Megmenthető egy házasság? (beszélgetős fórum)
Szerinted? :)
Nem akart tartásdíjat fizetni normálisan, és ilyen sokáig tartott mire mindent lezongoráztunk. Aztán az első fokú ítélet ellen fellebbezett, és ezért volt másodfok is. De akkor már legalább megítélték a tartásdíjat és fizetnie kellett rendesen, visszamenőleg is ki kellett fizetnie az elmaradt összegeket. Aztán ezt a másodfok is megerősítette.
Atyavilág! 3 év, 13 tárgyalás?! Miért volt annyi?
Az nem is volt olyan kemény, mert az első tárgyalást leszámítva nem kellett személyesen részt vennem a tárgyalásokon. És a 4 évben benne volt kétszeri halasztás a covid miatt (amikor bezártak a bíróságok is), de a vége így is megegyezés lett, nem tudom anélkül meddig húzódott volna. :))
A válóper sokkal, de sokkal szarabb volt, 3 év, 13 tárgyalás, idegileg totálisan kicsinálja az embert. És ott személyesen részt kell venni.
Gratula, sok boldogságot neked!:)
4 év küzdelem a vagyonmegosztás miatt? Kemény lehetett.
Meglepődtem, hogy ennyi hozzászólás volt ehhez a topikhoz, lehet vissza kéne olvasnom akkor hogyan éreztem. :) Olyan távolinak tűnik már.
Sziasztok!
Én vagyok a topiknyitó, csak már elfelejtettem a jelszavamat. :)))
3 év alatt sikerült elválni, és újabb 4 év küzdelem után végre a vagyonmegosztás is sikerült. Közel 4 éve új párkapcsolatban vagyok, boldogan (bár nem élünk együtt, nem szeretném). A legnagyobb gyerek már betöltötte a 18-at, gyorsan repül az idő. :))
hello Kártyavár!!!
Ahogy leírtad a helyzetet ezen a házasságon nem segít semmi sem.Úgy tűnik ő kivül álló ebben kapcsolatban. Pláne , ha a gyerekei sem érdeklik. SEmmi más nincs csak elhagyni őt.
Tavaly június óta nem volt itt, biztosan megoldódtak a problémái.
Bobe itt vagy meg,mi lett veled,irjal....
Nagyon igazad van. Nálunk is így van. 15 éve együtt vagyunk és nem megy mindig zökkenőmentesen. Talán az nem is lenne jó. A nehéz helyzetekben mi is mindig arra jutottunk a végén /mégha közben már közel is álltunk ahhoz h feladjuk/ hogy tudomásul vesszük a másik kérését problémáját és megújulunk egymásért, a családért. Lehet h gyorsabb és egyszerűbb mást keresni, de az már nem a család. Hozzáteszem a megújulás mindig csak akkor lehet megoldás ha azt mindkét fél egyformán akarja. Sajnos Böbééknél nem így volt..
Ha valami végleg elromlott, akkor valóban nem... de mi például már többször is kimásztunk gödörből, és nem azért maradtunk együtt, mert megszoktuk egymást... olyan nem lesz mint régen - nem is az a cél, hanem, hogy jobb legyen, hogy más legyen, amik nem működtek, azokon tudunk-e változtatni? Sokszor úgy érzem, hogy mi arra szövetkeztünk,hogy együtt éljük le az életünket, és senki sem ígérte, hogy közben nem fognak velünk történni dolgok, amik megingathatnak, elbizonytalaníthatnak... Utólag jön rá az ember, amikor túl van egy-egy ilyen válsághelyzeten, hogy nem biztos, hogy az a megoldás, hogy mással újra kezdjük... mi is képesek vagyunk megújulni, és alapvetően pedig szeretjük egymást, létrehoztunk egy családot, együtt építettük fel magunkat, az életünket, hasonló értékrendet képviselünk... akkor miért ne küzdjünk egymásért is ha kell?
