Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Megőrüléstől való félelem fórum

Megőrüléstől való félelem (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
1270. Beus7 (válaszként erre: 1267. - Efe3495d91)
2019. nov. 20. 16:13
Nálam pánikkal kezdődött majd azorongás és depressziò.A megőrüléstöl valò félelmem napi szintü sajnos.Gyògyszeres kezelést kapok,de nem mùlik.
1269. toffifie (válaszként erre: 1268. - 1132958b7f)
2018. jún. 9. 00:57
Szia Andreszka...én is átéltem ezeket a gondolatokat. Mielőtt terhes lettem gyógyszert kellett szednem, hogy stimulálják a peteérést. Már a terhességem idején voltak fura gondolataim, épp kötögettem, mikor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a hasamba szúrnám a kötőtűt? Borzalmas még csak visszagondolni is erre. Aztán szülés után még rosszabb lett, mindig attól féltem, hogy kárt teszek a babámban, akit egyébként imádtam. Ezért a késeket mindig eltettem a fiókokba, és éjjelre úgy helyeztem a foteleket, hogy az utamba kerüljenek, ha éjjel elindulnék felé. Azt hittem meg fogok bolondulni. Ráadásul nap közben időnként még hangot is hallottam, suttogva mondta, hogy öld meg, nem kell ő neked. Borzalmas volt, csak ezt tudom mondani. Így éltem 8 hónapig, amikor nem bírtam tovább, és elmondtam a férjemnek, hogy milyen gondolataim vannak, és hogy szerintem meg fogok bolondulni. A szomszédunk volt a háziorvosunk, és a tudtom nélkül átment hozzá, hogy megkérdezze mit tegyen. Az orvos azt mondta neki, hogy figyeljen rám, de szinte száz százalék, hogy semmit nem fogok tenni. A tejelválasztó hormonok csinálják ezeket a tüneteket. Azt mondta, ez több hónap még a szoptatás elhagyása után is. Ha akkor sem múlna el, akkor vigyen el orvoshoz. Azonban miután ezt kibeszéltem magamból, és nyíltan lehetett róla beszélni, nem zártam csak magamba a gondolataimat, szépen maguktól el is múltak. Biztos, hogy a hormonszintem is beállt, és az is segített, de legjobb az volt, hogy elmondtam a gondolataimat. Én ennyit tudok tanácsolni, hogy mondd el valakinek otthon a gondod, beszéld ki magadból, és sokkal könnyebb lesz...
2018. febr. 23. 13:03
Sziasztok. Én is ezzel küzdök. Pànikbetegséget nagyjából legyőztem de most kb. 2 honapja jött a megőrulestol valo félelem és a kenyszergondolatol melyek agresszivak. Néha elmúlik néha jol vagyok de aztan visszatér sajnos. Rendesen megbénit a félelem. Nyugtassatok meg hogy nem vagyok őrült. Szereto csaladom van, csodalatos kisfiam es en allandoan rettegek, hogy àrtani fogok valakinek pedig soha de soha nem.tudnék senkinek sem. Félek.sokszor a gyerekkel egyedul maradni. Nem értem mi történik hisz soha nem volt ilyen jellegu bajom. Segitsetek legyszives mit tehetnék. Köszönöm. Egy elkeseredett Anya
2017. dec. 21. 17:57

Huhu de hányszor van éjszaka,a pánik és a depi mellett. 3 éve már teljesen a padlón vagyok.Este ,éjjel rosszabb.Nappal nem annyira.

Ha valaki még van így vele priviben szivesen beszélgetek vele. ha persze akar.

