Miért szeretem magam? (beszélgetés)

"Mindig az egóm az, ami kínlódik, ez nem ért egyet sohasem, ez érzi megsértve magát. Minden esetben az egóm az, ami valamit képtelen elviselni, ami többet akar, többet vár. Igen, éppen ebben rejlik a probléma gyökere: az ego gyenge, és ezért szenved. Erőtlen. Mi a teremtés legnagyobb ereje? A szeretet. Tehát az ego szeretethiányban szenved."

/Jankovich István/

"Számomra az a legrosszabb, ha nem szeretem önmagamat. Ekkor nem érzem át, hogy szeretnek, és azért hozok negatív döntéseket, mert pótszert keresek szeretethiányomra."

/Jankovich István/

"Jogunk van ahhoz, hogy önmagunk legyünk."

/Louise L. Hay/

"Ahhoz, hogy egészségesek legyünk, lényünket hiánytalanul el kell fogadjuk. Tárd ki hát a szíved, és fogadd el valamennyi részedet. Azt, amelyikre büszke vagy, és azt, amelyik zavarba ejt. Amit elutasítasz és amit szeretsz magadban. Ez mind te vagy. Gyönyörű vagy. Mindnyájan azok vagyunk. Amikor szíved megtelik szeretettel önmagad irányában, másokkal is több szeretetet oszthatsz meg."

/Louise L. Hay/

"Mindenki önutálattól és bűntudattól szenved.”

/Louise L. Hay/

"Akik kiskorukban nem kapnak elég szeretetet, gyakran túlérzékennyé válnak, s hajlamosak arra, hogy könyörtelenül bírálják magukat. Ők feszültségben és szorongásban nőttek fel."

/Louise L. Hay/

"Önmagunk kényszeres utálata és pocskondiázása, s az ebből fakadó bűntudat, mind nagyobb feszültségnek teszi ki a szervezetet, és gyöngíti az ellenálló képességet."

/Louise L. Hay/

"Az egyéni tanácsadással, szerte az országban és a világon szervezett terápiás foglalkozások és intenzív tanfolyamok százainak vezetésével töltött évek tapasztalataiból arra a következtetésre jutottam, hogy csupán egyetlen dolog létezik, amely orvosolja valamennyi problémát, ez pedig nem más, mint önmagunk szeretete."

/Louise L. Hay/

"Akit csak megismertem, vagy kezeltem, önutálattól és bűntudattól szenvedett kisebb, vagy nagyobb mértékben."

/Louise L. Hay/

"Ha csak a szeretet elvesztésétől való félelmében áldozza fel az álláspontját, elárulja önmagát. Önmaga elárulása pedig bűn, hiszen így eltávolodik a saját forrásától, és idegen vélemények és nézetek játékszerévé válik."

/Kurt Tepperwein/

"A szeretettől, az elismeréstől és a megbecsüléstől való függőség mind olyan viselkedésformák, amelyekkel az elutasítást, a lebecsülést és a szeretet megvonását akarjuk elkerülni. Azt a próbálkozást is magukban hordozzák, hogy kicsinek és áldozatnak mutassuk magunkat. Az elismeréstől és a megbecsüléstől való függőségben tulajdonképpen a saját magunk iránti szeretetlenség nyilvánul meg. Mástól akarunk energiához jutni ahelyett, hogy a saját lényünkből merítenénk. Ez a függőség egyre jobban eltávolít valódi lényünktől, és odáig is vezethet, hogy már sehol sem érezzük otthon magunkat. Az "igazi" mindenkit elfogadó szeretetért még másokat is becsapunk. A szeretetet, az elismerést és a megbecsülést nem a külvilágban találja meg, csak a saját bensőjében. Tulajdonképpen csak saját magának kell bizonyítania. Ha képes megállni a helyét saját maga előtt, a másoktól kapott szeretet, elismerés és megbecsülés csak egy kedves ajándék lesz, de nem lesz rájuk szüksége."

