Annyira kínos volt az egész,levertem a pénztárcám,minden kiborult belőle,akkor felszedegette és eldugdosta az aprót belőle,hiába mondtam neki,hogy adja oda,el kell tenni....Nem bírtam,teljesen kiborultam,mindenki bámult,és gondolom,szépeket gondolhattak.Gyorsan kifizettem és kisiettünk a boltból,de annyira dühös vagyok és tehetetlen,hogy nem tudom,mitévő legyek,nem akarom,hogy örökké ez legyen,ha nem kap meg valamit...Az apja meg nem segít,hanem azt mondja,én rontottam el,meg nekem nem lehet segíteni,és így jártam,most a gyerek 5 éves koráig szívni fogok....Azt ugyan nem tudom,hogy miért addig,akkor mi változik...De mindig ezt mondja,nekem viszont fogalmam nincs róla,mit tehetnék.Gőzöm sincs,mit kellett volna tennem,vagy mit csináltam rosszul,szerintem ugyanúgy viszonyultunk hozzá,csak egyszerűen nekem nem hajlandó szót fogadni...Viszont nem akarom sírni hagyni vagy bántva fegyelmezni,megnevelni....Ti mit csinálnátok ebben a helyzetben?Biztos vagyok benne,hogy nem csak én vagyok így és abban is,hogy orvosolható a probléma,de hogy hogyan,arról fogalmam nincs.Ha nekiállok a boltban elmagyarázni a dolgokat,csak mégjobban hisztizik....És sajnos minden másban is így van,apának mindenben szót fogad,nekem meg semmiben sem....Mitévő legyek?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook