Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Miért nem kéri meg a kezem? fórum

Miért nem kéri meg a kezem? (beszélgetős fórum)


1 2 3
89. Boldogság1 (válaszként erre: 88. - 50b5748a9e)
2011. márc. 18. 08:09

Szia!

Bevallom csak beleolvastam a fórumba,de én is így jártam.8 évig éltem együtt valakivel,és semmi..:(

Folyton csak hitegetett,aztán egy idő után megkérte a kezem és kész.Többre nem futotta tőle,így egy idő után meguntam a dolgot és leléptem..És új életet kezdtem:)

Én se kaptam rendes választ,csak ezeket: majd..talán egyszer...majd,ha eljön az ideje...

Azért hitegetnek(erre kb 1 év múlva jöttem rá),mert gyávák,és nem merk felvállalni ezeket a dolgokat..

Szép napot Neked..

2011. márc. 18. 08:00

Sziasztok! Van rá esély, hogy olvassa valaki még ezt a fórumot?

Na midegy, azért leírom a mostani állapotom, max majd az éterben elveszik valahol...

Szóval még szeptemberben találkoztam egy fantasztikus emberrel...nem tudtam, hogy mi lesz belőle, de nem akartam komolyabb kapcsolatot...és mivel annyira szimpatikus volt ez a fiú, nem akartam azzal traktálni, hogy milyen volt az előző kapcsolatom. És csak a családomnak bőgtem el magam néhány alkalommal, és egyedül anyám volt az, aki igazából meghallgatott. De egy idő után már nála is befejeztem a panaszkodást, és mindent elfojtottam magamban, amit itt leírtam anno. Illetve ez sem teljesen igaz, mert még utólag visszaolvasva is tudtam volna még miről mesélni, miről írni..

Szóval valószinűleg pánikbeteg lettem, és pszichológust (vagy pszichiátert) kell keresnem... és biztos vagyok benne, hogy a bennem lévő elfojtott érzéseim miatt, amivel ugyanúgy felkelek nap, mint nap, mint ahogy lefekszem még azóta is. Lehet, hogy nem írtam ki magamból mident,... még most is úgy vagyok, hogy nem kaptam megfelelő választ a kérdésemre, hogy miért hitegetett évekig??? Csak ezt mondaná meg valaki :(

További szép napot / estét!

87. Megara112 (válaszként erre: 72. - 50b5748a9e)
2010. szept. 4. 20:10
Én is voltam meggyűrűzve.. Együtt is éltünk és készültem én is a házasságra, babára, mindenre!!! Aztán kiderült, hogy róla, hogy ő már rég nem engem akart. Persze én sokáig nem tudtam róla. Vagy csak nem akartam tudni?!?!?! Mindegy. Először én is a saját kudarcomként éltem meg. Aztán egyik pillanatról a másikra azt éreztem, hogy hurrá szabad vagyok!!!! 24 voltam akkor. Soha nem voltam olyan csaj, aki minden éveben hatszor lecseréli a ruhatárát, de akkor igenis jól esett vásárolgatni, új hajszínt kipróbálni és élvezni, hogy tetszem a pasiknak:)) Próbáld ki Te is!!!!
2010. szept. 2. 20:06
Sólyom! Lehet, hogy igazad van...sőt, biztos is! De én most így legalább úgy érzem, hogy rajtam nem múlott (annyira).
2010. szept. 2. 20:04

Roudi! Hát persze, hogy semmi sem változott meg az esküvő után, hiszen ez egy természetes folyamat eredménye az esküvő.

Az a természetellenes, ha nincs házasság, és közben úgy kéne tenni, mintha lenne, mert csak az egyik fél akarja...

84. 274c9996b8 (válaszként erre: 1. - 50b5748a9e)
2010. szept. 2. 13:27

Azt a "mindent megprobaltam megtenni azert,hogy ne banja meg..." NEM kellett volna csinalnod , velemenyem szerint ! Tulsagossan nyeregbe erezte magat , aztan megcsömörlött....

En ugy gondolom hogy , könnyen visszakaphatod öt , de lezserul,felvalrol kell venned a dolgot -:)

Soha nem jo az , ha a fiu teljessen biztos a dolgaban....NEM kell raerned mindeg , es föleg ne ugorj minden szavara , az ugralast neki kell csinalni -:D

83. 11e0b7a6bc (válaszként erre: 82. - Vikucka)
2010. szept. 2. 13:20

Ez kb ugyanaz, mint hogy én 28 éves koromig abszolút gyerekellenes voltam. El sem tudtam képzelni mit kezdenék egy gyerekkel, aztán egyszer csak megváltozott minden.

Mára az egyik legnagyobb vágyam, hogy végre apa legyek... talán néhány év múlva be is teljesül.

82. vikucka (válaszként erre: 81. - 11e0b7a6bc)
2010. szept. 2. 13:17
Mentünk az utcán, kb. 3 hónapja voltunk együtt, amikor megszólalt: Azt hiszem összeházasodhatnánk. Néha szóba kerül, hogy összeházasodhatnánk, néztünk gyűrűt is, de most először az összeköltözés van napirenden. Utána majd jöhet a házasság :) (ja mindketten megrögzött házasságellenesek voltunk eddig)
2010. szept. 2. 12:41

Persze, hogy az emberek különbözőek, de vegyük példának az én volt kapcsolatomat:

Ketten laktunk egy lakásban. Közösen terveztük a jövőt. Közös volt a bankszámla, a bevétel, a kiadás. Együtt vettünk házat, együtt csinosítottuk. 4 évig tartott. 2,5 év után megtörtént az eljegyzés. Titokban, meglepetés egy romantikus hétvégén. Az esküvőről az egész kapcsolat alatt egyszer volt szó. Megbeszéltük, hogy Majd... hát ennyi.


Nem hiszem, hogy egy élmény és egy papír többé vagy mássá tette volna a kapcsolatunkat. Gyakorlatilag 3 hónap után úgy éltünk, mint a házasok és minden tökéletes is volt... majdnem.


A házasságtól nem változik semmi. Igaz, hogy az én terveim között is szerepel nősülés, de nincs egyfolytában napirenden. Ha úgy érzem, akkor lépek, ha nem, akkor nem.


Bár, amint mondtam, az emberek különbözőek... szerencsére. Csakhogy valakit annyira elvakít az esküvő utáni vágy, hogy későn veszi csak észre, amikor a rózsaszín köd lehullik, hogy nem azzal kötötte össze az életét, akivel kellett volna... aztán jöhetnek a veszekedések, csapkodások, válás...

80. vikucka (válaszként erre: 77. - 50b5748a9e)
2010. szept. 2. 10:18

Tudod hányszor éreztem, az épp aktuálisra, hogy ő az igazi? MIndig szinte... A jegyben járás, nem birtoklás, - nekem már nem kell más, csak Ő, de ő viszont nagyon. A férfiak különleges lények, néha olyan, mintha a Marsról jöttek volna. 30 éves koruk előtt nem nagyon akarnak megházasodni.


A te - mostmár - exed lehet, hogy gyáva volt januárban megmondani, hogy neki esze ágában sem volt elvenni téged, csak húzta az időt. Lehet ismerkedett másokkal, esetleg bunkón viselkedett, hogy te hagyd ott és az ő lelkiismerete tiszta, hogy nem hagyott el.


Itt vagyok 27 évesen, sosem jártam még jegyben, sosem volt jegygyűrűm. Ezzel szemben van egy barátnőm, akinek otthon jeggyűrű kollekciója van, annyit kapott. 3 éve házas, és nemsokára elválik. Ez csak egy példa... valaki komolyabban veszi, valaki kevésbé komolyabban. Amikor a fiú előhozza, hogy "lehet össze kellene házasodni, mit szólsz hozzá?" - na ő már lehet akar valamit, de aki fél év, 1 év gondolkodási időt kér... az egy muja p.cs, mert nem mondja meg a frankót.


bocsánat, hogy ilyen nyers voltam.

2010. szept. 2. 10:12

A házasság egy elköteleződés. Ahogy az esküben is szól: jóban-rosszban.

Még akkor is, ha már nem vagyok szerelmes beléd, mert lesz ilyen..

