Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)

Szia Jucika!

Az utolsó mondatodra reagálok.... és ez sokszor felér egy lelki megújulással.

Üdv: Rezeda

Mellesleg Én sem gondoltam volna magamról, hogy pszichológusnál fogok valaha is kikötni.

Szia!

Az Én problémámat végül egy pszichiáter oldotta meg. De egyet értek veled abban, hogy igen is kellene a kórházba olyan személyzet aki a betegek lelkével is tud foglalkozni. Egyébként mondtam, hogy rokon lelkek vagyunk, Én az egyik végzettségemet tekintve szociálpedagógus vagyok. Talán az így megszerzett tudásnak köszönhető, hogy nagyon éreztem hogy nincs valami rendben a lelkemmel, és időben orvoshoz fordultam, nem hatalmasodott el rajtam a pánik, a depresszió. Örülök, hogy így tettem, mert mára már többé kevésbé a régi önmagam tudok lenni. Még nem tökéletes, de alakul.

Üdv: Rezeda

Szia Jucika!

Amint eddig láthattad, nem vagyok egy titkolózós csajszi, nyitott vagyok és közvetlen. A zárt fórumot nem klikkesedés céllal vetettem fel, hanem, hogy akkor is leírhassuk ami kikívánkozik belőlünk, és amit szeretnénk a többiekkel megosztani, ha az már nem kapcsolódik közvetlenül a műtéthez. Mert tényleg én is el tudom képzelni, hogy ha valaki keresgél, ránk talál, és elolvassa, hogy ki mit főzött, a gyereke miből és hogy vizsgázott, hát lehet azt hiszi eltévedt.

Ne értsd félre, engem mindenki érdekel, és minden témáról szívesen fecsegek bármilyen fórumon, de tapasztalhatod, hogy van akit ez zavar, természetesen a zárt fórumba is beengednénk mindenkit, aki jönni szeretne, ez a nyitott pedig maradna arra a célra, amire létrehozták, hogy aki idetalál, láthassa, hogy jó helyen van. Lehet, hogy egy kicsit zavaros amit írtam, én nem tudok olyan jól fogalmazni, mint egyesek.:(

Éppen ez az, hiszen a zárt fórumon már személyes kapcsolat is létrejöhet.

Emma, pont arra gondoltam, hogy esetleg a dokid mobilszámát tudod e? Mert én abban sem vagyok biztos, hogyha eddig nem kaptad, akkor most el kell e kezdened?

Reméelm megoldódik mert elhiszem hogy bosszantó:(

Az nem baj, hogy amióta a kórházból hazajöttél nem kaptad?

Borzasztó mennyire nem figyelnek oda néha, remélem tudtok receptet szerezni.

Ez nem szégyen kérdése szerintem. Csak nem biztos hogy mindenkinek tudnia kell rólam mindent, aki éppen beleolvas a topicba. Míg a zárt helyen sokkal többet adhatok ki magamból. Beteg világot élünk.

Bár ez amiről beszélek, már rég túlmutat azon, hogy ki mit főz aznap:)

De az biztos, hogy itt pedig sokan szorulnak segítségre, bátorításra. Ebben maximálisan egyetértünk.

Kedves Rezeda!

Beleolvasgattam a nagyon-nagyon régi, fórum nyitásakor írt hozzászólásokat. Akkor tényleg nem volt ilyen családias a légkör, ott a száraz tényekről volt szó. Lelki életről nem nagyon olvastam. Az akkoriak lehet nem élvezhették ennyire a virtuális barátnők társaságát. Mert ugye a testi bajaink miatt vagyunk itt. A lelki dolgainkról viszontórási baj, ha nem beszélünk!!!!

A lélek betegíti meg a testet, mussszzáj kibeszélni az embernek magát.

