Miért rossz kövérnek lenni? (beszélgetős fórum)

Hát, már nem srác... legalább is az én párom, 48 éves...

Lehet a másik srácra gondoltál, a héven :)), ő lehet oviban elkelt már :).

Türelmi időt kaptál a férjedtől, hogy fogyjál le? Ajha? Nem husinak szeret?

Én is közel vagyok a 100 kilós tankhoz, nagyon közel :(((, de már lényegesen jobb a helyzet, mint 122 kilósan. Nem értem a párod... ha így szeretett, mikor elvett, miért ne mondhatná, hogy szép vagy? Ha szeret akkor nem szép az akit szeret? Vagy én akarok sokat?

Fel a fejjel Kéklufi! Ha egyszer sikerült, sikerülhet máskor is :). Itt mindenki bátorítani fog, csak beszélj hozzánk és reagálunk :), mondjuk mit csinálj, vagy mit ne, meg ilyesmik :).

Biztosan másképp fog rádnézni, ha látja, hogy teszel a fogyásért :)). Csak ne legyél ennyire elkenődve!

:))))))))) - magamra vettem köszi :D... De látni kellett volna, semmi szépet nem láttam magamon, ő mégis :).

Oviban elkeeel? Hát a páromra ezt nem lehet mondani... igaz már hátomszor elkelt. Szóval fel a fejjel, nem az oviban kelnek el :).

Én sajnos nem tartozom a szerencsések közé.A férjem nem 100 kilós tanknak ismert meg és valamilyen szinten megértem hogy nem úgy néz rám mint egy istennőre.Nekem se tetszene ha ő elanyagolná magát.A legjobb barátnőmet 8hónapig csalta a férje és később az volt az indoka,hogy idegsíti a feleség falánksága és hogy nem is tesz nagyon semmit azért hogy ne legyen kövér.

Az igazság az,hogy mindketten kaptunk"türelmi időt"éveket és én tényleg bánom.Magam miatt kéne változtatnom ,az egészségemért,azért hogy még sokáig BOLDOG anyukája lehessek a kisfiaimnak.

Egyszer már sikerült 20kilótól megszabadulnom egy kis mozgás és figyelmsebb táplálkozás segítségével,minden csodaszer és megerőltetés nélkül.De mivel most úgy érzem nincs senkiaki bíztatna vagy támogatna nemis tudok még belefogni sem egy fogyókúrába.Szóval Ti ne engedjétek idáig fajulni a dolgokat és becsüljétek meg nagyon ha olyan a párotok akire számíthattok!

:)))))))) imádom ezt :D.

Vagy még egy édes sztori, épp ma reggel. Hajnal 5-kori kelés, párom ébreszt persze SMSsel (hisz náluk 6 órával korábban van). Msnre pattanok,(éjjen a romantika :) ), majd az ébredés utáni első perces gyűrödt, kócos, begyógyult szemű képemre azt képes mondani, hogy "Élet, mennyire gyönyörű vagy!", akkor teljesen elolvadok :))))))))), még akkor is, ha tudom, hogy szörnyen nézek ki éppen... De hihetetlen jó érzés, mindenkinek szívből kívánok egy ilyen társat!!!! :))

Sziasztok!

Ma egy olyan jelenetnek voltam a tanúja, amit szeretnék megosztani minden túlsúlyos, duci, husi, vastagcsontú, valaha duci, karcsú stb. nőtársammal.

Békésen üldögéltem a HÉV-en reggel 6 órakor, amikor felszállt egy pár valamelyik megállóban. A srác csinos volt, megakadt rajta a szemem. Tudjátok, helyes volt, átlagos testalkatú, de nem az arca vagy a teste fogott meg, hanem ahogyan a barátnőjének kedveskedett. A lány 160 cm körül lehetett, és valószínűleg több volt jóval, mint száz kiló. Mégis olyan légiesen lépkedett, mintha egy londoni divatbemutató kifutóján lett volna topmodell. Halkan beszélgetni kezdtek, amikor szóba került, hogy a lány valamilyen rendezvényre nem talál a méretére ruhát. Szomorú volt a hangja, magamra ismertem benne. És akkor a srác gyengéden az álla alá nyúlt, ránézett, és ezt mondta: "Bármit veszel fel, Kicsim, te akkor is gyönyörű vagy." Nem is a szavak miatt dobbant hevesen a szívem, hanem ahogy a fiú a lányra nézett.

Szóval akármennyire is hideg és utálatos volt a hajnali kelés, ezért megérte. Erre mindig emlékezni fogok, és mindenkinek kívánom, hogy testalkatától függetlenül legyenek ilyen szeretetteljes pillanatok az életében.

Mert amíg ilyen dolgok történnek az ember lányával reggel 6-kor egy koszos HÉV szerelvényen, addig nem rossz kövérnek lenni.

Uff, Darien szólt. :)

Ez a 22-es csapdája.

A környezeted szekál, ezért eszel, majd hízol avagy eszünk és hízunk. És mivel szekálnak, az akaratunk is egyre gyengébb, és tényleg én is haragszom a fogyis szerekre, mert csak nemet kellene mondani és nemcsak a süikre (vagy esetemben a chipszre), hanem a szerekre is, és így lehetne fogyni.

Avagy az előrébb levő hozzászólásokhoz, nem feltétlen akaratgyenge egy kövér nő, szimplán lehetnek hormon problémái és szimplán tömik belé a gyógyszereket, amik szedése következtében a levegőtől is híznak, méghozzá nem kis mértékben, majd a fejükhöz vágják a súlyukat és naná, hogy evésbe menekülnek, az orvos is ilyen féle fajta ember, pedig neki aztán pontosan tudni kellene, hogy miért hízott el. Barátnőm is így járt... hormonmizé, tabletták, hízás - bár 10 kg-nál nem több, mit mond neki búcsúzásnál pont az az orvos, aki a szarságot felírta??? "jah, és jó lenne, ha fogyna kicsit!" nahát had ne mondjam, hogy hogy beszóltam volna neki, avagy úgy kussban maradok a megilletődéstől, hogy szégyen... Nohát ördögi kör...

Nem vagyok haragtartó. (Sőt ma sok csajjal megismerkedtem itt a portálon. :) Na, nem veszekedésből kifolyólag.)

Csak egy témát dobtam fel, ki-ki elmondva a véleményét. Nem politikázni akartam, ki nem állhatom a politikát. Amúgy levetettem már a témát!

Oksi, várom a képet holnap. Légy jó!

Kösz, ha ezt nekem szántad. :)

Már régi a kép. Szívesen megnézném a lányod képét én is. :)

Tévedsz, nem vagyok kötekedős. Kettőnk közül te kezdted! Még a helyesírási hibába is belekötöttél. Persze te tökéletes vagy?! Én se vagyok az, ah. senki se. Amúgy meg nem is ismersz!

De ha valamelyik fórum vagy tudásbázis stb. nem érdekel, nem is szólok bele.

Én tiszteletbe tartom a mások véleményét.

Amikor kb. 1-2 hónap alatt gyógyszertől hipp-hopp feljött 10 kiló, a a lábaim rohadtul fájtak. Az 5-dik laktunk és nem tudtam többszöri megállás nélkül felmenni a lépcsőn. Kentem krémmel, gyógyszert szedtem rá és még viszeres lábra való harisnyát is hordtam, csak úgy tudtam 1 percnél tovább állva maradni. A súlytöbblettől kikészültek a lábaim. Persze miután már "hozzászoktak" a plussz súlyokhoz ez elmúlt, de hónapokig szenvedtem tőle. :-(((

Egy példa arra, hogy miért is nem jó kövérnek lenni.

A jókedvűségről, mosolygásról meg nekem az a véleményem, hogy csak mások látják így.

Régen jártam egy fiúval, akinek kb. 30-40 kiló feleslege volt. Mindenki jó kedélyűnek, vidámnak látta. De csak addig, amíg le nem fogyott, utánna mindenki azt kérdezte tőle: Mi bajod? Miért vagy szomorú, nyúzott stb.? S tudjátok miért? Mert az előtte mindig telt arca, olyan volt mintha mindig mosolyogna. Miután fogyott, vékonyodott az arca és az állandó dudorocskák két oldalról eltűntek az arcáról. Mivel a barátom volt, tudtam hogy semmit nem változott a kedve, sőt még boldogabb volt a leadott kilók miatt.