Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Meséld el az első szerelmi történetedet! fórum

Meséld el az első szerelmi történetedet! (beszélgetős fórum)


2011. dec. 19. 17:14
Iskolába jártam és jött egy új fiú a bnőim mondták hogy van egy helyes új fiú a suliba majd nézzem meg.Piros kapucnis felsőbe volt először össze tévesztettem egy másik fiúval de után na rá jöttem hogy ki az új:)eleinte nem is figyeltem rá fel de ahogy teltek az idők egyre jobban tetcet és észre vettem hogy én is neki.utána volt egy nap amikor valahogy elkezdett próbálkozni nálam hogy járjunk meg ilyenek ,nekem addigra már nagyon nagyon tetszett csak nem mertem elmondani senkinek mert nem akartam hogy a barátnőim elmondják neki.azt mondtam átgondolom :)de tudtam hogy akarom így hát másnap ahogy találkoztunk kint voltunk a suli előtt és mint a filmekben rá néztem ő rám és olyat dobbant a szívem ezt soha nem felejtem el:)utána összejöttünk majdnem 4 évig együtt voltunk minden szép és jó volt soha nem felejtem el azokat az időket de sajnos megcsalt.........
2011. nov. 28. 21:57
Általános iskolás koromban szerelmes voltam az egyik fiú osztálytársamba éveken keresztül.Talán én is tetszettem neki,de mégse lépett:)Kb.10évig utána sokszor vele álmodtam,azt hittem soha nem lesz vége ezeknek az álmoknak:)Aztán egyszer egy nagyon jó barátom külföldre ment fél évre munkájából adódóan,és vitt magával 1fényképet is rólam.És hogy hogy nem,az álombeli fiúval kellett együtt dolgoznia,aki felismert a fényképen:)Kiderült hogy komoly kapcsolata van már,gyerek,stb,onnantól kezdve megszűntek a vele kapcsolatos álmaim:)
2011. nov. 28. 21:47

Meséljek?

Már fodrász tanuló voltam, amikor be jött egy srác az üzletbe. Amikor megláttam, a szívem zakatolni kezdett a fülem zúgott. Szőke hajú , kék szemű igazi jó alakú fiú. Roppant udvarias és kellemes modorú volt. Minden olyan volt ahogyan elképzeltem álmaim pasiját. Szinte legyökereztem. Szerintem észre vette, sőt élvezte a zavaromat is amikor fésülnöm kellett a haját. Remegett a kezem és sose éreztem olyan érzést mint akkor, megéreztem haja és bőre illatát, mert közel kellett hajolnom hozzá amikor a borotválkozó kendőt tettem a nyaka köré. Szinte álomként éltem meg ahogyan végig simítottam az arcán a kezem . Vad idegen volt és mégis úgy éreztem ezer éve ismerem. Naponta lestem az ajtót utánna, mikor lép be ujra és láthatom őt. És jött, és elkezdett udvarolni , mert vette a jeleimet. Két éve udvarolt már, ott tartottunk, hogy megkéri a kezem édesapámtól.A második év karácsonyán hiába vártam, műszakban voltam az üzletben és vártam mert megigérte , hogy jön de nem jött.Már bezártunk és én áltam a sötét üzlet ajtajában , nem hittem el, hogy nem jön. Szépen lassan haza sétáltam. Telihold volt emlékszem , sütött világossan a hold ahogy lassan lépkedtem ,és vissza vissza néztem nem jön e a hátam mögött. Pocsék ünnepem volt. Nem jelentkezett, nem tudtam mi van vele. Ünnepek után tudtam meg, hogy megkérte egy másik lány kezét , mert az terhes lett tőle. Szidtam magam , hogy nem adtam magamat oda néki. Nekem valahogyan tiltakozott a lelkivilágom az esküvő előtti testi kapcsolattól.

Nem is jött többet, búcsú nélkül kellett eltemetnem magamban ezt a szerelmet. Aztán én is férjhez mentem, bár ez már nem volta az a lángoló szerelem.Két gyermekem született. Mivel egy városban éltünk, mindíg figyelemmel kísértem igaz szerelmem sorsát. Hírt kaptam arról, hogy iszik , nem jó a házassága,és elvált. Menet közben az én férjem nagy betegségben elhunyt. Ott maradtam fiatalon 34 évessen két gyermekkel, egyedül. Mit hozott a sors? Találkoztam megint vele. Egyszer , kétszer, egyre többször. Megismerték a gyerekeim , akikkel megtalálta a hangot. Nekem ápolta sérült szívemet, nem tolakodott mert még viseltem a gyászt.Aztán egy karácsonyon meghívtam vacsorára. Dobogó szívvel vártam, és jött csak pár évvel később . Velem , velünk volt. Bolondozott és jó volt színt hozott az életünkbe. De sajnos ez csak álca volt nála. Azt hittem meg tudom változtatni , nem fog inni és rendessen dolgozni fog ha biztos szeretőbb családban él majd mint amilyenben volt. De sajnos nem sikerült. Szakítottam vele többszöri hazugságai után. Egyedül voltam ujból , ő mindíg valahogyan vissza tudta magát sírni és vissza fogadtam. Ez ment három éven keresztül, amikor azt mondtam most vége .Társ keresőn keresztül kerestem egy kedves megértő embert, kértem segítsen tőle megszabadulni, de ahhoz az kell , hogy velem legyen.Bele ment a dologba. A névnapomon jött ujból , nagy csokorral ahogy szokta ha békíteni akart és az uj fiu nyitott eki ajtót. Azt mondta neki : Barátom ez a hajó el ment.Ő letette a csokrot és szó nélkül kifordult a kapun. Nekem vérzett a szívem, de döntöttem.

Az új barátommal azóta 15 éve együtt élek és van egy közös gyermekünk. Szeretm őt, jó vele. De msot, hogy ezeket az emlkeket vissza hoztam magamban , a szívem ujból fel zakatolt.

Sajnos már ő nem fog nekem többet ajtót nyitni , mert szakításunkat követő félév múlva meghalt.Szét itta a gyomrát.Amikor megtudtam a halál hírét sírtam egy sort titokban. El mentem a sírjához, egyszer de többször nem. Itt van bennem és itt is marad. Szép emlékként. Az idő elmosta azokat a napokat amikor rosszat csinált, csak a szépre emlékezem amikor eszembe jut.

9. 3aeb86a367 (válaszként erre: 2. - Ef1a32d478)
2008. júl. 27. 01:43
Az én esetem hasonló ehhez. Egy olyan szakmunkás iskolába jártam ami egyben általános iskola is volt.Oda járt egy 8.-as fiú, míg én már szakmunkás 1.-be jártam. Ekkor 16 éves voltam és nagyon szerelmes. Kár, hogy a fiú észre sem vett. Majd a második nagy szerelem 17 évesen ért utol, 1 hónapig jártunk, majd a srác dobott mert nem adtam magam oda neki. Nehezen tettem magam túl rajta, de aztán jött a harmadik szerelem, ami már 10 éve tart 2 gyerkőccel.
2008. jún. 10. 15:35
Ha én azt egyszer elmesélném ...
7. nila
2008. febr. 18. 21:45

Megláttam , beleszerettem ...

és darabokra tőrte a szívem ...

2007. okt. 3. 20:37
Úgy látszik soha senki nem volt szerelmes! Akkor csak a pénz miatt vagytok együtt a pasitokkal??
5. 2dfdc4af73 (válaszként erre: 4. - Ef1a32d478)
2007. szept. 21. 13:20
Igaz, h nem igazi szerelmi történet, de azért rem ideiillik:)
2007. szept. 17. 20:28
Köszönöm, hogy leírtad! :))
2007. szept. 17. 19:23
Én csak egyetlen, igaz, örök szerelemben hiszek, amiben most élek. De 12 évesen már azt hittem h az vagyok:) Egy esküvőn figyeltem fel rá (12 évesen...fúú) Anyukám nem tudta elképzelni, h miért nézem meg naponta többször a videófelvételt.(ott az esküvőn még a többi gyerekkel játszottunk, szal nem vettem észre) Ő volt az egyik zenész, akkor múlt 18 éves. Teltek az évek, nem tudtam csinálni semmit. Majd 4 év múlva örömmel csillant fel a szemem, h ismét hivatalosak vagyunk egy lagziba, ahol ő is ott lesz, mint zenész! Kicsit feltűnően bámultam:) amit ő is észrevett. Beszélgettünk, de semmi több nem történt közöttünk, ami jobb is. Együtt voltunk fél évig. Azt hittem h ő az igazi. De szerencsére nem így történt. Egyik nap tesóm azzal állított be h ez a pasi megnősul! Bevallotta h van más is az életében. Én nem akartam a szeretője maradni. Teljesen összevoltam törve. Teltek a napok és egyszer csak azt hallom h lemondta az esküvőt előtte 2 nappal. Nem akartam elhinni!! H tényleg megtette volna, h mégis én kellek neki? Igen, de nem sokáig örültem. A másik bejelntette h gyermeket vár. Itt lett vége mindennek. Azt mondta h látni akarja h a gyermeke felnő és megértem. Azóta sem házasodtak össze...De kimondhatatlanul boldog vagyok h így történt, mert az csak fellángolás volt és ez az igazi szerelem, amit érzek az Egyetlenkém iránt! Mert senki másért nem tennék meg annyit, mint Érte!
2007. szept. 17. 16:07

Hát akkor kezdem én!

Általános iskolai (7.osztályos) szerelem, ha nevezhető egyáltalán annak. Úgy kezdődött, hogy valahogy felfigyeltem rá, mert természetesen fiatalabb volt mint én, ez az én bajom, mindig kifogom ezeket, és hát engem baromira zavart! Szóval nem úgy viselkedett, mint az osztálytársai, hanem előre engedte a "nagyokat" mosolygott, nézegette a lányokat!Kerülgettük egymást, mert most hogy jött volna az ki, hogy én a nagy hetedikes megszólítom, ciki, meg hát ebbe a suliba mindenki ismert mindenkit, tanárokról ne is beszéljünk, mit mondtak volna. Aztán, amikor már majdnem összejöttünk, el kellett mennie a suliból, semmi rosszat nem tett, csak a szülei döntöttek helyette, és mennie kellett.Hetedikes fejjel, illetve akkor már 8-os voltam, nagyon rosszul érintett. Teljesen kész voltam, barátnőim is észrevették bár ketten tudtak róla. Az volt a legszörnyűbb,amikor tudtam, hogy már többet nem jön vissza! :(( Hát ez az első szerelem,azóta volt mégegy és mégegy, de sajnos, most kevés időm van! :)

2007. szept. 15. 20:34
Történeteket szeretnék olvasni! :))Kinek milyen volt az első szerelmi kalandja? Hány éves voltál? És tényleg olyan diákszerelem?Vagy teljesen más?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook