Mi a véleményetek a viselkedéséről? (beszélgetős fórum)

A barátom valahol ragaszkodik hozzá. És magyarázkodik neki.

Végülis valahol érthető, kisiskolás koruk óta barátok.

Ha nem válaszol neki, akkor napi kb 5 sms a telefonján tőle (amiben a sárga földig lehordja, majd bocsánatot kér) és vagy 3 nem fogadott hívás.

a barátod elmagyarázta már neki hogy ideje lenne felnőni és elfogadni, hogy az embernek lassan kialakulnak párkapcsolatai. Gondolkodjon el a srác hogyha neki lenne bnője akkor fordított esetben ő mit szólna az éjszakai hivogatásokhoz.

Nem akarok gonosz lenni, de nem homi a csávó?! :D Nem lehet, hogy azért féltékeny enynire?

Most semmiképpen nincs vele kedvem társalogni. Talán idővel.

Bár szívem-lelekem ellene szólt, tegnap mondtam a páromnak, hogy menjen fel MSN-re, de folyton magyarázkodnia kell emiatt, így inkább nem is ment fel (tudta jól, hogy az legalább 2 órás beszélgetés). Végül mégis felhívta a srác és ott is engem szid, a saját igazát duruzsolja a telefonba.

Nem tudom. Biztos vagyok a kapcsolatunkban, a barátomban, de...félek, hogy egyszer elege lesz. Vagy valamilyen szinten megsínyli a dolgot.

Bár lehet gonosz dolog tőlem, de megsúgom... örülnék, ha soka többet nem beszélnének.

Valóban gonosz? Vagy csak a józan ész??

Mindenki maga dönti el, hogy kivel milyen kapcsolatot tart fenn. A társadalmi szocializálódást is ugyanúgy tanulni kell, mint magatartási formákat, szituációk megoldását, problémák kezelését, mint bármi mást.

Nem ajánlatos sem többet várni, sem kevesebbre értékelni. Az évekkel megtanuljuk udvariasan, megfelelően kezelni a helyzeteket.

A barátom korábbi jóbarátja igencsak érdekesen viselkedik.

Ugye ismert jelenség, hogy ha létrejön egy párkapcsolat, sajnálatosan kevesebb idő marad a barátokra. Az én barátőim ezt elfogadták, hiszen velük is, velem is megtörtént már ez.

Ez a fiú jogásznak tanul és eléggé befáradt, msn-en is csak erről tud beszélni, vitatkoznak folyamatosan a párommal. De náluk ez megszokott volt mindig is, csak mostanában sokkal szívesebben van ugye velem, mint hogy felmenjen és aktuálpolitikai kérdéseket tárgyaljon meg vele. Nem én kötelezem rá, de ha mégis megkérem, hogy most ne menjen fel (esti közös tv-zések alkalmával), mikor végre együtt lehetnénk.

Pont emiatt -hogy ilyen témái vannak- nem annyira sürgettem a találkozást vele, bár természetesen hajlandó lettem volna, hiszen a barátom barátjáról van szó mégis.

Ráadásul ilyeneket kérdez a páromtól, hogy miről tudunk mi már ennyit beszélgetni, meg hasonlók. Hozzáteszem, hogy egészséges szinten engem is érdekelnek ezek a dolgok, tájékozott vagyok a napi politikában, de ilyen szinten engem sem érdekel.

A sors fintora azonban, hogy a "találkozó" mégis összejött, de nem egészen úgy, ahogyan az ember lánya gondolná. Egy buszon utaztunk, ő már korábban felszállt. A párom már rögtön kiszúrta, de láttuk, hogy nagyon "alszik", le van hajtva a feje, pont ezért mögé ültünk, hogy majd felébresztjük és akkor bemutat, beszélgetünk majd. A barátom ébreszgette volna játékosan, még meg is csörgette, de csak nem kelt fel. Én valahol éreztem, hogy nem véletlen...a barátom elhitte.

Mint utólag kiderült fenn volt, csak nem nagyon volt kedve velem jópofizni. Ezt még valahol el is tudnám fogadni, de hogy ilyen gyerekesen tegye, ez elég érdekes. Még általános iskolában csak-csak, de könyörgöm, 20 évesek elmúltunk már.

A barátomat zaklatja telefonon, naponta több sms-t küld és olyannyira sokszor hívja, hogy gyakorta szex közben is zavar minket.

Ez még idáig rendben is lenne, de volt már, hogy éjjel is csörgetett.

Amikor mostanság is felhívja, azt bizonygatja, hogy én húztam ki előbb a gyufát, azzal, hogy "nem engedtem fel" és az csak aztán következett, hogy ő nem volt képes hátrafordulni miattam. Ezen azonban könnyen átsiklik.

Még egy dolog. (Gondolkodtam rajta, hiszen engem is bánt, hiszen a szerelmemnek nem akarok fájdalmat okozni.) Tehát pár héttel azután, hogy megismerkedtünk a párommal, randira jövet találkozott ezzel a barátjával a villamosmegállóban. A párom kedvesen invitálta, hogy ismerjen meg, hiszen már az elején tudtuk, hogy szerelem lesz:) De ő akkor is elutasító volt, holott egyikünket sem zavart volna, ha pár percet, vagy egy órát is velünk tölt.

Nektek mi a kialakult helyzetről való elképzelésetek? Negatív és pozitív kritikára egyaránt kíváncsi vagyok!