Mi lehet tenni egy ilyen "barátnővel"? (beszélgetős fórum)

Erről jutott eszembe egy eset, megismerkedtem egy sráccal, udvarolgatott, ő kezdeményezett.. minden tuti volt, de msn-en beszéltünk akkor még csak.. aztán egyszercsak eltűnt, ő is letörölte magát közösségi oldalról, vagy egyszerűen nem nyitotta ki a leveleit, semmi életjelet nem adott.. volt közös ismerősünk, megkérdeztem él-e még, azt mondta igen.. telt múlt az idő, én már le is mondtam, róla, mikor előkerült és udvarolt tovább és csak annyi volt a magyarázat, hogy rossz passzban volt és ezért nem beszélt senkivel.

Itt kellett volna gyanakodnom, de nem tettem.. beszélgettünk, találkoztunk, összejöttünk, minden szép és jó volt, és egyszercsak jött egy sms, hogy jó lenne nem felébredni másnap stb.. ha vidítani akartam kiosztott, hogy én nem értem meg az ő problémáját stb.. értetlenül álltam a dolog előtt..

Aztán kiderült, hogy súlyos depressziós.. (szerintem lehet, hogy még bipoláris is) és mellette drogozik...

Sajnos olyan szinten volt velem agresszív az ilyen depressziós periódusaiban, hogy jobbnak láttam nem belebonyolódni jobban.

Szóval én azt mondom, hogy ha valaki olyan szinten utasít el mindenkit, hogy még a közösségi oldalakról is törli magát (tehát nem csak az adott személlyel nem akar találkozni), azzal valami gond van.. a lelkében, vagy a fejében, vagy valahol az életében... és sokszor sajnos akkor sem tudunk segíteni, ha akarnánk.

Erre van egy mondás: "Nem vezetjük át a vakot a túloldalra, ha nem kér meg rá."

Sajnos én sem tudok mást írni, minthogy őt bizony nem érdekli az, hogy veled tartsa a kapcsolatot, a barátságot. Talán sosem volt a barátod, ha így eltűnt se szó se beszéd...

Te olyat akarsz megmenteni, ami nincsen és azt nem lehet. Szomorú, de ez van. Látszik, hogy neki mennyire fontos. Ne kövesd el azt amit én. Én aztán elégszer futottam az önző barátnőm után, mert én fontosnak tartottam a barátságunkat (ami igazából számára érdekkapcsolat volt).

Velem hasonló történt. Egyszer csak a sok éves barátságom megszakadt. Aztán később jöttem rá, hogy regisztrált az egyik közösségi oldalra, persze engem elfelejtett bejelölni, erre olyanokat olvastam amiket egy másik csajjal aki régebben nekem havernőm volt (akkor még velem volt jobban az a csaj), hogy így puszika úgy puszika, szeri, hiányzol stb stb, majd felfordult a gyomrom amikor olvastam azokat a sorokat. Engem félre állított szépen. Jó gondolom, hogy sok közös téma jó, hogy nincsen amikor külön helyen vagyunk, másokkal. De ott a nyár és akkor sem volt nagy semmi, mert ő soha nem ért rá régebben sem semmire, vagy nagyon ritkán. Csak az fáj, hogy így elfelejtett mindazt ami volt az a sok év és elég sok emlék....

Aztán nemrég egy másik "barátnő" állított félre. Pont ő, akit mindig én pátyolgattam, ő neki bezzeg hálásnak kellett lennem, ha megkérdezte a héten egyszer, hogy hogyan is érzem magam. Szóval egyre jobban leszart (amikor már nem volt neki témája, nem volt megoldandó problémája), akkor én mondtam hogy azt veszem észre, hogy téged nem érdekel már az egész, nem tartasz igényt a beszélgetésre velem. Erre mondta, hogy deeee, nekem szükségem van rád. Másnap úgy beszéltünk, mintha meg sem történt volna ez a beszélgetés. Erre pár napig nem voltam gépen mert itthon sem voltam, így nem beszéltünk (mivel egy ideje már csak gépen beszélgettünk). Éreztem, hogy van valami. Hát letörölt egyszerűen engem az ismerősök közül egy árva szó nélkül simán! Engem nem is az dühít, hogy elvesztettem egy barátot, mert hát nem volt az (rájöttem erre már előbb is mondjuk), hanem hogy már megint az övé lett az utolsó szó! De hülye voltam, hogy nem töröltem le én a francba, megelőzve őt! Áááá!

nekem 2 ehhez hasonló ,rövid haverságom volt,1 lány és 1 fiú..teljesen megbízhatatlanok voltak,de amikor mégis találkoztunk,akkor jó fejek,vonzó egyéniségek.