1266. fa6aba368d (válaszként erre: 1264. - IBabi89)
2017. dec. 21. 17:52

Még leírnék egy történetemet anno 10 éve

16 17 éves lehettem elég komoly pánik rohamaim voltak, féltem emberek közé menni, valaki hozzám szólt rák vörös voltam. Nagyon ciki volt, kicsit később ugye meg lett a jogsim, volt, h mentem a falunkban kocsival és csak megláttam egy lányt aki arrogáns gőgös és ki ha ő nem vol olyan remegés jött rám, kezem lábam ugy remegett mintva kocsonya, levert a víz, pedig elég volt csak meglátni őt. Aztán ugye befejeztem a sulit, még a nyáron elmentem egy gyárba dolgozni, ahol ugye egy elég beképzelt 35 körüli nőhöz osztottak be, aki jocskán éreztette velem, h hol a helyem, ott is folyton rámtörtek ezek a remegések, főleg ha még meg is láttam azt a fiút aki zetszett ott

Na akkor végem volt, elég volt csak meglátni es már rák vörös voltam. Aztán erőt vettem magamon, és elmentem pszihologushoz, sajnos pénzem nem volt fizetni, mert ugye azt a munkát ott hagytam, akkor az tűnt megoldásnak ha elmenekülök. Szoval igy csak egyszer sikerült elmennem, mert utána már nem tudtam volna fizetni.

Akkor is bújtam a netet, h mitől lehet ez. Megpróbáltam fejben rendet rakni. Rájöttem, h kemény önbizalom hiányom volt, valahogy kevesebbnek éreztem magam a többi embernél, mindig az járt a fejem, h ki mit gondolhat rolam, mindig ugy csináltam mindent, h másnak jo legyen. Végül ezt lerendeztem, beálltam a tükörbe és mondogattam magamnak, h erős önbizalommal teli nő vagyok, és ugyan annyit érek mint más. Aztán ezt a dolgot megpróbáltam elengedni. És lám lám egyszer csak azon kaptam magam, h már nem vagyok rák vöròs ha hozzám szólnak, el tudok beszélgetni emberekkel, idegenekkel ismerkedtem.Persze nem egy hét alatt történt mindez. Csak a lényeg az, h akkor is elengedtem ezt a dolgot, nem kutakodtam a neten, nem koncentráltam erre, és tényleg láss csodát elmúlt. Szerintem most is ez a megoldás.persze én is nagyon megijedtem ezektől a gondolatoktol, de erősnek kell lenni, és el kell engedni, ha akkor sikerült, most is sikerül.

Neked is sikerül, csak kitartás.

1265. fa6aba368d (válaszként erre: 1264. - IBabi89)
2017. dec. 21. 17:03

Szia Babi

Hát elég változatos, de főleg agresszívak szoktak lenni, és mindig azokra irányult akiket szeretek.

Megpróbálok múlt időben beszélni róla, mert már nem érzem annyira erősen.

Rengeteget olvastam róla, és tényleg minél jobban félek annál jobban jönnek ezek a gondolatok. Megpróbáltam én is beszűkíteni az életem, h kerüljem a családom, nehogy kárt tegyek bennük. De rájöttem, h ezzel rontok el mindent. Féltem elmenni a nővéremhez akinek 3 kicsi gyereke van, attol féltem mindig, h majd késsel fogom leszúrni őket, szörmyű leírni is nem még ilyen bevillanásokkal élni. Szóval erőt vettem magamon és elmentem hozzájuk egy hétre, semmi nem történt. Először kerültem, h egyedül legyek a gyerekekkel, de ezzel is szembe néztem. Volt, h nem mertem hazajönni munkából, mert attól féltem, hogy a párom fogom leszúrni. Ez sem történt meg pedig vacsorakor ott volt a kés az asztalon.

A megőrülésnek pedig folyamata van, járok pszichoterápiára és mondta a doktornő, h az sem ugy működik, h valaki egyik napról a másikra megőrül és elveszti a tudatát.Szóval annak is előzménye van. Nekem is néha még ott a gondolat a fejemben, hogy uristen mi lesz ha...

Ilyenkor arra gondolok, h arrol már ugy sem fogok tudni, előre nem izgulhatok valamitől amiről azt sem tudom, h be e fog következni, és ilyenkor elmúlik ez a félelem.

Azt is olvastam ezekről a gondolatokról és késztetés érzésről, h elfojtott düh okozza, és mindig olyan emberek akik a légynek sem tudnának ártani.

Én olyan tipusú nő vagyok aki bizony a béke érdekében hallgat, elég akaratos párom van. Most azon vagyok, h igen is kiálljak magamért, és ha valami nem tetszik akkor azt bizony ki mondom, nem folytom magamba. Szóval tényleg lazán kell felfogni. Bár ezt egy szorongó embernek nehéz mondani. Tudom milyen az mikor a hírekben valami szörnyűséget hallottam és egész nap attol paráztam, h mi lesz ha én is megteszek ilyet, vagy amikor a koléga nőm a skizofrén nagybátyáról beszélt hetekig attól rettegtem, hogy én is az leszek, figyeltem magam, hogy nem hallok e hangokat. Vagy ha a környékünkön valaki öngyilkos lett attól féltem, h mi lesz ha én is egyszer megteszem.

De rájöttem, h mindig a mi lesz ha dolgok tartottak félelemben, és így nem élhetünk. Először tényleg rá kell jönni, h miért történik minden. És onnantól könnyebb, Szorongást kell leküzdeni

Remélem, h sikerül neked. Ne haragudj, h ennyire hosszú lett, de annyira jol esett kiírni magamból.

1264. IBabi89 (válaszként erre: 1257. - Fa6aba368d)
2017. dec. 14. 03:35

Rencsu

Nalam ugyanez... :-(

Milyen agressziv kenyszergondolataid vannak?

1263. IBabi89
2017. dec. 14. 03:33

Sajnos nagyon is jol ismerem ezt az erzest.

Megbenit a megorulestol valo felelem es tele van a fejem olyan gondolatokkal, hogy mi lesz, ha magamban vagy masban kart teszek, mert elveszitem a kontrollt onmagam felett. Szoval kuzdok a kenyszergondolatokkal is rendesen.

1262. csikil4ny (válaszként erre: 1261. - Fa6aba368d)
2017. aug. 22. 07:34

Néhány javaslat:

- családorvosnál voltál? Ha nem, keresd fel, biztos van olyan készítmény, amit babavárás alatt is szedhetsz. Nem vagyok gyógyszerpárti, de ha kell, akkor kell!

-nyithatsz titkos naplót, ahová leírhatod a gondolataidat, így azokkal nem kell egyedül megküzdened.

- néhány helyre ragaszd ki a lakásban, hogy minden rendben van és rendben is lesz), hallgass olyan zenét, amely megnyugtat.


Látod ez a baba szinte csodával határos módon téged választott és meg akar születni.


Ja és tudd, hogy aki máskor stabil, az is babaváráskor aggódni, szorongani kezd. Új és szokatlan helyzet, természezes, hogy félsz.

2017. aug. 22. 07:00

Mégis nagyon félek, olyan gondolatok gyötörnek már pár hete. Sokszor olyan belső remegést és félelnet érzek, és még az okát sem tudom, hogy miért, ilyenkor hányingerem van és kifutnék a világból érzésem, és azt érzem, h na most fogok megőrülni :(

Aztán mindig lenyugszom valahogy. Érdekes, h környezetem nem vett eddig észre rajtam semmit.Nagyon félek a pszichés betegségektől, már szinte szorongok.Féltem ezt a picit, mert így hogy legyek kieegyensújozott anyukája, Istenem tele vagyok mi lesz,ha...kérdésekkel.

Mielőtt elitélnétek, hogy miért vágtunk bele a bébi programba, h ennyire szorongó vagyok, tavaly volt egy nőgyógyászati műtétem, és az orvos szerint lombikkal lehetett volna csak baba, nagyon pici volt az esély, h természetes úton megfoganjon.

Ha már viszont jön a pici, egészséges gondolatokkal és boldogan szeretném őt várni nem pedig mindig a fájdalomig feszült izmokkal a szorongástól és folyton pityeregve.

Eddig szedtem gyógynövémyes nyugtatót, de a pici miatt már nem merem bevenni azt sem.