Engem speciel érdekel, hogy ki, mit főzött. Csupán azért, mert olvasok a sorok között. Ha valaki azt írja, hogy ma csak egy rántottát készített, akkor arra következtetek, hogy nyilván nem érzi jól magát, fáj mindene, és akkor rákérdezek mi a probléma, hol segíthetek.

Ha meg valaki azt írja, hogy vendégeket vár, süt főz, mert szülinapos a gyereke, annak meg nagyon tudok örülni, hisz azt sütöm ki belőle, hogy igen ez a csaj csúcsformában van testileg, lelkileg.

Ha jön egy új barátnőnk, akkor természetesen nem a főzőtudományunkat csillogtatjuk, hanem bátorítjuk, mint bajtársak leszünk mellette.

Meg kell beszélni az élet apró csodáit is, hisz az apró csodák tesznek bennünket boldoggá.

Én nem szeretnék zárt fórumot, én amit leírok, egy betűjét sem szégyellem, a zárt fórumot az én agyam már klikkesedésnek fogja fel.

A mai menü:

Hideg meggyleves, -Szilvi ötlete alapján, köszi szépen- és egy nagy tesi rakott karfiol darált csirkemellből. Nyammm-nyammm

Sziasztok!

Lépcsőzni sem????????????? Szerencsére én csak 1. emeleten lakom, a testvérem lakik a 4-en.:-(((

Jaj, lányok, hogyan jártam ma! Elmentem annak és rendje módja szerint a körzetihez, hogy a táppénzes papaíromat intézzem. A zárójelentésen rajta van, hogy a fraxiparine-t a műtét után 6 hétig kapnom kell. Leesett az állam, mert a záróval nem kaptam receptet. Ma 4 órás utánajárás sem hozott eredményt, mert senki nem tudta felírni, mert "nem lehet" vagy "csak 100%-osan tudom". Komolyan mondom sírva jöttem haza. Még jó, hogy a barátnőm kórházi ápolónő és éjszakás lesz majd, így a hétvégére ad nekem, s ha valamilyen szerencse folytán fel tudom iratni és ki tudom vátani, akor visszaadom neki. Ha azt a 12-t nem nyúlták volna le a kórházban, most nem fájna a fejem, mert még 2 hétig lenne mit beszúrni magamnak. De így.........:-(((

Ekka, én tegnap voltam a kontrollon, nekem megengedett mindent, amit műtét előtt lehetett csinálni, kivéve a nehezebb emelést. Kilót nem mondott, mert azt mondta, úgyis érezni fogom, it bírok, úgyis fájni fog, ha nehéz.

Visszatérve az előző témára: Írod, pszicopedagógus vagy, tehát Te tanultad a konfliktus kezelését, a problémák feldolgozását. Lányom szoc. munkásnak tanul, pszichológiából kiváló, imádja, a koleszban mindenki az Ő tanácsaira kíváncsi. Viszont a télen úgy kiborult a saját maxamalitásától, hogy pszichológus segítségére volt szüksége. Teljesen rendbe tette, volt egy-két jól eltalált mondata, jól van, ott anélkül beszélhetett, hogy kontrollálnia kellett volna megnyilvánulásait.Ott nem kényszerült önvédelemre.

Amikor én kibuktam, nekem már gyógyszeres kezelés kellett, pszichiáterhez jártam, nem szégyellem, rendbe tett, soha nem gondoltam régen, hogy erre lesz szükségem, mivel egy határozott, talpraesett ember vagyok.

Látod, mindenkinek szüksége van arra, hogy fesztelenül beszélgessünk, mint a pszichológusnál, hiába tanulja az ember könyvből, hogy mire mi a jó megoldás, amikor saját magunk bajával kell megküzdeni, az nagyon nehéz.

Mi itt vagyunk, és meghallgatunk, orvosi végzettség nélkül.:):)

Akkor ki ne hagyd a tengert:) Biztos klassz lesz, autóval utaztok?

Oké, kiváncsi vagyok az infókra.

Komolyan? Akkor összezavarodtam.

