Ti költöznétek ebben a helyzetben? (beszélgetős fórum)

Nem tudom hogy most mi lesz, azért nem akarom elveszíteni. Lassan már nem tud emberként beszélni, viselkedni.

Próbáltam letölteni a könyvet, de nem fogadta el az ellenőrző kódot. Elküldenéd a linket?

Agressziv lett es nagyon csunyan beszolt nekem.

Mivel erdemeltem ezt ki?

Komolyan mondom, tobbet beszelni se akarok vele. Csak sirok es sirok ;(

Most nehéz. Nem elég az, hogy apám milyen...pontosabban semmilyen, mert soha nem is volt, nem is lesz.

Köszönöm.

Elnézést, jócskán hiányos lett a fórum, mert több hozzászólásom törlését kértem, hogy nyoma se maradjon az alaptalan drámázásomnak.

A legtöbb dologban igazatok volt.

Rettenetesen csalódott és szomorú vagyok.

Nem mondta egy szóval sem a lányának, hogy költözz ide, különben magányos és boldogtalan leszek. Alapból az, és erről panaszkodik, már azelőtt ezt tette jóval, hogy felmerült a költözés gondolata.

Biztos igazatok van nagyeszűek, gondolom, ha anyukátok lenne ilyen helyzetben, őt is rögtön leszemét zsarolóznátok. Mintha nem lenne sajnos gyakori jelenség a rossz házasság és boldogtalan emberek. De igazatok van, a nő egy szemétláda zsaroló, gondolom, a ti anyátok, apátok tökéletes életet él tökéletes jellemmel, soha nem volt hullámvölgy az életükben, és nem éreztétek felnőttként, hogy segítenétek, ha tudnátok, vagy változtatnátok. Amit persze nem nagyon lehet, mert senki nem tud a másik helyett cselekedni.

Költözz ide, különben magányos és boldogtalan leszek. Ezen nincs mit szépíteni. Zsarolás, manipulálás, rátelepedés, kiszipkázás, piócaság, élősködés, kihasználás, lehet a szavakat tekerni, de a lényeg ugyanaz marad.

Az a normális, hogyha nem tetszik nekem a választotja sem kotnyeleskedek bele a gyerekem életébe, nemhogy alaptalanul 200 km-ről szapulom a fantazmagóriáimmal a vejem, és dúlom fel a gyerekem életét, házasságát, mert beszari vagyok otthagyni a saját szar házasságom féltve a fedelet a fejem fölül. Ha lépni akarna, segítene a lánya, de inkább maga alá teperné.

Nem. Az érzelmi zsarolás az lenne, hogy költözz ide, különben öngyilkos leszek. A panaszkodás a magánéleti zűrökre, a mennyire hiányzol, és milyen jó lenne, ha a közelbe tudnátok költözni, az természetes kívánság, valószínűleg az anyja is tudja, hogy nem lenne könnyen kivitelezhető és nem fog megtörténni.

Biztos nem mondaná és nem merülne fel, ha a fórumindító megmondta volna, hogy ezt nem tudják most megtenni. De azért született ez a fórum, mert valószínűleg ő is elgondolkodott rajta, hogyan lehetne megvalósítani.

Olvasd el a Mérgező szülők című könyvet.

Azt be kellene emelned, hogy nem a te tiszted és nem a te felelősséged a cselekvőképes szülőd életének/egészségének a megtartása. Kizárólag az övé, és ahogy cselekszik, az az ő döntése.

Ezekkel a játszmákkal csak rád tolja a felelősséget, és zsarol.

Ilyenekkel nem tudsz segíteni neki, mert akkor már magától megkereste volna azt, ami érdekli. Azért ajánlottam, hogy pár gyakoribb találka, közös tevékenység jó lenne, mert sokszor előfordul, hogy valaki annyira begubózik a problémáiba, hogy nem tud egyedül kilépni belőle, még ha szeretne is. De ha valaki elmegy vele ide-oda, kilép a megszokottból és pár új élményre tesz szert, kinyílik picit előtte a világ és már nem csak a problémáira fókuszál, képes lesz lépni magától is.

Nem hiszem, hogy a házassága olyan rossz lenne, csak ő van tele rossz érzéssel. És amíg csak ezzel foglalkozik, addig nem változik semmi. Néha jó, ha segít valaki, és nem csak azt mondja, mit kellene csinálni, hanem ott van, vezet, kirángat. Ha ez nem fér bele neked, megértem, de távtanácsokkal sajnos nem lehet előrébb jutni.

Abból vontam le a következtetést, hogy nem akarsz semmit tenni, hogy bármit írtak neked, tanácsoltak, te leírtad, hogy azt miért nem teheted.

Ja, ha szerinted keserves többször átszállni és hajnalban kelni olyanért, aki szerinted boldogtalan, depis, öngyilkosságra hajlamos, meg fog bolondulni, és az anyád, akkor nem szóltam.

Nem arról volt szó, hogy unalmadban tegyél bármit, te szajkózod, hogy mennyire rémes helyzetben van és mennyire aggódsz érte, hogy nagy baj lesz. Én megtennék ennyit az anyámért, ha úgy gondolnám, baj van, kéthetente egy napot rááldoznék egy közös programra. Ha meg úgy érzed, nincs olyan nagy baj, csak panaszkodik, akkor hallgasd továbbra is telefonban, és ne képzelj bele nagy drámát. :)

Nem akarok tenni semmit?

Ezt a következtetést miből vontad le? Abból, hogy nem rúgom fel az életem, és nem az a legfontosabb hogy utazgassak? Az elején leírtam, hogy nekem ez így megfelel, neki kevés.

Az pedig tény, hogy egy faluból elég keserves több vonat, busz átszállással eljutni olyan messzire. Azért hülye meg nem vagyok, hogy beköszönök hozzájuk, aztán irány vissza mert hajnalban kelni kell és munkába menni.

Az viszont igaz, hogy a házassága nem javulna meg attól, hogy ott vagyok.

Nem állt szándékomban drámázni, csak annyit bántották már életében...gyerekkorától kezdve. Csak azt szeretném, hogy boldog legyen.

Nehéz veled, mert tenni nem akarsz semmit, de mindenre megmagyarázod, hogy azt miért nem lehet. :) Akkor ne tegyél semmit.

Drága a kocsibérlés meg a benzin. Ott van a vonat. Délutánra érnél csak anyukádhoz. Lehet korán is kelni. Szerintem ha az ország két legvégében laktok, akkor sem vesz el háromnegyed napot az utazás. Ne utazzál hozzá, ne találkozzatok többet, ne legyetek kettesben. De akkor mit vársz? Szerintem nem kell anyukádat megmenteni, rossz házassága van, amiről szeret panaszkodni, kb. ennyi a gondja, meg hogy szeretne többet látni. Te meg ebből drámát kanyarítottál, hogy meg fog bolondulni és meg fogja ölni magát, mit tegyél, de nem akarsz semmit tenni.

Hallgasd meg, mint eddig, mondd el a tanácsaidat és kész. Lehet, hogy ez is bőven elég neki, és ha ott élnél a szomszédban, mindennap találkozva, akkor is ugyanúgy panaszkodna. :)

“Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást.”

(Stephen Dolly)

Kár, hogy szinte délután lenne mire odaérek. Nem szokásom semmit megjátszani. Vagy szerinted az a legjobb szórakozásom, hogy egy anonim fórumon fényezem magam?

Értem, hogy ezzel tudok segíteni, de te érted azt, hogy ez kevés?