Megmenthető egy házasság? (beszélgetős fórum)

De ismét kérdezem: akkor miért nem adsz neki ultimátumot? Döntsön, hogy te vagy a család, már 2,5 fél éve hagyod, hogy húzza az agyad. Megértem, hogy neki is nehéz otthagyni a gyerekeit, de ennyi idő alatt lépnie kellett volna.

Miért hagyod, hogy kihasználjon és miért pocsékolod el az életed szeretői státuszban? Igen, benne van a pakliban, hogy nem téged választ, de akkor legalább van még lehetőséged megtalálni a boldogságot. Így mi marad? Újabb éveket vársz még rá, miközben elmegy melletted az élet, neki meg baromi kényelmes, mert te is ott vagy meg a családja is?

Tényleg kell neked egy olyan férfi, aki nem képes felelősséget vállalni az életééért?

A mostani viszonyát ismerem az anyukájával, az szoros,támogatja, gondoskodó vele.Persze, attól lehet bármi.

Nemrég felvetettem, elmennék pszichológushoz.

Támogatta.

Mondtam, menjünk együtt.

Ellenvetése nem volt,annyit kérdezett, hogy akkor ott el lehetne mondani az egész kapcsolatot?

És a pszichológusra is érvényes a titoktartás?

Én sajnos az utóbbi mellett voksolok.

De tudod mit? Sosem lesz boldog,kiegyensúlyozott élete,mindig ott lesz az,akit igazából szeretett volna, csak a gyávasága, érdeke bármi.. nem engedte, hogy kiálljon mellette és felvállalja.

Már hallom is a választ: ő nem szórakozik az érzéseimmel, ő szeret.

Tudom, érzem a szeretetét,a ragaszkodást nem is ezzel van a baj.

Az a legnagyobb bajom, hogy azt látom, igénye sincs a tiszta, hazugságmentes életre.

Pedig alapvetően nem "szemét" ember.

Emlékszem elmesélte, az anyukája megkérdezte tőle, mi ez az élet?

És ő megmondta,hogy nem tud, nem képes rá, de nem is akar engem elhagyni.

Én meg már nem tudom igy csinálni...Patthelyzet.

Mostanában többször bocsánatot kért az okozott fájdalmakért.

Mondtam, a bocsánatkérés mit sem ér, ha nincs tovább..

Például: igen, belátom...,de másképp szeretném csinálni, hogy kettőnknek jobb legyen.

A kárpótlás rám is rámférne.Viccet félretéve,nagy szüksége lenne rá a lelkemnek.

Igen, azt írtam, hogy van választásom..

Elvesztegetett idő? Részben érzem, de nem az időt sajnálom, hanem a bizalmat, az érzelmeket,amiket most meghazudtolva érzek. Oda a hitem.Könyörögtem az őszinteségért.Aligha kaptam meg.

Látom képben vagy :)

Én a megcsalás után elvégeztem egy párkapcsolati tanácsadói tanfolyamot, ami igazából egy nagyon jó önismereti tréning volt. Ez a megcsalás is csak a felszín, ami mögött feldolgozatlan gyermekkori traumák vannak a legtöbb esetben.

Ezt mondják a terapeuták :)

Talán olyasmire gondolnak, hogy több figyelem, türelem, együtt töltött idő, éreztetni a másikkal, hogy szereti, fontos, igyekezni visszaszerezni a bizalmat és segíteni abban, hogy a másik magára találjon. Persze ez csak azokra vonatkozik, akik maguk határoznak úgy, hogy a társukkal maradnak és a továbbiakban ketten lesznek a házasságban. A megcsaltnak is meg kell tanulni újra bízni, nem hánytorgatni stb. Meló. 2 emberes.+ EQ mindkettőnek, ahogy írtad.

Ugyan mi lenne a kárpótlás?

Ezentúl még óvatosabban csinálja majd,hogy úgy tűnjön,megbánta?

Ehhez szükségeltetik némi érzelmi intelligencia is.

Köszönöm, hogy érted!

Már többször beledöglöttem, de még vagyok..nem akarom sajnáltatni magam,mert ugye, van választásom.

Csak 7 év nagy idő,és ha nem tágít mellőled,akit szeretsz,úgy még nehezebb.Simán lehetnék pszichológiai esettanulmány , annyira abnormális az egész,mégsem látok belőle kiutat. Nincs jó megoldás.

Ez így van. Első lépésként őszintének kell lenni a másikkal. És nem falramászni ha kérdez, hanem tisztességgel válaszolni. Tudni azt, hogy egy ilyen dolog megcsappantja a másik önértékelését, bizalmát. Hogy a megcsalt tudni akarja miért stb.

Ha ez nincs meg és mellé a másik nem érzi a " kárpótlást " tényleg marad minden a régi.