Megéri-e jónak lenni? (beszélgetős fórum)

Nem szoktam a Szentírásból idézni, most mégis ezt tenném.

Amit eggyel is tettetek a legkisebbek közül, nekem tettétek!

A jóság mindenképpen pozitív energia. És ez a legfontosabb. Nem érdekből, nem számításból, hanem egyszerűen jóságból.

Sziasztok!

Nekem alap természetem a "jóság". Szívesen segítek másoknak, ami szívből és a természetemből adódik. Azt vettem észre, hogy ez nem mindig előny és sajnos sok az irígyem is emiatt még a családban is. Én nem tudok és nem is akarok más lenni.

Sziasztok! Látom ez a topik beindította a lavinát. Nos, én azt mondom érdemes "jónak" lenni, igazán jónak és ez szívből fakadjon, tiszta lelkiismeretből, ne önös érdekből. Példának hoztátok fel a helyátadást a buszon, én mindig átadom, de ettől még nem teszek glóriát a fejemre és verem a mellkasom, viszont volt olyan, hogy nem éreztem magam jól és akkor nem adtam át a helyem, de ettől még nem éreztem magam rossznak.

A másik meg kell különböztetni a jóságot az illemszabályoktól, mivel Kata több ilyet felsorolt. Az illemszabályok nálam magától értetődő dolgok. A jóság az más az belülről fakad.

Én sok jó emberrel vagyok körülvéve pl.a munkahelyemen is és ez nagyon jó érzés. Érdemes jónak lenni!

Sziasztok! a hozzászólásokat én sem olvastam el, de a cikkhez van véleményem. A cikkíró nem feltétlenül jó. Amit felsorolt csupa udvariaskodás. Írta, hogy ő nem tud nemet mondani. Az az ember nem jó ember, magának árt, mert állandóan megsértik a határait. Mivel nem jelöli ki azokat határozott nemmel.

Amit a cikkíró írt, abból egyáltalán nem következik az, hogy ő jó ember (az ellenkezője sem).

Van egy érdekesség a cikkben, ki is másoltam. Ezektől a mondatoktól a cikk írója teljes mértékben hiteltelenné vált.

"Sokszor azt tapasztalom, hogy ha felállok, hogy átadjam a helyem egy 200 éves néninek például, rám sem nézve lehuppan, annyit sem mondd, hogy „köszi bakker”

Nem mintha bármit is várna az ember ilyenkor, mert nem azért tesz az ember jót, hogy kapjon vissza, de azért rosszul esik az ilyen. Úgy vagyok vele, hogy akkor bmeg, legközelebb nem!"

Hány ellentmondás van itt? Hihetetlen frusztráció. Nem azért adja át a helyét, de, ha nem köszöni meg, akkor legközelebb majd nem adja át?

Szerintem a cikk itt megdőlt, a cikk írója nem jó ember, legalább is azoktól a cselekedetektől nem, amit leírt, mert a jó ember önzetlen és valóban nem vár semmit cserébe a jó tettért, neki az természetes...és nem is ír egy ilyen cikket ezzel a felhanggal.

A cikk írója (szerintem) ezektől az élethelyzetektől várja a kis sikert, azt a fajta simogatást, amit a köszönöm, vagy a de rendes ember maga mondatok koronáznak meg. Ám, ha valaki ezt elmulassza...akkor mérges lesz, oda az önzetlenség. Az ő "jósága" áru, amit meg kell fizetni a hálával. Na ez szerintem nem jóság.

Ajándék

Alig bírom cipelni a

terhet a szívemen,

azt a sok ajándékot,

amit még nem adtam

oda senkinek.

Rabindranath Tagore

Az érdekem hogy jól érezzem magam e világban. Ez akkor valósulhat meg ha önzetlenül, szívből adok, és nem azt nézem hogy mit kapok cserébe.

Tehát igazad van. :)

Bár nem olvastam végig minden hsz-t gondoltam bele csacsogok a témába :)

Személyes tapasztalat,hogy a jóságot nagyon sokszor és sokan kihasználják.

Többször megfogadtam már hogy nem segítek (se pénz sem egyéb téren) mert amikor én kerültem pácba akkor nem volt mellettem senki akinek azelőtt már segítettem én,és ez nagy csalódás volt.

De amikor eljön a pillanat,hogy jön vki segítséget kérni,vagy csak panaszkodik és tudom hogy segítségre van szüksége,nem tudok nemet mondani.

Ugyhogy én egyértelműen kijelentem,hogy nem éri meg,de akinek természetéből fakad a szeretet és segítő készség,az nem tud mit csinálni...segít segít és segít...aztán vagy értékelik,vagy nem :(

Akkor állítsd szembe:

Az érdeket az önzetlenséggel.Egyből megkapod a választ.

Mégegyszer leírom, de többet nem fogom:

Nem szívből jön.

Példával illusztrálva:

Csak annyi a különbség, amennyi: a szeretet hazudása(érdekből) és a valódi szeretet között.

Figyeld meg, hogy az ilyen embereknél, sosem hosszú távon megy a dolog, csak pillanatonként.

Míg a "szíveseknél" meg életük végéig működik a dolog.

Amúgy pedig: nincs olyan, hogy nem "érdemes", ha módódban áll és jót tehetsz bárkivel a föld kerekségén.

Csak ne útánozva tegye aki tesz.

Nem élezem ki erre, ez csak egy példa, bármilyen jó cselekedetre vonatkozik, tehát:

Ha nem szívből jön akkor nem érdemes jót cselekedni, észérvek, logika, tanult erkökcs, humanizmus alapján?

Miért kerítesz ekkora ügyet a helyátadásból? hiszen alap, hogy egy idős vagy mozgáskorlátozott embernek, vagy terhes nőnek átadjuk a helyünket.

Ne is értem, hogy miért élezed ki erre problémádat?:DD

egy ember nem könyvekből tanulja meg a szívből jővő dogokat, hanem a szívéből jönnek a dolgok, és regényben megjelenítí.

Nem tudom érzed a különbséget?

Szívbéli dolgok könyvből nem tanulhatóak.

Az első két mondatoddal némi fejcsóválással értek csak egyet.

Nem hiszek abban, hogy minden ember önző lenne.Sőt.Inkább abban hiszek, hogy az önzés főleg negatív nevelés következménye.

Az nem baj, ha valaki jót akar tenni, de ne útánozva tegye, hanem szívből. Ne azért tegye, mert az "jó", hanem azért mert a szívéből jön a segíteni akarás másoknak.

Pontosan ezért leplezte le saját magát.Hiszen a kérdései, az írása egyértelműen tanuskodott az útánzásról, és arról, hogy fogalma nincs mlyen az önzetlenség.

Pontosan ezért említettem meg a dolgokat.

A cikk megírása születhetett egy olyan nap hangulatának indíttatásánál fogva, amit igazságtalannak érzett az aznapi emberek viselkedése, és az ő viselkedésének párhuzamában.

Nem vagyok biztos benne, hogy megkérdőjelezhető-e az ő hitelessége a leírtakkal kapcsolatban.

Én nem hiszek ebben.

Adni jó, szeretni mégjobb, tudni önzetlenűl szeretni meg a legjobb:)

Utánozni az önzetlenséget meg nem lehet, ez meg a legeslegjobb.