Mind2 megcsinálta,h hirtelen törölte magát közösségi oldalról,ill egyikük teljesen ok nélkül engem törölt ki ismerősök közül-vagyis nem volt teljesen ok nélkül,mert előtte épp pofáraejtett,vártam egy közös kirándulást,és nem lehetett elérni,és semmi..utána derítettem ki róla,hogy drogozik..ezt szégyellte előttem,mert tudta,h se az értékrendembe nem fér bele,se az életvitelembe,hogy megbízhatatlan emberekre várjak..

A másikról is kiderült a drog..másnapi találkozót beszéltük meg,lelkesedett,de szét volt szórva..mesélte az előző napi élményeit,és rákérdeztem,hogy szívtatok? habogott még 2 szót,és kilépett,akkor beszéltem vele utoljára

Ez 2 különböző helyről ismert ember..szóval ilyen széllelbélelt magatartásnál,"eltűnéseknél" droghasználatra is gyanakszom

ezt annyiszor de annyiszor átéltem...

ami nem megy nem kell erőltetni..

Szerintem ez nagyon egyszeru. Kozepiskolaban jo baratnok voltatok, de azota valoszinu sokminden megvaltozott. Mar nem igenyli a tarsasagod, lehet egyebkent, hogy senki maset sem, egy maganyos farkas tipus. De az is lehet, hogy uj baratai vannak.

Szerintem erd be ennyivel, hogy neha dobtok egy-egy levelet egymasnak, mert annak sem lenne ertelme, hogy erolteted, talalkoztok, de o nem elvezi.

A hiba nem benned van, szerintem a volt baratnodben sem, csak igy alakult. Emberek jonnek-mennek az eletunkben. Egy kozepiskolai baratsag nem feltetlen lesz eletre szolo.

Van egy olyan mondás, miszerint "Olyan szekér után soha ne fuss, ami nem vesz fel!"

Azokat az udvariassági gesztusnak szánt "Jó lenne leülni valamikor, egy kávé mellett dumálni!" meg "Annyi minden mondanivalónk lenne egymás számára!" stb. stb. pedig soha nem kell komolyan venni.

Aki meg ennek ellenére nyomul, az legfeljebb azt éri el, hogy tényleg végleg eltűnik a barátnő.

Nekem is volt ilyen időszakom, és most sem vagyok sokkal másabb.

Elvagyok a párommal, meg van két barátnőm.

Az egyikkel egy városban vagyunk, mégsem találkozunk csak havonta esetleg, de minden nap beszélünk telefonon.

A másik Ausztriában lakik, vele elég ritkán találkozunk mostanában, főleg hogy tuti akkor jön haza, mikor én nem vagyok a városban.

Ennél többre nagyon energiám sem lenne..

Vannak haverok, de azok olyan szinten, hogy "hogy vagy, jól vagyok".. nem is igazán fordulnék a problémáimmal hozzájuk.

Viszont ez a két barátnőm az akit bartánőmnek nevezhetek, és ők soha nem terhesek számomra..

Viszont régebben voltam egy kapcsolatban 6 évig.. mi voltunk egymás barátai, nem volt szükségünk másra, így le is koptak a barátok.. aztán mikor tönkrement a kapcsolat és szakítottunk, ott álltam egyedül, még egy moziba sem tudtam elmenni senkivel.. azóta jobban becsülöm a barátaimat, és energiát fektetek abba, hogy megmaradjon a jó viszony és ne jussunk odáig, hogy már nem tudunk miről beszélni, mert elidegenedtünk, és már nem is ismerjük egymást..