Utoljára ekkor volt itt: 2016-06-27 09:04
Böbe, tudom, h rég jártál erre, ha olvasgatsz még néha itt, írhatnál is esetleg pár sort magatokról. Hogy vagytok? Kialakult már az "új" életed?
nem akarlak elkeseríteni, de ha közölte, hogy fontolgatja hogy elmegy, akkor ott valami harmadik lehet. főleg ha ennyi év után ezt így kijelenti. nem valószínű, hogy be fogja vallani de konkrétan kérdezz rá, hogy miért is akar elmenni. a másik, ha el akar menni nem fogod tudni visszatartani sőt ha kapaszkodsz még jobban eltávolodik. a másik nem vagyok egy szextudós de azt mondod, hogy nagyrészt te kezdeményeztél ez talán azt jelenti, hogy ő nem akart téged? ez sem utolsó szempont. szóval kérdezz rá hogy miért akar menni és ne hagyd magad lerázni, mondja meg.
Valami elromlott,az már soha sem javul meg.Nem lesz a régi,ez igy van a házasságal is.
Csak közhelyeket tudok írni....tudod, egyszer lenn, máskor fenn, úgy hogy már csak jobb jöhet!
Ezeket a nevetős estéket / napokat csak tartsátok meg, biztosan segít!
Kitartást az elkövetkező időkre, kívánom, hogy találj munkát, egészségeddel rendben legyen minden és rendeződjenek a dolgaid minden téren!
Sajnos most valahogy teljesen elhagyott a hitem mert szinte minden nap van egy olyan dolog amiért,megkérdezem mi jöhet még.De reménykedem igaz most jó kedvem van mert a kislányommal egész este csak nevetünk meg játszunk és ettől valahogy nyugodt vagyok.
,
,
Ne is gondolj ilyenekre, hogy rossz dolgok derülnek ki! Ki más lenne a gyerekek támasza mint a szüleik? Bármi is történik a két fél között. Normális esetben. De nem lesz semmi baj, erre gondolj, ezt "mantrázd" magadban. Nem elég a bajod, még az egészséged is?.....
Igen ebben igazad van de okt.3-ig nem akarok semmit tenni,mert akkor megyek orvoshoz és sajnos lehet olyan dolgok derülhetnek ki ami miatt muszáj ,hogy a gyerekeknek legyen egy támaszuk.Persze tudom én ,hogy ez neki igy nagyon kényelmes mert akkor jön megy mikor akar és nincs aki bármit is a szemére vetne.Mondtam neki a gyerekeknek mondja el üljön levelük ne tőlem tudják meg,nem akarom azt ,hogy azt higgye a saját érdekem szerint beszélek velük.
Viszont amíg nem tisztázzátok a helyzetet vagy nem rúgod ki, nem fog elmenni. Neki nagyon kényelmes így. Úgy látszik őt nem zavarja a te szótlanságod. Sőt, nem hisztizel, nem kérdezősködsz, nem vádaskodsz akkor miért ne érezné jól magát a megszokott fészekben? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hisztizz, balhézz...az semmire sem vezetne. Csak annyi, hogy semmi motivációja nincs bármiféle változtatásra. Sem költözésre, sem semmire. Langyos víz, ami feldobja azt meg megkapja házon kívül.
Most éjszakás volt,haza jött és egyszerűen nem tudtam ránézni nem tudok mondani neki semmit,nem akarok vele beszélni.Nem azért mert félek attól mit mond, mert ezt hiába nem veszekedtünk nem lehet vissza csinálni,vége csak attól félek sajnos,hogy annyira sem lesz jellemes,hogy emberi méltósággal fejezze be.Elmenni sajnos tudom csak akkor fog amikor a csaj biztosit neki helyet mert a házból ő ki nem vihet semmit.
