Mi a véleményetek a Szulejmán c. török filmsorozatról (beszélgetés)

Régen a legtöbb házasság nem a szerelem miatt jött létre,és ja,inkább egy házasság egy olyannal akit nem szeretek (de lesznek gyerekeim,és szabad ember leszek) mint a háremben megdögleni :D

A mi értelme a tanulásnak? Remélem nem komoly a kérdés...akkoriban sem volt hátrány ha valaki tud írni,olvasni,számolni,művelt,még ha csak egy háremhölgy is ;)

Így igaz!:) Ha belegondolsz,a többi "háremlakó" egész nap ül.fekszik,beszélget..Dögunalom...Ez lett volna a sorsa Hürremnek is.Ő egyszerűen okosabb volt,mint a többi.:) Tőbb írás is van arról,hogy a háremek dögunalmas életét,bizony ezek a dolgok "dobták fel" ..:) Cselszövés,apró aljaskodások,mérgezések,hatalmi harcok.

A mi kultúránkban,ha a párod elhanyagol mit teszel? Kidobod,keresel új párt..

Na ez OTT nem működött.Leélted az életedet,a dögunalomban,és örültél,ha valami történt.Bármi.

Ahhoz,hogy a validet valaki megértse,ahhoz ismerni kellene egy minyurit az iszlám kultúrát..:)

Hürrem a valóságban is tetü volt.Tehát a filmben is az.Azt mondjuk én sem értem,hogy mi a fenyegető a naplóban? Hiszen ami akkor volt,az Hürrem elrablása ELŐTT történt...Talán az lehet,hogy Hürrem eltitkolta,hogy ismerte Leót?...Fene tudja,majd kiderül..:)

Igen, ez az adakozós húzása nekem sem jött be, az sem amit Izabellával tett, és az sem, hogy kockáztatta a szolgái életét. Például amikor beküldte Nilfert a fertőzött kötésért, akkor köhögött is Nilfer, én azt hittem ő is elkapta. Viszont szerintem így érdekes a sorozat és nekem nagyon szimpatikus Hürrem viselkedése :) birom mikor cinikus és fejeket vág :D.

Azt viszont megértem, hogy tiszteletlen a Vaidével...visszanéztem a napokban az első pár részt, és hát enyhén szólva is egy "görény" volt vele a kedves Valide

Igen a szultán megtudja hogy anya ölete meg Hürrem lovát,de mit tehetne mégis csak az anya. :-)

Leó naplóját a Valide fel akarja majd fedni de Hürremnek erre is lesz terve,nyugi ! ;-)

Gülsah? Róla még nem kérdezett senki !

Gülsah állandóan áskálódni fog és nem fog szótfogadni Máhidevrának.Meg fog ölni valakit már nem emlékszem kit és Máhidevrán ezt nem türi tovább.

Máhidevrán annyit tesz hogy kivégzés helyett Gülsahot kiházasitják.Csakhogy Gülsah tudomást szerez Niger és Ibrahim titkos viszonyáról és ezért el akarják tenni lábalól.Amikor a régi palotába viszik Gülsahot kiházasitás előtt Ibrahim parancsára megtámadják Gülsahot és leszúrják de tùléli és átál Hürrem oldalára.Hürremnél sem marad sokáig és végül Niger szúrja le Hürrem kérésére.

Pontosan így tőrtént. :D

Tőkőm tele van ezzel a nyominger malacképű Gülsah-val, és a Valhide szemétségeivel is.

Azonkivül mi faszomat izgulnak már emiatt a napló ( füzetke ) miatt, az még Hürrem régi életéből való nem? Nem tehet róla, hogy Leó megkereste.

Na most akkor mi lesz? Elüldőzi a Valhide a palotából? Mert az utolsó másodpercben mintha megváltozott volna Hürrem arckifejezése. Eszébe jutott volna valami?

Bali bég tudja az igazat, sosem derül ki? Szulejmán megtudja e, hogy az anyuci csinálja a cirkuszt?

2014.április.23. 77-dik magyar rész,39-dik török rész második fele,22:05-23:25h :

Szulejmán és serege újabb hadjáratra indul, a cél ezúttal Bécs. Szapolyai a törökökhöz fordul segítségért Ferdinánddal szemben. Szulejmán parancsot ad a magyar korona visszaszerzésére, majd újra megkoronázza Szapolyait. Ferdinánd a keresztény Európa és a pápa segítségét kéri, hogy visszaverhesse a törökök támadását. A pápa egyelőre nemet mond, azonban a német-római császár hadat küld Bécs védelmére. Kiderül, hogy Hürrem lovát szolgálója Nilüfer ölte meg Dáje asszony parancsára. A validéhez kerül Leó naplója, melyben a fiú Hürremről és szerelmükről ír.

Nilüfert megfojtják.A naplót Gülsah találja meg,Máhidevrának adja aki Válhidemhez viszi.

Válhidem a naplót felhasználja Hürrem ellen.

4-dik évad 132-dik török rész,befejezés :

Éjszaka sötét leple alatt Gracia és kísérete egy hajóra megy, ahol emberek rejtőzködnek egy takaró alatt. Gracia: „Isten hozott benneteket, testvéreim! Mostantól nem vagytok rabszolgák többé. Nincs többé Pápa, nincs többé inkvizíció. Szabadon és biztonságban élhettek itt, az oszmán földön.” Egy kislány: „Köszönjük szépen, Signora.” Ahogy Gracia távozik a kikötőből, Zalt látjuk megbújva egy fal mögött…

Hürrem már készen áll elhagyni Manisát. Hürrem Beyazithoz: „Légy óvatos. Minden egyes hibás lépéseddel csak saját magadnak ártasz, és nem Selimnek.” Selimhez fordul, aki kezet csókol neki és átöleli: „Ne feledd, mit mondtam neked. Még egy hiba, és nem bocsátok meg.” Selim bóllint. Hürrem még egy utolsó pillantást vet fiaira, majd Lokmanra és Fahriyére. Végül beszáll kocsijába.

Közben Nurbanu Gazanferrel lép be szobájába: „Végre elmegy! És Hercegünk nem lesz a hatása alatt!” Gazanfer: „Ebben ne légy annyira biztos, Szultánám.”

Sokullu és Gracia a Szultán szobája felé haladnak. Sokullu: „Miért hivatott mindkettőnket a Szultán, Signora?” Gracia: „Nem tudom, Pasám.” Rüstem is megérkezik, üdvözlik egymást. Süleyman már a szobájában várja őket. Süleyman: „Mehmet Pasa, van valami mondanivalód, hogy mi folyik itt?” Sokullu: „Bocsáss meg Nagyuram, de nem tudom, miről beszélsz.” Süleyman: „Signora Mendez az engedélyem nélkül embereket hozatott földemre, ahelyett, hogy áru lett volna hajóján.” Sokullu. „Erről egyáltalán nem tudtam. Signora, mit tettél?” Gracia: „Süleyman Szultán, kérlek, engedd meg, hogy megmagyarázzam.” Süleyman: „Beszélj. Hisz, pont ezért hívattalak. Remélem, elfogadható magyarázatot tudsz adni.” Gracia: „Nagyuram, bocsánatodért esedezem. Gyermekek és nők százainak élete függ ettől. Hatalmas elődeid mindig üdvözölték a keresztény világból elüldözött zsidókat. Arra gondoltam, te is ezt az utat követed. Lelkemet a Nagy Szultánnak ajánlom.” Süleyman: „Hittestvéreid menedéket kerestek és találtak itt nálam. Figyelmeztettem a Pápát, hogy ők az én védelmem alatt állnak.” Gracia: „Hittestvéreimet nem azért börtönözték be, mert zsidók, hanem mert elhagyták a kereszténységet. Máltára száműzték őket evezős csónakokban. Huszonnégy ember meghalt. A keresztény világ számunkra egyet jelent a halállal. A te országod jelenti az egyetlen olyan helyet, ahol biztonságban élhetünk. Attól féltem, hogy visszaküldöd őket. Féltem, hogy halál vár rájuk.” Süleyman: „Hogy merészeli a Pápa ezt tenni? Vagy azt akarja, hogy leromboljam palotáját? Nagy hiba volt, hogy nem tájékoztattál erről. Főleg, miután olyan jóindulatú voltam veled.” Gracia: „Bocsáss meg, Nagyuram, bocsáss meg. Fejet hajtok döntésed előtt. Ha visszaküldöd őket, én is velük tartok. Kérlek, gondold át! Ha visszamegyünk, sorsunk megpecsételődött. Csak a halál vár ott ránk.”

Hürrem nyakába ismét belenyilall a fájdalom. Felkiált, Sümbül siet hozzá.

Rüstem: „Biztos vagy abban, Nagyuram, hogy helyes döntést hoztál Gracia Mendezzel kapcsolatban? Hisz, nem elfogadható, amit tett.” Süleyman: „Az az út, amit választott, helytelen. Viszont, nem küldjük vissza a zsidókat, akik hozzánk fordultak segítségért. A Pápával is fel kell vennünk a kapcsolatot, azon zsidók miatt, akiket bebörtönzött Velencében. Ha nem hallgat meg, akkor az az ő döntése lesz. Viszont, akik idejöttek, szabadon élhetnek, gyakorolhatják vallásukat és beszélhetik nyelvüket, Rüstem.” Rüstem: „Bocsáss meg arcátlanságomat, Nagyuram, de ez súlyos beleavatkozást okozhat a jövőre nézve. Az ide menekülő zsidók problémákat okozhatnak.” Süleyman: „Milyenek ezek a virágok, Rüstem?” Rüstem: „Túlzottan színesek… Allah kegyének a jele…” Süleyman: „És ezekről mit gondolsz?” Rüstem: „A többféle virág szebb, Nagyuram.” Süleyman: „Urunk a sokszínűséget kedveli, Rüstem. Máskülönben, csak egyféle virágot teremtett volna, egyféle madarat, egyféle embert… De nézd! Mi mindannyian különbözőek vagyunk. Ez a terület gyönyörű volt, mert a különböző virágok együttesen díszítették. Az én országomban az emberek azt a nyelvet beszélhetik, amit csak akarnak. A muszlimok, keresztények és zsidók boldogan élhetnek együtt. Épp, mint a virágok. A harmónia és a megértés a jólét legfontosabb receptje.”

Hürrem és kísérete éjszakára letáborozott. Nem érzi jól magát. Ismét ugyanaz a rémálom üldözi, mikor a világ megsemmisül és leesik a teraszról. Felébred és Sümbült hívja. Sümbül már majdnem elárulja neki a titkot, de időben kimenekül Hürrem sátrából. Azonban úrnője követi: „Sümbül, miért sírsz?”

Közben Süleyman ismét felkeresi Hürrem lakosztályát. Kedvese ágyán hagy egy levelet…

A következő jelenetben Hürremet látjuk futni az erdőben. Monológja: „Mintha csak tegnap lettem volna kislány, és egy nap alatt nőttem volna fel. Mint mikor a virág egyik nap kivirágzik, másik nap pedig elhervad. A nap hideggé vált. A színek elsötétültek. Az összes háborúnak vége lett. A harcok megálltak. A vágyakozásnak és az újra egyesítésnek vége. Nincs többé becsvágy. Sem a világ legfényesebb koronája. Minden, ami megoszthatatlan volt, ami féltékenységet és fájdalmat szült, most elhalkult. Amikor nevét hallja, minden elveszti jelentőségét – a halál megnyitotta kapuit előttem. Halál szólítja nevemet.”

Kütahyában, Defne szobája ajtaja kinyílik és Beyazit lép be rajta: „Döntésem végleges. Miután életet adtál gyermekemnek, kivégeztetlek.” Defne: „Már úgy sem maradt semmi értelme az életemnek.” Beyazit: „Legalább nem ok nélkül halsz meg. A testvéred biztonságban van.” Kinyitja az ajtót, és Ana rohan be, és öleli át testvérét.