Miért nem? Nem tudom. Tök jól elvagyok a napi rutinköreimben, amit minden nap csinálok és nem szeretem bolygatni, útvonalat váltani, mindig az órát nézem és úgy érzem mást is csinálhatnék, pedig elvagyok (voltam) velük. Igazad van, ez haverság max, de nekem épp elég.

Nekem bőven elég ilyen intenzitással a családomra koncentrálni, nincs olyan barát, akit fel tudnék venni ebbe a "belső körbe". Meg az évek folyamán azt tapasztaltam, hogy annyit változik minden ember, élethelyzetre vonatkozólag, mindenhogy, hogy nem mindig "passzol" bele az az ember abba a képbe.

Semmit, elfelejteni lezárni és abszolút nem foglalkozni vele, mert felesleges.

Az évek alatt rengeteget változunk, van akinek a javára vállik van akinek nem.

Nekem is voltak ilyen barátaim barátnőim akikről azt hittem a legjobbak. Aztán mikor teltek az évek és míg én kitartóan minden évben legalább ünnepekkor írtam nekik, év közben még 1-2 alkalommal érdeklődtem róluk,nem jött válasz rájöttem teljesen felesleges,abba hagytam és nem fogalkoztam velük már.

De egy barátoddal miért nem akarsz találkozni?

Nem elvárjuk a figyelmet, hanem igényünk van rá és jókedvel tesszük.. mert jól érezzük magunkat egymással.. ezért vagyunk barátok.

Én ha nem érzem jól magam valakivel, vagy nem akarok vele találkozni, akkor az nem is a barátom, mert nincs igényem vele szorosabb kapcsolatra. Max a haverom.. ennek ellenére segítenék neki, mert egy idegennek is szívesen segítek, ha megkér.

Persze van olyan nekem is, hogy közbejön valami, de akkor rosszul érzem magam tőle, hogy nem tudtunk találkozni mikor pl. az Ausztriában élő barátnőm jön haza és megpróbálok vele ha más nem telefonon beszélni.

Nem, ha direkt szívatnád őket, akkor az gonoszság lenne.. az önzőség, ha csak azt csinálod ami neked jó, és nem veszed figyelembe a másik igényeit.. nem direkt, mert te ilyen vagy, vagy mert nem érdekel a másik igénye, vagy hogy a másik mit érez, vagy mert nem akarsz energiát fektetni abba, hogy a másiknak jó legyen.

De egy kapcsolat bármilyen is (párkapcs.vagy barátság), nem mindig arról szól, hogy csak akkor kell vele foglalkoznunk amikor nekünk jó, hanem igenis nekünk is tennünk kell a másikért, és ha szüksége van ránk ott lenni, még ha éppen akkor abban a pillanatban mást csinálnánk.. tolerancia, együtt érzés stb..

Ez a "kapcsolat" amiről beszéltek, hogy elég pár soros mondat, hogy jól van ez nem a barátság, hanem a haverság, és az már teljesen más..

Én is szeretem tudni pl. a volt osztálytársaimról, hogy mi van velük, felmegyek a fészre, vagy valahova és látom, vagy ha véletlen összefutunk beszélünk.. de nem akarnék velük napi szinten csacsogni, de még heti szinten sem, vagy kibeszélni az életemet.. de nem is nevezem őket a barátnőmnek.

Én azt gondolom, hogy nem veled van gondja, hanem magával, hiszen mindaddig, amíg csal interneten beszéltek minden OK, de ha megemlíted a találkozót, akkor rögtön eltűnik.

Elképzelhető, hogy nem akar személyesen találkozni, aminek sok oka lehet (megörgedett nagyon, hülye a férje, stb.).

Ha ragaszkodsz barátnődhöz, akkor hagyd és csak tartsátok így a kapcsolatot. Várd meg, amíg ő akar veled találkozni. Esetleg valahogy megpróbálhatnád rávezetni, hogy téged nem zavarna, ha...

Én pl. nem mondtam el, de sokszor kisiklottam a személyes talik elől. Mindezeken túl, ha gondjuk volt, ugyanúgy ott voltam, lehetett velem beszélni.

