Milyen az élet gyerek(ek) után? (beszélgetés)

:DDDD Ez jó:D

Igen megértik, de tényleg csak egy darabig. Én pölö mindig emlékeztetem apát, hogy "elfelejt" bármit is csinálni itthon. Na akkor van egy kis változás kb egy napig. És valóban mi tartunk össze mindent...így van!

ő dolgozni jár, ápolja a társadalmi kapcsolatait (kocsma, kolléganők stb...):DDD

néha eszébe kell juttatni, hogy a kosárba bele is kell tenni, nem csak kivenni. általában megértik. egy darabig;)

Sziasztok! :)

Hááát.....

A legtöbb esetben a Nő tartja össze a Családot.

Tisztelet a kivételnek, de negyon kkevés Férfi állja a sarat otthon: gyereknevelés, némi segítség a házimunkában....

Szerintem fele-fele, nem?

Egy anyának ott a gyerkőc, a munka a háztartás mindennel együtt, a bevásárlás stb..Szóval hogy legyen ereje még a kapcsolatot is rendbe tenni? És mi marad a férjre/párra?

Igen ez lenne a legjobb ha mindenhol ilyen lenne a kapcsolat a baba után.

Az anyának szerintem ereje sincs még azért is harcolni ha megromlott, az apa meg esetenként sértve érzi magát. Így minden lassan kialszik:(

a pozitív oldalát már leírták előttem, melyek közhelyek, de valóban(szerintem is) nincs szebb dolog a gyereknél.

viszont a párkapcsolatod csak abban az esetben "éli túl" ezt a változást, ha annyira szilárd és mély a szeretet kettőtök között, ami nem csak akkor áll fent, amikor még nincs gyerek, hanem utána is. ebből viszont szerintem nagyon kevés van, sokan itt csúsznak el, hogy a gyerek születése felborítja az addigi önző kis életüket a felnőtteknek és az emberek 98%-a ezt nem tudja jól kezelni, anyuci szerint első a bébi, apa részéről meg jön a féltékenykedés, és mire felnő a gyerek(ami rettenetesen embertpróbáló feladat minden szépsége ellenére)addigra a 2 fél olyan szinten eltávolodik egymástól, hogy max erőlködnek még a kapcsolat helyreállításán vagy eleve szétválnak az útjaik...ugyanis a nagy magyar valóságban se idő, se pénz, se energia nem marad a gyerek mellett a párkapcsolat további "építésére". Akik meg anyagilag megtehetik, hogy mégis megoldják valahogy, hogy egymásra is figyeljenek(akár bébiszitter, akár kiruccanások gyerek nélkül) ott meg a semmi sem elég és mindig más kell szindróma üti fel a fejét.

kevés olyan párt ismerek, akik a gyerek után boldogan élnek egymással még 20év után is...mert attól, hogy együtt élünk egymással, nem feltétlen jelenti azt, hogy boldogok is vagyunk...sőt

Az enyémek még itthon laknak, de már felnőttek, 20 évesek. Élik az életüket, gyakorlatilag aludni járnak haza, meg tanácsokért.

Nekem nagyon jó így. Tudom, hogy szeretnek, tudom, hogy szükség esetén támaszkodhatok rájuk. De már nem kell etetni, fürdetni, öltöztetni őket, hódolhatok a kedvteléseimnek, mondhatok nemet egy csomó mindenre, amire ők maguk is képesek, szóval egy kicsit magammal is törődhetek, mert már igazán megérdemlem! :(((

fenekestől felfordul. nekem legjobban az hiányzik, hogy nincs olyan, hogy egyedül lehessek itthon. a dolgokat többször meg kell szakítani (még nem sikerült végignézni egy filmet) . mindent akar és azonnal és nem adja fel...

ugyanakkor nagyon szereted és ő is téged, és csodás amikor átölel és hozzád bújva alszik el, és jókat lehet együtt játszani ,bohóckodni... és a világ leggyönyörűbb hangja a kacagása:)) aztán mikor mesét mond, meg számol meg dumál-dumál-dumál az nagyon nagy élmény....

Rossz oldal? Ez teljesen attól függ, milyen vagy. Csak két példa: ha mondjuk "rend- és tisztaságmániás" (nem pejoratíve értem!) vagy, akkor nehéz lesz ebből kicsit leadni, de ha lazább vagy ilyen szempontból, akkor ez nem jelent akkora nehézséget. Vagy: ha eleve rossz az alvókád, akkor az éjszakázás miatti kimerültség jobban megvisel, mint ha kicsi az alvásigényed.

Szóval a gyerekhez jól jön némi lelki rugalmasság és testi fittség, egy jó párkapcsolati alap és némi segítség... :)

Elment a szomszédba, mikor nem volt otthon senki....

Gondolhatod, mi lett belőle!??? :o)