És ez az amit nem vállalunk. Kell a szerelem, ragaszkodunk hozzá és tudjuk, hogy egyszer vége lesz és jön egy másik szerelem. És akkor mehetek, mert nem köteleztem el magam.

És lássuk be, a házasságok szét is mennek egy másik szerelem miatt.

Kevés ember van, aki lemond a szív bódulatáról:)

78. 50b5748a9e (válaszként erre: 74. - E687feafa5)
2010. szept. 2. 10:09
Rotika74! Lehet, hogy gyerekesen fogtam fel, de a szándékaim akkor is felnőttesek voltak..ő meg hiába fogta fel felnőttesen, szerintem az ő szándékai meg gyerekesek voltak...
77. 50b5748a9e (válaszként erre: 76. - Vikucka)
2010. szept. 2. 10:05
Igazad van Vikucka, tudom, hogy ez nem egy cipővétel, de én januárban már tényleg úgy érezteem, hogy ő a nagy Ő, és nekem már nem kell más, ő viszont nagyon! És én úgy érzem, minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy ezt ő is így érezze...tudom azt is, hogy egy házasságot nem lehet kierőszakolni senkiből, de szerintem a jegyben járás pontosan arra jó még, hogy ha valamelyik mégse szeretne megházasodni, akkor onnan még "vissza lehet táncolni", viszont a házasulási szándékot ezzel lehet csak kinyílvánítani, és a leánykérés a legjobb mód arra, hogy kifejezd azt, hogy az illető az igazi. És ő ezt ennyire nem érezte, és ennyire nem szeretett, és esze ágában se akart sose elvenni??? Akkor miért húzta még az időt, és mire volt az jó, hogy még egy fél évig hitegetett engem? Szeret, de annyira már azért mégse? Nem értem, hogy mire volt ez az egész jó?!
76. vikucka (válaszként erre: 73. - 50b5748a9e)
2010. szept. 2. 08:11

Azt hiszem választ kaptál a kérdésre. Ő nem bánja, hogy elmentél.


23 évesen bulizgass, barátnőzz, randizgass, de ne a házasságon agyalj. ez nem olyan, mint egy cipő, hogy jaj, hát még nem próbáltam, kipróbálom. Ez ennél sokkal komolyabb dolog. Véleményem szerint nem azért kell megházasodni, mert még nem próbáltam, és nem akarok úgy megöregedni. Előtted az élet!

75. b73e24f31f (válaszként erre: 73. - 50b5748a9e)
2010. szept. 2. 07:31
Na látod, hát akkor meg lépj már tovább és kezdj új életet nélküle!
2010. szept. 2. 07:06
Szerintem te túl gyerekesen fogod fel a dolgot már bocsáss meg nem az zavar hogy már nem szeret hanem nem akar el venni eljegyezni. Ezekhez a dolgokhoz az kell hogy mind a ketten akarjátok nem csak az egyik.ÉN már akkor kapcsoltam volna ha az esküvő helyett a haverjait válasza mint sem hogy veled egy jót szórakozzon vagy akkor már négy hónapja fel kelet volna ébredned hogy szingli vagy.
2010. szept. 1. 23:11
Ma délután beszéltem vele, hogy tisztázzuk, hogy mégis miért csinál úgy, mintha semmi nem történt volna: a lényeg az volt, hogy ő nem bánja, hogy elmentem tőle"...
2010. szept. 1. 21:07
Sajnos nekem fontos, hogy megházasodjak, mert félnék, hogy sohase tudnám meg, hogy milyen valakinek a felesége lenni, és nem "csak" a barátnője, ha nem próbálnám ki... ez nem azt jelenti, hogy mindenáron férjhez szeetnék menni, hiszen amikor megkért, hogy fél évig ne hozzam szóba a témát, akkor én hallgattam is! és előtte is csak egyszer mertem rákérdezni. Nekem fontos a házasság, mert engem így neveltek, és az én családomban ez nem is nagyon voltak válások... csak egyről tudok konkrétan.
71. vikucka (válaszként erre: 69. - Arcansas)
2010. szept. 1. 19:42
az én környezetemben is voltak ilyenek.
2010. szept. 1. 15:28
"Nem házasodom. Olyan vagyok, mint a pandák. Nem szaporodok fogságban"
2010. szept. 1. 14:41
Érdekes ez a házasság gondolat...A családomban volt több nő is,aki évekig együttélt az exével,olyan is aki évekig elvolt jegyezve,minden megvolt a házassághoz,mégsem történt meg....Ők a szakítás után egyből találtak olyan komoly férfit,aki 1-1,5éven belül elvették őket feleségül...
68. vikucka (válaszként erre: 67. - Clau26)
2010. szept. 1. 14:35
a házasság számomra, egy olyan dolog, ami megkönnyíti a hivatalos ügyeink intézését. Én magyar vagyok, a párom pedig külföldni. Ennyi csak.
67. Clau26 (válaszként erre: 11. - 50b5748a9e)
2010. szept. 1. 14:18
Én komolyan nem értem,hogy miért fontos a gyűrű,sőt én az egész házasságot nem értem miért fontos de te tudod..nekem van gyűrűm mégsem hordom és nem is mennék férjhez mert a mai világban már nemtart 1 házasság 40-50évig..akkor meg minek?A másik dolog,hogy nem lehetséges azért lépett re mert annyira erőltetted ezt a témát ő meg megunta?
66. 0d750a8686 (válaszként erre: 64. - Gigi13)
2010. szept. 1. 13:59
Én nem gyulladtam be, ő se szerintem, 5 év után jegyesek voltunk, de mindig húzta a házasságot.
2010. szept. 1. 13:55