Hogy tudnám a gondolat menetemet átformálni, mindig a mi lesz ha...dolgokon paráztam, hogy tudnám megtanulni, h csak a pillanatnak éljek és ezt élvezzem?! :(

1260. csikil4ny (válaszként erre: 1259. - Fa6aba368d)
2017. aug. 21. 19:59
Engedd, hogy megvàltoztassa az életedet, minden rendben lesz!
1259. fa6aba368d (válaszként erre: 1258. - Csikil4ny)
2017. aug. 21. 19:32

Szia

Még nem, szeptember 5 re van időpontom pszichologushoz.

Ma viszont kiderült, hogy babát várok, régóta próbálkoztunk már meg is lepődtem nagyon, kavarognak bennem az érzések, petsze örülök, de félek így belevágni.

1258. csikil4ny (válaszként erre: 1257. - Fa6aba368d)
2017. aug. 21. 07:07
Szia! Voltál már orvosnál?
2017. aug. 20. 09:08

Sziasztok

Él még ez a fórum?

Nagyon el vagyok keseredve :(

Most én is úgy érzem , hogy meg bolondulok, ráadásul nekem agresszív kényszergondolatok is társulnak hozzá.

Kiváncsi lennék a fórum indítójára, hogy hogy van azóta, vagy a többiekre.

1256. origin
2012. dec. 12. 06:33

Szia Zahra3.


Én kapásból pszichiáterhez mentem, mivel 6 hónap vergődés után rájöttem, hogy magam ehhez kevés vagyok és kell valami gyógyszer, azt pedig pszichológus nem írhat fel. Kaptam 2 féle gyógyszert, végül a szorongásoldót is elkezdtem szedni. Azt lesz majd kritikus elhagyni a leállási időszakban. Ma már vannak jobb napjaim is. Igaz elég idő eltelt már, hogy beépüljenek a gyógyszerek a szervezetembe. Úgy néz ki használ. ( el ne kiabáljam) Kérdésedre válaszolva próbáltam a kineziológust és sok minden egyéb alternatív megoldást, de nem segített. Ez viszont egyéntől függ szerintem. Lehet, hogy másnak segít.

Tényleg igaz a mondás, hogy magadban kell lerendezni illetve elterelni ezeket a problémákat, de nekem már kellett a gyógyszer is hozzá. Valószínűleg későn ismertem fel a problémákat ezért kellett már az orvosi segítség. Ha kicsit jobban figyelek magamra az első tünetekkor vélhetőleg az alternatív megoldások is gyógyulást hoztak volna.

1255. 2545157c39 (válaszként erre: 1254. - Origin)
2012. nov. 26. 12:15

SZia,


Ne haragudj, de csak most olvastam amit a fórumban írtál, anno én indítottam, nálam ez a pánikbetegség 7-8 éve kezdődött, akkor nálam is átment ilyen kattogásba, hogy meg fogok őrülni és nehogy én is bántsak valakit. Aztán kaptam gyógyszereket és ezek így el is tűntek egészen idén májusig, mikor teherbe estem hirtelen leraktam a gyógyszereket és sajnos előjöttek ezek a tünetek kicsit erősebb formában :(

Aztán sajnos az a baba el is ment az 5. héten. Na utána ami volt azt nem kívánom senkinek, újra visszavettem a gyógyszereimet, kicsit jobban is lettem. Most augusztusban újra terhes lettem, a pszichológus és a védőnő tanácsára csökkentett módban de szedem a gyógyszereket, néha jönnek elő furi gondolatok, de akkor el kell terelni. Én így szoktam.


1. Vígjáték sorozatokat nézek

2. Elkezdek szép emlékeket felsorakoztatni és végigjátszani magamban

3. Angolul fordítgatok magamban (ez szokott jól beválni, mert agyalni kell)


De híreket nem nagyon merek ám nézni :(

Írj ha gondolod, én megértelek teljes mértékben. Remélem sikerül meggyógyulnod.