Nurbanu a szobájában tartózkodik, mikor Selim érkezik. Megpróbálja átölelni, de a férfi megállítja: „Nem bocsátok meg neked, Nurbanu. Értesítettem a Szultánt, hogy eljött az ideje, hogy Murad Herceg elinduljon saját tartományát irányítani. Helyesnek találta, így kinevezte Aydin tartomány bégjének. Te is vele tartasz.” Nurbanu: „Hercegem, ne küldj oda! Meg fognak ölni! Nem hagynak életben!” Selim: „Nurbanu, az anyám a fejedet akarta! Így mentettelek meg! Azok után, ami történt, nem lenne helyes, ha velem maradnál. Így lesz a legjobb.” Átadja a levelet.

Kinn a hallban Lala várja Selimet: „Valami baj van?” Lala: „Valami fontosat kell veled megbeszélnem, Hercegem.” Selim: „Te itt maradsz, Gazanfer. Rendben, Lala, hallgatlak.” Lala: „Hercegem, arra kértél, felejtsem el a múltat, és vágjam el kötődésemet Beyazit Herceg irányában.” Selim: „Igen. Ez az ajánlat még mindig áll. Ha kiállsz mellettem, viszonzásul megkapod jutalmad.” Lala: „Alaposan átgondoltam, Hercegem. Nem könnyű elválnom Beyazit Hercegtől, de nem lehetetlen. Az utolsó incidens ismét gondolkodásra késztetett. Mostantól a te érdekeidet tartom szem előtt, a te érdekeidet szolgálom. Ha Allah engedi, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy te vedd át a trónt.” Selim: „Helyes döntést hoztál, Lala. Ha valaha trónra kerülök, te mellettem leszel.” (Lalla átált Szelimhez Bajazid ellen.)

Hürrem és Sümbül ismét a kocsiban ülnek, ahol Sümbül nem tudja tartani magát. Hürrem: „Mit csinálsz, Sümbül? Térj észhez! Én nem bízom az orvosokban. Kell, hogy legyen valami megoldás… Emlékszel, hányszor volt, hogy már majdnem meghaltam? Szemtanúja voltál, hányszor mérgeztek már meg. Hürrem Szultána vagyok. Ezt a betegséget is legyűröm.” Sümbül: „Hát, persze, Szultánám.”

Süleyman öltözködik. A tükörben csodálja szakállát és készül Hürrem érkezésére. „A gyertya a szerelem tüzében kezdett el hirtelen égni. Füst száll fel a fejemből és sóhajt egyet. Könnyek hullnak az éjszakából a reggelt várva. A gyertya tisztán látja mély fájdalmamat. Míg a szerelem tüze ég, szívem mosolyog. A gyertya is hasonlóképp nevet minden egyes pillanatban saját szenvedésén. Ragyogd be szívemet, én holdarcú egyetlenem! Ahogy a gyertya mindig romokban találja magát. Oh, Muhibbi! Ne tagadj! Ne mondj nemet! Égni fog a szakállad! A szerelmesek mellkasán égett meg, mert ez Allah áldozata. Látták Muhibbit elégni a szívemben. Elsiratták. Azt mondták, különös, hogy a szél és a gyertya közösen folytatták útjukat.”

Hürrem megérkezik szobájába. Észreveszi a levelet, elkezdi olvasni. Süleyman versét tartalmazza. Ahogy olvassa, kimegy a teraszra, majd a mellkasához szorítja a papírt. Közben Süleyman föntről kíséri tekintetével. Közben Sümbül érkezik: „Nagyuram…” Süleyman: „Beszélj.” Nem megy. Csendben marad. Süleyman odafordul Sümbülhöz: „Beszélj, Sümbül!” Sümbül: „Nagyuram… Hürrem Szultána nem akarta, hogy bárki is tudomást szerezzen róla… de nem bírom tovább cipelni ezt a terhet… Te magad vagy az erő, az orvosság. Segíts! Szultánánk gyógyíthatatlan betegségben szenved.” Teljes aggodalommal néz a szeretett nőre, aki rámosolyodik, így ő is mosolyt erőltet arcára…

4-dik évad 132-dik török rész második fele:

Kütahyában Beyazit kilsánya Defnét akarja látni: „Megparancsolom, hogy nyissátok ki az ajtót!” Gülsan Kalfa a másiknak: „Saját anyjának tekinti az árulót… Szegény, szerencsétlen árva gyermek!” Odalép a kicsi lányhoz: „Beyazit Herceg, az édesapád nem engedi, hogy többé Defnével találkozz.” Ayse: „Miért nem? Mit tett?” Kalfa: „Ezt sajnos nem mondhatom el neked…” A másik kalfának: „Kísért a Szultánát a szobájába.” Nyílik az ajtó, Defne: „Van rá mód, hogy Ayse Szultánát láthassam?” Kalfa: „Nincs. Amiért még életben vagy, az a gyermek, akit szíved alatt hordasz.” Defne: „Nem volt más választásom! Mindent a kishúgom miatt csináltam!” Kalfa: „Nurbanu Szultána már bizonyára régen kioltotta a húgod életét.” Átadja a tálca ételt, és távozik.

Pedrónak megmutatják szobáját: „Hozzatok kenyeret és gyümölcsöt! Már reggel óta nem ettem!” Azt hiszi, hogy az aga jött vissza: „Nagyon szép ez a szoba.” Azonban Rüstem jött be. Megüti. Aztán még több verést ad. Egy szolgáló siet Mihrimahért. Rüstem: „Miért jöttél?! Beszélj!” Pedro: „Sokullu Pasa ajándékozott ide!” Rüstem „Az ő ideje is eljön! Mindkettőtök szívét kitépem!” Ekkor érkezik Mihrimah. Rüstem: „Ezt nem kellett volna, Mihrimah!” Rüstem előhúzza tőrét, Mihrimah: „Felszabadítottam! Felszabadítottam!” Rüstem: „Felszabadítottad? Ez igaz?” Mihrimah: „Ő most már szabad. Ha a haja szálának is baja esik, jelentem a bírónak! Feljelentelek, mint egy bűnözőt! Ha megölöd, soha nem szabadulsz a Szultán haragjától!” Rüstem elengedi: „Miután szabad, törvényeink szerint, nem élhet itt! Agák! Vigyétek innen ezt a kutyát! Amint lehet, hagyja el a fővárost!”

Kütahyában Beyazit kilsánya Defnét akarja látni: „Megparancsolom, hogy nyissátok ki az ajtót!” Gülsan Kalfa a másiknak: „Saját anyjának tekinti az árulót… Szegény, szerencsétlen árva gyermek!” Odalép a kicsi lányhoz: „Beyazit Herceg, az édesapád nem engedi, hogy többé Defnével találkozz.” Ayse: „Miért nem? Mit tett?” Kalfa: „Ezt sajnos nem mondhatom el neked…” A másik kalfának: „Kísért a Szultánát a szobájába.” Nyílik az ajtó, Defne: „Van rá mód, hogy Ayse Szultánát láthassam?” Kalfa: „Nincs. Amiért még életben vagy, az a gyermek, akit szíved alatt hordasz.” Defne: „Nem volt más választásom! Mindent a kishúgom miatt csináltam!” Kalfa: „Nurbanu Szultána már bizonyára régen kioltotta a húgod életét.” Átadja a tálca ételt, és távozik.

Rüstem Mihrimahval üvölt: „Hogy gondoltad, hogy elfogadod ezt az átokfajzatot ajándékként?! Nem tudtad, hogy én sosem egyezem bele ilyesmibe?! Nézz rám! Nézz a szemembe!” Könnyes a szeme. Rüstem: „Én mindig… mindig hű voltam hozzád! Egy szavad többet jelentett számomra, mint az egész világ! De mindig úgy viselkedtél, mintha itt se lennék! És a legtöbbször azt is elfelejtetted, hogy a feleségem vagy, Mihirmah! De most minden megváltozott. Minden. Ezzel a dokumentummal, nem csak Pedrót, hanem a szerelmemet is felszabadítom. Ma van az a nap, mikor a gyengeségem, és az irántad érzett szerelmem véget ér. Mostantól a házasságunk csak egy megállapodás. Ne tegyél semmit, amivel rossz színben tűntetsz fel. Mert akkor lerombolom a jó hírnevedet. Még ha az életembe is kerül, megteszem. Tudod, hogy megteszem.” Agákhoz: „Adjátok át ezt a dokumentumot Pedrónak! És az első hajóval távozzon a fővárosból, ami kifut a kikötőből!”

Mindeközben Pedro a kertben várakozik. Aga: „Ezt Rüstem Pasa küldi.” Pedro: „Akkor ezzel most szabad lettem?” Aga bólint: „Rüstem Pasa azt parancsolta, hogy azonnal hagyd el a fővárost.”

Manisában Hürrem csomóját vizsgálja az orvos: „Kisebb lett. Tisztán látszik, hogy gyógyulsz.” Hürrem boldogan: „Tudtam! A stressz és a szomorúság hozhatta ki!” Sümbül tejet hoz úrnőjének. Hürrem: „A csomó kisebb lett! Gondoltam, hogy nem lehet komoly!” Sümbül ránéz az orvosra, és eszébe jutnak szavai: „Adok neki orvosságot, ami lejjebb viszi a duzzanatot. Ekkor majd azt hiheti, hogy meggyógyult. Nem tart sokáig, Sümbül Aga.” Miután az orvos távozik Hürrem Sümbülnek: „Most már csak egy dolog zavarja lelkemet. A hercegeim… Ha véget tudok vetni gyűlölködésüknek, akkor békében távozhatok.” Sümbül: „Reméljük, Szultánám.”

Az orvos mire visszatér szobájába, Lalát találja. Lala. „Milyen betegsége van Hürrem Szultánának? Remélhetőleg, nem valami súlyos?” Orvos: „Szultánánk nagyon is jól van… csomó van a testén… nem rosszindulatú… Szerencsére nem súlyos.” Lala. „Akkor miért fordítasz ennek akkora nagy fontosságot? Még a formáját is lerajzoltad! Oldalakat írtál az állapotáról! Nyilvánvaló, hogy titkolsz valamit! Nyilván, figyelmeztettek! De ne aggódj, én nem mondom meg senkinek! Nézd, Hatun. Én a Szultánt képviselem ebben a palotában. Ha a Szultán rájön, hogy titkolnak előle valamit, először a te fejedet fogják venni!” Orvos: „Sümbül Aga mondta, hogy tartsuk titokban. Még Hürrem Szultána sem tudja. Kegyetlen betegséget kapott el. Nincs túl sok ideje hátra.”

Lala a folyosón összefut Beyazittal: „Épp hozzád igyekeztem, Lala! Megtudtad, mi baja van anyámnak?” Lala: „Allahnak hála, semmi komoly, Hercegem. Beszéltem orvosával. Szultánánk jól van. Nagyon megviselte a legutóbbi incidens.” Beyazit: „Megnyugtattál… Mostanában eltávolodtunk egymástól. Selim biztos megpróbálta átmosni az agyadat. De én teljes mértékben megbízom benned. Nem tévedek, ugye Lala? Megbízhatom benned?” Lala: „Ne is kételkedj, Hercegem!” Beyazit: „Nagyszerű! Tudom, hanyagoltalak és nem hallgattam tanácsaidra. De mostantól, sokkal jobban kihasználom tapasztalatodat.”

Mihrimah a szolgájával beszélget. Szolga: „Nem szeretném határaimat átlépni, de Rüstem Pasa biztosan nem engedi, hogy itt maradjon. Szerencsére, Hürrem Szultána nincs itt! Vajon mit szólna mindehhez?” Mihrimah: „Éveken keresztül az anyám akarata szerint éltem. Ahhoz az emberhez mentem feleségül, akit ő nézett ki nekem. Ezért nyugodtam bele, az ő kedvéért és Beyazitért. El akartam válni. De soha nem vettek komolyan. Annyi év után, csak más társaságát akartam élvezni… mást nem is vártam el tőle, természetesen. Csak azt akartam, hogy közel legyen hozzám. Ez minden. Mi ebben a rossz?”

Hürrem asztalnál ül, mikor Selim megérkezik: „Ülj le.” Selim: „Anyám, bárcsak ki tudnám törölni azt a jelenetet, amit érkezésedkor láttál!” Hürrem: „Bárcsak, Selim! Bárcsak!” Selim: „A Szultánnak nincs szüksége minden negatív dologra, hogy tudomást szerezzen, ami történt. Nem igaz?” Hürrem: „Nincs mód, hogy helyeseljem mindazt, amit te és Beyazit tettetek. Viszont igazad van. A Szultán nem fogja megtudni, mi történt. Csakhogy mostantól, hallgatni fogsz rám, és nem csinálsz semmit magadtól!” Kopognak, Beyazit érkezik. Selim: „Most már értem, miért hívattál, anyám.” Beyazit: „Jobb lesz, ha én megyek, anya.” Hürrem: „Elég! Ülj le! Ne tegyétek próbára a türelmemet! Belefáradtam az ellenségeskedésetekbe. Selim, bocsánatot fogsz kérni Beyazittól!” Selim: „Nem tettem semmit, ami miatt bocsánatot kell, kérjek, anya! De a béke és a te kedvedért, bocsánatot kérek.” Beyazit: „Nincs határa álszentségednek, igaz Selim?! Anya, hiábavaló a próbálkozásod!” Selim: „Anya, láthatod, megteszem, amit lehet, de Beyazit nem változik.” Hürrem: „Elég! Maradjatok csendben, és hallgassatok rám! Térjetek észhez! Hürrem Szultána vagyok. Tehát ezen az estén békét fogtok kötni!”

Grazia Mendest látjuk, amint a kikötő sötétjében társaságával együtt egy hajó felé tart…

Hürrem folytatja: „Lehetséges békében és boldogságban élni. Több ellenség is vált már baráttá. Testvérek vagytok.” Beyazit: „Anya, én nagyon is jól megértelek. De ha valaki elveszítette a bizalmat, azt nagyon nehéz visszanyerni. Viszont a te kedvedért, hajlandó vagyok szemet hunyni Selim vétke felett. De ha nem hagyja abba, csak Allah állíthat meg legközelebb!” Hürrem: „Bátyád nem tesz többé rosszat. Én garantálom.” Beyazit: „Mé egy dolog… Selim kémet küldött Kütahyába… míg a testvére itt van… Ő is velem jön.” Hürrem: „Mi a szándékod ezzel? Miután a nő megszül, kivégzik, nem?” Beyazit: „Nem áll szándékomban megbocsátani neki. De az a szegény kislány csak egy áldozat… Csak azért tette, hogy megmentse a testvérét. Joga van, hogy utolsó napjaiban láthassa őt. Ha itt marad, akkor sem kerülheti el büntetését.” Beyazit távozik. Selim: „Beyazit és az ő könyörületessége…” Hürrem: „Térj észhez! Tedd meg, amit Beyazit kér! Küldd el a gyermeket!” Selim: „Anya, én méltó fiad vagyok. De ha Beyazit nem áll le, az egy másik ügy.” Hürrem: „Egyáltalán nem kételkedem Beyazitban. Meg fog állni. 

Te meg mielőbb szabadulj meg Nurbanutól !

4-dik évad 132-dik török rész első fele (estig hozom a másodikat is) :

Bayezid a manisai palota felé tart hű embereivel és katonáival háta mögött Selim: 'Elment az esze? Hogy merészel idejönni?! Nurbanu semmit nem titkolsz előlem, ugye?" Nur: "Nem, mit titkolnék?" Selim: "Vagy ez a kém ágyas miatt van, rájöhetett? " Nur: "Nem vagyok benne biztos, de felhasználhatta egy ürügyként. Megmondtam, hogy az életedet akarja. Most azonnal tennünk kell valamit. Távozzunk innen és menjünk azonnal.." Selim: Menj vissza a szobádba és legyél a gyerekekkel ." Nur: "Isten szerelmére, amíg van időnk, meneküljünk! Hadd menjünk kérlek! Menedéket kérhetünk Nagyurunktól!" Selim: "Nurbanu tedd ahogy mondtam!" Beyazid közeledik. Eközben Hürrem a kocsiban pihen, míg Szümbül aggódva figyeli. A kocsi megáll. Hurrem: "Mi történt Szümbül, miért álltunk meg?" Sumbul letörli könnyeit: "Esküszöm, fogalmam sincs miért, de azonnal utánajárok!." Ahogy kilép látja, hogy az egyik őr most érkezett vissza, majd megkérdezi hogy mi történik. Hurrem kíváncsian figyel. Mikor visszatér, ezt mondja: A hírvivő akit küldtünk visszatér. Bayezid herceg katonákat toborzott és Szelim herceg felé menetel. Ha ez igaz, egyenesen Manisa felé közelít. Beyazid a palotához ért. Emberei felsorakoztak és ő Atmacával és Hussainnel lovagol keresztül. Néhány őrt látunk a falak előtt. Beyazid leszáll nyergéből és továbbsétál. Szelimet hadiruhájába öltöztetik. Gaz: "A hátsó kapukon megyünk majd. Van egy kunyhó az erdőben, ott elrejtőzhetünk amíg ennek vége és.. " Selim: "Mit mondasz Gazanfer! Eszemben sincs elbújni és megfutamodni, mint egy nő!" Gaz: "Soha, Shehzadem -" Selim leállítja. Ekkor Lala érkezik. Selim: "Végre jöttél, Lala." Lala: "Azon tűnődtem, hogy mivel tudtad ennyire feldühíteni Bayezid herceget?!" Selim: "Nem tartozok elszámolással neked Lala!" Lala: "Nem volna bátorságom, Hercegem, csupán, meg akartam találni a probléma igazi okát. Máskülönben hogyan segíthetnék?" Selim: Segíteni akarsz? Ebben az esetben egyenesen Bayezid herceg elé mész. Mész és megállítod. Lala: mindent megteszek majd, de egy erceg, aki hadseregével és karddal jön kapuinkhoz, gondolod hogy hallgatna rám? " Selim: "Lala, nem ő küldött ide? Még mindig a bizalmasa vagy! Ha valami történik velem, Szulejmán Szultán téged tesz majd felelőssé!" Hussain Cavush bejelenti Beyazid herceget, aki előremegy, majd egy aga jön hozzá. Bey: "Nem az a célom, hogy ártatlan embereket öljek meg. Küldetek Szelim hercegért és ő ide fog jönni. Atmaca, menj és szól Szelim hercegnek. Ha van annyi bátorsága, ide fog jönni, ha nem, é megyek érte. Atmaca elmegy. Lokman odamegy Beyazidhoz és ezt mondja: Hercegem, könyörgöm neked, még nem késő, menjünk innen.. Beyazid ránéz, amitől egyből elhallgat Selim kardjával várakozik szobájában. Atmaca eközben tudatja Lalával, hogy Beyazid kívül vár Szelimre. Lala Mit tettél, Tugrul Bey? Miért nem jelentettétek érkezését? Tudod hogy ennekaz ügynek a végén mindenki veszít majd?" Atmaca: "A felelősség nagy része Szelim hercegen van. Ha nem tört volna Beyazid herceg életére, ez most nem történne." Lala: 'Igaz ez?" At: "Kémet küldött a palotába, aki megmérgezte a herceget. Ha nem érek oda időben, nem tudtuk volna megmenteni. A nő később bevallotta hogy Szelim herceg és Nurbanu küldték. Mikor ezt Bayezid herceg meghallotta, bem tudtuk megállítani. " Lala: Muszáj meggyőznünk! Különben vér fog folyni Turgul bey! Vér!! Beyazid Hussaint kérdezi: "Miért nincs még semmi hír?!" Hussain: "Talán valami történt Atmacával?" Ekkor kinyílnak a kapuk és Lala és Atmaca érkezik. Lala: "Shehzade Hazleteri. Mindent hallottam a történtekről. Shehzade Selim nagy hibát követett el, de amit te teszel, az sem helyes.  Ha igazad is van, akkor se csinálj őrültséget, azonnal vissza kell menned." Bey: "Nincs visszaút Lala. Ma mindennel elszámolunk, és ezt az elszámolást lezárjuk! Ha a víz gátat tör, hagyom, nem félek senkitől többé. Ekkor kinyíltak a kapuk, Szelim érkezik. Nurbanu kinéz, majd jön Murat és így szól: "Apa! Anyám,mi történik, miért jött Bayezid nagybátyám ide? Meg fogja ölni apámat?" Nurbanu: "Allah nem engedi!" Selim és Beyazid egymásra néznek majd továbbmennek. Beyazid: 'Shehzade Selim. Nem számítottál rám, igaz?" Selim: "Mit gondolsz, mit teszel? Mi a célod? Háborúzni?" Bey: Hazudtál Nagyurunk előtt rólam a hamis Musztafa ügyében. Aztán szemet vetettél az aranyamra, amit tolvaj módjára próbáltál ellopni. Ha ez még nem lenne elég, küldtél egy kígyót a palitámba, aki megmérgezett. Te utasítottad a nőt, hogy mérgezzen meg. És még képes vagy azt kérdezni, hogy miért jöttem ide?" Selim: Milyen méregről beszélsz?" Bey: "Légy férfi és vállald a felelősséget a tetteidért! Ne tagadj." Selim: "Én nem parancsoltam ilyet! És nem is fogok! Te voltál az, aki megmérgezett engem. Mérget tettél az asztalomra!" Bey: "Te őrült! Ne keverj össze saját magaddal. Ha az életedet akarnám, ahogy most, személyesen jönnék eléd és ölnélek meg! " Lala: Hercegeim! Az Isten kedvéért! Fejezzétek be!"

A kardokat előrántják és Beyazid mondja 'Itt állok előtted. Harcolj hát, mint egy herceg! Nurbanu : "Allah ments meg minket!" Selim: "Beyazid utoljára mondom, menj vissza!" Bey: "Mostantól nem mi, hanem fegyvereink beszélnek helyettünk! Hürrem olyan gyorsan siett fiaihoz ahogy csak tudd,még épp időben!

Bey: "Anyám, nem az a helyzet, amire gondolsz Shehzade Selim aljas módon próbált megölni." Selim: "Hazudik, anyám!" Hurrem: "Térjetek magatokhoz Szulejmán szultán hercegei vagytok! Hogy kerülhettetek ilyen helyzetbe? Nehezen kap levegőt és a fiúk odarohannak hozzá. Elájul és Szümbül kapja el.

Szulejmán Garciával sétál. Igaz hogy V. Károly egy kisebb ajándékcsomagot küldött? Suleyman: Ebben az esetben tudod az okát. Gracia: "Gyáva nőként menekült tőled. El tudom képzelni az arcát, miután meglátta az ajándékot. Több száz éve erről a történetről beszélnek. Suleyman: "Szeretném, hogy tudd, én nem nézem le a nők erejét Signora. Találkoztam már olyan nőkkel aki sokkal erősebbek voltak néhány férfinál. Gracia: "Mint Hurrem Sultan? Elbűvölt a Szultána. Épp olyan mint a többi nő a földön. Szépsége elmúlhatatlan. Nem tudom elképzelni, milyen gyönyörű lehetett fiatalabb korában. Lenyűgöző az értelme. Egy ilyen császárné illik egy ilyen császárhoz, mint te vagy. Suleyman: Signora, elrendeltem hogy kapsz egy házat. Ha van bármi amire szükséged van, add tudtomra és teljesítem .

