Miért van az, hogy az egyik ember könnyen megkap mindent az élettől, a másik pedig nem? (beszélgetős fórum)

Maradjunk annyiban, hogy a vitakultúrád kimerül értelmetlen és egymáshoz nem illő, saját életedből vett példák hangoztatásával, nulla objektív információval.

Ezen kívül agresszíven és arrogánsan reagálsz mindenre. Még kérdés?

és azt nézetd hogy ebből a sok munkanélküliből mennyien nem is akarnak dolgozni???amikor pesten pnszkodnak hogy évek óta nincs munka, de ezt meg azt nem vállalnak? stb... azért sokan dolgozni sem akarnak ezt tegyük hozzá.kényelmesebb sírni

(nos ezzel nem lettem népszerű)

Én igen, Magyarországon élek jelenleg. Munka ( és gyerekek) mellett, ha jól számolom, 9 évet tanultam végig, az egyetemi diplomám megszerzése után.

Én így oldottam meg a saját életemet, amiért csak én felelek.

Akik itt hangozatják az élethosszig tartó tanulást, azok Magyarországon élnek?

Tanfolyamok? Na én dolgozom, tanulok mellette, főiskola stb.

De kérdem én, mikor valaki teszem azt munkanélküli lesz, nem talál munkát, menjen tanfolyamra. Amit a munkaügyik támogatnak, kínálnak, az csak melegednivaló. Sok értelme nincs elvégezni.

Rendes szakmáért felnőtt fejjel rohadt sokat kell fizetni. Ha épp nincs jövedelmem, akkor nem valószínű hogy több százeres tanfolyamra telik.

Én megengedhetem magamnak hogy tanuljak, mert se kutyám se macskám.

De azok akiknek családja van, a gyerek osztálykirándulását is ki kell vhogy köhögni stb...

Tehát könnyű itt pofázni a you can do it szöveget, ha ilyen szarságban van benne az ember.

Jó, akkor úgy tűnt...

OFF/ Örülök, hogy itt mindenki annyira ügyes és előrelátó, sőt, gondolatolvasó, hogy jobban ismeri a gondolataimat és azt a hermeneutikai koncepciót, amelyet ki akarok velük fejezni, mint én magam...:D /OFF

"Én nem halnék éhen, ha állást kellene keresnem. És nem azért, mert aranykanállal a számban jöttem a világra. Bár azt sem érezném bűnnek. Hanem azért, mert egy bizonytalan világban erre is fel kell készülni, jó előre."

Szép lenne, ha csupán ezen múlna, de sajnos nem így megy a gyakorlatban.

Nézd meg a Statisztikai Hivatal oldalán, mennyi a munkahely, mennyi a munkát kereső emberek száma, így is siralmas, hogy mindenki (majdnem mindenki) tudja kozmetikázottak az adatok.

Nem mindenki tud ilyen-olyan oknál fogva külföldre menni sem, és itt tények igazolják, hogy mindenkit nem tudnak foglalkoztatni.

Bizony megalázó diplomával és képzettség nélkül is napi 8 órát, vagy többet negyven akárhány ezer forintélt dolgozni "közkincskét" vagy modern rabszolgaként.

A te okoskodásoddal viszont eljutunk oda, hogy minden éhező magának köszönheti, hogy éhezik, boldogtalan és nyomorult, miért nem volt előrelátó?

Néha a kisebbség igénye előbbrevaló a sokakénál, vagy több emberénél. Azért, mert sokan ezt, vagy azt hangoztatják, még nem lesz igaz.

Hogyne, sőt, éhezők is vannak.

Csakhogy az általános ellen a szélsőséges vagy a kisebbség soha nem ellenpélda. Erre utaltam, azt hittem, elég világosan.

"Aki mindig boldog, az hülye!"

vagy be van szívva :D

Az életet megoldani, valóban megoldani és nem rinyálni, az SOHA, semmilyen körülmények között nem nonszensz.

Nem optimális az adott megoldás, olyan eset lehetséges, de nem nonszensz.

Megint nem erről van szó.

Hanem arról, hogy akinek nincs piacképes tudása, az mindig képeztesse át magát valami mássá. 50 évesen hajókovács, pincér, vasesztergályos és ki tudja, mi lesz még...

Ez így nonszensz. Saját szakmában való továbbképzésnek van értelme, mert ha nem, akkor a partvonalon kívülre kerülsz.

"Sznob vagyok? Nem. Csak majd ha mindenki annyit tesz le az asztalra, mint én, akkor elmondhatja ugyanezt. Pont."

Ez esetben ALAPVETŐ, hogy van félévnyi tartalékod, ami fedezi minden kiadásodat az álláskeresés fél évében, ugyebár.

Semmit sem tudsz rólam, de ítélkezel.

Nem. Nekem már van annyi kapcsolatom, érdek-kapcsolatom, hogy azonnal el tudnék máshol helyezkedni.

Mint mondtam, a felhozott dolgok példák.

Amúgy miről beszélünk? A boldogságról? Szerény vélemnyem szerint folyamtos boldogság nincs. Aki mindig boldog, az hülye! Mert hogy lehetne vki boldog, ha egy szerettét temeti, vagy épp mélyponton van munka miatt, egyebek miatt.

Boldog pillanatok vannak.

Elégedettség. Arra kellene törekedni.

Bizony, az élet már csak erről szól.

Az az élet, amit magad formálsz, nem az, amit leszenvedsz és sodródsz benne, tehetetlen bánként. Élethosszig tartó tanulás, mondd ez valamit?

Senki nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy huszonévesen örökre befejezze a tanulást és ne fejlessze, ne képezze magát, akár szakmán belül, akár más irányba...Ez az élet.

Ez az élet rendje....

"Tanulni kell a téli fákat.."

és nagyon sok mindent... egyeseknek meg kell tanulni kikecmeregni a legnagyobb kakiból is.. van akinek semmi rossz nem jön közbe,vagy csak kevés,más pedig folyamatosan kapja a rosszat, és meg kell vele küzdeni..

minden rossz valami okkal történik... nehéz elviselni,de meg kell oldani, tenni kell ellene, és tanulni belőle..

Úgy érzed megtetted, de újabb rossz üti fel a fejét? Újabb tanulási pont... ez van...

A tapasztaltak alapján én pont azt tapasztalom, hogy azok nyitnak a világ felé, akik már átéltek egy-két krízis helyzetet, mert ők tudják milyen volt, lett volna ha valaki segítőkezet nyújt feléjük.

Aki el van a saját nagy elégedettségével, az hidd el kevésbé.

Dolgoztam olyan helyen, ahol statisztikailag erős rálátásom volt, kik azok akik segítenek másokon. Általában azok az együtt érzőbbek, akik maguk is segítségre szorulnának. A kivétel meg erősíti a szabályt.