Miért nem tud főzni a mai fiatalok többsége? (beszélgetés)

Rengeteg ilyen van, a zabos keksztöl kezdve a lasagnáig, pörköltek, zöldséges rizs, lényeg, hogy annyi idöbe telik ezekböl 10 adag elkészítése is mint 1 adagé, de ha kiporciózva elteszed, sok idöt, energiát megspórolsz. Nem kell fözni de mosogatni is kevesebb lesz, mert csak azt kell, amiben ettél, nem a sok lábos, vágódeszka, kések stb.

Nézz utána once a month cooking, vagy weekly meal prep beguglizásával rengeteg ötletet találsz.

Kezdetben tényleg tök jól jönnek az ilyenek pici baba mellett

Szülés utánra?

Eszem megáll....mig a kicsi alszik simán feltehetsz főni bármit....

Ha heti 1x főznél előre, kb 2 óra alatt megvan, dobozolod, lefagyasztod és kész. A salátákat befőttesüvegben adagolva a hűtőbe teszed, 4-5 napra előre megvan a salátád is. A levelesek 4 napig állnak így el de a káposztasaláta, vagy káposzta/sárgarépa egy hétig is.

Tulajdonképpen én is csak azért igénylek hozzá 2 órát mert a csicseriborsónak vagy baboknak ennyi a főzési ideje, ha ezeket készen venném, 1 óra alatt is kész lenne az egész heti kajám, csak én azért jobban szeretem a hüvelyeseket magamnak főzni.

Ötletadónak:

[link]

[link]

[link]

Igazság szerint tele vannak a boltok kész vagy félkész kajával...minek megtanulni főzni?Nincsenek rászorulva....vannak olcsó kifőzdék,kajáldák stb..

Szerintem az én korosztályom még a hagyományos generációhoz tartozik....

vannak olyan ismerőseim,4-5-6 évvel fiatalabbak,akik egyáltalán nem tudnak főzni,tehát egy bundáskenyeret sem...vagy jobbik esetben most kezdenek megtanulni,mert férjhez mentek,és bizony hiába csak 15 év után esküdtek meg, eddig bizony nem fözött a csaj....

De egyén függő,ha valaki nem akar az úgysem fog...

Röviden: Mert nem p*cs*l vele, és nem érdekli és még idegen is.

Hosszan: Mert ők nincsnek ott a konyhában, amikor szülő főz.

Bár nekem a főzéshez nem volt tehetségem soha - rágyurással a rántotta már bármilyen gazdagon megy - de a tésztafőzés még rejtéjes tudomány, de a sűtéshez igen, szerensére nem is kevés.

Öcsémnek a főzéshez is volt, de sütéshez kedve nem volt. Összedobott ő bármit amit egy mai magyar háziasszony tud. De azt is többféle képpen, és még felturbózv, pótolva, varriálva kíválóan. De egy sütést kivárni, megvárni azt nem volt türelme, ezen téren sem volt pedig tehetség híján.

Én meg ott voltam és úgy voltam, hogy a sűtést nem lehet elrontani, amit lehet megkóstól az ember kóstolja ott, és még korrigáléni is jobban tudom - ami vicces, mert komoly. Meg úgy-e mérleg, atán már szemre ~1-2 deka max. eltérés, és óra és ránézés. És kreálás, végülis egy jól megsütött étel, a társművészet a szobrászathoz igen hasonltos, az árnyalatok meg ízek a festéből, de tervezői graffikából is, sőt már gyermeki graffikából is.

Ilyen, hogy tanítottam ötödkben, hogy kell Stabilo filccel homogén felületett, majd porbáltam nekik tanítani egy évre az arnyalást is, jó az egy másik team volt és alapoktól. - persze ezért kölcsön is adtam a fliccem, ezért egy évben három készlet közepes el is fogyott. Meg ilyen átfedésben is volt még. Rajz és matek volt amiből legrosszabb, és egy darab 3-as volt - azt is bebénáztam - a Medve utca és második felétől. Plusz egy visszaradírozott egyes, mert nem voltam az órán ahol kiadták feladanak a művészeti korokból készül szöveges album készítést - és tudták a többiek, hogy az ilyen házi jelegű tém elégé hidegen hagy - , ami amúgy keddről-péntekre csillagos ötös lett. Három iskolai, és két példány műlkotások elemzése - úgy-e ott is volt graffikával, ha nem is képpekel, plusz magazin fotók. A két példány egy oldalas fotónyomtatás ellenére kellett a két hasznos oldalas részt miatt, az egy színű graffikák halmozódása miatt.

TEHÁT A PEPECSELÉS NEM KELL NEKIK! és van akinek tehetsége sincs valamihez.

