Mit szeretnél Karácsonyra? (beszélgetés)

Sziasztok!

Én ezt kérném karácsonyra ,hogy apukám meggyógyuljon (leukémiás,már lassan 1 hónapja kórházban van),és még sok karácsonyt tölthessünk együtt

.. OK! ... szóval egy kosztümöt, térd fölött érő szoknyával, legalább 10 harisnyanacit mindenféle színben és mindenféle vastagságban... nah jó... legyen húsz, színházjegyet legalább 3 bp-i színházba... és egyet az operába (nem a mazochizmusom miatt :D) ... egy új ülőgarnitúrát és egy szekrénysort... hja... egy új zuhanyfülkét a fürdőszobába... és ha már kérhetek, akkor egy új konyhabútort beépített minden kütyüvel... hja... és egy lila ágytakarót... apró virágosat, fodorral..

.. egyelőre ennyi elég lesz, a többit majd a nyuszitól kérem. :DD

-pénztárca

-szabadidő

-"elegáns" táska

-farmer nadrág

-szemhéjfilc

-határidő napló

-hajfény spray

-szőrös fehér fülvédő

-fülbevaló (bedugós)

-póthaj

-tetoválás:P

-kicsi hajcsatt

Ezeket kérném:D

hopp...becsúszott egy szóköz:D

Szóval karácsonyfát:)

Mára.... Nektek! :)

Ne állt félre!

Életünk különböző szakaszaiban a szeretet megnyilvánulásai változnak: bizalom, vonzódás, megelégedettség, aggodalom, hűség, bánat, de mind a szívből ered. Az emberi lényeg egyedülálló képessége, hogy kapcsolódni tudnak egymáshoz, minden baj ellenében. (Michael Dorris)

Lesütött szemmel és lehajtott fejjel

Jött velem szembe, s szólt az az ember.

Teste rongyos ruhákba bújt,

S szemében a fény rég kihunyt.

„Éhezem, asszonyom, ennék” – így szólt

S mondhatom nagyon udvarias volt.

„Csak jegyeim vannak, pénz nincsen nálam,

De élelmet vehetünk” – feleltem lágyan.

A hajléktalannal elindultunk csendben,

S ő mondta: „Ha lesz pénzem, megadom menten.”

Szeméből sütött a reménytelenség.

„Nem számít – mondtam – nem kell a fizetség.”

Ahogy végigjártuk az üzlet polcait,

Gyerekként választott, s kért még valamit.

Boldogan bíztattam, vegyen csak bátran,

Mert életem sok rosszat csináltam.

Elment az úton, sosem feledem,

Mert olyat adott, ami nem volt nekem.

Esélyt, hogy adjam, mit adhatok,

Szeretetet, kinek nem jutott,

Élelmet, kinek más nem adott,

S hogy jó lehessek, ahogy tudok.

Köszönöm, ó, rongyos idegen,

Az étel közt megtaláltam a szívem,

Hogy lehettem én, kinek több jutott,

Ki a kopogásra ajtót nyitott.

Lásd, nem vagyok angyal, bár szerettem volna,

Lényem sok emberhez volt már goromba,

És ez az idegen férfi, ki nem állt félre,

Eloldta az angyalt, hogy szálljon végre.

(Jude Revoli)