Milyen hatással volt és van rád, ha gyermekkorodban fizikai büntetést alkalmaztak szüleid vagy tanáraid? (beszélgetés)

A sebek feltepesenek pedig gyakran semmi ertelme.

Az beleeg a lelekbe, az emlekezetbe.

Nem mondom, hogy soha nem kaptam egy fülest. Vagy rávert a fenekemre anyu a fakanállal :), de kutya bajom nem lett tőle. Megérdemeltem. Általában akkor húztam ki a gyufát, amikor a húgommal kötözködtem, mert egy kis szarházi voltam, aki feszegette nála a határokat. Nem hagyott bennem nyomot, nincs rossz emlékem, inkább megmosolyogtat a múlt.

A suliban a fiúk kaptak néha egy-két kokit, a lányok mindig megúszták. Szóval fizikailag egy tanár sem nyúlt hozzám. Viszont volt pár olyan tanár, aki szóval úgy tudott bántani, hogy az jobban fájt, mintha jól felképelt volna. Az viszont jó mélyen belém ivódott. Nem jó szívvel emlékszem vissza azokra a tanárokra. Pedig azt mondják, az idő mindent megszépít. Hát nekem nem szépített az idő múlás semmit.

Van, aki nem adja tovabb, mert nagyon a lelkebe vesodott;

van, aki tovabb adja, mert otthon is ezt latta.

Sajnos a bantalmazas, az erofitogtatas nemzedekrol-nemzedekre atadodik.

gondolom könnyebb volt a barátnődnek "elfelejteni" ezt, mint szembesülni vele, sokan ugyanezért nem emlékeznek a gyerekkori lelki és fizikai bántalmazásra sem.

Egy barátom mesélte, hogy a bátyját rendszeresen véresre verte az apja és felnőttként a bátyja azt mondta, hogy ez nem történt meg.

Sok mindenre képes a lélek, hogy mentse magát.

Hasonlóak ehhez a szülök felmentése "akkor ez így volt szokás" "jopgosan kaptam" könnyebb ezzel felmenteni a szülőket, mint azzal szembesülni, hogy az általunk legjobban szeretett lény bánt és fájdalmat okoz nekünk.

ami megtortent, azon mar valtoztatni nem lehet;

marad a sargafold megoldas

Anyukám egyszer ütött meg, kettesben voltunk, kicsi ütés volt az arcomra, inkább csak meglegyintett, ami azért nagyon megdöbbentett, de inkább csak helyrezökkentett, és nem lettem tőle lelkisérült, és nem rontotta meg a kapcsolatunkat. Apukám sem vert gyakran, de tőle többször (de azért még mondhatom úgy, hogy néhányszor) kaptam. Ezek már sokkal nagyobb ütések voltak, ahogy emlékszem, pofonok. Én ovis koromból emlékszem valamilyen szíjjal verésre is, de apukám tagad, és én elhiszem neki, így vagy csak képzeltem, vagy a nagypapám lehetett. Szóval ezek a pofonok már nagyon megviseltek. Az egyik, amire emlékszem, az azért, mert meg sem hallgatta a magyarázatomat (valóban nem tudtam, hogy tilos, amit csináltam), hanem azonnal ütött, ráadásul mások előtt. A másiknál (vagy inkább a többinél) pedig ittas volt, és semmi igaza nem volt (pl. nem hallotta, hogy megköszöntem, amit kaptam, ezért pofon vágott, pedig megköszöntem). Kb. 10 éves lehettem, amikor egy pofon után elé álltam, és nem sírtam, mint korábban, hanem, közöltem vele, hogy ha valami baja van, mondja meg szavakkal, de ne üssön meg. Ha még egyszer megüt, most előre kijelentem, hogy soha többet nem fogok neki köszönni. Ezután soha többet nem vertek, hanem helyette apukám részéről a becsmérlés, szidás, szóbeli bántalmazás ment. Úgy érzem, hogy ez utóbbi számomra rosszabb volt. Sokszor azt gondoltam, bárcsak inkább ütne meg, azt nem fájna annyira. Ezeket nehezebben is dolgoztam fel felnőtt koromban.

Egyszer egy tanárnő kb. hatodikban, a legjobb barátnőm fejét verte a hajánál fogva a táblába. Engem nagyon megviselt, a barátnőm nem is emlékszik rá.

Érdekes módon arra nem emlékszem, hogy miért kaptam ki, csak magára a kikapásra. Abban az időben a villanyvasaló zsinórját még ki lehetett húzni a vasalóból. Úgy kell elképzelni, mint a mobiltelefon töltőjének az usb kábelét, csak sokkal nagyobb, mint egy gyufásdoboz akkora volt és fehér porcelánból. A mai vasalók zsinórja szövet bevonásos, akkor még sima gumival vagy műanyagból vonták be. Hát én, annak ellenére, hogy csöndes, szótlan és szófogadó voltam, azzal a vasalózsinórral kaptam ki.1x. Igazából nem tudom, hogy mi lehetett a bűnöm, nem emlékszem. (Bár anyámnak nem sok kellett, hogy pl fakanállal is úgy rám csapjon, hogy felszakadt a fejbőröm, pusztán annyi, hogy nem akartam megenni az ételt.) 7-8 éves lehettem akkor.

Tanítómtól egyetlen egyszer kaptam fa vonalzóval körmöst és tenyerest. Pedig kitűnő tanuló voltam, de valamiért úgy ítélte meg, hogy csúnyábban írtam az elvártnál. Ez, a 60'-as években még elfogadott módszer volt.

A szüleim lelki bántalmazását sok éve dolgozom fel, egyelőre sikerrel, talán a haragot már magam mögött hagytam.

Az iskolai bántalmazásokat hasonlóan.

Vitatéma? Ez egy téma? Ezt meg kell vitatni?

Nem értelek....

Egyszer elverték a fenekemet, mert felgyújtottam a fenyőfát a gyertyával. Ez úgy 47 éve történt. Nem emlékszem rá, csak onnan tudom, mert elmondták a szüleim. És egyszer 10 évesen felpofozott az egyik tanár másik 3 lánnyal együtt. Utána az egyik lépcsőházból mutogattunk neki szamárfület. Otthon el se mondtuk, mert valószínű, hogy nem nekünk adtak volna igazat....

Én nem verem a gyerekemet annak ellenére, hogy nekem ettől semmi bajom nem lett.

Miért érdekel?