Miért közösítik ki a gyerekek a visszahúzódóbb társaikat? (beszélgetés)

Miért nem? Olyan ott a közeg?

Ő mindenképp el szeretne menni egy másik városba tanulni. A mi kisvárosunkban egy gimi van. Afele osztálya oda készül. Semmiképp sem szeretne velük továbbtanulni. Zalaegerszegen és Nagykanizsán vannak a legközelebbi iskolák. Már az is olyan távolság, hogy naponta lebuszozni fárasztó. A koli kényelmesebb lenne, kérdés hogyan jönne ki a többiekkel. A szakközépet azért emlegeti, mert az érdekli.

Én is ilyen voltam gimiben,kislányka a nagylányok között,átérzem a helyzetét.Ok, sosem én voltAM társáság közepe,de azért ált suliban, egyetemen volt egy egy köröm, elvoltam.

Mindenesetre igaz,hogy azt bántják,aki hagyja magát,tudom.Én is ilyen voltam,kemény meló,de meg kellett változnom,ma már simán visszavágok,ha kell.

Köszönjük!

A te lánykádnak talán alapból erősebb, kevésbé sértődékeny természete van. Ezt így látatlanban mondom ugyan. Vannak akik csúfolódás ellenére is megtalálják a helyüket, építenek barátságokat. Az enyémnek a fenébe se akar ez összejönni. :(

Mi az erőssége a kislányodnak? Miben ügyes? Azt kell(ene) kidomborítani, erősíteni. A többi gyerek olyan amilyen, azzal nem tudsz mit kezdeni. A kislány önbizalmát kell felépíteni. Aztán ő majd kezeli a helyzetet.

Esetünk...

Kislányom nagycsoportos korában került a családba. Az óvodában könnyű dolga volt, szerették. Az óvodás gyerekek még elfogadók.

Aztán jött az iskola... az első kudarcok. Nem fogják meg a kezét, mert cigány, nem akarnak mellé ülni, mert cigány. Ráadásul sokáig a jegyei is úgy alakultak, hogy 1,2, 0 (bizony még nullás dolgozatai is voltak). Sírdogált. Jeleztem a tanító néninek. Mondta, hogy szól a gyerekeknek. Kértem, hogy véletlenül se, R. cigány, és mindig az marad, neki ezt meg kell tanulnia kezelni. Csak akkor lépünk közbe, ha nagyon muszáj. Miben volt jó? Nagyon gyorsan megtanult olvasni, és gyönyörűen olvas. Szépen mond verset. Jó füle van a zenéhez. Ünnepségeken verset mondatott vele a tanító néni, versmondóversenyen indult. Zeneiskolába jár, gyönyörűen hegedül.

3. osztály vége van. R-nak rengeteg barátja van. Gyakran jönnek hozzánk barátnők, őt is hívják. Most az otthonoktatás alatt rám írt a legjobb tanuló kislány anyukája, hogy a kislánya szeretne eljönni R-hoz játszani, fogadnám-e. Persze. Egész nap játék, alkotás. Este írt anyuka, hogy nagyon köszöni, szuperül érezte magát a kislány. Hja, és a jegyek is már úgy állnak, hogy csupa négyes-ötös (kivéve a matematikát). Magabiztos és vidám kislány!

Ahogy ő változott, erősödött, úgy változott meg körülötte a környezet.

Amiért leírtam, nincs feladatod a környezettel, a kislányoddal van. Jó munkát Nektek! <3

Nekem nincs gyerekem, de azért leírom a tapasztalataim.

Általánosban és a gimiben is volt az osztályban egy "leggyengébb láncszem", akiket sajnos a nagyszájúak kipécéztek maguknak és sorolhatnám milyen sokféle módon bántalmaztak. Egyikük lány volt, a másikuk fiú. Szerintem ha a legelső alkalommal, amikor "bekóstolnak" valakit nem szól/üt vissza, akkor elkönyvelik, hogy vele bármit meg lehet tenni és meg is teszik. Úgy látom ez azóta sem változott. Univerzális megoldást nem tudok a problémára, de hosszú távon a bántalmazott gyerekek vagy magukba fordulnak, vagy épp ellenkezőleg.

