Miért szeretem magam? (beszélgetős fórum)

John Bradshaw

[link]

[link]

[link]

Louise L. Hay

[link]

[link]

Kurt Tepperwein

[link]

[link]

[link]

Ha valamit nem találsz akkor net vagy antikvárium!

Én nagyon szeretem Tepperwein-t, rendesen gatyába rázza az embert, és valljuk be, kora ellenére igen csak jól néz ki! Sok szempontot figyelembe vesz, nagyon bölcs gondolatai vannak, holisztikus gondolkodású!

[link]

Szeretem magam, mert már tudom, hogy a sok szar, ami velem történt, nem az én hibám. Szeretem magam, mert a barátaim szemében szeretetre méltó vagyok, és már annyiszor tudtomra adták, hogy lassan el is hiszem. Szeretem magam, mert van egy csodás gyermekem, és az esti puszija mindenért kárpótol.

Szeretem magam, mert képes vagyok szívből kiröhögni a hülyéket, akik - ha a gyengébbik oldalamat látják, rögtön úgy érzik, hogy belém kell rúgniuk.

Ezen kívül szép vagyok, jól vezetek, intelligens vagyok és szerény.

Van egy feladatos füzet, letölthető:

28 nap varázslatban

A szerző most nincs előttem.

Nekem csodákat hozott az életembe:)

Csináld te is!

Szia! :)

Anthony Robbins - Egy barát üzenete :)

Luise L. Hay

Éld az életed

Az élet szeret téged

Sziasztok!

Tud valaki könyvet vagy előadást vagy bármit ajánlani, ami segít a lelki sérüléseket feldolgozni, egy kis önbizalmat szerezni. Pszichológushoz nem tudok menni.

Pl első körben megbocsátasz magadnak, eldogadod, hogy olykor rossz döntéseket hoztál.

Tudatosabb leszel, bízol magadnan, a megéruéseiedben.

A szeretet ott van benned, csak elástad.

Mint a benned élő gyermeket is.

Engedd szabadon!

Csodákat kapsz!;)

Egy CSODA vagy,teljes és egész :)

Az életnek egyetlen értelme van,mégpedig a szeretet.

Kezdetnek olvasd el Csattos Ilona:Vedd észre című könyvét,mindenre választ kapsz.

Vágom.

De hogy lehet ezen változtatni? Önmagunk (meg)szeretése nem megy csettintésre. Feltételekhez kötitek önmagatok szeretét? Ha igen, mik azok és miért?

Ha pedig nem, akoor hogy képes bárki is önmagát feltétel nélkül szeretni?

A következö "csapda" azt hiszem az, ha nem vagy képes önmagad feltétel nélkül szeretni, akkor valójában senkit nem tudsz szeretni ugyanígy. Ha viszont mégis, akkor önmagad miért nem?!

Pfff....agymenésem van, bocsi.

Az a bizonyos hiány érzet. Rájövök, hogy egyik szerep sem én vagyok, mindegy mit csinálok, milyen én-t választok, semmi nem tesz boldoggá, semmi!

Na akkor jön a tátongó űr. Mert jó messze elkerültem az igazi természetes valódi lényemtől.

Az üresség persze a szeretet hiánya, nem szerettem magam eléggé, hogy felismerjem, ki vagyok valójában, hogy elfogadjam magam, és ne hozzak létre kicsi éneket.

"Itt a Teremtõ és a teremtmény, a szeretõ és a szeretett, a tudó és a tudott egyek."

/Sri Chinmoy - a megvilágosodott Tudatról/

Az elvárás hoz létre több ént, az elutasítás,utálat rombolást, önpusztítást.

Elvárás: milyen legyél, de már vagy valamilyen!

És akkor elkezdesz több részre szakadni, Józsinak bögyös maca kell, a szüleidnek eminens, szorgalmas diák, a haveroknak bulizós, laza. Ekkor jönnek a szerepek, a nem tudom kivagyok-ság.

Tehát szereted az egódat, a személyiséged, a perszónádat, mert ez is hozzád tartozik... Végül csak kilyukadnunk a LÉNYEG-hez! Mert ha elutasítod, azzal még több részre osztod magad, még több hasadást hozol létre.

Sokan az egó/személyiség szeretetében az egoizmust, a nagyképűséget látják, holott ez a művelet emel fölé és ez haladja meg az egoizmust. Ha elutasítja, megbélyegzi, száműzi, elnyomja az egóját, azzal csak kárt okoz magának.

Van egy pont, ahol fel kell vállalnunk hogy van egónk, különben soha nem haladjuk meg.

Az hogy mit szólnak mások, az csak egy dolog. Nem biztos hogy figyelemmel tudják kísérni az egész folyamatot. Csak pillanatnyi benyomások alapján ítélnek.

"Ha nincsen egó, akkor elmarad a tapasztalás és a fejlődés. Tehát az utunk az pont azt jelenti, hogy ezt az egót addig fényesítjük és tisztítjuk, míg szegény megsemmisül. Mint amikor a rossz gyerek halálra simogatja a macskát."

sok én-iség és EGY-éniség :))

[link]

Heh... :))

Ilyen nekem is van... :))