/Kurt Tepperwein/

"Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" – mondta Jézus, amivel az önszeretetre is felhívta a figyelmet. Sok ember ezzel szemben kifejezetten gyűlöli önmagát, így nem csoda, ha pokollá teszi a saját életét. De mi lehet a megoldás az öngyűlöletre? Nos, először is fel kell ismernünk az esetleges öngyűlölet címzettjét. Mi az, amit elutasítunk magunkban? A külsőnket, a jellemünket, lobbanékony természetünket, a hűtlenséget, a függőségünket, a szegénységet, a merevséget vagy a magányt? Ha felismerjük az öngyűlölet címzettjét, azt is beláthatjuk, hogy tulajdonképpen nem is önmagunkat, hanem egy meghatározott tulajdonságot utasítunk el magunkban. Amikor a Szentírás egy másik helyen megemlíti, hogy ne a bűnöst, csak a bűnt gyűlöljük, pontosan erre a lényeges különbségre hívja fel a figyelmünket. Ezzel megteremtjük a lehetőségét annak, hogy háttérbe szorítsuk a gyűlölt tulajdonságot, és szeressük önmagunkat, sőt, hogy önmagunk szeretetével felvértezve, a gyűlölt tulajdonsággal is felvegyük a harcot. Ez nem azt jelenti, hogy félre kellene tolnunk vagy el kellene nyomnunk a kellemetlenségeket. Elnyomás helyett válasszuk inkább a változást, ami csak akkor lehetséges, ha végre elfogadjuk, ami van. Egyébként sincs semmi, ami miatt gyűlölni kellene saját magunkat, olyan azonban sok van, amin változtathatnánk."

/Kurt Tepperwein/

"Sosem hiszem el, amikor egy páciensem meg akar győzni arról, milyen hitvány alak is ő valójában. Az én feladatom, hogy eszébe juttassam azt az időt, amikor még tudta, hogyan szeresse önmagát. Ezután megkérem a betegemet, hogy fogjon egy kistükröt, nézzen bele saját szemébe, mondja ki a nevét és a következőt: "Szeretlek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy." Sokak számára ez ugyancsak nehéz. Nagyon ritka, hogy valaki közömbösen csinálja végig, de örömét sem igen leli benne senki. Egyesek sírnak, vagy közel állnak ahhoz, mások dühbe gurulnak, megint mások külsejüket, vagy képességeiket becsmérlik, és akad olyan is, aki kerek perec kijelenti, hogy nem megy. A legkirívóbb eset mégis az volt, amikor egy férfi elhajította a tükröt, és meg akart szökni. Hónapokba tellett, mire egyáltalán a tükörbe bírt nézni."

/Louise L. Hay/

"Senki nem bánhat velem méltatlanul. Szeretem, elfogadom és tisztelem önmagam."

/Louise L. Hay/

FÉLEK AZ ELUTASÍTÁSTÓL:

"Szeretem és elfogadom önmagamat, és biztonságban vagyok."

/Louise L. Hay/

"Mindegy, milyen a múltam, most, ebben a pillanatban úgy döntök, hogy megszüntetem a negatív önmonológot, szeretem és elfogadom önmagam. A saját egyéni énem vagyok, és örömömet lelem abban, aki vagyok. Elfogadható és szeretetreméltó vagyok. Ez az én lényem igazsága, és mint ilyet, elfogadom. Minden jól van a világomban."

/Louise L. Hay/

"A lelki egészség önmagunk szeretetével kezdődik. Ha igazán szeretjük, és teljesen elfogadjuk magunkat - a jó és az úgynevezett rossz részt is - akkor beindulhat a változás. Az önelfogadáshoz tartozik az is, hogy elengedjük mások véleményét."

/Louise L. Hay/

"Az önbecsülés hiánya egy másik megnyilvánulása annak, hogy nem szeretjük magunkat."

/Louise L. Hay/

"Az önbizalom egyik ismérve, hogy nem hagyatkozunk mások véleményére."

/Louise L. Hay/

"Ha a szorongás és a félelem miatt nem működik az életed, lehetséges, hogy magára hagytad belső gyermekedet. Találd ki, hogyan tudnád újra felvenni vele a kapcsolatot."

/Louise L. Hay/

"Nem önzés szeretni önmagunkat!"

