Miért nem válaszol az exem a kérdéseimre? (beszélgetős fórum)

Nekem másképpen jön át.

FI játszmázott kicsit, amit igazol a bűntudata, helyreállítási próbálkozása. A férfi utána távolságtartóan reagált. Ha valaki kicsit ismeri a férfiakat, könnyen rájöhet, hogy nekik a nem nemet jelent, az igen igent, kár másképpen taktikázni. Őszintén beszélgetni még az elején hasznos, később nehéz kikozmetikázni.

Soha, semmit nem érzett irántad, azzal, hogy te is távolságtartó módon válaszoltál neki, ez számára tökéletes, csak megjátszotta, hogy ő többet érez irántad, mint viszont. Így ez kapcsolat tartott ameddig tartott, részéről könnyen, egyszerűen, érzelem mentesen zárult. Hogy te ezt ugyanúgy nem vagy képes önmagadban lezárni, még növeli is a büszkeségét. És sajnos,

most szinte élvezi, hogy te gyötrődsz.

Hagyd a fenébe, lépj túl rajta, nem a te hibádból történt, ami történt. Már az elején benne volt erősen, hogy ez csak egy ideig-óráig működő kapcsolat, hiszen lazán és erős érzelmek nélkül indult.

Lépj tovább, keresd a valódi szerelmet, és legközelebb ha lehet, ne bonyolódj olyan kapcsolatba, ahol a szeretet, szerelem nincs jelen.

Engedd el!

Túl agyalod.

Két hónapja szakitottunk az exemmel. Nem keveredtünk sem szóváltásba, sem vitába, csendesen szakitottunk. Tulajdonképpen a fő ok az volt, hogy én többet szerettem volna, mint ő, sőt, igazából ő inkább egy laza kapcsolatra vágyott, vagy velem nem tudott ennél többet elképzelni, mindegy, nekem ez nem volt elég. A lényeg az, hogy sok ellentmondás volt a kapcsolatunk alatti viselkedésében és kijelentéseiben, ami bennem kétségeket és lelkiismeretfurdalást okozott, amelyek miatt hibásnak éreztem magam, hogy nem lett komolyabb dolog az egészből, ugyanis a kapcsolatunk elején ő megkérdezte tőlem, hogy kölcsönösek-e az érzéseink, erre én kissé ridegen válaszoltam, hogy igen, de van még időnk gondolkozni, hogy lássuk összeillünk-e. (Full szerelmes voltam, de titkoltam az érzéseimet és valahogy ilyen fura választ adtam neki) Sajnos külföldön voltam, mikor ezzel előhozakodott írásban, és mikor visszajöttem az utamról, észrevettem, hogy távolságtartó velem, és nem sűritette a találkákat, éreztem, hogy valami nincs rendben. Az is megfordult a fejemben, hogy a srác valójában nem szerelmet vallott, csak ravaszul kiszedte belőlem, hogy szerelmes vagyok-e és azután direkt elkezdte fékezni a kapcsolatunk alakulását, hogy ne akarjak túl sokat, illetve ne nagyon kötődjek hozzá.

Nem értettem mi a helyzet, mert minden este hosszasan irogattunk egymásnak, érdeklődött felőlem, ugyanakkor sosem mutatta ki az érzelmeit. Feltűnt egy idő után, hogy még mindig nem kaptam meg tőle a barátnő titulust és a barátainak sem mutatott be, ekkor vontam kérdőre és bukott ki, hogy igazából nem lát esélyt közös jövőre, de neki így jó, de ő elvan igy.

Szakitottam vele. Bennem maradt a tüske, hogy vajon én rontottam-e el valamit, mikor "szerelmes akart vallani" és nem valami kedvesen reagáltam le, valami lehet megtört benne akkor. 1 hónappal a szakitásunk után szépen elmondtam neki, hogy nagyon sajnálom, hogy ha megbántottam és szeretném tudni, hogy mi történt, hogy először szerelmet vall, aztán ahogy visszajöttem az utamról, nem is igyekezett találkákat szervezni, hogy jobban megismerjük egymást - nem értettem, hogy mi történt. Nem visszakönyörögni akartam magam, csak megérteni a dolgokat, de nem méltat válaszra. Igazából arra sem válaszolt őszintén hogy miért nem látott esélyt komolyabb kapcsolatra, kitérő válaszokat kaptam tőle, mondott pár dolgot és mikor visszakérdeztem, hogy megértsem az utalásait, bedühödött, hogy nem látom objektivan a dolgokat és a szakitás nem minden esetben rossz dolog (Mikor rákérdeztem arra, hogy mit nem látok objektivan, arra sem válaszolt). Kb engem néz hülyének, mikor ő nem tudja vagy nem akarja magát világosan kifejezni és számomra ez elkeseritő.

Nem mutat semmilyen együttérzést, nem értem mibe kerülne neki a fáradtságot venni és tisztázni a helyzetet. Olyan, mintha direkt szivatna. Nem csináltam neki semmi rosszat, tudja, hogy könnyebben továbblépnék, ha válaszokat kapnék a kérdéseimre, de nem válaszol. Azóta van neki egy újabb nője (mint mondta, nem a barátnője a hölgy, megbeszélték az elején, hogy nem akar egyikük sem kapcsolatot). Mióta van más, annyira levegőnek néz, hogy válaszra sem méltat, holott amig nem volt más, még ő mondta, hogy nem akar semmiféleképp elvesziteni, hogy szeretné folytatni velem, akkor is, ha nem tudja mi lesz belőle.

Természetesen nem visszahóditani szeretném ezek után, csak kipipálni egy-két kérdést, hogy megnyugodjon a lelkiismeretem.

Tudom, hogy nem kellene ezzel sem foglalkoznom...de hát ez van, sokszor arra gondolok, mi lett volna ha akkor én is bevallom neki, hogy nagyon szerelmes vagyok belé és nem olyan sután válaszolok. Szóval nagyon rossz a megbánás érzése. Nem értem, miért nem képes magát beleélni a helyembe és erre válaszolni, holott nem az újrakezdést erőltetem.

Voltatok már hasonló helyzetben ? Szerintetek normális ez a reakció a részéről vagy egy éretlen pasival volt dolgom? Esetleg egy nárcisztikus emberrel? A kapcsolat alatt sokszor éreztem a bizonytalanságot, hogy egy manipuláció része vagyok. Azt is éreztem, hogy ezért nem akar nagyon beszélni komolyabban a dolgokról mert sok sunyiságot kellene bevallania.