Mihrimah a tükörben nézegeti magát amikor észre veszi ùjra elöjöttek a sebei,allergiája.

Rüsztem érkezik: Nagyurunk visszatért Edirnéből, én megyek és meglátogatom. Mihrimah: Hála Istennek.. túl sokáig volt ott. Én is meglátogatom majd, amilyen hamar csak lehet. Rüsztem elmegy. Mihrimah hívat egy ágyast és utasítja hogy küldjék Pedrót és az orvosságát, mire az ágyas megkérdezi, hogy Rüsztem tud-e erről, mire Mihrimah azt feleli, hogy nem is fog rájönni, mert túl elfoglalt ilyesféle problémákhoz, Hurrem ébren fekszik. Sumbul: "Sultanim. Hogy érzed magad? Remélem már sokkal jobban" Hurrem a doktorhoz fordul: Mi történik velem hatun? Mi a baj velem? Sumbul: 'Mikor megláttad hercegeinket ebben a helyzetben, egyszerűen nem tudtad kezelni Sultanim. A szomorúságtól és az aggodalomtól van." Doctor: 'Sumbul agának igaza van Sultanim. Ez az egész a szomorúságtól és aggodalomtól van. Én nem is eszel rendesen. Sumbul: Most azonnal előkészítek egy asztalt számodta Sultanim, és ha végzetél a munkáddal, elmehetsz asszony" Doctor: "Készítek egy kis szirupot és lehetőleg ne fáraszd túlságosan magad.

Beyazid Lokmannal van és Szelim is ottvan. Bey: 'Ha valami történik anyánkkal, te leszel az oka Szelim!" Selim: "Te vagy az aki ajtómon kardoddal kopogtatsz! Te löksz minket –magaddal együtt- a pusztulásba. Erre kellett volna gondolnod, mielőtt idejössz, hogy megölj engem !" Lala szól közbe: Hercegeim! Ne csináljátok ezt, kérlek fejezzétek be, láttátok Hürrem szultána állapotát, legyetek rá tekintettel Az ajtó kinyílik, a doktor kimegy. Bey azit arról kérdezi, hogy hogy van, mire az válaszolja a nő hogy jobban, Szelim megkérdezi hogy mi a baj vele, miért ájult el? A doktor ezt feleli: Már fáradt volt az úttól és mikor meglátott titeket, nem volt elég ereje hogy jól kezelje. Engedelmetekkel, muszáj mennem, hogy előkészítsem orvosságát. Hürrem felállt, utasítja Szümbült, hogy hívja be a fiait. Szümbül figyelmezteti, hogy ne kapkodjon, hallotta a doktort, pihennie kell.. Hürrem: Ez nem a pihenés ideje, ha nem érek időben Isten tudja mi történt volna. Hívd be őket. Sumbul kinyitja az ajtót és bejönnek. Selim: "Anyám..Anyám megrémisztettél minket.." Bey: "Anyám, jól vagy, ugye? Remélem nincsenek fájdalmaid. Hürrem: Mikor ilyen gyermekeim vannak, hogy lehetnék jól? Nézzetek magatokra. Ha nem érek ide, mi történt volna? A halálhíreteket kaptam volna a fővárosból? Még egyszer azt a kínt akarjátok, hogy átéljem ami egy gyermek elveszésével ját? Bey: "Anyám, nem akartalak feldühíteni, de Szelim nem hagyott más lehetőséget. Hürrem: Mit jelentsen ez? Bey: Először, megpróbálta ellopni azt az aranyat, amit Mihrimah küldött nekem. Próbáltam figyelmeztetni.. De nem értette meg.. Egy kémet küldött a palotámba, aki megpróbált megölni, méreggel. Hürrem: Szelim, igaz ez? Szelim: Ezek mind hazugságok. Ő volt az aki meg akart mérgezni. Bey: Féldd Allahot, Szelim! Nem elég hogy hazudsz, engem mocskolsz be vele! Hürrem: Szelim, várj kívül" Pedro: "Nem értem Sultanim, hogy jelenhettek meg a testeden újra a sebek. Adták neked az orvosságot? Mih: Természetesen Ágyas: Megtalálod a megoldást a Szultánánk bajára? Nyilvánvaló, hogy a kenőcs nem megoldás. Pedro : Vannak más hatásos módszerek is. Mih: Például? Pedro: Alkalmazhatnánk piócákat. Ki fogják szívni a fertőzött vért. Vagy tehetünk rá sarat. Mih: Piócák..sár.. inkább élek a sebekkel.. Pedro: Van még egy mód, de nem vagyok benne biztos hogy beleegyezel-e. Mih: Mondd hát és majd meglátjuk, hogy beleegyezek-e Eközben Beyazid Hürremnek magyarázkodik: Egy ágyast küldött a palotámba. A nő mindent bevallot nekem. Selim utasította, hogy mérgezze meg az ételemet. Majdnem meghaltam, anyám… a többit már tudod. Hurrem: Ez nem lehet igaz. Szelim nem tenne ilyesmit. Nem hiszem el hogy ellopta volna az aranyat és azt is kizártnak tartom, hogy a halálodat rendelné el. Bey: Van még valami amit nem mondtam, anyám. Lokman és az egész hárem tanúsítja. Hürrem: Talán egy ellenség volt az, aki egymás ellen akar hangolni titeket. Bey: Egyetlen egy ember tart engem ellenségének, anyám. Hürrem: Elfelejtük majd ezeket, Beyazid, az ellenségeskedés véget ér majd. Bey: Ez lehetetlen. Mielőtt eljöttem, leírtam mindent egy levélben Nagyurunknak. Azt is leírtam, hogy személyesen büntetem meg Szelimet. Hurrem: "Beyazid mit tettél. Ha nagyurunk erről tudomást szerez, balsors vár mindkettőtökre! Nem tudjátok, hogy haragja az egész világot felégetheti? Bey: Azért jöttem, hogy mindent letisztázzak, anyám. Mindent. Bey: Anyám, jól vagy?

Nurbanu Canfedával beszél. :Hürrem sultan nem hagyja majd annyiban a dogot  Remélem nem engem hibáztatnak majd. Az ajtó kinyílik, Szelim mindenkit kiküld. Selim: Nurbanu, mit tettél? Hazudtál nekem. Nur: Miről beszélsz Szelim? Szelim: Az ágyas Kutahyában megmérgezte Beyazitot. Te tetted ezt, igaz? Én leállítottalak. Mondtam, hogy ne, de nem álltál meg és megtetted! Nyíltan a szemembe hazudtál. A szemembe néztél és hazudtál!! Hallgass! Mostantól kiszállsz ebből az ügyből! Ha egy szót is mersz szólni, a saját kezemmel öllek meg. Gazanfer érkezik, értesíti Szelimet, hogy Hürrem várja Szümbül az orvost látogatja meg: "Az Isten szerelmére, mondj valami jó hírt." Doctor: "Láttam hasonló eseteket korábban Szümbül aga, sajnos szultánánk napjai meg vannak számlálva. Nem sokáig tudjuk titkolni az állapotát. Muszáj megtudnia az igazságot, minél hamarabb. Szümbül: Ne merészeld! A problmái így is túl nagyok, ha az emberek rájönnek erre, kicsúsznak a kezéből a dolgok. Még várnunk kell, később majd elmondjuk Hurrem Szelimmel van: 'Igaz az, amit Beyazid mondott?" Selim: "Hazudik, ne higgy neki Ő akart megmérgezni engem. Nurbanu mentett meg az utolsó pillanatban. Hürrem: Ebben az esetben miért jött volna ide? Selim: Egy oka lehet, mégpedig az, hogy nem tudja elfogadni azt a tényt, hogy apánk engem választott heirként. Próbált megoldást keresni, meg akart szabadulni tőlem, hogy ő lehessen az egyetlen heir. Hürrem: Minden amit az öcséd mondott hazugság, igaz? Mi a helyzet az arannyal, amit Mihrimah küldött? Az is hazugság? Szelim: Látszik, hogy szavaimnak semmi értéke nincs nálad, mert szíved hercege Beyazid. Egy szava is elég neked. Hürrem: Nem ez az első. Nem ez az első Szelim. Korábban is szövetkeztél Ahmet Pasával, aztán a szemembe néztél, és hazudtál. Nem felejtettem el. Az ágyas akit küldtél, mindent bevallott. Ne tagadj tovább. Szelim: Anyám.. Hürrem: Elég, elég.. A szád hazudik, de a szemeid üvöltik az igazságot. Szoorú.. Mikor lettél ilyen? Szomorú.. Hagyj magamra..

Hurrem Lokmanhoz és Fahriyéhez beszél: Mindkettőtökben csalódtam, azért küldtelek ide titeket, hogy megvédjétek gyermekeimet, nehogy rossz útra térjenek de nem jártatok sikerrel. Ha egy kicsit később érek ide, Allah tudja min mentem volna keresztül." Lokman: Bocsáss meg nekünk.. Én próbáltam megnyugtatni Bayezid herceget, de ismered a természetét, lehetetlen volt.." Fahriye: 'Megtettem amit tuttam Sultanim, Lala Musztafa már küldte neked a levelet." Hurrem: 'Te meg se szólalj...Azzal a feladattal küldtelek ide, hogy figyelj Nurbanura. Ezt sem tudtad teljesíteni. Felborítottál mindent. Ne hidd hogy elfelejtem." Lokman: "Sultanim, tisztában vagy azzal, hogy hercegünk írt egy levelet Nagyurunknak? (szerintem Hürrem itt mond egy IGEN-t) Lokman: Próbáltam meggyőzni, de nem hallgatott rám.." Hurrem: Ebben az esetben, miért nem akadályoztad meg, hogy a levél elérje a palotát? " Lokman: Nagyon kitartott az uralkodás mellett. Ha megakadályozom, biztosan elküld egy másikat. Egy másfajta megokdást találtam: értesítettem Sokollu Mehmet Pasát, hogy ne hagyja, hogy a levél eljusson Nagyurunkhoz. Azt teszi majd, ami szükséges Fahriye: Mit tettél agám.. Inkább Rüsztem pasának kellett volna küldeni.." Lokman: 'Szándékosan nem tettem. Rüsztem összezavarodott volna és személyesen adta volna át a levelet Nagyurunknak." Hurrem: 'Mi lesz, ha Sokollu kudarcot vall és a levél eljut Nagyurunkhoz?"