/Louise L. Hay/

"Amikor önmagunk szeretetéről beszélek, azt értem ez alatt, hogy mélységesen becsüljük azt, akik vagyunk. Hiánytalanul fogadjuk el lényünk eltérő összetevőit - sajátos vonásainkat, zavarodottságunkat, a dolgokat, amelyeket talán nem a legtökéletesebben hajtottuk végre, és persze a legnagyszerűbb tulajdonságainkat is. Szeretettel fogadjuk el lényünk egészét. Feltétel nélkül. Sajnos közülünk sokan mindaddig nem szeretjük magunkat, amíg le nem fogytunk, el nem nyertük az állást, a magasabb fizetést, egy férfi kegyeit vagy bármi mást. Gyakran feltételekhez kötjük a szeretetünket. De megváltozhatunk. Szerethetjük önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, itt és most!"

/Louise L. Hay/

"Ha nem vagy kész szeretni önmagadat ma, nem fogod szeretni önmagadat holnap sem, mert bármilyen kifogást találsz is ma, holnap ugyanerre fogsz hivatkozni. Tán még húsz év múltán is ezzel fogod mentegetni magad, s előfordul, hogy egész életed e kifogás jegyében telik majd el. Ez az a nap, amikor teljes odaadással szeretheted magadat, elvárásaidat félretéve."

/Louise L. Hay/

"Így szól a Biblia: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." Túlságosan gyakran feledkezünk el az utolsó két szóról - mint tenmagadat. Mindaddig képtelenek vagyunk bárkit is szeretni ott kint, amíg a szeretet nem belülről fakad. Az önszeretet a legfőbb ajándék, amelyet önmagunknak adhatunk, hiszen ha szeretjük azt, aki vagyunk, nem fogjuk bántani magunkat, s nem fogunk bántani másokat. Ha mindenki megbékélne önmagával, nem lenne háború, gengszterizmus, nem lennének terroristák és hajléktalanok. Nem lenne rend-ellenesség, aids, rák, nyomor, nem lenne éhezés. Szóval én ezt tekintem a világbéke feltételének: teremtsük meg belső békénket."

/Louise L. Hay/

"Rájöttem, amikor nem bízunk az életben vagy embertársainkban, valójában az önbizalom hiányzik belőlünk."

/Louise L. Hay/

"Emlékezz csak, amikor még csecsemő voltál, önmagadért szeretted magadat. Ki hallott már olyan csecsemőről, aki megszólja a saját testét, és így elégedetlenkedik: "Jaj, olyan széles a csípőm!" A kisbabákat örömmel hatja át saját testük tudata. Ők bátran kinyilvánítják érzéseiket. Amikor egy csecsemő boldog, az egész szomszédság tudja, ahogy azt is, ha haragszik. Ezek a csöppségek nem félnek kimutatni, hogyan éreznek. A jelenben élnek. Te is ilyen voltál. Aztán amint felnőttél, hallgattál a körülötted élőkre, és átvetted tőlük a félelmet, a bűntudatot és a kritikát."

/Louise L. Hay/

"Sokszor nem akarjuk elfogadni egy-egy tulajdonságunkat. Alkohollal, drogokkal, cigarettával vagy helytelen táplálkozással ártunk magunknak. Így büntetjük magunkat, amiért nem vagyunk tökéletesek."

/Louise L. Hay/

"Azért félünk, mert hibádzik az önbizalmunk, s így nem bízunk az életben sem."

/Louise L. Hay/

"Nem azért vagy itt, hogy mások kedvére tégy, vagy az ő szájuk íze szerint cselekedj. Csak saját belső utadat követheted, a magad útját járhatod. Azért jöttél, hogy kiteljesítsd magad, elmélyítsd magadban a szeretetet. Azért vagy itt, hogy tanulj és fejlődj, hogy kifejleszd és erősítsd magadban az együttérzés és megértés képességét. Amikor távozol innen, nem viszed magaddal a barátaidat, az autódat, a bankszámládat vagy az állásodat. Az egyetlen dolog, amit magaddal viszel, képességed a szeretetre!"

/Louise L. Hay/

"Csodálatosak a kapcsolatok, csodálatosak a házasságok, de akárhogy is szépítgetjük, ezek mind átmenetiek. Viszont kapcsolatod önmagaddal - örökkévaló. Sohasem szűnik meg."

/Louise L. Hay/