Ez az elpártolás érdekes. Nekem is volt egy barátnőm általánosban, aki ha nem úgy táncoltam ahogy ő fütyült, "háborút" indított ellenem. :D Halál komolyan így nevezte, és lobbizott az osztálytársaknál, hogy New(l) a közellenség, gyertek az én csapatomba. Ennek eredményeképpen pár napig egyedül lődörögtem az iskolaudvaron, és nagyobb fiúkkal lábtengóztam, pedig nem voltam egy nagyon nyitott személyiség. Ez történt hétfőn, szerda-csütörtökre már szállingóztak át hozzám a kölkök. Ezt csak azért írtam, hogy előfordulnak ilyen esetek (felnőtteknél is), de ha nincs alapja, nem fognak ok nélkül fújni senkire. Ezzel nem a lányodat akarom hibáztatni, de egy biztos, minden szekálásnak van valamilyen kiváltó oka, van hogy irigység, van hogy csak annyi, hogy más az adott illető. Ettől függetlenül én azt tapasztaltam, hogy sokszor az ember nem veszi

észre, mi az a magatartás, ami a többieket irritálja. Én 15 éves koromig sokféle közösségben megfordultam, de sosem zavart senkit, hogy mondjuk 12 évesen elkértek az utolsó óráról, hogy zenélni mehessek, vagy 3 napig versenyen voltam. És az sem volt gond, hogy hetedikben a lányok egyik fele a fiúkkal pettingelt a sátorban, mi meg labdáztunk. Elmesélték milyen volt, röhögtünk kettőt, hogy milyen bénák, aztán mentünk együtt fagyizni.

Engem 8. körül kezdtek egyszer cikizni. De pár hétnél nem tartott tovább.

Azért ha már a 2. suliban is ez megy, akkor valami lehet a lányoddal, ami kiváltja. Valami nem szimpatikus a többieknek és ez a dolog nem szimplán a zárkózottság.

Ha már beskatulyázták, azon nehéz változtatni.

A gimis osztályomban is volt cikizés, pedig ott már kevésbé jellemző. Egy osztálytársam szét cikizte a vörös hajú, kimondottan dekoratív lányt. Aztán a srácot megláttam évekkel később egy vörös hajú barátnővel.

Én pl. bizonytalan gyerek voltam, visszagondolva néha nagyképűséggel lepleztem. Na ez bárkiből kiválthat cikizést.

Ha több dolgot megkap egy gyerek a szüleitől, akkor az irigység.

Ha ő tetszik valakinek, aki a többieknek is...

De bármi, ami eltér az átlagtól.

Gyerekként én is visszahúzódó voltam.

A hatodikos kor, amiben a lányod van, talán a legnehezebb:már nem kicsik, főleg a lányok már bontogatják a szárnyaikat-meg van, amelyik a karmait is élesíti...Annál menòbbnek érzik magukat, minnél inkább sikerül elhitetni a kevésbé magabiztos, szolidabb osztálytársakkal hogy ők szerencsétlen lúzerek.

Nekem az volt a szerencsém, hogy voltak még lányok az osztályban, akik nem tartoztak a “krémhez”, így mi jól elvoltunk magunkban, a menő lányok nélkül-akik nem kötöttek belénk, egyszerűen csak nem foglalkoztak velünk.

NA, Ő SEM lenne rossz.

Pont ilyenre gondoltam.Az is lehet, túl érett gondolkodású lányka és ez irritálja a többieket. Vagy az is lehet, épp túl kislányos,azok már sminkelnek,isznak,fiúznak, 13 évesen ,lányod meg nem.

Mindenesetre keress más szakembert is. Nem tudom,van e affinitása művészi dolgokhoz,de pl irodalmi,vagy rajzszakkör....Sok későbbi hires művész volt outsider gyerekkorában.

Nálam itt már elszakadt volna a cérna...de így nagyon nehéz jót mondani ,hogy nincs lányom,meg aztán nálunk az egész családnak más a habitusa. Egyébként önbizalmam nekem sincs nehogy azt hidd 😆

De a gyermekeimért mindent ,senki sem tud megállítani. Ezzel nem azt mondom, hogy vágd orrba mindet ,de lehet ,hogy egy erélyesebb valaki rájuk ijesztene.

Édes jó istenem... ne haragudj,nem vicces egyáltalán tudom, de komolyan azt hiszi a szakember,hogy ez egy jó tanács? Képzelje el magát egy másik szituban,mikor már reggel szorongva indul el? Vagy épp mikor fizikailag molesztálják?

Mint valami buddhista szerzetes,tűrje?

Pedig nem marad más ,vagy te vagy egy felnőtt be kell hogy avatkozzon. Mellette önvédelmi sport ,de azonnal az sem hasznos.

Adott neki tippeket.

Az egyik tippje az volt, hogy mikor egyedül érzi magát, bántják a többiek, kínosnak érzi a helyzetet, olyankor képzelje egy másik szituációba magát. Gpndoljon arra, hogy valami olyat csinál amit nagyon szeret. Hát ez nem igazán akaródzott segíteni a piszkáláson.

A másik meg az önbizalmának az erősítése volt, erről beszélgetett vele. Siker nem sok lett belőle, majdnem egy évig jártunk.

Sajnos ilyen is van! Undorító mikor ok nélkül szállnak rá valakire. Pláne tanártól nevetséges szint.

A leányomnál is így ment az elpártolás, annyi különbséggel, hogy nem tanár, hanem 2 fiú oszt. társ kezdte.

Már láttam olyat is, hogy fiúkra szállnak rá. Közöttük is vannak félénkebbek. Örülj ha erre nincs gondod!

Én az őszintét megvalva nem annyira vágyok beleavatkozni a gyerekek dolgaiba. Szinte biztos, hogy ettől méginkább rászállnának.

Elhívni se merem őket ide-oda, mert a lányom megharagudna amiért közbeszólok.

Az én kisebb fiam a tanár közösítette ki undorító mocskos módon felsőben. Alsóban sem volt különösképpen barátkozó ,de nem piszkálta senki . Sőt ,mikor kóstolgatta ez a gyökér a fiam ,kórusban pártolták ki az osztálytársak. Aztán néha én is belátogattam az iskolába a nagyobb miatt ,mert ő meg a másik véglet,mindig mindenkit megvédett ,gyengébbeket,lányokat ebből lettek a beírások...

De megint csak azt tudom mondani,mocsok világ van ,ahogy más is írta már ,ezt látják a gyerekek.

Az önbizalomhianyos emberek azzal próbálják leplezni vagy ellensúlyozni ezt a hiányt, hogy a kelleténél nagyképűbbnek mutatják magukat, ez főleg a társaságban, suliban jellemző.

Az hogy te mint anya látod, hogy a lányod szép lelkű és csendes, normalis. De mások nem látnak a "maszk" mögé és csak a beképzelt kislányt látják, aki tudattalanul úgy viselkedik mintha a többiek felett állna és azt hiszik ezért nem beszél velük.

Rám 30 évesen mondták egyszer hogy "hercegnő" vagyok és ezt nagyon pejorativ értelemben, csak mert nem szólaltam meg társaságban. Miközben azért nem beszéltem mert azt hittem, senki nem kíváncsi a mondanivalómra és úgyis csak kinevetnének meg szánakoznának.

Ha adhatok egy tanácsot, ha csak lehet, ne menjen a lányod majd kollégiumba. Az ilyen karakterű gyerekeket azonnal kiszúrják és ha ráéreznek hogy nem tudja megvédeni magát, megeszik reggelire...

Őt meg a helyedben nem bátorítanám meg bíztatnám mert ezzel azt tudatosítod benne, hogy te sem fogadod el olyannak, amilyen. Mondd azt hogy igy jó ahogy van, és pont olyan mint mindenki más: egyedi és különleges. Csak vállalja fel önmagát.

Nincs a családban olyan valaki, aki kicsit távolabb áll, nem közvetlen, nem nagyi-nagypapa,hanem mondjuk egy 19 éves unokatesó, vagy fiatal felnőtt?Aki kicsit távolabb van a dolgoktól,de azért fiatal.

Ja és indiszkrét kérdés,de apa van? Mert ő is egy fontos személy lehetne.