Sokollu iratokat olvas Garciával mikor Rüsztem érkezik. Bemutatja a pasát a Signorának. Garcia: Örömömre szolgál hogy végre találkozhattunk, hallottam híredet a világ másik feléről. Rüsztem: Elég evidens, hogy hallottál a legerősebb nemzet nagy vezíréről. Sok: Épp a nemzeti szokásainkat és törvényeinket magyaráztam a Signorának a kereskedésről. Rüsztem: Signora Mendez. Garcia: Örömmel tölt el hogy találkoztunk Pasa Hazretreli. Ha beleegyezel, egy kényelmesebb időben ismét találkoznék veled. Rüsztem elmegy. Azt kérdezi Garcia Sokollutól, hogy Rüsztem mindig ilyen-e, mire a pasa ezt feleli: Rüsztem szeszélyes. Rustem Zalhoz beszél: Nem nyűgözött le ez a nő. Nagyurunk elfogadta vevőköreinek alkalmazását. Minden lépéséről tudni akarok. Tartsd rajta a szemed. Hürrem találkozik Lalával:. "Hála neked egy nagy csapástól menekültünk meg, de a veszély még korántsem múlt el. Beyazit hercegem írt egy levelet Nagyurunknak, melyben elmond mindent. Remélhetőleg ez a levél nem jut el hozzá. Lala: "Allah akaratából Sultanim...Lokman agha mindent elmondott Mehmet Pasha egy agyafúrt Vezír. Megteszi majd amit tud." Hurrem: "Lala, minden dolog amit Szelim tett.. Igazak?" Lala: "Mindenkivel beszéltem a palotában. Az a személy aki a viszály magjait elültette elméjében.. Hurrem: "Nurbanu!" Lala: Ő küldte az ágyast Kutahyába. Nem nehéz rájönni, hogy Beyazid herceg halálát is ő rendelte el.. Hurrem: 'Milyen szomorú, hogy kígyót küldtem fiam karjaiba. Fiam nem is próbálta megállítani. Ez a legrosszabb Sumbul: "Sultanim maradj nyugodt, gondolj az egészségedre." Lala: "Nem volt alkalmam még egészségedrők kérdezni Sultanim, ugye nem komoly?" Hurrem: "Jól vagyok, a mai események után a szomorúság és aggodalom vett erőt rajtam. Ez minden. Fahriye Nurbanuhoz sétál: "Eljött felelősségrevonásod ideje Nurbanu hatun, Hurrem Sultan vár rád." Nurbanu gyerekeivel érkezik. "Hívattál Sultanim. Látni szerettek volna, tudod mennyire hiányzol nekik." Hurrem: 'Sumbul, vidd Murad hercegem és a kicsi szultánáimat a szobájukba.Később majd találkozunk" Nurbanu: "Nem tudom mit gondolsz, de ártatlan vagyok. Ha hibáztam, az csakis véletlen lehetett. A bocsánatodat kérem!" Nur: "Sultanim, könyörgöm neked.. gyermekeim kedvéért. Higgy nekem, nem vagyok hibás." Hurrem: "Minden alkalommal egy picit messzebb mentél. Minden lépéssel egy picit jobban belesüllyedtél a futóhomokba. De valahogy mindig megmenekültél. De ez volt az utolsó esélyed, ezért már nincs több bocsánat! Nur: 'Kérlek Sultanim, ne!" Hurrem: "Azt mondják, a kár, amit magadnak okozol sokkal nagyobb, mint amit elkenségeid okoznak. Megrajzoltad az utad végét. A saját kivégzésed írtad alá.  Gazanfer szól Szelimnek, hogy Hürrem hívatta Nurbanut, ami nem tűnik jó jelnek. Nurbanu könyörög, majd Hürrem szól: "Ne sírj, hiába, nincs értelme.." Selim belép "Mi történik anyám?" Hurrem: "Ne próbáld megvédeni." Selim: Menj a szobádba Nurbanu, anyám." Hurrem: "Ő áll minden mögött. Ő az a gonosz, aki megmérgezte az elméd. Átlépte a határait már régen. Selim: Egyetlen oka van anyám, a gyerekek jövőjét védi. Te tudod legjobban, hogy az anyáknak muszáj ezt tenniük Hurrem: "Megtiltom, hogy egy szintre emelj azzal a kígyóval! Az életével fizet azért amit tett. Selim: Ezt nem engedhetem. Ő a négy gyermekem anyja. Hürrem: Nem maradhat büntetlenül az, amit tett. Selim: Természetesen, megteszem azt, ami szükséges, csak adj engedélyt. Eközben Szulejmán nem tud aludni. A nagy szekrényhez megy, kivesz egy levelet és lassan legörgeti. Hurrem levele: "Suleyman. Szívem hatalmas királya. Én szerencsém Szultánja. Vajon ez a szegény szolgád fog még valaha látni? Bárcsak mégegyszer arcomat lábadhoz tehetném. Akkor én lennék a föld legszerencsésebb embere. Szívemnek egyetlen félelme van: hogy elfelejtesz. Ha ez valósággá válik és kizársz szívedből, olyan leszek mint egy fa, amit nem locsolnak és elpusztulok."

közben a doktor Hürrem csomóját vizsgálja a vállán. Hürrem: Mit csinálsz asszony? Doktor: Megmértem a csomód és feljegyzem. Követnem kell, hogy nő vagy csökken a mérete. Ha nő, másik gyógymódot kell alkalmazni. Isten akaratából remélem nincsenek fájdalmaid Sultanim.  Hurrem: Épp most nincsenek, de belül valami csúf és rémisztő teremtmény szívja erőmet. Rettentően fáradt vagyok. Sumbul Fahryét keresi, majd a nő megkérdezi hogy mi a baj? Miért olyan szomorú az arca? Van valami amit nem mondtál el? Szümbül: Menjetek, hagyjatok egyedül. Könnyezik a szeme és visszaemlékszik arra, amit az orvos mondott:  dojtor: Szultánánk állapota rossz. Kefyetlen betegsége van. Egy olyan betegség, amiből még senkit nem láttam felépülni.

Beyazid és Atmaca a manisai kertben sétálnak. . At: "Hurrem Sultan meglepetésszerű érkezése összezavar. Lokman aga szólt neki? Bey: Nem, Lala Musztafa. Talán kételkedett Szelimben és szólt neki (Hürremnek). Több tapasztalata van, mint bárkinek. At: "Gondolod, hogy az új szolgálata megingatta Lala hűségét?" Bey: Ő robbanékony és éles nyelvű, ugyanakkor Nagyurunk akaratát képviseli és Validémhez is hűséges. Semmi okot nem látok a gyanakvásra. Atmaca:  Mikor a levél Nagyurunkhoz ér, mindenkit megbüntetnek. Hürrem Szultán természetesen majd elrejtené gyermekei hibáit.

Selim Lalával beszél, arról kérdezi, hogy Beyazid mikor tér vissza tartományába.  Lala: Hürrem kérte hogy maradjon egy ideig, nyilván azért, hogy mérge lecsillapodjon és valamilyen békekötést szeretne a hercegek között. Selim: Hogy lehetséges ez? A levél előbb vagy utóbb elér NagyurunhozLala: Nem fog eljutni hozzá, mert nincs rá lehetősége. Selim: Hogy lehetsz ebben biztos?  Lala: Egy jó államférfinek mindenhol van szeme és füle, mindig tudja mi történik épp, jó vaga rossz, de ha nem jók a megérzései, amit mondtam, lényegtelen. Selim: Nem tagadom, nagy bajtól óvtál meg azzal, hogy anyámat idehívtad. De azt is tudom, hogy mély szefetet fűz Beyazit herceghez. Lala, arra kérlek, felejtsd el a múltat és a Beyazithoz való hűségedet, és szemeiddel nekem láss, füleiddel nekem hallj. Szükségem van egy ilyen erős Lalára hogy mögöttem álljon. "I Lala: "Megtisztelsz hercegemem. De ne kívánd hogy válasszak kettőtök között. Nem tehetem, mert egyenlően kell szolgálnom titeket. Engedelmeddel.

Gazanfer: "Shehzadem, mi lesz ha kiadja dolgaidat? Nem bízhatunk meg benne. Selim: Nem szükséges megbíznunk benne. Elég annyi, ha nekem dolgozik. A végén, mint mindenki, ő is saját hasznára gondol majd. Ha ezt bennem látja, és meg tudom győzni, a dolgok megváltoznak majd. 

A fővárosban Sokollu az irodában van, mikor a Ievél megérkezik.  Sok: Jól cselekedtél Ismail aga, ahogy Lokman aga mondta.. Ha ez a levél Nagyurunk kezeibe  kerül, Szelim herceg helyzete borzasztó lenne.  

Rustem valamit olvas, mikor Zal érkezik. Rustem: Mi történt Zal, Gracia Mendezről vannak hírek?" Zal: "Beyazid hercegtől jött levél pasám. Az aga Nagyurunk helyett Sokollunak adta. Rüsztem: Mit beszélsz Zal? Hogy merészelte?!

vízparton látjuk Mihrimát Pedróval. Mih: Ez a sós víz a gyógyír számomra? Pedro: Hallottál már a depressziónak nevezett betegségről? Az epét betegíti meg. Ha az epe beteg, az ember depressziós lesz. A test és a lélek tulajdonképpen egy. Mihrimah: Tehát ha egy ember teste beteg, a lelke is ugyanúgy az lesz. Pedro: Ha a lelküknek fáj valami, a testüknek is ugyanúgy fog. És ez a te állapotod Sultanim. A tüneteid talán üzennek neked valamit. Mihrimah: "Remélem a tengertől nem kapok el újabb betegséget" Pedro: A víz jót tesz az egészségednek, friss levegő, napfény..ezektől mind megfosztottak, ahogy a toronyba zárt hercegnőket szokták, akiket a sárkány tart fogva. Mih: Nem hercegnő vagyok, hanem szultána és mégis kit értesz sárkány alatt? Pedro: Azt tudod te nagyon jól.. Sétálnak a víznél, mikor egy ágyas érkezik: Sultanim, meg fogsz fázni, így is túl sokáig maradtunk. Mih: Igazad van, menjünk. Rustem Sokolluhoz megy: Hol a levél? "Where is the letter?" Sok: Milyen levélről beszélsz pasám? Rüsztem: Arról, amit Beyazid herceg küldött. Hol van?? Sok: Nincs tudomásom ilyen levélről Pasám. Miért lenne egyáltalán itt? Rüsztem: Egy madár sem repül el itt úgy, hogy én ne tudnék róla. Akármit is rejtegetsz, előbb utóbb megtudom, imádkozz, hogy ne olyan legyen amitől dühös leszek. Miután Rüsztem elment, Sokollu elégeti a levelet. Manisában, Hurrem: Szerencsére nincs visszhang a fővárosból, Sokollu jól intézte el Bayezid levelét. Fahriye: Lokman agának hála. Jól végezte a dolgát. Hürrem: Mostantól nagyon óvatosnak kell lennünk. Beyazid érkezik: Anyám, nem akarom többé magam mellé Lokman agát. Megakadályozta, hogy levelem elérjen Nagyurunkhoz. Nem tarthatok magam mellett egy ilyen embert. Hurrem: Gyere, ülj le fiam, nyugodj meg. Beyazid, Lokman aga cselekedett helyesen. A levél először téged égetett volna meg. Szelim mindent tagadott volna, végülis te jöttél katonákkal testvéred tartományába. Erre nem lett volna mentség. Akármit tesztek, mindketten lelkem egy részei vagytok. Azért imádkozom, hogy ne veszítsem el egy újabb gyermekem. Egész szívemmel és lelkemmel veled vagyok, de soha ne várd tőlem, hogy olyat tegyek, amivel Szelim életét veszem el. Soha. Bey: Ebben az esetben engedj haza tartományomba anyám. Először ülj le, beszélj Szelimmel és békésen megoldjuk ezt az ügyet. Hürrem hirtelen fájdalmat érez.

Eközben Sokollu Szulejmánnal van. Szul: Hogy van Signora Mendez? Sok: Beköltözött a házába és hálás neked. Kereskedni kezdett, a hajói nemsokára megérkeznek. Épp ekkor Mihrimah érkezik a lányával, majd köszöntik egymást. Mih: Nagyon hiányoztál nekünk Nagyuram. Szul: Mosolygós arcod látva öröm költözik lelkembe. Imádkoztam hogy felgyógyulj betegségedből. Mih: Egyszer jön, egyszer megy. Hála Istennek Mehmet Pasa orvosa, Pedro segítségével felépülök. Szul: Nagyszerű. Sok: Nagyuram, engedelmeddel, szeretném Szultánánknak ajándékozni Pedrót. Ezentúl a Szultána szolgálatában dolgozna orvosként. Szul: Legyen így. Selim a teraszán van, mikor Nurbanu érkezik. Szelim: Nem azt mondtam hogy maradj a szobádban? Nurbanu: Kérlek ne tedd ezt Szelim. Ne ess ellenségeink csapdájába. Akarnék én valaha is rosszat neked? Az egyetlen célom a te és gyermekeink védelme. Selim: 'Nurbanu, térj vissza a szobádba." Nur: Ha ez a helyzet, büntess meg úgy ahogy szeretnél. Ha az életemet akarod elvenni, tedd azt. De ne lökj el magadtól. Ne büntess távolléteddel. Selim: Nurbanu, menj vissza a szobádba! Lala Beyaziddal beszél: "Shehzadem ha rögtön Nagyurunkhoz mentél volna, Szelim Herceg nem tudott volna megmenekülni ebből a helyzetből. Bey: Ne beszélj tudatlanul. Szelim tagadott volna, és Nagyurunk, ahogyan szokta, elhitte volna neki. Egyébként igazi aggodalmam anyám, azt mondja, nem komoly, de nem látom hogy jól lenne. Nézz utána. Pedro láncokban érkezik Sokolluhoz: Pasám, mi történik? Aggodalommal töltött el hogy hívattál. Sok: Többé nem állsz a szolgálatomban Pedro. Pedro: Akkor? Felszabadítottál? Sok: Milyen szabadság, ember? Ajándékként adtalak oda..ajándékként! Pedro: Valami rosszat tettem? Kinek.. ajándékoztál...oda? Ekkor meglátja Mihrimát. Sok: Sultanim, Signor Pedro mostantól a te szolgálatodban áll. Mih: Köszönöm Mehmet Pasa. Leveszik Pedro láncait. Mih: Signor Pedro, mostantól az én doktorom vagy. Nem vagy boldog? Peddy: Mindig őszinte voltam hozzád.. megvéve és eladva lenni, mint egy rabszolga, vagy odaajándékozva lenni, nem tesz boldoggá. De veled lenni és közel lenni hozzád.. Ez a legnagyobb kívánságom. Legalább megszabadultam Mehmet pasától. Eközben Zal Rüsztemmel van. Rüsztem: Biztos vagy ebben? Zal: Sokollu személyesen ajándékozta oda. Rüsztem: Azt mondják, a kutya, akinek halála már elérkezett, nem érdekli többé (az élet): Eközben Mihrimah érkezik, majd az ágyas észreveszi. Mih: Mehmet pasa ajándékozta, akármik is a szabályok, már megtörtént. Ágyas: Hogy lehet ez Sultanim, Rüsztem pasa ránk gyújtja a palotát is.. Mih: Nagyurunk tud róla. Mutasd meg Pedrónak, hol fog lakni, a többivel ne foglalkozz.

Sokullu Graciahoz: „El tart egy ideig, míg találunk helyet hajóid számára a kikötőben. Ezért a nyílt vízen kell várakozniuk néhány napot, és csak utána jöhetnek be kikötni.” Gracia: „Jobban szeretném, ha minél előbb le tudnának horgonyozni a kikötőben. Az idő pénz. Nincs vesztegetni való időm.” Sokullu: „Ezúttal úgy lesz, ahogy kívánod.” Rüstem jelenik meg. Gracia: „Szeretnék beszélni veled.” Rüstem: „Később, Signora. Kérlek, fáradj ki.” Miután kettesben maradt Sokulluval: „Mit képzelsz, mit művelsz?! Mi volt a szándékod azzal, hogy a feleségemnek ajándékoztad azt a hazug szolgát?!” Sokullu: „Nagyurunk is helyeselte. De mi a problémád? Nem értelek. Már amúgy is jó ideje az ő orvosa.” Rüstem: „Tudod jól, hogy nem akarom a palotámban látni ezt az embert, Sokullu! Direkt csináltad!” Sokullu: „Azért ajándékoztam oda, mert úgy véltem, hasznos lehet a Szultánának. Nagyurunk és Szultánánk nagyon örült ennek az ajándéknak.” Rüstem: „Állandóan a Szultán és a Szultána mögé bújsz! De ez így nem folytatódhat! Nem fog! Veszélyes vizekre tévedtél! Olyan vihart csinálok, hogy egy kikötőben sem találsz menedékre!”

Gracia rosszkedvűen szolgájához: „Nagyon nem jó ez így. Sokkal jobb kapcsolatom kellene, hogy legyen Rüstem Pasával. Én is kapok abból az utálatból, amit Mehmet Pasának szán.” Szolga: „Ne szomorkodj, Signora. Olyan híreket hoztam, amik felvidítanak. Hajóid hamarosan elérik Konstantinápolyt!”

Pedrónak megmutatják szobáját: „Hozzatok kenyeret és gyümölcsöt! Már reggel óta nem ettem!” Azt hiszi, hogy az aga jött vissza: „Nagyon szép ez a szoba.” Azonban Rüstem jött be. Megüti. Aztán még több verést ad. Egy szolgáló siet Mihrimahért. Rüstem: „Miért jöttél?! Beszélj!” Pedro: „Sokullu Pasa ajándékozott ide!” Rüstem „Az ő ideje is eljön! Mindkettőtök szívét kitépem!” Ekkor érkezik Mihrimah. Rüstem: „Ezt nem kellett volna, Mihrimah!” Rüstem előhúzza tőrét, Mihrimah: „Felszabadítottam! Felszabadítottam!” Rüstem: „Felszabadítottad? Ez igaz?” Mihrimah: „Ő most már szabad. Ha a haja szálának is baja esik, jelentem a bírónak! Feljelentelek, mint egy bűnözőt! Ha megölöd, soha nem szabadulsz a Szultán haragjától!” Rüstem elengedi: „Miután szabad, törvényeink szerint, nem élhet itt! Agák! Vigyétek innen ezt a kutyát! Amint lehet, hagyja el a fővárost!”

Beyazit és Lokman egy kislányt néznek. Lokman: „Úgy értesültem, ez az a kislány, akit keresel. Defne Hatun testvére, Ana.” Beyazit: „Teljesen úgy néz ki, mint a nővére. Soha nem bocsátok meg Selimnek, Lokman. Főleg, mert egy ártatlan gyermeket és egy kétségbeesett asszonyt használt fel. Semmilyen háború, semmilyen vég nem tudja feloldozni bűne alól.”

Kütahyában Beyazit kilsánya Defnét akarja látni: „Megparancsolom, hogy nyissátok ki az ajtót!” Gülsan Kalfa a másiknak: „Saját anyjának tekinti az árulót… Szegény, szerencsétlen árva gyermek!” Odalép a kicsi lányhoz: „Beyazit Herceg, az édesapád nem engedi, hogy többé Defnével találkozz.” Ayse: „Miért nem? Mit tett?” Kalfa: „Ezt sajnos nem mondhatom el neked…” A másik kalfának: „Kísért a Szultánát a szobájába.” Nyílik az ajtó, Defne: „Van rá mód, hogy Ayse Szultánát láthassam?” Kalfa: „Nincs. Amiért még életben vagy, az a gyermek, akit szíved alatt hordasz.” Defne: „Nem volt más választásom! Mindent a kishúgom miatt csináltam!” Kalfa: „Nurbanu Szultána már bizonyára régen kioltotta a húgod életét.” Átadja a tálca ételt, és távozik.

Rüstem Mihrimahval üvölt: „Hogy gondoltad, hogy elfogadod ezt az átokfajzatot ajándékként?! Nem tudtad, hogy én sosem egyezem bele ilyesmibe?! Nézz rám! Nézz a szemembe!” Könnyes a szeme. Rüstem: „Én mindig… mindig hű voltam hozzád! Egy szavad többet jelentett számomra, mint az egész világ! De mindig úgy viselkedtél, mintha itt se lennék! És a legtöbbször azt is elfelejtetted, hogy a feleségem vagy, Mihirmah! De most minden megváltozott. Minden. Ezzel a dokumentummal, nem csak Pedrót, hanem a szerelmemet is felszabadítom. Ma van az a nap, mikor a gyengeségem, és az irántad érzett szerelmem véget ér. Mostantól a házasságunk csak egy megállapodás. Ne tegyél semmit, amivel rossz színben tűntetsz fel. Mert akkor lerombolom a jó hírnevedet. Még ha az életembe is kerül, megteszem. Tudod, hogy megteszem.” Agákhoz: „Adjátok át ezt a dokumentumot Pedrónak! És az első hajóval távozzon a fővárosból, ami kifut a kikötőből!”Mindeközben Pedro a kertben várakozik. Aga: „Ezt Rüstem Pasa küldi.” Pedro: „Akkor ezzel most szabad lettem?” Aga bólint: „Rüstem Pasa azt parancsolta, hogy azonnal hagyd el a fővárost.”

Manisában Hürrem csomóját vizsgálja az orvos: „Kisebb lett. Tisztán látszik, hogy gyógyulsz.” Hürrem boldogan: „Tudtam! A stressz és a szomorúság hozhatta ki!” Sümbül tejet hoz úrnőjének. Hürrem: „A csomó kisebb lett! Gondoltam, hogy nem lehet komoly!” Sümbül ránéz az orvosra, és eszébe jutnak szavai: „Adok neki orvosságot, ami lejjebb viszi a duzzanatot. Ekkor majd azt hiheti, hogy meggyógyult. Nem tart sokáig, Sümbül Aga.” Miután az orvos távozik Hürrem Sümbülnek: „Most már csak egy dolog zavarja lelkemet. A hercegeim… Ha véget tudok vetni gyűlölködésüknek, akkor békében távozhatok.” Sümbül: „Reméljük, Szultánám.”

Az orvos mire visszatér szobájába, Lalát találja. Lala. „Milyen betegsége van Hürrem Szultánának? Remélhetőleg, nem valami súlyos?” Orvos: „Szultánánk nagyon is jól van… csomó van a testén… nem rosszindulatú… Szerencsére nem súlyos.” Lala. „Akkor miért fordítasz ennek akkora nagy fontosságot? Még a formáját is lerajzoltad! Oldalakat írtál az állapotáról! Nyilvánvaló, hogy titkolsz valamit! Nyilván, figyelmeztettek! De ne aggódj, én nem mondom meg senkinek! Nézd, Hatun. Én a Szultánt képviselem ebben a palotában. Ha a Szultán rájön, hogy titkolnak előle valamit, először a te fejedet fogják venni!” Orvos: „Sümbül Aga mondta, hogy tartsuk titokban. Még Hürrem Szultána sem tudja. Kegyetlen betegséget kapott el. Nincs túl sok ideje hátra.”

Lala a folyosón összefut Beyazittal: „Épp hozzád igyekeztem, Lala! Megtudtad, mi baja van anyámnak?” Lala: „Allahnak hála, semmi komoly, Hercegem. Beszéltem orvosával. Szultánánk jól van. Nagyon megviselte a legutóbbi incidens.” Beyazit: „Megnyugtattál… Mostanában eltávolodtunk egymástól. Selim biztos megpróbálta átmosni az agyadat. De én teljes mértékben megbízom benned. Nem tévedek, ugye Lala? Megbízhatom benned?” Lala: „Ne is kételkedj, Hercegem!” Beyazit: „Nagyszerű! Tudom, hanyagoltalak és nem hallgattam tanácsaidra. De mostantól, sokkal jobban kihasználom tapasztalatodat.”

Mihrimah a szolgájával beszélget. Szolga: „Nem szeretném határaimat átlépni, de Rüstem Pasa biztosan nem engedi, hogy itt maradjon. Szerencsére, Hürrem Szultána nincs itt! Vajon mit szólna mindehhez?” Mihrimah: „Éveken keresztül az anyám akarata szerint éltem. Ahhoz az emberhez mentem feleségül, akit ő nézett ki nekem. Ezért nyugodtam bele, az ő kedvéért és Beyazitért. El akartam válni. De soha nem vettek komolyan. Annyi év után, csak más társaságát akartam élvezni… mást nem is vártam el tőle, természetesen. Csak azt akartam, hogy közel legyen hozzám. Ez minden. Mi ebben a rossz?”

Hürrem asztalnál ül, mikor Selim megérkezik: „Ülj le.” Selim: „Anyám, bárcsak ki tudnám törölni azt a jelenetet, amit érkezésedkor láttál!” Hürrem: „Bárcsak, Selim! Bárcsak!” Selim: „A Szultánnak nincs szüksége minden negatív dologra, hogy tudomást szerezzen, ami történt. Nem igaz?” Hürrem: „Nincs mód, hogy helyeseljem mindazt, amit te és Beyazit tettetek. Viszont igazad van. A Szultán nem fogja megtudni, mi történt. Csakhogy mostantól, hallgatni fogsz rám, és nem csinálsz semmit magadtól!” Kopognak, Beyazit érkezik. Selim: „Most már értem, miért hívattál, anyám.” Beyazit: „Jobb lesz, ha én megyek, anya.” Hürrem: „Elég! Ülj le! Ne tegyétek próbára a türelmemet! Belefáradtam az ellenségeskedésetekbe. Selim, bocsánatot fogsz kérni Beyazittól!” Selim: „Nem tettem semmit, ami miatt bocsánatot kell, kérjek, anya! De a béke és a te kedvedért, bocsánatot kérek.” Beyazit: „Nincs határa álszentségednek, igaz Selim?! Anya, hiábavaló a próbálkozásod!” Selim: „Anya, láthatod, megteszem, amit lehet, de Beyazit nem változik.” Hürrem: „Elég! Maradjatok csendben, és hallgassatok rám! Térjetek észhez! Hürrem Szultána vagyok. Tehát ezen az estén békét fogtok kötni!”

Grazia Mendest látjuk, amint a kikötő sötétjében társaságával együtt egy hajó felé tart…

Hürrem folytatja: „Lehetséges békében és boldogságban élni. Több ellenség is vált már baráttá. Testvérek vagytok.” Beyazit: „Anya, én nagyon is jól megértelek. De ha valaki elveszítette a bizalmat, azt nagyon nehéz visszanyerni. Viszont a te kedvedért, hajlandó vagyok szemet hunyni Selim vétke felett. De ha nem hagyja abba, csak Allah állíthat meg legközelebb!” Hürrem: „Bátyád nem tesz többé rosszat. Én garantálom.” Beyazit: „Mé egy dolog… Selim kémet küldött Kütahyába… míg a testvére itt van… Ő is velem jön.” Hürrem: „Mi a szándékod ezzel? Miután a nő megszül, kivégzik, nem?” Beyazit: „Nem áll szándékomban megbocsátani neki. De az a szegény kislány csak egy áldozat… Csak azért tette, hogy megmentse a testvérét. Joga van, hogy utolsó napjaiban láthassa őt. Ha itt marad, akkor sem kerülheti el büntetését.” Beyazit távozik. Selim: „Beyazit és az ő könyörületessége…” Hürrem: „Térj észhez! Tedd meg, amit Beyazit kér! Küldd el a gyermeket!” Selim: „Anya, én méltó fiad vagyok. De ha Beyazit nem áll le, az egy másik ügy.” Hürrem: „Egyáltalán nem kételkedem Beyazitban. Meg fog állni. Legalábbis addig, míg kontrollálni tudod azt az ördögfajzatot. Dobd ki végre a háremedből!”

4-dik évad 132-dik török részhez 29 kép a naplóba,fordítás csak hétfő délùtán vagy kedden lesz az ünnepek miatt.

Húsvét vasárnap meglepi képek érkeznek a naplóba! :-)

2014.április.16. 76-dik magyar rész,39-dik török rész első fele, 22:10-23:25h:

Miùtán Hürrem beront Válhidemhez a tőrrel elpanaszolja a történteket a szultánnak is.A szultán Báli Béget bizza meg az ügy felderitésével aki hamar rá is jönn az igaságra.A szultán kérdőre vonja anyát de nem tesz semmit.Nilüfert megfojtják.

Ibrahim megkapja a Nagy Vezír cimet és elkezdik tervezni a háborùt Bécs ellen.Hürrem visza kapja Esmát a gyerekek mellé.Hatidze ismét hivatja Jakub effendit aki Gül aga kérésére azt jósolja hogy elveszit valakit.

4-dik évad 131-dik török rész befejezése:

Kütahyában Defne egy agához: „Érkezett levél Manisából?” Aga: „Ezt Nurbanu Szultána küldi.” Átnyújt egy méreggel teli üvegcsét. Defne: „Mi ez… értem már. Ezt kell a Herceg ételére öntenem. Én ezt nem tudom megtenni! Csak abban egyeztünk meg, hogy információkat szolgáltatok, ilyenre nem vagyok képes!” Aga: „Figyelj! Ma este befejezed, amit elkezdtél! Nurbanu Szultána szavát adta neked. Ha sikerrel jársz, te és a húgod visszatérhettek szülőföldetekre. De ha nem, ugyanilyen mérget itatnak meg a kishúgoddal! Az esti ima után majd eljövök érted. Addig is, légy óvatos!” Defne elveszi a mérget, majd eszébe jut, mikor az mondta, hogy mindent megtesz, amit Nurbanu akar, amíg kishúgát nem bántják. Defne a kalfának: „Személyesen akarom a vacsorát kikészíteni a Hercegnek.” Kalfa: „Miért?” Defne: „Nagyon jó hírem van, amivel biztosan boldoggá teszem a Herceget!” Kalfa: „Állapotos vagy!” Defne bólint. Kalfa: „Mondtam neked! Gratulálok! Amikor először öleled át gyermekedet, jobb körülmények közé kerülsz!”

Mihrimah észreveszi, hogy sebei csúnyábbak lettek: „Hatun! Hívd azonnal Signor Pedrót!” Szolga: „Illendő ilyenkor idehívni? Mit fog szólni Rüstem Pasa?” Mihrimah: „Tedd, amit mondtam!” Pedro megérkezik, üdvözlik egymást. A szolgát Mihrimah kiküldi. Mihrimah: „Lépj közelebb.” Pedro: „Ismét el kell kezdenem a szokásos kezelést.” Mihrimah: „Ezúttal tedd, ahogy kell, ecset nélkül.” A férfi így az ujjaival érinti meg a Szultána bőrét. Mihrimah: „Ülj ide mellém.” Elkezdenek egymás felé közeledni… aztán Mihrimah felriad. Álom volt. Rüstem: „Jól vagy? Biztos, rémálmod volt.”

Defne felidézi az aga szavait, és sír. Beyazit szobájába megy, körülnéz. A szoba közepén az asztal az ételekkel. Elhelyezi a kezében lévő tányért. Eszébe jut Nurbanu fenyegetése és az aga szavai, hogy ha nem teszi meg, a kishúgát mérgezik meg. Közben megérkezik Beyazit, Lokmannal beszélget: „Hallottál valamit az anyámról? Mert én már rég nem.” Lokman: „Biztosan jól van. Talán, hamarosan ír.” Defne azt a tányért bámulja, ahová a mérget öntözte. Már éppen el akar menekülni, de Beyazit: „Hová akarsz menni? Együnk együtt!” Defne: „Engedelmeddel, megnézném Ayse Szultánát, aztán visszajövök!” Beyazit: „A lányom jól van. Neked viszont az a kötelességed, hogy engem boldoggá tégy!”

Yessif Nessih Selimmel beszélget: „Közreműködésednek hála, Gracia biztonságosan kiszabadult börtönéből, Hercegem. Óriási szívességet tettél nekünk. Mostantól, mi ketten vagyunk a leghűségesebb szolgáid a trónörökléshez vezető utadon.” Selim: „Remélhetőleg.” Nessih: „A kedvenc ciprusi borod… most érkezett meg az izmiri öbölbe.” Selim: „Nem kérem. Amikor utoljára ittam, elvesztettem a fejem.” Nessih azért próbálkozik: „Ugyan! Igyál! A bor előhozza a férfi igazi vágyait!” Ezek után Selim belemegy.

Közben Beyazit elkezd enni: „Új színeket rendeltem a kínai munkáimhoz. Hamarosan megérkezik. Ezúttal talán te is segíthetnél. Majd megnézem, mennyire tehetséges vagy.” Defne: „Ahogy kívánod.” Beyazit: „Cihangir testvérem megtanított a kínai festészet titkaira. Én drága testvérem! Annyi mindenhez értett! Allah vigyázzon rá a mennyekben!” Defne közben sír. Beyazit: „Amikor Cihangirról beszélek, neked a húgod jut eszedbe, ugye?” Defne bólint: „Engedj elmenni.” Beyazti: „Addig nem, míg nem mosolyogsz! Nagyon ízletes!” Beleharap a húsba, Defne nem bírja tovább…

Atmaca közben Hussainnal: „Bármi is történjen, egyikőnk mindig a Herceg mellett legyen.” Hussain: „Igazad van.” Meglátnak egy agát várakozni. Atmaca: „Ki az?” Hussain: „Nem tudom. Valami nem stimmel.” Az aga megijed, és elfut. Hussain utána. Atmaca pedig a Herceg segítségére siet.

Beyazit elkezd fulladni: „Te még hozzá sem nyúltál az ételhez.” Belekortyol italába. „Mi történt?” A lány feláll, hátrál: „Bocsáss meg! Én ezt nem akartam!” Atmaca ekkor érkezik. A lány elfut. Atmaca: „Agák! Kapjátok el! Orvost!!!” Lokman is megérkezik: „Agák! Zárjátok tömlöcbe!” Atmaca: „Tarts ki, Hercegem! Oh, Allah! Mentsd meg! Lokman Aga, segítened kell! Meg kellene hányatni, hogy kijöjjön belőle a méreg!” Az orvos is megérkezik: „Mikor mérgezték meg? Mennyi ideje?” Atmaca: „Nem rég. Tégy valamit!” A főorvos is megérkezik: „Mivel mérgezték meg?” Atmaca gyorsan végiggondolja: „Hol van Defne Hatun?” Lokman: „A tömlöcben.” Atmaca Hussainhoz: „Elkaptad a férfit?” Hussain: „Elvesztettem a nyomát. Mi történt?” Atmaca: „A Herceget megmérgezték. Te maradj itt. Én megyek a börtönbe.”

Atmaca: „Mivel mérgezted meg?!” Defne: „Elmondom!” Előveszi az üvegcsét. Még van benne. Atmaca: „Ez a cella lesz a sírod!”

Lokman: „Tarts ki, Hercegem!” Az orvoshoz: „Még nem hányattuk meg.” Atmaca visszaérkezik a méreggel. Az orvos megszemléli: „Sötét béka méreg.” Atmaca: „Mi az ellenszere?” Lokman: „Limni földje… (Az ottomán időben Limni földjéről származó termőfölddel vették fel a harcot a különféle betegségekkel szemben.) A Topkapi Palotában mindig tartunk belőle.” Férfi orvos: „Nekünk viszont nincs.” Női orvos: „Limniből hozzuk, és elsősorban a Szultán palotájába szállíttatjuk. Viszont ha el is mennétek érte, mire visszaértek, a Herceg nem éli túl.”

Közben egy látomást látunk. Selim Beyazitnak: „Testvérek vagyunk. Ne feledd.” Átöleli. Majd egy tőrrel hátba szúrja. Beyazit: „Testvérem?” Beyazit ekkor magához tér, és sikerül kihánynia a mérget. Beyazit: „Selim! Testvérem!” Mindenki fellélegzik, és áldja Allahot. Orvos: „Atmaca, hol találtad Limni földjét?” Atmaca csak mosolyog. Az történt ugyanis, hogy Atmaca elment a bazárba ahhoz a kereskedőhöz, aki gyógyfüveket árult. „Tartasz Limni földet?” Kereskedő: „Nem… Várj! Az kell, ami minden bajra jó?” Lokman: „Köszönöm, Atmaca.” Beyazit: „Selim!”

Hürrem a kocsiban ébred. Sümbül: „Szultánám, jól vagy? Megint rémálmod volt? Előző éjjel nem aludtál, legalább pihenj egy kicsit!” Hürrem: „Nem, nem lehet. Muszáj Manisába mennem. Fáj a vállam.” Sümbül: „Lehet, hogy megfeszült a vállad?” Hürrem: „Nem. Van valami a vállamon. Remélhetőleg, nem tart sokáig.” Sümbül: „Velünk jött egy orvos is. Meg kellene néznie.” Hürrem: „Nem akarom. Először Manisába kell, érjek.” Sümbül aggódik.

Kütahyában az orvos: „A Herceg túl van a veszélyen, de még pihennie kell.” Defne még mindig a tömlöcben van. Atmaca bemegy hozzá: „Ki küldött ide? Ki parancsolta, hogy mérgezd meg Beyazit Herceget?” Megüti, majd előveszi tőrét. Defne: „Nurbanu Szultána.” Atmaca: „Selim Herceg is benne van?” Defne bólint. Atmaca már ott tart, hogy megöli, mire a lány megszólal: „Várj! Várj! Állapotos vagyok! A Herceg gyermekét várom!” Atmacának ekkor eszébe jut saját családja, felesége, kisfia. Majd Mihrünnissa, mikor őt is meg akarta ölni, de kisbabája miatt nem lehetett. Atmaca: „Agák! Vigyétek át egy szobába és hívjatok hozzá egy bábát, hogy vizsgálja meg!”

Manisában Gazanfer éppen néhány szolgálót igazgat, mikor Fahriye feltűnik: „Gazanfer Aga! Szóval amint felépültél, máris átvetted új kötelezettségeidet!” Gazanfer: „Igen, mint tudod, Szultánánkat hiénák veszik körül… De mostantól, én mindig a Szultánánk mellett leszek! Bárki is merészel az életére törni, velem találja szembe magát!” Fahriye: „Most fenyegetsz, Aga?” Nurbanu jelenik meg. „Mi folyik itt?” Fahriye: „Gazanfer épp elfelejtette, ki áll mellette… szégyentelen.” Nurbnau: „Az egyetlen, aki nem ismeri a határait, az te vagy, Fahriye. Gazanfer az én vezető agám. Mostantól az őt ért tiszteletlenség egyet jelent, ha velem tiszteletlen valaki. Most térj vissza a munkádhoz! Te pedig (Gazanfer) gyere velem.”

Mihrimah már sokkal jobban van. Rüstem: „Allahnak hála a sötét felhők elhagytak végre bennünket!” Mihrimah: „Signor Pedro csodatevő szerének köszönhető.” Rüstem: „Mostantól, nem akarom ezt az embert itt látni.” Mihrimah: „Kaptál hírt az anyámról, Rüstem?” Rüstem: „Úgy döntött, hogy Edirnéből egyenesen Manisába utazik. Biztos történt valami, ami miatt muszáj Selim Herceget leszidnia.” Mihrimah: „Vajon mi történhetett? Miért nem tudakoltad meg a dolgot?” Rüstem: „Ne húzd fel magad. Nem fontos. Talán el van túlozva.” Mihrimah szeme megakad az asztalán lévő egyik üvegcsén…

Nurbanu: „Még nem jött hír Defnétől?” Gazanfer: „Teljes mértékben megbízom Defnében. Remélhetőleg, hamarosan Beyazit Herceg halálhíre érkezik meg. Így mindannyian megkönnyebbülhetünk.” Nurbanu: „Mi van, ha Defnének nem sikerül és elmondja nekik? Senki sem tudja akkor megmenteni Selimet Beyazittól! Ebben az esetben, saját magam löktem a tűzbe a Hercegemet!” Gazanfer: „Nyugodj meg, kérlek. Remélhetőleg, jó híreket kapunk. És mi legyen Defne Hatnu lányával, Anával?” Nurbanu: „Még nem tudom.”

Atmaca Beyazit ágyánál, aki már felébredt: „Allahnak hála, már jól vagy!” Beyazit: „Ki áll az ügy mögött? Megtudtál valamit?” Atmaca: „Selim Herceg, sajnos. A kedvenced, Defne Hatun informálta őket. Egy agát küldtek. A parancsot Nurbanu Szultána adta ki. De Selim Herceg is tudott mindenről.” Beyazit: „A nőt kivégeztétek már?” Atmaca megrázza a fejét: „A nő terhes.” Beyazit: „Ez igaz?” Atmaca: „Megvizsgáltattuk a bábával. Sajnos, az a nő, aki megpróbált megölni, gyermekedet várja.”

Mihrimah a kertben sétál, közben álmodozik. Pedro közben távolból figyeli. Szolgáló: „Ne menj a napra, Szultánám! Lehet, hogy ettől lettél beteg!” Pedro is álmodozik Mihrimahról.Szerelmesek.

Beyazit lemegy a börtönbe ágyasához: „Azon a napon, miután megszülted gyermekemet, ki fogunk végezni.” Defne: „Meghajlok akaratod előtt, Hercegem. Bármi is legyen büntetésem, készen állok rá.” Beyazit: „Miért tetted? Miért?” Defne: „A testéremmel kényszerítettek.” Beyazit: „Milyen testvéred? Azt mondtad, meghalt!” Defne: „A testvéremet és engem együtt adtak el a Manisai Palotába. Nurbanu Szultána kihasználta iránta érzett szeretetemet. Ő még kicsi… nagyon kicsi.” Beyazit: „Ha ez hazugság, Hatun…” Defne: „Nincs más veszíteni valóm.” Beyazit: „Beszélj!” Defne: „Nurbanu Szultána azt mondta, hogy ha nem mérgezlek meg, megöli a húgomat.” Beyazit: „Ha ez így van, akkor miért nem mondtad el, és kértél segítséget?” Defne: „Amíg a testvérem élete veszélyben, nem vállalhattam ekkora kockázatot!” Beyazit: „És honnan veszed, hogy megbízhatsz Nurbanu Szultánában? Ő és Selim Herceg két csúszó-mászó kígyó!” Defne: „Nagyon jól ismered a testvéri szeretetet, Hercegem. Amíg van egy apró remény élete megmentésére, mit tennél?”

Mihrimah fürdőt vesz. Szolgája: „Szultánám, teljes mértékben visszanyerted régi szépségedet!” Mihrimah: „Szerencsére, minden jól ment. Most pedig magamra hagyhatsz.” Miután a lány elment, Mihrimah fogja az üvegcsét, és egész testét bekeni az allergiát kiváltó olajjal.

Beyazit: „A bátyám átlépett egy határt. Egy ártatlan gyermeket használt fel, hogy megfélemlítsen egy asszonyt. Szégyen.” Atmaca. „Valójában, ez egy nagyon komoly helyzet.” Beyazit: „Készülődj Atmaca. Készítsd fel a sereget. Türelmem véget ért. Megyünk számon kérni Selimen a történteket.” Atmaca: „Ne, Hercegem! Nem lehet ez a helyes dön…” Beyazit: „Ha csendben maradok, még azt hiheti, gyenge vagyok. Tiltakozás nélkül tedd, amit mondtam.” Atmaca követi Beyazitot a szobájába: „Természetesen teljesítem parancsodat, de előbb vissza kell nyerned erődet. Aztán cselekedhetünk.” Lokman ekkor érkezik: „Cselekedni? Miről beszéltek Atmaca? Miről van szó?” Beyazit: „Vegyél elő papírt és tintát, Lokman! Írd! „Nagyuram, az a fiad, mely koronádat ékesíti, az, akit megfelelőnek tartasz örökösödnek a trónra, a gyenge Selim Herceg…” Lokman: „De Hercegem! Bocsáss meg…” Beyazit: „Ne szólj közbe, csak írj! „… kémet küldött a palotámba, és megpróbált megölni. Megpróbált hátba döfni. Azonban nem járt sikerrel. A történtek tudatában, nem tűrhetem ezt szó nélkül, és nem kérhetem segítségedet sem. Majd én megadom neki a válaszomat. Azt akartam, hogy ezt a hírt tőlem tudd meg.”

Edirne. Sokullu: „Nagyuram, utasításod szerint utánanéztem. A hír igaz. V. Károly valóban Ferdinándra hagyta a trónját, ő maga pedig kolostorba vonult. A fia fennhatósága alá került Spanyolország, Belgium, Szicília és Milano. Ferdinánd fog uralkodni Ausztria, Németország és Csehország felett is.” Süleyman: „Mennyi éve is uralkodik?” Sokullu: „Már körülbelül negyven éve. Akkor vette át a spanyol trónt, mielőtt te trónra kerültél.” Süleyman: „Most elmehetsz, Sokullu.”

Sokullu távozása után Ferhat vizet önt a Szultán poharába: „Nagyuram, már olyan régóta nyomasztod magad. Ha mosolyogsz is, a szíved szomorú marad. Nehéz meglátni, de én látom. Nézd, hogy múlik az idő. Érák jönnek, érák mennek. Minden egyes levegővételünk roppant értékes… Nagyuram, a te gyógyszered Hürrem Szultána. Az, hogy távol vagy tőle, nem őt bántod meg, hanem saját magadat. Nincs itt az ideje, hogy véget vess ennek a fájdalomnak?”

Hürrem kocsiját meg kell állítani, mert nincs jól. Sümbül segíti ki egy kicsit a friss levegőre. Hürrem: „Nem bírom tovább.” Sümbül: „Hívom az orvost!”

Gazanfer belép Selim szobájába: „Hercegem… hogyan is mondjam… híreket kaptunk. Beyazit Herceg ötezer katonájával közelít a palota felé.” Selim: „Hogy lehet ez?!” Beyazit emberei társaságában a Manisai Palota felé lovagol. Atmaca: „Most már nincs visszaút, Hercegem.” Beyazit: „Bármi is történjék, Atmaca, annak meg kell történnie… mindent számításba vetem.” Haladnak előre, míg Selim megpillantja őket a horizonton…

Hürrem és kísérete sátrat állított, hogy az orvos meg tudja vizsgálni a Szultánát. Orvos: „Szultánám, mikor vetted észre az első jelet?” Hürrem: „Már nem tudom… talán úgy egy hónapja.” Orvos: „Más panaszod is van?” Hürrem: „A fájdalmon kívül semmi.” Az orvos komoly képet vág. Hürrem: „Mi az? Mondj valamit!” Orvos: „Nem lenne jogom ebben a pillanatban bármit is mondanom… de ha a fájdalmaid nőnek, ki kell égetnünk.” Hürrem: „Rendben.” Az orvos gondterheltnek néz ki. Sümbül végül félre tudja hívni: „Mi a baj Hürrem Szultánával? Beszélj” Orvos: „Katasztrofális a Szultánánk állapota. Olyan betegséget kapott el, amire nem létezik gyógyszer. Ez egy olyan betegség, amelyből még nem láttam, hogy valaki is felépült volna. Szultánánknak kevés ideje van hátra, Sümbül Aga. Allah bocsássa meg, közeleg a halála órája.” Ezt Hürrem is kihalgatja!

Én is egyetértek.

Mi is néznénk családostúl, de valaki mindig belebólint.

Még én vagyok aki nyitva birom tartani a szemem olyan sokáig, de nagyon-nagyon nehezen.

Mert nem arra törekednek,hogy a műsorok színvonalasak legyenek,hanem a nézettségre! :(

És ugyan miért néznének Szulejmánt-ami oké,nem történet hű,de legalább bekukkanthanának egy más,és régebbi kultúrába.De minek is az?? Hát nem érdekesebb,kit?mikor?miért?hogyan? vernek,aláznak,szeretnek,erőszakolnak.:( ?

Szomorúan mondom:Ezek vagyunk/lettünk MI.Ezen nőnek fel a gyerekek.Förtelem.:(