Még időben leléptél tőle!

Szerencse,hogy nem te vagy 29 éves!!!!Még csak 23 vagy,előtted az élet!

Egy 5éves kapcsolatot,ha a pasi ilyen könnyen lezárt,akkor ennyi volt...

Én ha a helyedben lennék,már tuti nem akarnék visszamenni hozzá.

64. Gigi13 (válaszként erre: 59. - 0d750a8686)
2010. szept. 1. 13:52

8 év???

akkor neked semmi problémád a nőkkel.

Csak valszeg túl fiatal lehetett a csaj, vagy Te. Begyulladt, begyulladtál, nem az igazik lehettetek egymásnak. Ha 8 éves harmónikus kapcsolatod volt, akkor nincs mitől tartanod. Majd lesúlyt rád a mennykő, várj csak!!!

:-)

2010. szept. 1. 13:22
megfogadom köszönöm
2010. szept. 1. 13:21

Révtelen:

Hallgass a hölgyekre, mert csupa olyan jó dolgot mondanak, amit nekem a saját káromon kellett megtapasztalnom.

Hozzád hasonlóan eléggé romantikus alkat vagyok. Szeretek apróságokkal örömet szerezni a másiknak, igyeksze figyelmes lenni, de ez tényleg nem mindig jó.

Amikor a kislányok elképzelik álmaik pasiját, az általában ilyen, sőt, egy kapcsolat elején is jól jöhet, de csak finoman, módjával.


Egyébként a legfontosabb, amit meg kell tanulni az, hogy minden nőnél meg kell találni az optimális romantika-faktort :).

Valakinek a gyertyafényes, rózsás, pezsgős vacsoránál kezdődik, másoknak elég, ha kiteregeted a ruhát, mire befejezi a zuhanyzást...

61. 7c79ff1565 (válaszként erre: 60. - Castellina)
2010. szept. 1. 12:17
Ez az, én is így látom. Utálom, ha megvárat, találgatni kell, tiszta sejtelmes. Inkább a nő legyen neki rejtély, ő meg érdeklődjön mindenhogyan, küzdjön...
2010. szept. 1. 12:15
Nője válogatja kivel, hogy kell viselkedni. Nem lehet a nőket se egy kaptafára venni. Én pl egy visszafogott csajszi vagyok és igénylem, hogy egy pasi nyomuljon, udvaroljon. Na nem szexuálisan, hanem egyszerűen érezzem azt, hogy akar, ez derüljön ki. Utálom amikor egy pasi rejtély számomra, hogy találgatnom kell, akar e valamit vagy sem. Az önbizalom hiányos, félénk pasik nem sokra mennek velem, nekem pedig eszem ágában sincs udvarolni nekik ...viszont szívesen fogadom tőlük és hálás vagyok érte.
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook