Milyen munkahely ahol az egyik embert még a boltba sem engedik át 10 percre munkaidő alatt, a másik meg 1,5 hónapig nem jelenik meg? (beszélgetős fórum)

Tőlem bárki annyit alkoholizál, amennyit akar. De ha emiatt a munkámban érintett leszek, azért harapok.

Szép-szép a főnökök toleranciája ilyen esetben, de nem fogadható el. Arra játszottak: nem rúgjuk ki szegénykét, belátható időn belül eljön a nyugdíjideje, addig meg az a munkabuzi nő (vagyis én) úgyis elvégzi a feladatokat.

Persze, ha meg sem próbálja. Könnyebb kirúgni, vagy évekig mentegetni.

Töredékén segít, az igaz, a legtöbben viszont a játszmákba menekülve jól megússzák: tabu a családban, tabu a munkahelyen. Most durva leszek, de ha nem akar kikecmeregni a függőségéből, akkor igenis vesse ki magából a társadalom az ilyen egyedeket. Nem véletlenül ez a véleményem, az országon belül a vidékünkön a legmagasabb az alkoholisták száma. Egyáltalán nem vagyok toleráns irányukban.

Az alkoholisták töredékén segít végleg az elvonókúra, hasonló nagyságrendben enyhít.

Nagyon sokan menthetetlenek, pedig rendezett családban élnek, volna segítségük, de nem élnek vele. Majd pont munkahely fogja ezt a problémát megoldani!

Amiket felhoztál példának, azok valóban tolerálható, tolerálandó „hibák”, hiszen tökéletes munkaerő nincs.

De van egy határ.

Igen:

Bemegy tök részegen és az asztalára borulva, vagy ültében bóbiskol és nem dolgozik.

Vagy sokat hiányzik.

Sokat késik.

Magyarul: vagy lehet a munkájára számítani, vagy nem. De inkább nem, mert amikor mákonyos, több kárt csinál, mint hasznot.

Nem ezt mondtam...

Nem tudom megítélni azt, hogy a kollégád bűne mennyire zavaró.

Bemegy tök részegen és ott fetreng és nem dolgozik?

Vagy sokat hiányzik?

Sokat késik?

Mint írtam, nálunk is van a kolléga aki sokat késik, de őt sem rúgjuk ki, mert kinek lenne az jó? Mi előnyünk származna belőle? Tényleg ezzel akarnánk jobbnak, fontosabbnak, stb. tűnni?

Akit meg elküldünk ne tudjon miből megélni? Ne tudja etetni a gyerekeit?

Az idős kollégát azért írtam, mert azt mondtad, hogy az alkoholista kollégád idősebb.

Azért ne említsük egy napon az idősödő, jóindulatú, minden erejével dolgozni igyekvő kolléganőt azzal az alkoholistával, aki a legmesszebb menőkig visszaél a főnökei, kollégái toleranciájával!

Tehát szerintetek puszta könyörületből nem érdemel semmilyen szankciót, aki saját kénye-kedve szerint jelenik meg a munkahelyén, és úgy áll a munkához, hogy rajta kívül jó sokan odaférjenek?

Tudom, hogy sokszor undok vagyok:D

De vannak határok, amit nem lépek át, csak jár a szám...:S

Channa!

Van, hogy nem értek egyet veled különböző témákban, de ez a hozzászólásod nagyon szimpatikus, empatikus és emberi, tetszik:)

Hát nem tudom....

Megleckéztetni valakit?

És úgy, hogy biztosan tudjuk nem fog tudni elhelyezkedni?

Van egy kolléganőm, aki 60 éves, most vettük fel nem régen, épp csak lejárt a próbaideje.

Nehezen viseltem el az elején, mert túl közel jött hozzám mindig, állandóan okoskodott, kérkedett az 5 diplomájával, azzal, hogy ő mennyire érdeklődő, emellett elég igénytelen is, mert bő férfi pólókat és bő nadrágokat hord, és bajsza is van (de ez mellékes). Naponta többször felhúzott és nem csak engem, hanem az egész csapatot. Sokat gondolkodtunk rajta, hogy mit tegyünk, mert 5 diploma ide, folyékony angol nyelvtudás oda, de nagyon lassú, nehezen érti meg a munkánkat, 100x visszakérdez, nem emlékszik arra, hogy mi történt 5 perce, stb.

Aztán arra jutottunk, hogy elfér köztünk, megpróbáljuk legyűrni magunkban az idegesítő szokásait. Persze rá kell szólni, mert az ügyfelekkel olyanokat közöl, ami számunkra esetleg ciki is lehet, illetve sokat dolgozok helyette, mert amellett, hogy még sok dolgot nem ért, önfejű is és persze nagyon lassú, így amikor felhalmozza a feladatokat, akkor én ledolgozom, azaz mondhatnám, hogy helyette dolgozok. De nem teszem, mert 4 év múlva nyugdíjba mehet és tudom, hogy előttünk sokáig munkanélküli volt, és ugye neki is vannak kiadásai attól függetlenül, hogy nincs férje és gyereke sincs, de ugye lakik valahol, eszik, melegszik, fürdik, így ezekre kell a pénz, és miért vegyük el tőle azt, hogy nyugodtan eltöltse a nyugdíja előtti éveket?