1254. origin
2012. nov. 9. 09:38
Sziasztok. Csatlakoznék hozzátok. Az én bajom kb6 hónapja kezdődött egy pánikrohammal.Igaz ha jobban belegondolok ez nem igaz , mivel már évek óta voltak bizonyos gondjaim adott szituációkban, de ezeket tudtam kezelni. Ami viszont most történik velem az már sok. Mint írtam kb 6 hónapja egy teljesen nyugalmi állapotban egyszer csak azon kapom magam, hogy zsibbadok,fulladok, izzadok és mindjárt megőrülök. Ez kb 5 percig tartott. Ma már tudom, hogy ez egy pánikroham volt. Elkezdtem bőgni, elpanaszoltam a férjemnek, hogy mi történt ( ez egy kicsit megnyugtatott) Azóta viszont folyamatosan azon kattogok, hogy nem vagyok normális,meg fogok zavarodni, és úr isten nehogy kárt tegyek a gyerekemben vagy a férjemben.Folyamatosan figyelem magam. Éjszakánként többszőr felriadok, ilyenkor ver a víz,néha olyan érzésem van, hogy nem is a valóságban vagyok, hanem még mindig alszom. Folyamatos tompa fejfájásom, és gyomoridegem van. Egy percre sem tudom leállítani az agyam csak nagyritkán. A héten rászántam magam és elmentem pszichiáterhez. Közölte, hogy generalizált szorongásom van. Kaptam nyugtatót és citaplexet. A nyugtatót nem szedem, nem merem szedni.Félek, hogy rászokom. Állandóan aludnék így is. Fáradt vagyok, hol ingerült, hol közömbös. Jövő héttől terápiára fogok a doktornőhöz járni. Szeretném a támogatásotokat kérni, mivel mióta olvasom a fórumot azt vettem észre, hogy erőt tudok meríteni abból, hogy nem én vagyok az egyedüli aki ilyen problémákkal él.Jelenleg abban a fázisban vagyok, hogy hol bízom a gyógyulásban, hol meg semmi reményt nem látok rá. Köszönöm ha megtiszteltek hozzászólásotokkal.
1253. 25d4b44717 (válaszként erre: 1252. - Kukucz)
2012. júl. 15. 18:38

Már írtam is:-)

Felvetettem egy ötletet is.Egységben az erő:-)

1252. kukucz (válaszként erre: 1251. - 25d4b44717)
2012. júl. 15. 17:40
gyere-gyere!!!
1251. 25d4b44717 (válaszként erre: 1250. - 2545157c39)
2012. júl. 15. 17:36

Már éppen csodálkoztam,hogy hívtál és nem jöhetek.

Jössz egy százas csomag papirzsepivel:-)

2012. júl. 15. 14:17

Véletlen elutasítottam :(

Jelentkezz légyszi mégegyszer.

1249. 25d4b44717 (válaszként erre: 1248. - 2545157c39)
2012. júl. 15. 13:56

Ímhol valék Kedves Nikink :-)

Azt írta,sikeresen jelentkeztem :-)

2012. júl. 15. 12:59
Dew-i merre vagy és mikor jövöl a klubba? :D
1247. amália78 (válaszként erre: 1246. - 25d4b44717)
2012. júl. 15. 10:41

Neked is!

Várunk

2012. júl. 15. 07:44

Jövök kedvesek,hogy is hagynám ki az ilyen aranyos hölgyecskéket.

Vendégsereg volt tegnap,tegnapelőtt.de azért gondoltam rátok:-)

Kellemes vasárnapot nektek.:-)

2012. júl. 14. 20:06
Igen még Dew-i hiányzik :)
1244. amália78
2012. júl. 14. 20:02

jelentkeztünk !


Dew-i gyere te is, hiányozna a kedvességed!

2012. júl. 14. 19:40

Kész is :)


Gyertek :)


[link]

1242. amália78
2012. júl. 14. 19:38
Beszélgetünk :)
1241. 2545157c39 (válaszként erre: 1240. - Amália78)
2012. júl. 14. 19:29
Igen zárt persze, csak nem tudom milyen címe legyen :)
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook