Miért szeretem magam? (beszélgetős fórum)

[link]

ez is az, csak képben :D

"Megfigyelték? Valamiből mindnyájuknak "túl elegük" van. Végül eljutunk az utolsó sorhoz, és páciensem töredelmesen bevallja: "Olyan silánynak érzem magam."

Hurrá! Éljen! Csak ide lyukadtunk ki. Azért elégedetlen magával, mert belé rögződött, hogy ő "semmire sem alkalmas." A betegek mindig meglepődnek azon, milyen gyorsan elérjük ezt a pontot. Most már nem kell bajlódnunk az olyan mellékhatásokkal, mint testi problémák, haldokló kapcsolatok, anyagi gondok, a kreativitás hiánya. Összes energiánkat arra fordíthatjuk, hogy megszüntessük minden baj okát: "az öngyűlöletet"!

/Louise L. Hay/

"Elfogadom önmagamat olyannak amilyen vagyok és elfogadlak téged amilyen te vagy. Időnként előfordulhat hogy nem tetszik amit csinálsz, vagy nem tudom elfogadni. Téged azonban személyedben mindig elfogadlak. Emberi lényed tökéletesen rendben van nálam, bár a viselkedésed időnként visszatetsző lehet."

/A tranzakcióanalízis egyik alapelve/

"Ezért a bölcs ismeri magát, de nem ismerteti, szereti magát, de nem szeretteti, neki nem a távoli kell, hanem a közeli."

/Lao-ce/

"Ne engedd, hogy igazságtalanok legyenek veled, mindegy miről van szó, mert az magaddal szemben nem lenne szeretetteljes. De ne hagyd, hogy harci kedvedet a gyűlölet és a méreg motiválja. Ne azért harcolj, mert utálod a másikat, hanem azért, mert szereted magad. Ezáltal olyan leszel, mint a víz. A víz hihetetlenül erőteljes és ugyanakkor lágyabb, mint a bársony. Megkeresi a leggyorsabb utat, hogy minden akadályon keresztül elérje célját, a tengert. Akkor leszel a harcban olyan, mint a víz, ha a harcot az ellenfeleddel szemben nem agresszíven, hanem szeretettől motiválva vívod."

/Werner Ablass/

"Bárhol is vagy, bármit is teszel, bárkivel is töltöd az idődet - saját magadat is viszed! Ha nem állsz harmóniában önmagaddal, akkor sem a hely, sem a tett, sem környezetedben lévő emberek nem fognak szeretetre méltónak tűnni."

/Werner Ablass/

"A gonosz ember önmaga legnagyobb ellensége; a jó ember önmaga legjobb barátja."

/Buddha/

A KÖZÉPÚT

"Első (legfontosabb) alapelv: Az ember legyen önmaga.

Önmagunk megtagadása olyan tartós stresszt okoz, amelyet a szellem, a lélek, az életenergia és a test egyaránt megszenved. Következetesen meg kell tanulnunk SZERETNI és TISZTELNI MAGUNKAT."

/Diethard Stelzl/

"A Bibliában (Teremtés könyve, János evangéliuma) olvasható: Isten határtalanul és feltétel nélkül szereti önmagát és az általa teremtett világot. Ez nem ugyanaz, mintha azt írná: Isten határtalanul és feltétel nélkül szereti az általa teremtett világot és önmagát. Ez is azt fejezi ki, hogy az ember csak olyasmit adhat tovább, ami benne is megvan, amit már megtapasztalt és ismer."

/Diethard Stelzl/

"A szamuráj fogadalomnak ez az értelme: fogd meg erősen a saját kezedet, adj erőt magadnak, és éreztesd zaklatott, boldogtalan és félelmektől gyötört lelkeddel, hogy van egy igazi barátja: önmagad."

/Müller Péter/

"Egyikük sem tudja a lényeget, hogy a másik ember nem tudja megoldani az én életem legnagyobb gondját: nem tudja elintézni, hogy saját lelkemet a barátommá tegyem."

/Müller Péter/

"Lehetetlen egy életet úgy leélni, hogy önmagával az ember csak a vécén találkozzon. Nyilván tudod, hogy ez nem kívülről ránk kényszerített zűrzavar. Ez a bensőnk kivetülése. Nem szívesen találkozunk önmagunkkal. Az individuális személyiség - a kis "én" - önvédelme kifelé fordítja a figyelmünket, és elménket örökös aktivitásban tartja. Mindig "rezgünk". Az "én" csendben félni kezd. A nyugalomtól nyugtalan lesz. Az "én" önfenntartó ösztöne néha olyan erős, hogy inkább megőrül, mint hogy életét az isteni sorserők sodrására bízza. Inkább megőrül, minthogy normális legyen."

/Müller Péter/

"Egy mai családban senki sem önmaga. Nem is törekszik rá, hogy a lelkét a barátjává tegye. Mindenki a másikat cibálja, és saját önzése körül pörög. A levegőben szüntelen diszharmónia rezeg. Mindenki a másik életébe kiált bele. Ilyenkor mondják néha a szegény mamák, hogy: "Megfájdul tőletek a fejem!"

/Müller Péter/

"Kell egy félóra vagy egy óra, ami csakis a tiéd. S fordítva: anélkül, hogy társad kérné, néha egyedül kell hagyni őt. Szüksége van rá. Mindennap találnod kellene lehetőséget arra, hogy a "barátoddal", a lelkeddel beszélj. Egy barátságot ápolni kell."

/Müller Péter/

"Amikor ugyanis megtalálod önmagadban a "barátodat", rájössz arra, hogy lelked "fölfelé" nyitva van, és sokan vesznek körül. Szellemhazád világa nyílik ki ilyenkor. Ezért van az, hogy aki imádkozik vagy meditál, soha egyedüllétről nem panaszkodik. Pedig látszólag egyedül van: mozdulatlanul ül, és csukva van a szeme. Mégis feltöltődik erővel, derűvel, értelemmel. Bemegy rosszkedvűen egy szobába, ahol nincs senki - s egy óra múlva jókedvűen jön ki, mert magával találkozott és beszélt."

/Müller Péter/

"A nárcisztikus embernek a lelke nem barátja. Önmagával a lehető legrosszabb viszonyban van. Azért tartja magát szüntelen aktivitásban, azért beszél, beszél, és nem hallgat meg soha senkit, hogy ne kelljen a lelkébe néznie s elkerülje a csend pillanatában felbukkanó dermesztő érzését, hogy a lelke zűrzavaros, s élete alapvetően boldogtalan."

/Müller Péter/

"Akinek "lelke a barátja", annak mindig van társa. Van, aki meghallgatja, és van, aki válaszol. Ez a valaki a saját lelke. Ha lehunyja a szemét, akkor is jó társaságban van. S ha erőre van szüksége, megkapja - a benső barátjától. A jó tanácsot is: "erre menj, ne arra!" És még valamit kap ettől a csodálatos barátjától: jókedvet! Derűt! Akinek lelke a barátja, annak arcán megjelenik az, amit Hamvas "tükörsima kedély"-nek nevez. Az ilyen arc, mint sok keleti szobor, belülről mosolyog. (A dalai láma arcán láthatod ez a derűt. Látni, hogy ez az ember jóban van magával.)"

/Müller Péter/

"Lelkem a barátom!" Akiben ez az élmény felvillant, soha sincs egyedül. Van kivel megbeszélni a dolgát. Van, akire számíthat, ha bajban van. Társa van akkor is, ha egy barlangban él. Behunyja a szemét, vagy még az se kell: nyitott szemmel is tudja, hogy barátja van, akivel boldogan él. És ami legfontosabb: jóban, rosszban vele marad. Akiben azonban az ÉN-élmény nem villant föl, még akkor is egyedül marad, ha öt felesége és nyolc férje volt, ha tíz gyermeke és hatvan unokája veszi körül. A nagycsaládban élők az örökös hajszában nem veszik észre, hogy néha teljesen egyedül vannak. Ha nincs igazi szeretet - ami önmagam szeretetén alapul - minden közösség csak teher számunkra, fárasztó kötelesség."

/Müller Péter/

"Ma már nem értjük, hogy az Isten-ember kapcsolat nem egy felhők felett trónoló Atya és a porban élő

teremtmény kapcsolata, hanem a legbensőbb Önmagunkkal való viszonyunk."

/Müller Péter/

"Másoktól várni a boldogságunkat éppolyan ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek. Így élünk. Általános kórtünet."

/Müller Péter/

"Aki magát nem szereti, gyakran a másikhoz menekül - ezt nevezi aztán szerelemnek. Belemenekülni a másikba azért, mert önmagammal rossz lennem: legtöbbször ez a "szerelem".

/Müller Péter/

"A másikkal "jót tenni" csak akkor lehet, ha észre sem vesszük. A valódi "jótett" nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük; saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük - végső soron, hogy megtanítjuk önmagát szeretni."

/Müller Péter/

"Sokan vannak, akik elintézetlen benső viszonyukat kívül akarják rendezni. Abban a tévedésben vannak, hogy a másokhoz való jóság pótolhatja az önmagukhoz való jóságot. Sok örömtelen lélek gondolja azt, hogy a szeretet csupán az emberekhez fűződő kapcsolatait jelenti, s ezért önmagához nem jó. Önmagát lebecsüli, ostorozza, örökösen bűntudatos, s csak a túllihegett külső pótcselekvések néhány pillanatában éli meg, hogy ő nem is olyan rossz ember."

/Müller Péter/

"Öt perc után mindenki menekül magától."

/Müller Péter/

"A bántó irónia, a túl harsány jókedv, mely nem nevet, hanem röhög, s nem vidáman dalol, hanem önmagáról megfeledkezve üvölt. Egyáltalán az a szándék, hogy valaki itallal, droggal, ezer decibeles dübörgéssel akarjon megszabadulni az elviselhetetlen lelkiállapotától, jelzi, hogy nem bírja ki önmagát."

/Müller Péter/

"Az önmagával rossz viszonyban lévő emberről egy külön könyvet lehetne írni, mivel így élünk valamennyien. Csak egy-egy suhanó órára mondhatjuk, hogy a harmonikus jó viszony önmagunkkal helyreállt. Íme, néhány tünet a kórképből: A depresszió, a szorongás, mások kerülése nyilvánvaló jelei ennek a megromlott viszonynak. Ha csak futó pillantást vetsz az utcán a járókelők arcára, láthatod az árulkodó jeleket: a rosszkedv, a mosolytalanság vagy a csakis másoknak szóló álmosoly, amely merő önvédelem; a feszültség, nemcsak az arcon és a szemekben, de a száj sarkában és gyakran az egész test görcsös izomtónusában... Látod, hogy boldogtalanok - sehol sem jó nekik igazán."

/Müller Péter/

"Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" Így a Biblia. De mi van, ha nem szeretem magamat? A szó valódi értelmében senkit sem szerethetek akkor."

/Müller Péter/

"Ha magamban nem bízok, senkiben sem fogok megbízni. És ha magamat nem szeretem - soha senkit sem szerethetek igazán! Törekedhetek rá, áldozatot is hozhatok érte, néha erőmön felüli áldozatot, de nem fog menni, mert mindenki csak azt adhatja, amije van."

/Müller Péter/

"Ha magamhoz hűséges vagyok, másokhoz is hűséges leszek. Ha magamnak barátja vagyok, másoknak is barátja lehetek. Ha magamban hiszek, másokban is hinni tudok. Ha magamhoz őszinte vagyok, máshoz is őszinte lehetek. Ha magamat szeretem, másokat is szerethetek. Ugyanez fordítva is igaz: Ha magamhoz nem vagyok hű, senkihez sem lehetek az. Ha magamnak nem vagyok barátja, másoknak sem lehetek barátja - mert barátságképtelen vagyok."

/Müller Péter/