Miért van az, hogy az egyik ember könnyen megkap mindent az élettől, a másik pedig nem? (beszélgetős fórum)

Nézd, igen. Lehet, hogy nem tetszik leírva, de igen, maga felel az életéért. Azért is, ha állítása szerint két diplomásként azonnal az utcára kerülés fenyegeti, ha elveszíti az állását.

Azt tudod, hogy mennyi ideig tart állást találni. De azt nem, hogy mit tégy, hogy ha beüt ez az időszak, ne kerülj az utcára? Érdekes.

Én nem halnék éhen, ha állást kellene keresnem. És nem azért, mert aranykanállal a számban jöttem a világra. Bár azt sem érezném bűnnek. Hanem azért, mert egy bizonytalan világban erre is fel kell készülni, jó előre. És igen, sokan időlegesen nem tehetik ezt meg. De sokkal (!!!) többen megtehetnék, mint akik valójában megteszik.

A boldogság NEM az álláson vagy egy szint feletti havi fixen múlik. A létfenntartásért vegetálva persze más.

Vagy ez új, egy két diplomásnak?

Nem kell provokálni.

Egyrészt azért, mert nem vennének fel. Másrészt azért, mert tanultam eleget ahhoz, hogy én nem vagyok oda való. Ennyi.

Sznob vagyok? Nem. Csak majd ha mindenki annyit tesz le az asztalra, mint én, akkor elmondhatja ugyanezt. Pont.

EEzt a barátnőd adatlapján olvastam, elég találó akár önjellemzésnek, akár önfelmérésnek:

"Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken. Különösképpen az irigység kínozza ez embereket. Epét hánynak, álmukban felord...ítanak, hánykolódnak vackukon, mint a nyavalyatörősök, habot köpnek, ha azt látják, hogy valaki munkával vagy a kegyes sors jóindulatával szerzett, elért valamit az életben. Betegek ezek, fertőző betegek. Kerüld a társaságukat, ne hidd, hogy érvelés, bizonyítás valaha is meggyőzheti őket. Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek bűntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. Ne alkudozz velük, kerüld el őket, s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást." :D

Sajnos ma Magyarországon nagyon sok embernek az állása az élet! Ha munkanélküli lesz, akkor bukik a lakás törlesztő részlete, bukik minden,

Megy a hajlékatalan szállóra, de van aki szerint úgy is lehet boldog valaki, ha talál egy szélvédette zúgot.

Én nem azt mondom, hogy gazdag országokban mindenki boldog. Tudom hogy Amerika a prozacország.

És nem a pénz a boldogság titka. De úgy gondolom, kell egy biztonsági minimum, ahhoz hogy azon elgondolkodj, boldog vagy-e.

Az sem mindegy, hogy ki milyen értelmi színvonalon van, már bocsánat. Van aki elvan úgy is, hogy egy putriban él mélyszegénységben, a koszban, és azt mondja, hogy boldog.

Itt mindenki, mindent félre ért?

Kiírjam a homlokomra, hogy EZ EGY PÉLDA VOLT?

Nem magamról beszéltem, csak éltem meg közelről hasonló szituációt.

"Én senkit nem ítélek el azért, hogy nem tudott például tanulni. De két diplomás mérnökként, ha nincs más, ne menjek már el utcát seperni, jó?

"

és miért?

Milyen stílusban megnyilvánulni? Kérdeztél, válaszoltam, ennyi volt.

keresnél másik munkát, ez szép és jó, ma az álláskeresés átlagos időszaka fél év. Hacsak nincs olyan piacképes tudásod, amivel azonnal felvesznek, mert közelítesz a zsenihez.

Nem kell eldobni minden boldog pillanatot, csak ha nincs pénz a lakásrezsire, vagy törlesztésre, akkor nem hiszem, hogy fülig érne a szád.

De nyilván ezt is mindenki magának köszönheti, aki ilyen helyzetbe jut.

és mellette van más is ami az életben apró örömöket okoz. pl a gyerekek, amikor felülnek, felállnak, stb...

most pl itt ülök, órák óta vonyít egy kiskutya az új lakónál.bosszankodhatnék, de letudom azzal, hogy nem érdekel, inkább most hallgatom, mint éjfélkor.

Azért, mert valakinek nincs állása, még lehet egy másik. Sőt, attól nem lövik fejbe a kertek alján a családját sem. Ő maga sem fog azonnal elhunyni.

Egy állás nem maga az élet teljessége, az csak egy állás. Az egy igen fontos része, de csak az egyik.

Én senkit nem ítélek el azért, hogy nem tudott például tanulni. De két diplomás mérnökként, ha nincs más, ne menjek már el utcát seperni, jó?

(Mielőtt valaki félreértelmezné, nem, nem vagyok munkanélküli...)

Igen, a sorsunkról mi tehetünk, de mint tudod van olyan, hogy "önhibánkon kívül".

Ha mindent megtettél, hogy elkerüld a rosszat, mégis beütött, akkor nem feltétlenül te vagy a hibás.

ha a főnököd rosszindulatú és kirúg, akkor nem köszönöd meg neki és nem magadat ostorozod, hogy milyen rossz voltál a munkában...

Van, amit fel kell vállalni és van, amit nem.

Van az a piramis, amit egy nagyon híres pszichológus készített. Maslownak hívták.

Nézzetek utána.

Tehát nagy baromságnak tartom azt, hogy üres, korgó gyomorral lehet valaki boldog,vagy úgy boldog hogy minden nap küzdeni kell azért, hogy legyen mit adni a gyerekeinek enni.

Bizonyos biztonság, anyagi minimum, meleg lakhely kell ahhoz hogy az ember boldog lehessen. És olyat érjen el, mint önmegvalósítás.

Nyomorban nem terem boldogság.

De észrevettem, és? Akkor ebben a stílusban kell megnyilvánulni? Nem hinném.

Ha holnap elbocsátanának, akkor keresnék másik munkát. Attól még nem veszítenék el mindent és igen, tudnék boldog pillanatokat szakítani az élettől. Manapság igen kevesen mondhatják el magukról, hogy nem voltak két állás között. Attól még nem kell eldobni minden boldog pillanatot.

Nem veszed észre, hogy egy hozzászólásra reagáltam?

Oké, holnap kirúgnak az állásodból, elveszítesz mindent, majdnem utcára kerülsz. Légy boldog, tudsz-e vajon?

Nem, sőt. De az idézet arra vonatkozott, AKIK állandóan ezt hangoztatják.

Másfelől van egy mondás: "A szívügyek sokszor a pénzügyektől függnek".