Ettől nekünk nem lenne jobb, nem kapnánk több fizetést, úgy is nekünk kellene megcsinálnunk azt, amit ő megcsinál, nem kapnánk jutalmat sem, stb., azaz semmi előnyünk nem származna abból, ha egy másik embert tönkretennénk, és ha megtennénk még rosszul is éreznénk magunkat.

Nem érdekel, hogy van rengeteg olyan, aki értékesebb lenne bármilyen szempontból. Mert milyen szempontból lenne értékesebb? Szebb lenne? Fiatalabb? Kit érdekel? A kollegina egész nap a gép előtt ül és dolgozik, azaz szorgalmas, lelkiismeretes, csak nem halad:D És a munkamorálja mellett egy csepp rosszindulat sincs benne. Na jó, idegesítő....

Az igazság az, hogy én nem tudok gonosz lenni, pedig megtehetném, de nem találom értelmét, és akkor sem találnám értelmét, ha anyagilag jobban járnék, mert olyan áron nem kell, hogy másnak rosszat tegyek....

Szerinted ha a főnök azt mondaná, hogy menjen el elvonókúrára, elmenne?

Amúgy nyugdíj előtt sajnálatból nem rúgták ki. Pedig szerintem ki kellett volna. Egyrészt leckének, másrészt, mert kb. minimum 50 értékesebb jelentkező közül lehetett volna választani. De az érdemeiken felül túlfizetett állami főnökök tojtak a témára.

Na igen, a pozíció...

Az szinte lényegtelen. Nálunk demokrácia van, ami nem abból áll, hogy a másik alá teszünk.

Igen, egy kicsit piszkálja a csőröket, de ezt lehet kompenzálni...

Valóban tudunk otthonról is dolgozni, de ezt csak végszükségben tesszük, rugalmas munkaidőnk nincs. Az említett kolléga csak akkor késik, ha tudja van bent valaki.

Pontosan!

Az említett kolléga késése addig volt zavaró, amíg nem tudtuk a miértjét.

Nem volt nagy dolog, csak suli, saját vállalkozás felfuttatása.

Most, hogy a suliból felszabadult, őt osztjuk be a hosszú műszakokra, hózárásokra, és ő nem mehet előbb karácsony előtt, mert ügyel:D

Persze, még mindig késik sokat, de ha tovább kell maradni valamiért, akkor ő marad.

Bosszankodhatnánk is, de minek? Csak magunkkal szúrnánk ki, ettől a kolléga nem lesz pontosabb. El is küldhetnénk, de mire az új kollégát megtaláljuk, megtanulja a munkánkat, addig mi dolgoznánk sokkal többet. A mi munkánkat nem lehet 3 hónap alatt megtanulni és 3 év után is csak azt mondhatja el az új kolléga, hogy már a felét talán tudja...

Gondoltam, hogy olyan pozícióban vagy, amelyben megválogathatod a munkatársaidat; ki tudod osztani és számon is tudod kérni a munkát, magyarul megengedheted magadnak azt a luxust, hogy ne csinálj hangulatrontó módon a bolhából elefántot.

Többen vagyunk olyan helyzetben, hogy nincs ráhatásunk a dolgokra. Egyik részünk képes arra, hogy magasról tegyen az igazságtalanságokra, hurráoptimista módon reagál, másik részünk (amelybe sajnos én is tartozok) csőrét bizony piszkálja.

Az ilyen kedves, szórakoztató, szorgalmas munkatársak számára tiszta előny, ha lehet rugalmas munkaidőt (netán távmunkát) alkalmazni, amelynek nemcsak egyének, hanem a közösség számára is van pozitív hozadéka, már ha a többség él, s nem pedig visszaél a lehetőséggel.

Dohányos sosem netezik? :)

Legközelebb a postán sorállás közben majd arra gondolok, hogy aki éppen csekket kezel, leveleket vesz át, csomagot, az lóg, üres ablakok biztosan a szorgalmasabbaké. Mert ha visszajönnek (egyáltalán), füstöl kezük alatt a munka.

Mert a dohányos nincs egész nap kint és amikor bent van, látja mit csinál a nem dohányos:D

Persze ez nem mindenkire igaz, de nagy általánosságban az ilyen kukacoskodó kollégák azért teszik, mert a saját lógásukat akarják leplezni azzal, hogy másokra mutogatnak..

Úgy értettem a kérdést, hogy akik kimennek cigizni, honnan tudják, hogy a benti mit csinál?

A benti egyértelműen tudja, hogy a többiek most cigiznek. Nem akartam kihegyezni éppen cigire, nálunk konkrétan nincs dohányos munkatárs :)

Nem értem...

Volt egy kollégám, aki egész nap netezett, tudtuk, mert mindenről tudott (legfrissebb hírek), leközvetítette az egész olimpiát, ha odamentünk hozzá, akkor sosem munka volt a képernyőjén, stb.

És mindig azt hangoztatta, hogy helyettünk dolgozik:DDDD

Tehát, azt akartam mondani, hogy a kolléga, aki sosem áll fel a gépétől, mert maga szerint erre sincs ideje, az nem azért nem áll fel, mert annyi melója van, hanem azért, mert pl. netezik...