Biztos hogy jobb lesz a szex, csak szerintem újra rá kell hangolódni.

Ma vagyok 1 hónapos, de hivatalosan hétfőn leszek 5 hetes. Vagyis az lesz a megkezdett 6. hét és jövő pénteken lesz a kontroll.

Alaposan kiszámoltam.

Szia Andi, már azt hittem megharagudtál ránk.

Feltétlenül számolj be arról, hogy mit mondott a doki. A libidód meg helyre áll, amint meghallod a jó híreket.

Szia Ekka! Nyisd ki az ablakot, megy a leves:) Egyedül nagy bevásárlást még nem csinálok, 3 kilónál többet nem cipelek, legalább is igyekszem.

Én nagyon is megértelek téged a lelki dolgaid miatt, hiszen te nem erre készültél, sokakat megvisel még úgy is, ha tudják mire számíthatnak. Én külön köszönöm a mindenhatónak, hogy én ilyen lazán vettem a dolgot. Mostanában már el is feledkezem róla min mentem keresztül, legalább is napjaim nagy része már nem erről szól. De természetesen, ha bárkinek segítségére lehetek, állok rendelkezésre...

Nagyon aranyos vagy, de tényleg. Azért már sokkal jobban vagyok és szerintem ez összefügg azzal, hogy testileg is ezerszer jobban vagyok hétről-hétre.

Néha persze, mikor egyedül vagyok sírdogálok kicsit. Aztán csak nézek, hogy ez mi volt? Miért is sírtam? Szóval lökött vagyok kicsit, megfogalmazhatatlan, de talán segít mindenen túllépni.

Meg annyira jó olvasni titeket.

Amikor felébredtem a műtét után, és megtudtam mi a helyzet, elkezdtem agyalni. Rájöttem, én nem ismerek senkit aki ezen átesett volna. Olyan jó lett volna beszélni valakivel, és szerintem igenis kellene a kórházakban egy olyan hölgy aki ezzel foglalkozik... Mondjuk ez lehet kicsit a szakmai szem is (pszichopedagógus vagyok). De én azt hiszem ez fontos lenne, számítana abban a pár napban hogy olyan emberrel, nővel beszélgessünk aki reálisan,őszintén válaszol minden kérdésre. Az orvos elmondta az orvosi részt, de voltak olyan gondolataim amit vele nem osztottam meg.

Végülis képzeljétek....a dokim aszisztense, egy tündéri hölgy, 50 éves.. mint egy szöszi angyal meglátogatott. Elkezdtünk beszélgetni, és mondta hogy nézzek csak rá...37 éves volt amikor átesett ezen. Egy gyönyörű,ápolt és kedves hölgyet láttam, és nekem annyira sokat jelentett az őszintesége. Elmesélt hogy semmi gond az életében, jó a szex, nincs vérzés és nem okozott problémát a műtét. Na szóval, nekem kicsit a lelkem megnyugtatását jelentette a vele való beszélgetés. Küldtem is neki futárral egy óriási virágcsokrot:) Mert sosem fogom elfelejteni a kedvességét.

A lényege ennek a hosszú hozzászólásnak, hogy ő azt mondta: "többen vagyunk mint gondolná"... csak erről nem beszélünk, ez tabu a nők között. Ezt mondta és igaza van. Hiszen itt vagytok ti is, és milyen sokan csak olvasnak minket. Úgyhogy valóban fontos ez a fórum, fontosabb mint sok esetben gondolnánk.

De jó, így legalább nem érzem magam zombinak. Biztos mindenkit megvisel, de én már lassan rosszulérzem magam attól, hogy rosszulérzem magam:) Hehhe, kicsit vicces a megfogalmazás, de találó.

A kor szerintem nem mérvadó, a nő mindig nő marad.

Sziasztok!

Jó ötlet a zárt topic, ott azért jobban és nyíltabban lehet a magánéletről is csevegni.