Miért rossz kövérnek lenni? (beszélgetős fórum)

csak annak rossz, aki nem érzi úgy jól magát

+ ha valakinek már betegség is kialakult a kövérség miatt

Sziasztok!!

Én két éve nyáron 58kg voltam most sajna 75vagyok.Bevallom kényelmetlen nekem ez a jó pár kg.felesleg.Nem érzem magam semmiben csinosnak mert ízléstelennek tartom hogy nagy a hasam egy szoknyában vagy akár nadrágban,útálom hogy a felkarom szétlapul(én legalábbis vastagnak találom) és hogy a hátamon van hurka a melltartó pántjánál.A férjem állandóan dícsér hogy gyönyörű vagyok.Ő mindig épp úgy tart szépnek ahogy vagyok.Ez engem nagyon zavar.Tudom hogy Őszinte velem de engem az együttléteknél is baromira tud zavarni mikor a nagy hasamat fogja.Viszont sajna 1es cukorbetegségem van,napi 4inzulinnal és sokszor leesik a cukrom.Nem tudják már 3éve beállítani.És bizony azóta híztam meg.Tornázni nem nagyon tudok mert leesik a vércukrom és amit lekínlódtam azt gyorsan duplájával vissza is adagolom magamnak a szénhidrát és a cukros üditő formájában hogy a cukrom a helyére álljon.ÁÁÁ így nagyon nehéz.Peddig bármit megadnék hogy nyárra újra min.60kg-ig lefogyjak!!!puszi nektek.

Liza

Ez nagyon nagy butaság.

Persze egy 200 kgós embernél már igaz, de hogy szinte senki nem áll jól ha duci.

Én 72kilósan néznék ki fantasztikusan (voltam annyi, és többek mondták). 60kilósan kiállnak a csontjaim pedig nem vagyok magas.

Most 100kg vagyok. Szeretem magam, baromi csinosan fel tudok öltözni és olyankor forognak utánam a pasik rendesen, ami mondjuk max jó érzéssel tölt el, de nem érdekelnek, mert van egy párom aki így imád.

Csak addig rossz, amíg nem tudja az ember elfogadni önmagát.

Az első 20 évem azzal telt, hogy próbáltam eltakarni a dudorjaimat. Nadrágot, még otthon sem vettem fel. Lezsernek mondott sárotszerű fekete ruhákban jártam, és ha vékony csajok közé kerültem, legszivesebben megsemmisültem volna.

Aztán történt valami, és rájöttem, hogy a sátrakban inkább vagyok szánalmas, mint lezser.

Most közel a 40-hez, merek színeket,testvonalat követő (nem passzentos)felsőket, nadrágot(!!!) vielni. A jelszavam az, hogy egyszerű, elegáns, és kényelmes legyen a ruha. Újra nekálltam varrni, persze, csak hobbi szinten magamnak. Megjegyzem öltözni 46-os mérettől konfekcióból nem lehet, mert a nagyobb méreteknél feltételezik, hogy a viselőjük legalább 80 éves ízlésficamos. Ahol meg szép darabokat lehet kapni, az minimum duplájába kerül, mint a "normál" méret.

En sosem voltam kover. Volt rajtam, es meg van is felesleg:), ami azert zavar, mert bizonyos ruhak nem ugy allnak rjtam, ahogy szerintem kellene, hogy alljon. Persze, tudom nem kell felvenni. De en fel akarom venni!

Nem szeretem mikor harom hurka van a hasamon, es kibuggyan egy kis hajcsika a farmer derekanal, nem szeretem mikor rovid szoknyaban megyek es latom, hogy reng a combom, vagy osszeer nyaron... na az a halalom!

Hétvégén jól megmondtam neki a magamét. Erre ő rámnézett úgy, mint egy megvert kutya (ezt vajon a pasiknak tanítják a suliban?), és bocsánatot kért. Azzal védekezett, hogy ehhez neki tényleg nincsen szeme, mert ő mindenképpen gyönyörűnek lát. Jó duma, mi? :) Na jó, bevallom nőiesen megbocsátottam neki. :)

Egyébként próbáltam összeszedni a fórum kérdéséhez a válaszokat önmagamból merítkezve. Szerintem azért rossz kövérnek lenni, mert a kövérség korlátozza az embert (hacsak el nem fogadja magát olyannak, amilyen, de ezt gyakran a környezete ássa alá).

Értelek... háát, nem tudok rá okosat mondani :(((, nekem is nagyon rosszul esne.

De örülök, hogy jól látod, magad miatt kell csinálni, nem mások miatt. Neked legyen fontos, aztán majd észreveszik, ha egy-két számmal kisebb göncöt hordasz.

Nekem legutóbb ugye nem fogytam semmit az elmúlt 2-3 hónapban (nem a mai eredményről beszélek), úgy adódott, hogy a két üzletünkből az egyikben dolgoztam többet, majd most átkerültem egy másik helyre ua a cég, aztán 5 hét műlva ismét az eredeti helyre. Nos 5 hét alatt nem fogytam egy dekát sem, csak vettem pár rámvaló nadrágot. Mikor átkerültem, ott hüledeztek, hogy mennyit fogytam, mondtam semennyit...

Aztán pont az a csaj, aki míg én fogytam csak hüledezett, hogy mennyire szuper, közben hízott rendesen, megint kifaggatott, hogy mit eszem, és hogyan. Majd megint legyintett, hogy neki erre se ideje se energiája. Nos kérem, ha semmit nem akarunk belefektetni, akkor ne is várjuk a csodát, hogy eszünk, mint állat, és fogyunk... ilyen nincs! Na mindegy, ez már nem ide tartozik, csak eszembe jutott.... :)

Hogy sűrűn? Általában hétvégén találkozunk csak, mert leköti a munkája... No, mindegy, ez annyira már nem is lényeges annak fényében, amit a tegnapi hozzászólásokban olvastam. Hogy mindent saját magamért kell tennem. Mintha hályog hullt volna le a szememről. :)

Azt kérdeztem magamtól: "Hülye tyúk, az eszedbe sem jutott, hogy a legjobban te tudod méltányolni saját igyekezetedet?" :) Azt hiszem, nálam ez a hozzáállásbeli probléma okozta a stagnálást. Hiába, ezek lelki dolgok na.

Köszi, lánykák. Alighanem sokat lendítettek ezek a hozzászólások a fejlődésemen. Imádok fórumozni! :) Úgyhogy jártassátok csak a szátokat, ne hagyjátok abba! :)

Ajha, nem szégyelni kell a fogyózást szerintem. Én nagydobra vertem (naná, mert nagyszájú vagyok :D) és igen is, minden elvesztett kiló kemény munka ára, és büszkének kell lenni rá! Avval meg tényleg ne törődj, hogy mások mit tesznek, vagy mondanak!

Fogyizz, ha érzed, hogy kell és kész, ne hagyd, hogy beleszóljanak, vagy hurrogjanak. Egy idő után úgyis irigyek lesznek, ha látják, hogy sikeres vagy. Bár visszanyalhat a dolog, hogy úgy fognak viselkedni, ahogy a főnökasszonyom tette, azaz inkább sértegetnek, csak nehogy jó legyen Neked. De nem kell ezekkel az emberekkel sokat törődni, mosoly és "biztos úgy van, ahogy mondod"... ennyi. Majd abbahagyják!

Nem nagyon foglalkozok mások kinézetével, ÉN akarom magam jól érezni a bőrömben, és nem keseregni, hogy a csontikra az XS-es méret is baromi nagy...

ööööö, bocs én is dicsekedtem, hogy a párom szereti a hurkáimat :((((. Nem akartalak evvel bántani. Nekem megváltás ez, mert az előtte lévő pasijaim, mind csakis a hálószobára korlátozta a velem eltöltendő időt... Ebből nem kérek többet!!!

DE!!! Hiába szereti a párom azt, ahogy kinézek teljesen mellettem áll a fogyiban is! Azt szeretné, hogy én jól érezzem magam a bőrömben, ha ehhez kell még -15 kg, akkor is szeretni fog, úgy ahogy vagyok. Badarság ezt tenniük a férfiaknak, azaz azt, hogy elkenődnek, ha netán a nőjük hurkás és fogyni akar. És fordítva, a nő is dinnye, hogy szarul érzi magát a bőrében, de csak azért nem fogyizik, hogy el ne rontsa a párja örömét. Hah! Az egészség a lényeg szerintem. A túlsúly meg egyszer úgyis visszacsap... na ezt nem akarom megvárni!

Különben pont a főnökasszonyom (EX!!!! - mert már főnököm van itt a másik helyen :D) is vékony, 1 mm háj nincs rajta, mégis osztotta az észt, hogy ma csak gyümölcsöt eszik, másnap meg csak zöldséget és esténként fut és nekem is ezt kéne, ha tényleg komolyan gondolom a fogyit. Mi a sz*rt tud ő a hájról??? Életében nem volt rajta 3 kgnál több felesleg és ő dumál nekem??? Nah az ilyen csajokat nagyon tudom szánni. Arra megy ki a játék, hogy el legyek ájulva a kitartásától és az akaraterejétől, hát arra várhat. Mereven letojom, hogy mi van az ő alakjával. Teszem, amit tennem kell, eszem, ahogy eldöntöttem és egy csonti nem fog beleszólni az éppen aktuális divat-diétával, jah és az anorexiára hajló étkezésével...

Ah, ez lemaradt... bénázom itt már :D.

Szóval biztos nem baj, hogy sokat írsz, majd meglátod, ha aktívan beszélsz a fórumokba, és kérdezel, sokan fognak segíteni :).

Fel a fejjel :). Lesz ez még jobb is! Szeresd a férjed, és inkább társ legyél a mélyponton is. Tudod a nő tartja össze a kapcsolatot :).

Fogyi meg: kezdj bele, válassz egyet, ami szimpatikus, vagy úgy gondolod beválna nálad. Ha szereted a zöldséget, akkor 90 napos, ha a húst, akkor Atkins (csak orvosi felügyelettel!). De számos diéta van itt. Kitartás, akaraterő sem nagyon kell, hisz eldöntöd, hogy ezt csinálod, így étkezel, és nem sanyargatás :). Pár nap szarság után hozzászoksz és a szervezeted is jól reagál :). Este már nem eszel, és inkább sétálsz egy nagyot. Feszültség levezetésként Apát is viheted magaddal :). Hidd el jót tesz. A stresszesebb napjaimon képes vagyok egy órát is sétálni (bár a kutyával) és sokkal jobban érzem magam utána.

Kérdezz bátran, segítünk :). Sorstársak, tudod.

Amúgy a hosszú lére eresztés nem baj :), azaz nemtom, én is sokat beszélek :DDD.

Két év 28 kg minusz közben 12 kg plusz... Ha belegondolok, hogyha nem zabáltam volna fel azt a 12 kilót, ma már közel lennék az álomsúlyhoz és 37 kilóval büszkélkedhetnék. Ehelyett itt tütyörgök még mindig ezen a súlyon :((((.

Azért köszi :), nem kitartás, csak megfelelő diéta és agyban a döntés, ami segít mindenben, és még csak olyan hű, de nagy kitartás sem kell hozzá :).

Sem megszokni nem akarom, sem megszökni előlük. Elhagyni akarom, és így lesz, ha belegebedek is... idővel, mert most nem mennek hónapok óta lefele a kilók - hogy punnyadjanak meg! Grrrr. Biztos a stresz, mert alig eszem, még szerintem az 1000 kcal sem kerül be a szervezetembe... Ma ki sem merem számolni, hogy mennyit ettem, biztos a hipohondriám miatt azonnal leesnék a székről :)))). Egy maréknyi rizs, kb ugyanennyi chillis bab, 10-20 db bébikukorica savanyítva úgy 3 óra fele és egy banán reggel. Evvel ellentétben, fél doboz cigi :(((((, és 3 kávé :(((((, és ideghegy :S. Nah, szóval fogyjon az ember lánya ilyen munkakörülmények között.

De nem aggódom :), bírja a szervezetem :), gondolom csak idő kérdése, mikor adja meg magát, bár remélem előbb pattanok meg innen, mintsem ez bekövetkezzen, aztán jön a stresszmentes 8 hónap pihi, láblóga, párom hazavárása főzicskézve, szobaezdőgépezve... (valami olyan ketyere, amit lelkendezve jelentett, hogy szereze, amit lábbal kell hajtani, mint a biciglit, de nincs rajta ülés és van két kar, ami mozog, ahogy hajtja az ember és azt kell fogni - volt ilyenem, de hamar túladtam rajta... képzelem milyen "élmény" lesz ismét találkozni vele... :D).

:)))))))))))))))))))

De csonti nem szeretnék lenni, 80 kilósan is "gebe" leszek, ha elérem azt a súlyt egyszer :). Hála a sok évi úszásnak és a bodybuildingnek...

Az orvosom két éve nem akarta elhinni, hogy 97 kiló vagyok, azt mondta, hogy kinézetre kb 80-85, de hogy ennyi... azt nem gondolta volna. Fel is zavart a házi mérlegre, azaz a rendelő beli mázsálóra. Aztán hogy beszélgettünk, megtudta, hogy sportoltam, majd korholt, hogy miért hagytam abba az úszást...

Nah visszatérve a kövérségre, rossz nagyon, még mindig ennyi súlyt elhagyva is :(((, minden rossz, mindent rossz csinálni, és megélni :((.

Ha sűrűn lát, nem is fogja észrevenni... :(.

A közvetlen kollegáim azt kérdezgették, hogy levágattam-e a hajam... (februárban voltam fodrásznál utoljára) igaz ők nem a párom.

Megértelek, az én első 20 kilómat észre sem vették, bár látványosabb a fogyás 88-ról 77-re.

Nekem mostanában jegyezte meg a párom (15 kiló fogyás után), hogy kissebb lett a kedvenc testrésze, azaz a hátsóm... hát igen nem tudok csak máshonnan fogyni és onnan nem... :). Bár ő tudja, hogy fogyózom, még segít is étrenddel meg minden ilyesmivel.

Nem volt mindig ilyen saját bevallása szerint, most érett korára mellettem lett ilyen... Változnak az emberek.

Reméljük nálatok is változik majg :).