Miért lenne önzőség? Mi határozza meg a barát fogalmát? Csak az a barát, aki minden nap órákon át hallgat és bólogat? Az sem barátság, ha kötelező jelleggel elvárjuk a másiktól a figyelmet.

Az biztos, hogy nem úgy kötődöm emberekhez, de ez inkább típuskérdés.

Önzőség akkor lenne, ha azért csinálnám, mert tudom ez nekik rossz és én direkt szivatok őket, de egyszerűen "csak" elengedem ezeket a kapcsolatokat. Nem végleg, nem haragból, nem görcsből, idegből egész egyszerűen csak "elég" és egy ideig nem érdekel. Persze ez sokaknak érthetelen, mert nem ez a normális!

Én annyit mondtam mikor sok év után összetalálkoztam barátnőkkel, hogy így alakult, de nincs semmi baj. Bennük ez biztos tüske, de én így is szeretem őket. Hogy ilyen kis "értetlenek" ! :))

Ez a jobbik eset, nekem olyan barátnőm van aki mindig kihasznál, és elhiteti, hogy megváltozott.

Sokszor hittem neki, bíztam benne, de most már elérte azt, hogy nem érdekel, mert annyiszor hazudott.

Egy másik (bnőm) jelentkezett a f..en, hogy jó lenne találkozni, én kimentem hozzá Ausztriába, hívtam s...e-ról többször is, miután kint voltunk, megkért egy-két dologra amit elintéztem neki, azóta fel se veszi a telefont, nem is ír, szóval felejtős a csaj részemről.

Törődj a családoddal inkább, Ők igazán megérdemlik. :)

Véletlenül keveredtem ide, de ez a hozzászólás felkeltette az érdeklődésemet.. mindigis érdekelt, hogy emberek mit miért csinálnak.

Sok ilyen emberrel találkoztam mint Te, bár főleg pasiban..

És felmerült bennem egy kérdés.. ezeket elmondtad valaha a barátnőidnek? Hogy te ilyen szabad szellem vagy stb, és ettől ők még fontosak neked? Megbeszéltétek??

Bár ez (minden bántás nélkül), nekem önzőségnek tűnik inkább, mint szabad szellemnek.. ha neked van szükséged rájuk, vagy úgy van kedved akkor foglalkozol velük, ha meg úgy gondolod nem... nem ez a lényege az egoizmusnak??

akkor hagyd a csudába, túl sok energiát pazarolsz rá, inkább keress másik barátnőt, világos, hogy ő nem akarja már ezt a kapcsolatot

tudom, hogy nehéz elfogadni, de sajnos ez van :(

Őszintén? Nem tudom. De az biztos, hogy egyikre se haragudtam, egyiknek se akartam rosszat. És így is pedig mindkettő be van rám rágva csak jószívvel gondolok rájuk és részemről, ha találkozom egyszer majd velük ott tudnám folytatni, ahol abbahagytuk.

Elsodort az Élet, más érdekelt más volt a fontos. Látszólag úgy tűnik nem kötődöm, de valójában igen és szeretem őket a magam mósján. Csak valamiért nem volt fontos már a szoros kapcsolattartás.

Nagyon kevesen gondolkodnak így és ezt igazán csak az érti meg aki ilyen "szabad szellem". Normál esetben ez érthetetlen és rosszul ítélik meg az ilyen embereket, mert nincs rá magyarázat.

Az biztos, hogy semmi rossz szándék nincs mögötte.

Ja,és sajnos a legjobb barátnőmmel is ez a helyzet...ő később ballagott,mint én.Néha találkoztunk,leveleztünk,de most már hónapok óta nem válaszol,pedig a tesójától tudom,hogy nincs semmi gond,jól van.

Nagyon nehéz a kapcsolattartás :( Főleg,ha csak az egyik fél szeretné.Ezért nincsenek már barátaim...

Én az ilyen "barátokat" leépítettem magam körül. Az egyoldalú kapcsiknak az égvilágon semmi értelme! Sztem megvannak az ember életében azok a korszakok, mikor az a bizonyos ember van pont melletted, aztán hipp-hopp eltűnik.

Semmi nem történik véletlenül.