Mi lehet a viszonzatlan szerelem karmikus oka? (beszélgetés)

Hát eddig a lassan 3 hónap alatt a mélybe jutottam!És mennyire fogok még ennél is lejjebb ásni magam...

Magasba?!Jó lenne,de mennyire!De látod,meg tudod is mennyire nehéz.Egyik napról a másikra nem megy.Hiába gyűlölőm,ha egyúttal másképpen is érzek.Hiába nem akarom megkeresni,ha vágyakozom utána.........Ez a rossz,idő...néha úgy szeretném ha elrohanna,és semmi nem történne.Vagy vissza tekerni,csak egy fél percre is,de nem lehet,és így jó...Hát igen,ciki,és ez van.Nem akartam,mint ahogyan te sem,és más sem aki ezen átmegy....

Igyekeztem a felépülésem után mindenképpen értelemmel megközelíteni a helyzetem.Semmi sem lesz ,,másabb",csak könnyebb.--- A felépülésem után férjhez is menetem, s tart ma is:)---

Futottunk össze - csak 3 éve költöztünk el onnan-, s kellemetlen volt.Volt testi tünete is,hogy hiányzik....

Volt az összefutásokban tőle némi fölény felém, s ez rosszul érintett.Mert látszott rajtam.Aztán ez enyhült, s az utolsó években mosolyogva köszönt.Akkorra már nálam is sokat enyhült- kb.30% -ra - az érzelem.Segített a tanulás, az értés.

Mindenki maga érzi hogy ez lelki vagy testi érzelem, s, akarat kell a ,,kimászáshoz".

Elvenni, ami nem a miénk, azt nem szabad:)Se testet,se lelket.Ha erősebb vagyok, elveszem, amiről úgy érzem, nekem - Ő - jár.De akkor az biztos, sokkal, de sokkal szegényebb lettem volna lelkileg, s talán már vége is lenne.

Szubjektív:)Ha vágysz rá, s testi, döntsd el, hanyattvágod -e, mered -e, ha lelki, akkor keresd meg azt az utat, amit ebből tanulságként be kell járnod:)

Egom!

Ez mind szép és jó így ahogyan leírod.Meg az is,hogy majd eltelik 30 év vagy ki tudja mennyi és másabb lesz.De addig mennyi esélye van az embernek arra,hogy nem fut össze az illetővel valamikor az utcán,vagy bárhol.Egy részt még ha a szerelem enyhül is,de a tested akkor is elárulna,ha akarod ha nem.Én pl. nem is engedtem,hogy hozzám érjen.Mert tudtam,hogy milyen reakciót váltana ki belőlem.Inkább próbáltam titkolni...Elég szánalmas volt így utólag bele gondolva.Mert inkább közelednem kellett volna,de nem tettem,tehettem.Ki tudja mi történne ha össze futnék vele valahol,lehet egyből átmennék a másik oldalra,mert így is elég ciki miket váltott ki belőlem.

Depis is voltam akkor.Már másodszorra./Először 17 évesen,mert anya meghalt./

Megjártam a poklot,találkoztam csodákkal, több mindent értek, s tudom, hogy nem vagyunk egyedül:)

Hogy viszonzatlan volt, nem állítanám:)Inkább gyáva.

A vágy,vágyak azok a legönpusztítóbbak.Erről le lehet szokni:)Aki saját maga ellensége,annak a legrosszabb :)

Meg kell tanulni a jelenben élni. A múlt volt.Szerintem, feledni nem lehet, nem is szabad,mert az elfojtás lenne, de a lélek fájdalmát múlasztani, azt lehet. Nem töltöm fel újra és újra érzelemmel, s nem jelent innentől sokat a személy.De két ember, nem véletlenül talizik :)

Az én történetem kb. 18éves. Akiknek dolguk van egymással, azok nem épp a látásra koncentrálnak, hanem az érzésre :) bármilyen kapcsolatról legyen is szó.

Elkezdtem keresgélni az okot, olvastam a lelkitársakról, a rokonlelkekről, aztán jöttek a pszichológiai kérdések, a mi van bennem, benne, mi a közös, mi a különböző - gondolkodás, ösztönvilág, gyermekkor,attitüd stb. -, s közben lassan megismertem önmagam -is.Tanfolyamok, iskolák, önképzés, tudományok,s nem azon rágódom, miért nem sikerült, hanem azon örvendek, mit nyertem.

Nem feltétlenül a szerelmi beteljesülés az,aminek eredménynek kell lennie:) Mert,ha összejött volna, akkor ezekről mit sem tudnék.Szal, részemről,hálás vagyok:) Ez szintén védekező mechanizmus, de annak legalább a pozitív változata.Nem volt könnyű így sem.

Konkrétan hogyan tudtál kimászni a lelki bajodból,vagyis a viszonzatlan szerelemből?Mitől múlt el az érzés?Mert ugye magától nem fog,ez a véleményem 15 év után.

Mert ha belegondolok,hogy mi tartja fenn olyan sokáig:a beteljesületlen vágy.Ez ugye pedig nem változik.Vagy egyszer csak eljön az idő,hogy úgy tudsz ránézni az illetőre,hogy hidegen hagy?Lehetetlennek tartom...

:)Hááát,igen.

Amit tudtam,amin átmentem,amit tapasztaltam,amit tettem közben,azt leírtam.Én kimásztam a lelki bajokból egyedül.Kívánom, hogy Ti is megtaláljátok magatokban a kivezető utat!:))

Szokratesz azt írja hogy a szerelem leépíti az embert?Természetesen folyamatosan keresem az okát,miért kell ilyen elviselhetelen lelkiállapotban töltenem az életemet.Biztos hogy ezáltal teszek olyanokat,amiket nem tennék ha jól érezném magam.Pl.elolvasok olyan könyveket,amiket egyébként nem,kapcsolatba lépek olyan emberekkel akikkel egyébként nem.

De akkor is leépít ez az egész,pótcselekvésekbe meg hiába menekülök.15 év azért nagyon hosszú,és ki tudja még hány év van hátra.Nagy lelki teher ez,csak legyen aki elbírja...Természetesen a depresszió nem megoldás,dehát nem is azért zuhanik bele az ember hogy megoldja vele a gondját,hanem azért mert nem tudja megoldani.

:DD Inkább töltsd hasznosan az erre fordított energiát:)Neked, s másoknak is csak használ:)

Am, szeretem a férjem, de ez igen, más.

Van abban a kisvárosban egy családi házunk.Messze van innen - még nem kelt el -, ezért ritkán járunk le.Igyekszem olyan úton menni a belterületen, hogy ne fussunk össze.Kerülöm.De tudom, hogy tudja.

Am, nálam a gyerekek tudják:) Huh, jó rég volt már ez:)

Ha most visszagondolok, nekem is kellett pár év, míg rendbe jöttem, de közben kerestem:)

Azt tudom - mert lehet tudni -, ha ma látnám, olyan vörös lennék....A lelke akkor még szép volt:)S nekem az maradt meg.Így reálisabb.

Aha!

Látod még?

Önmegváltás az életben.Az létezik:) Egyéni az idő, mint fogalom.

Am, már írtam, hogy mi volt:)Én spec, örülök annak, hogy találkozhattam Vele.Ma már más világ vagyunk, de én rendben vagyok -család,lélek,Út -.

Aha!!!

Te panelban vagy?

:DD Szólnál:-Elnézést, de feszültség levezetésére, ezt kell tennem.Vagy énekeljek inkább? -

:DDD

Mee?Nekik lehet fúrni, kalapálni /a panelt?

--Lángelmék:D