Én mit akarok nem tudom,csak azt tudom az aki most itt van attól nem akarok semmit.Csak arra a házasságra gondolok mi előtt elmentem.Tegnap elment mert éjszakás volt és a gyerekekkel voltam itthon ,saját magamon meglepődtem,hogy nagyon felszabadult voltam eszembe se jutott ,hogy ezen gondolkozzak.Igaz már most kezdek úgy tervezni ,hogy miként kell rendezni a dolgaimat egyedül, csak minél hamarabb találjak munkát.Amúgy nem azért nem beszélek vele mert nem akarom vele tisztázni csak sajnos a szemembe nem mond igazat.Ha amikor elmegy hozzá és haza jön és azt mondja szia édesem meg szól ,hogy szivem akkor az ilyenről ,el lehet képzelni,hogy őszinte.
Magától pedig nem fog megoldódni, s minél tovább húzod annál jobban és annál tovább fáj.
Teljesen normális, hogy idegennek érzed.
Te mit szeretnél?
Jajj, pedig a kérdéseidre a válaszokat csak a férjed tudja megmondani. Viszont azt csak te tudhatod, hogy te mit akarsz? Helyrehozni? Válni?
Szorítok neked, hogy találj magadra és merd feltenni a kérdéseidet! (Ne félj a válaszoktól. Jobb akár a rosszat tudni, mint bizonytalanságban élni)
Sajnos mi már 2-hete nem beszélünk szinte csak általánosságról,egyszerűen nem tudok mondani neki semmit.Nem kicsik már a gyerekek de azt tudom nagyon összefognak zuhanni,hiszen ők eddig csak azt érzékelték,hogy nincs semmi probléma.Sajnos nem is volt mig én el nem mentem dolgozni.De aztán mi történt nem tudom.Szeretnék beszélni vele de egyszerűen nem tudok,amikor meglátom olyan érzésem van mint ha egy olyan ember van mellettem akivel én beszélni sem tudok.Nem tudom mit tegyek.Saját magamtól menekülök,félek lefeküdni,felkelni.Keresem a miérteket a válaszokat és mi lesz.
Az én véleményem az, hogy először nektek kellene leülni, megbeszélni a hogyan továbbot. S ha ti egyezségre tudtok jutni, csak azután beavatni a gyerekeket. (Mekkorák?) Persze ha kicsik ha nagyobbak biztosan érzékelik, hogy valami nem oké, de mégis csak egy biztos jövőt kell nekik felvázolni nem csak elmondani, hogy igen, csaltam, hibáztam. Az nem elég. Sőt, talán nem is kell tudniuk -ha kicsik még- a miérteket. Mindenképp erősíteni bennük, hogy a történtektől függetlenül ti ugyan úgy szeretitek őket. Mert még a végén magukat fogják hibáztatni. Láttunk már erre is példát sajnos.
Nem még nem ment el de azt sem tudom mikor fog.Sajnos ki sem dobhatom mert a ház közös.A gyerekekkel sem beszélt még pedig mondtam neki üljön levelük mert az lenne a legtisztességesebb.Nem tudom mit tervez mit akar csinálni.Én már arra szintre jutottam,hogy nem is beszélek vele nekem most jobb igy.Igaz arra gondolok,hogy a csaj lépjen mert neki van pénze tud lakást venni és addig gondolom marad.Mert innen nem tud vinni semmit.Itt is volt valaki aki eltartotta most megtalálta a másikat is.
O ha tudnatok,itt borsodban szinte minden 3. csaladnal,ki t dolgozik valaki.A melohelyemen is 4 kolleganom ferje kint van kulfoldon,de eg,ikuk se valt el,sot az egyik kiment utana a gyerekkel.
És elment?
Sajnos a kinti élet magában hordozza ezt, ha csak nem tud az egész család menni. Közeli ismerősömnél is az egyik fél kint dolgozik anyagi megfontolásból. (ház, hitel, gyerekek stb) Ők eljutottak oda, ha bármi ilyen történik egyikük sem hibáztatja a másikat....eddig -úgy tudom- még rendben vannak.
Sok sikert, erőt, kitartást kívánok a jövőben!
További ajánlott fórumok: