Miért van az, hogy az egyik ember könnyen megkap mindent az élettől, a másik pedig nem? (beszélgetős fórum)

Ezúton ajánlom mindenkinem (nem aki szereti XD), aki azt gondolja, hogy a gyermek elvesztése, vagy más miatt az ember már nem lehet újra boldog a:

Nevem Khan c. filmet:

[link]

A boldogságot mindig megérdemeljük, még a szeretteink halála után is. Hiszen ez a fájdalom mely természetes, de természeténél fogva „csak” önsajnálat. Nem tudjuk mi lett szeretteinkkel eme radikális változás beállta után. A hívő azért sír mert szerette hite szerint a mennybe került? A ezoterikus meg azért mert tudja, hogy újjászületik? A más hitben lévők mert azért mert tudják, hogy annak már semmi se fáj?

Nem! Az önsajnálat saját magunk dédelgetése, és annak az ingernek a siratása amit okozott a másik, a sok szép élmény, a hiány, az űr. A gyász, a düh stb.

Természetes velejárója az életnek, de célszerű megtanulni kezelni, felülemelkedni ezen. Ha valaki nem tud annak az életminősége csak őrá fog kihatni igazán. Tehát a boldogság mindenki egyéni érdeke. Akár a fájdalom, mert az is csak nekünk fáj a legjobban. Ezen ismeretek tudatában mindenki eldöntheti, ha nem is mindig könnyen, hogy mit választ.

Alapvető kérdéseimre nem feleltél, de ha csak akkor vagy boldog ha viszonozzák a szerelmed (ami érdekes mód ebben az esetben nem hiányzik, pedig a boldogsághoz kötöd), akkor fennáll a társfüggőség veszélye. Javaslom olvass sokat, mert ha növekszik a rálátásod könnyebben átlátod élete kérdéseit. Van megannyi hasznos irodalom, szerintem kezd. Dr. Csenus: Nő c. könyvével, ártani nem fog.:)

Csak engedd át Magadon.:)

off: megnézegettem azoknak az adatlapját, akik azt mondják, hogy nem csak magunkon múlik a dolog. A titkos naplócímek, klubtagságok címei igencsak beszédesek.

Talán nem ártana elgondolkozni azon, amiket azok írtak, aki szerint az ember a maga boldogságát csak magának köszönheti. (bár tapasztalat, hogy úgysem fog, csak megy tovább a rinya, és a csőlátás)

Csek Neked:

"Hass, alkoss, gyarapíts!" :D

:) A boldogság nem a pénztől függ, nem az ösztöndíjtól, nem a szülőktől, kizárólag magunktól. Aztán az egészség, meg a többiek hozzánk állása már igenis függ a boldogságunktól! Ki szeretne egy megkeseredett ember közelében élni?! Áhhhhhhhh! Aztán meg is betegíti magát, de ettől még mindig nem lesz szerethetőbb.

Azok az emberek nyilvánvalóan boldogok, akik bevállalják, hogy felenek az életükért, meg a környezetükért. Éltem én évekig terrorban, voltam olyan beteg tök egyedül, hogy nem tudtam magamról. Éééééés?! Engem is hagytak el, én is elvesztettem egyik szülőmet gyerek koromban, kaptam akkorát az élettől, hogy majdnem beledöglöttem, de soha nem hibáztattam mást a sorsomért. Akkor nem is tudtam volna kijönni belőle.

Kizárólag attól függ a boldogság, mekkora szeletet tudunk bevállalni a felelősség nevű tortából!

Hello Jeti! Érdekes kérdés az eheti! Elmém csak úgy roppan a finom falatra, ízlik kajakra! Megkérdezhetem korodat, hogy aképpen tálaljam szellemi csemegeként a választ főfogás gyanánt?

A kérdés melyet feltettél alsó általános iskolai, persze nem egy felnőttebb egyed szájában forogtak már hasonlatos szavak, de tanulni sohasem késő.

Persze akadnak akiken nem segít más csak a véső, de bízok abban az értelemben mely benned burjánzik, és így azt gondolom meglesz a beszélgetésünknek gyümölcse.:)

Dzóval van pár nagyon érdekes alapigazság:

„Az élet csak annyit ad vissza amennyit belefektetsz.”

„A gondolkodásmód is meghatározza az életminőséget.”

„Maga uram ha szolgád nincs.”

A sült galamb természeténél fogva nem repül a szádba, mert az már tollak híján sehogy sem repül, nem beszélve az életfunkcióiba beállt radikális változásról.

Nos! Fogalmazz meg fontosabb dolgokat és tedd fel úgy a kérdést, hogy konstruktív javaslatokkal állhassunk elő, mert ez így nagyon tág. (én meg ugye férfi vagyok, azok meg a szűk dolgokat szeretik XD) Mielőtt pontatlannak neveznél segítek pár pont felállításában. (Na már megint, oh yeah!)

Szóval:

- Nem árt tisztáznod ki vagy Te, mik a céljaid, mi tesz boldoggá?

- Mi az életed értelme?

- Miben látod a sikert, és miket tettél ezek eléréshez?

Az élet alapvetően mindent könnyen ad annak aki lerombolja saját belső gátjait, ilyen a félelem és a kudarcélményre való fókuszálás. A hit önmagunkban és cselekedeteinkben egy soha el nem nyúló belső mozgatórugója lehet életünknek. Ez a hit tanulható tapasztalatok gyűjtése által. Magyarra fordítva, csak akkor kaphatsz könnyebben dolgokat ha el is hiszed, hogy megérdemled azokat, és figyelmes maradsz a jelenben fogékonyan a lehetőségekre, és azokat félelem nélkül megragad.

Majd rájössz, hogy nincs igazi kudarc csak megesik majd hogy egy-két dolgot másképp kell csinálni ami nem sikerül elsőre. Ha elérkezel ere a szintre megesik, hogy az életed is átértékeled és rádöbbensz, hogy eddig akadhatott pár felesleges célod is amire azt hitted elősegítheti a boldogságodat.

Egy gyógyíthatatlan gyerek,egy baleset,egy akármi mind csak az életünk része.Ami megtörténik valamikor,és csak rajtunk múlik ,meddig tartjuk önmagunkat a régmúlt fájdalmainak,gyötrelmeinknek a fogságában.

Ez van.

Rajtad ,és mindenkin igenis múlik az élete,hogy hogyan éli le.

Higgyél nyugodtan, a jóban hinni jó. Mért akarnám, hogy ne higgy? Nem írtam sehol ilyet.

Csak ismeretlenül ne írj rólam ostobaságot!

Nem vitatkozom veled,hiszel amiben jónak látod, hogy higgy.

Attól még a világ nem minden esetben működik úgy, hogy elég legyen a pozitív gondolkodás, hozzáállás.

Az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik,

és mások nem tehetik igazán boldogtalanná azt,

aki boldog akar lenni!

Rousseau

Én is így gondolom!!

Nagyrészt rajtunk múlik, ha valami nem jól

működik az életünkben, változtassunk rajta!!

Sok szerencsét kívánok neked, és ne légy negatív:)