Miért nem kéri meg a kezem? (beszélgetős fórum)
Szia!
Bevallom csak beleolvastam a fórumba,de én is így jártam.8 évig éltem együtt valakivel,és semmi..:(
Folyton csak hitegetett,aztán egy idő után megkérte a kezem és kész.Többre nem futotta tőle,így egy idő után meguntam a dolgot és leléptem..És új életet kezdtem:)
Én se kaptam rendes választ,csak ezeket: majd..talán egyszer...majd,ha eljön az ideje...
Azért hitegetnek(erre kb 1 év múlva jöttem rá),mert gyávák,és nem merk felvállalni ezeket a dolgokat..
Szép napot Neked..
Sziasztok! Van rá esély, hogy olvassa valaki még ezt a fórumot?
Na midegy, azért leírom a mostani állapotom, max majd az éterben elveszik valahol...
Szóval még szeptemberben találkoztam egy fantasztikus emberrel...nem tudtam, hogy mi lesz belőle, de nem akartam komolyabb kapcsolatot...és mivel annyira szimpatikus volt ez a fiú, nem akartam azzal traktálni, hogy milyen volt az előző kapcsolatom. És csak a családomnak bőgtem el magam néhány alkalommal, és egyedül anyám volt az, aki igazából meghallgatott. De egy idő után már nála is befejeztem a panaszkodást, és mindent elfojtottam magamban, amit itt leírtam anno. Illetve ez sem teljesen igaz, mert még utólag visszaolvasva is tudtam volna még miről mesélni, miről írni..
Szóval valószinűleg pánikbeteg lettem, és pszichológust (vagy pszichiátert) kell keresnem... és biztos vagyok benne, hogy a bennem lévő elfojtott érzéseim miatt, amivel ugyanúgy felkelek nap, mint nap, mint ahogy lefekszem még azóta is. Lehet, hogy nem írtam ki magamból mident,... még most is úgy vagyok, hogy nem kaptam megfelelő választ a kérdésemre, hogy miért hitegetett évekig??? Csak ezt mondaná meg valaki :(
További szép napot / estét!
Roudi! Hát persze, hogy semmi sem változott meg az esküvő után, hiszen ez egy természetes folyamat eredménye az esküvő.
Az a természetellenes, ha nincs házasság, és közben úgy kéne tenni, mintha lenne, mert csak az egyik fél akarja...
Azt a "mindent megprobaltam megtenni azert,hogy ne banja meg..." NEM kellett volna csinalnod , velemenyem szerint ! Tulsagossan nyeregbe erezte magat , aztan megcsömörlött....
En ugy gondolom hogy , könnyen visszakaphatod öt , de lezserul,felvalrol kell venned a dolgot -:)
Soha nem jo az , ha a fiu teljessen biztos a dolgaban....NEM kell raerned mindeg , es föleg ne ugorj minden szavara , az ugralast neki kell csinalni -:D
Ez kb ugyanaz, mint hogy én 28 éves koromig abszolút gyerekellenes voltam. El sem tudtam képzelni mit kezdenék egy gyerekkel, aztán egyszer csak megváltozott minden.
Mára az egyik legnagyobb vágyam, hogy végre apa legyek... talán néhány év múlva be is teljesül.
Persze, hogy az emberek különbözőek, de vegyük példának az én volt kapcsolatomat:
Ketten laktunk egy lakásban. Közösen terveztük a jövőt. Közös volt a bankszámla, a bevétel, a kiadás. Együtt vettünk házat, együtt csinosítottuk. 4 évig tartott. 2,5 év után megtörtént az eljegyzés. Titokban, meglepetés egy romantikus hétvégén. Az esküvőről az egész kapcsolat alatt egyszer volt szó. Megbeszéltük, hogy Majd... hát ennyi.
Nem hiszem, hogy egy élmény és egy papír többé vagy mássá tette volna a kapcsolatunkat. Gyakorlatilag 3 hónap után úgy éltünk, mint a házasok és minden tökéletes is volt... majdnem.
A házasságtól nem változik semmi. Igaz, hogy az én terveim között is szerepel nősülés, de nincs egyfolytában napirenden. Ha úgy érzem, akkor lépek, ha nem, akkor nem.
Bár, amint mondtam, az emberek különbözőek... szerencsére. Csakhogy valakit annyira elvakít az esküvő utáni vágy, hogy későn veszi csak észre, amikor a rózsaszín köd lehullik, hogy nem azzal kötötte össze az életét, akivel kellett volna... aztán jöhetnek a veszekedések, csapkodások, válás...
Tudod hányszor éreztem, az épp aktuálisra, hogy ő az igazi? MIndig szinte... A jegyben járás, nem birtoklás, - nekem már nem kell más, csak Ő, de ő viszont nagyon. A férfiak különleges lények, néha olyan, mintha a Marsról jöttek volna. 30 éves koruk előtt nem nagyon akarnak megházasodni.
A te - mostmár - exed lehet, hogy gyáva volt januárban megmondani, hogy neki esze ágában sem volt elvenni téged, csak húzta az időt. Lehet ismerkedett másokkal, esetleg bunkón viselkedett, hogy te hagyd ott és az ő lelkiismerete tiszta, hogy nem hagyott el.
Itt vagyok 27 évesen, sosem jártam még jegyben, sosem volt jegygyűrűm. Ezzel szemben van egy barátnőm, akinek otthon jeggyűrű kollekciója van, annyit kapott. 3 éve házas, és nemsokára elválik. Ez csak egy példa... valaki komolyabban veszi, valaki kevésbé komolyabban. Amikor a fiú előhozza, hogy "lehet össze kellene házasodni, mit szólsz hozzá?" - na ő már lehet akar valamit, de aki fél év, 1 év gondolkodási időt kér... az egy muja p.cs, mert nem mondja meg a frankót.
bocsánat, hogy ilyen nyers voltam.
A házasság egy elköteleződés. Ahogy az esküben is szól: jóban-rosszban.
Még akkor is, ha már nem vagyok szerelmes beléd, mert lesz ilyen..
És ez az amit nem vállalunk. Kell a szerelem, ragaszkodunk hozzá és tudjuk, hogy egyszer vége lesz és jön egy másik szerelem. És akkor mehetek, mert nem köteleztem el magam.
És lássuk be, a házasságok szét is mennek egy másik szerelem miatt.
Kevés ember van, aki lemond a szív bódulatáról:)
Azt hiszem választ kaptál a kérdésre. Ő nem bánja, hogy elmentél.
23 évesen bulizgass, barátnőzz, randizgass, de ne a házasságon agyalj. ez nem olyan, mint egy cipő, hogy jaj, hát még nem próbáltam, kipróbálom. Ez ennél sokkal komolyabb dolog. Véleményem szerint nem azért kell megházasodni, mert még nem próbáltam, és nem akarok úgy megöregedni. Előtted az élet!
Még időben leléptél tőle!
Szerencse,hogy nem te vagy 29 éves!!!!Még csak 23 vagy,előtted az élet!
Egy 5éves kapcsolatot,ha a pasi ilyen könnyen lezárt,akkor ennyi volt...
Én ha a helyedben lennék,már tuti nem akarnék visszamenni hozzá.
8 év???
akkor neked semmi problémád a nőkkel.
Csak valszeg túl fiatal lehetett a csaj, vagy Te. Begyulladt, begyulladtál, nem az igazik lehettetek egymásnak. Ha 8 éves harmónikus kapcsolatod volt, akkor nincs mitől tartanod. Majd lesúlyt rád a mennykő, várj csak!!!
:-)
Révtelen:
Hallgass a hölgyekre, mert csupa olyan jó dolgot mondanak, amit nekem a saját káromon kellett megtapasztalnom.
Hozzád hasonlóan eléggé romantikus alkat vagyok. Szeretek apróságokkal örömet szerezni a másiknak, igyeksze figyelmes lenni, de ez tényleg nem mindig jó.
Amikor a kislányok elképzelik álmaik pasiját, az általában ilyen, sőt, egy kapcsolat elején is jól jöhet, de csak finoman, módjával.
Egyébként a legfontosabb, amit meg kell tanulni az, hogy minden nőnél meg kell találni az optimális romantika-faktort :).
Valakinek a gyertyafényes, rózsás, pezsgős vacsoránál kezdődik, másoknak elég, ha kiteregeted a ruhát, mire befejezi a zuhanyzást...