Na jó, de az, hogy a szüleink mit hogy csináltak, nem ok arra, hogy mi is úgy tegyünk :)

Én mindig úgy képzeltem el, hogy ha családunk lesz, hétvégén együtt fogunk főzőcskézni. Nem tartom túl jó dolognak, hogy sok helyen a gyerek egész hétvégén döglik a TV előtt... kikapcsoljuk szépen és főzünk, sütünk, grillezünk.

Egy lázadozó kamasszal nyilván nehezebb ez a dolog, de a gyerekek még élvezni szokták, ha kontárkodhatnak kicsit a konyhában.

Azért a mi szüleink sem voltak sokkal különbek. Én már 26 éve férjnél vagyok, de anyukám még 10-15 évvel ezelőtt 30-40 éves koromban sem engedte, hogy főzzek a szüleimnél, csak legfeljebb dolgozzak a keze alá, krumplipucolás, babfejtés, stb.

Nagyon félt, hogy elrontom. Igy az embernek nincs kedve. Én is szakácskönyvből és a netről tanultam meg jól főzni, mert anyukám már előre sajnálta az általam elrontott ételt.

Kiscsaj koromban meg ugy tanmitott főzni, hogy állt a "nyakamban" és kritizált. Nekem fiam van. de lehet hogy a mai lányos szülők sem sokkal különbek.

Az semmi! Képzeld, az én életemből valahogy teljesen kimaradt, hogy forró olajra nem szabad vizet önteni, és egyszer, mikor már régen albérletben éltem, valamiért kigyulladt az olaj a serpenyőben. Nem tudom miért 1 percre ugrottam ki a konyhából, mire visszajöttem, ott égett, én hülye meg gyorsan ráöntöttem egy pohár vizet.

Akkorát lobbant, hogy az egész konyhát újra kellett festeni, mert feketére festette a füst a falakat. Most visszagondolva vicces, de baromi nagy szerencse, hogy nem lett semmi bajom, meg a konyhának sem.

De az a vicc, hogy ő azt sem tudta, hogy az élesztőt fel szokták futtatni :D :D

És miért félsz? :) Nem szokott sikerülni?

Ja, hát az bárkivel megeshet :)

Tavaly úgy sikerült leforrázni magam tésztafőző vízzel, hogy konyharuhával akartam megfogni a fazekat, ahogy vettem a gáztűzhelyről, ruha beleakadt a rácsba. Azóta forró vizet nem veszek le, inkább hagyom hűlni.

Nálunk is az volt a jellemző, hogy takarítani kellett, de főzni pl. sosem főzhettünk. Jó, tegyük hozzá, mi igazán csórók voltunk, szóval sosem volt otthon bonyolult étel, rakott krumpli, húsleves, káposztás kocka, rántott hús, paprikás krumpli, kb. ezen a szinten ettünk, soha nem találkoztam otthon egy fej brokkolival vagy netán bulgurral. Ha főztem, akkor ilyen egyszerű kajákat.

Ehhez képest azt mondom - meg mondja a párom is ;) - hogy nagyon jól és változatosan főzök. Mert a főzés amúgy nem olyan nehéz dolog, megnézem a receptet és kész :) Nem minden sikerül mindig úgy, mint akarom, viszont nem is éreztem soha, hogy ez egy évekig tanulandó dolog lenne :)

Ettől függetlenül azért nem értek vele egyet, ha valahol a gyereknek nem kell se főzni, se takarítani és lényegében semennyire nem vesz részt a háztartásban.

Engem nem nagyon tanítottak a szüleim főzni, viszont érdekelt. Ha mindenki otthon volt, akkor pl mosogathattam vagy törölgethettem, vagy a pohárral fánkot szaggattam de pl ha apum meglátta, hogy kenyeret vágok, már jajongott, hogy el fogom vágni a kezem.

Viszont kulcsos gyerekek voltunk, a tízóraimat én csináltam, amikor hazaértünk, nem volt otthon senki, de éhes voltam, csináltam magamnak tükörtojást, rántottát, később sült krumplit, egyszerű dolgokat. Meg volt ilyen gyerek szakácskönyvem, disney és gombóc artúr, és azokból csináltam dolgokat.

Szóval az éhség, meg az érdeklődés akkor is rávisz, ha valakit nem tanítanak a szülők, mert dolgoznak stb. Kétlem, hogy egy gyerek vagy kamasz inkább éhezik míg haza nem ér a szülő. Esetleg tényleg csak azok, akik élhetetlenek.

Szeretek főzni, gyerekként rengetegszer majdnem felgyújtottam a lakást, de aztán mindig mindent elmosogattam, visszatettem a helyére:DDD Mázlim volt. De valahogy így kellett lennie, nem mindenkinek sikerül minden elsőre!