Méhsövény!!! (beszélgetős fórum)

Köszi! Eü. jogot én is tanultam és emlékszem hogy lehet kísérőt megjelölni, gondolom akkor már nem kötözködhetnek. Majd rákérdezek.

Örölök, hogy ilyen gyorsan túl lettél rajta, egész nap nagyon sokat gondoltam rád és az szuper, hogy nem kell hormonokat sem szedned, ezek szerint jól sikerült a műtéted. Gratulálok! :)

Én is emiatt aggódom,hogy hallottam A RÉMTÖRTÉNETET,DE TUdom hogy az egy másik helyen történt,nem itt a klinikán,én hiszek benne hogy itt valódi szakemberrel volt dolgom.

A fájdalom most sem jelentkezett még.Nem is várom igazából,jó így csak fura.Minimális vérzés azért még van,teljes más jellegű,mint a mensi,ez élénk piros színű.Ma megyen háziorvoshoz,majd ő megmondja meddig kell itthon lennem,de én szerintem már munkaképes lennék,bár inkább csak itthon teszek-veszek óvatosan,mert a melóhely fizikai munkának számít.

Nem mondta a doki a fürdést,de én inkább csak zuhanyzom még egy hétig kb.

Strandre meg amúgy sem nagyon akarok menni mostanában,de július elején megyünk a Balcsira,szerintem már abba bele mehetek óvatosan.

Végülis ha műtét után már megjön a mensi rendesen,onnantól kezdve minden ugyanúgy működik mint műtét előtt szerintem.

Mindenkinek kellett hormonokat szednie?Nekem vajon miért nem?

Ivott valaki cickafark teát,vagy barátcserje kapszulát,hogy a méhnyálkahártya szépen fel tudjon épülni?Most ezen gondolkodom.

Akinek volt műtét,rendesen megjött utána időben a mensi?

Még nem kell szerintem, hogy fájjon. Amikor hazajöttem, nekem sem volt túl sok bajom, leszámítva, hogy fáradt voltam. Az is lehet, hogy kaptál fájdalomcsillapítót intravénásan és még az is hat. Egyébként amikor nekem fájt, az nem volt nagyon vészes (egy sima menzeszkor jobban fáj néha), inkább maga a tudat, hogy operáltak és úgy fáj késztetett arra, hogy jobban figyeljek magamra és lefeküdjek, ha tudok.

Hát azért bennem is motoszkál, amit írsz, hogy ki tudja valójában mi történt, de belőlem jött vér, szóval gondolom, ha már matattak csak megcsinálták.

Megírtam.

Na igen, ezzel tisztában vagyok, és kicsit tartok is attól, hogy hogyan fogom viselni a teljes életmódváltozást. De folyamatosan már most "tanítom" magam arra, hogy mindig emlékezzek, mennyire szerettem volna. :)

Sziasztok,túl vagyok rajta!Már itthon vagyok du.4-kor hazaengedtek,10-kor volt a műtét 20 perc telt el a műtőbe indulástól az ágyamba visszA ÉRKEZÉSIG.Minden rendben ment,csak álmos vagyok még mindig,alszom is kicsit,majd részletezek később.Nekem nem kell hormonokat szednem.A doki szerint 98% hogy nem kell második műtét,de 2 hónap múlva kontrollon derül majd ki.

guluke:akár van látogatási idő.akár nem,a hozzátartozód ott lehet veled/a műtőt kivéve/bármikor,ha úgy akarod akár éjszaka is.Ez a betegjogi törvényben benne van.A látogatási idő minden kórházban helyileg meghatározott "szokás" és nem szabály,egy ajánlott időpont a látogatásra.

Hivatkozhatsz nyugodtan erre,ah bunkó a nővér,csak aztán ne számíts semmi jóra sajnos.

Én is nővér vagyok.

Hamarosan eljön annak is az ideje! :) Aztán majd nem győzöd azt mondani, hogy csak 5 percem hadd legyen magamra, legalább pisilhessek egyedül, csak egy fél tányér levest hadd egyek meg,stb. :)

Írd már meg priviben ki volt az orvosod!

Nekem is így voltak a dolgok. :) Gondolom az is számít, hogy mindkettőnk műtétje ugyanott, a Róbertben volt - és biztos ez esetbenis érvényes az ahány ház, annyi szokás mondás. A velem egy szobában lévő laparos nővel egyébként ott voltak többen is a családjából, és mivel neki jó sokat kellett várnia, hogy sorrakerüljön, lehet, hogy neki jobb volt így. (Bár én azt hiszem, jobban szeretek akkor is egyedül idegeskedni, ha sokat kell várni...)

Bár már én is ott tartanék, ahol Te! :)

Szerintem ennél a műtétnél sincs cső, engem vénás lötyivel és belélegzett gázzal altattak. Még mintha az orvosom mondta volna is, hogy persze, ez rendes altatás, de nincs cső. Nekem utána semmilyen hányingerem vagy hasonló problémám nem volt. "Csak" a hasam fájt, de arra kaptam egy adag fájdalomcsillapítót és elmúlt.

Na igen, a SOTÉ-n emlékszem, voltak szobatársaim amikor már az osztályra kerültem, akik konkrétan féltek a nővérektől. De pl. a szülés előtt és közben velem végig ott lehetett a párom. Szemben a Szent Imrével, ami ilyen-olyan-amolyan barát, de ahol először a "kedves" orvos nem akarta beengedni.

Engem fél év alatt 3x altattak, ebből egynél csövet dugtak le a torkomba, tényleg nem emlékszem hogy beledugták vagy amikor kivették, csak utána először a hányingert, később a váladékokat. A másik kettő kisműtét volt, ott vénásan altattak. Vajon most milyen típusú altatás lesz?

Férjem már kivette a szabiját aznapra, nagyon szeretne ott lenni az ébredéskor. Csak azt nem tudom, hogy megengedik-e, mert a SOTE-n nagyon szigorú szabályok vannak. A missed ab után bejött anyukám hozzám és amikor észrevette egy nővér, elküldte azzal hogy "nincs látogatási idő". Pedig kellett a segítség, aznap mentem haza.

Hát ezt én sem értem. Még ha mesziről kellene a kórházba utaznod, megérteném. Biztos így számolnak el többletköltséget a tb felé...

Én egyedül voltam, úgy értem, elküldtem a párom dolgozni miután felvettek az osztályra, aztán szóltam, hogy mikor jöjjön értem. Ő meg végigaggódta az egész napot. :) De jó volt nagyon hazajönni még a műtét napján.

Nekem nem volt semmilyen előkészítés - úgy értem olyan, amiről tudnék, mert az alatatás előtt lett volna. Az altatás miatt teljesen éhgyomorra kell lenni (még inni sem szabad aznap). Annyi történt műtét előtt, hogy szúrtak vénát, bekötöttek kanült az infúzió miatt. A méh folyadékkal való feltöltése már altatásban történt.

Tényleg csak annyit érzékel az ember az egészből (=műtéti napból), hogy kórházban van, infúziót kötnek bele, elalszik, felébred, fáj a hasa, folyik némi vér és eléggé kimerült. Szuper dolog az altatás!!!