Megcsalt, szerelmes a férjem, és gyereke is lesz :-( (beszélgetős fórum)

Sziasztok. Reggel óta olvasom a topicot, a vége felé már nem volt türelmem olvasgatni a hozzászólásokat :)

Én csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a férjed nem azért marad veled, és szakította meg a kapcsolatát a másik nővel, mert téged szeret. Hanem azért, mert úgy érzi, felelősségel tartozik irántatok. Ez részben érthető. De jobb olyan kapcsolatban élni, ahol tudod, hogy a férjed nem téged szeret?

Még fiatal vagy, lenne időd bőven regenerálódni és megtalálni azt, akit valójában az ég neked teremtett. És ez a házasságot elkönyvelhetnéd egy jó nagy tapasztalatnak. Hiszen mindig van olyan kapcsolat,aminél azért csalódsz valakiben, hogy az felkészítsen egy következő és egyben a valódi kapcsolatra.

Tudom, hogy most még ez új, ezért gondolod azt, hogy ha együtt maradtok, akkor ő szeret. De majd idővel később kitisztul a látásmódod és rá fogsz jönni arra, hogy igenis lépni kell és arra, hogy már nem is szereted a férjedet.

Kitartást!!

Szia!

Gondolom idegösszeroppanást kaptál,nem csodálom,ez várható volt.

nemtudom mi lesz veletek,az biztos,hogy _az első pofon a legnagyobb, a többit lassan megszokod..._

Mindezt tapasztalatból irom...

Biztosan átgondoltad a döntésedet, és senkinek nem tartozol magyarázattal amiért így döntöttél.

Viszont ebben az esetben próbálj mostmár megnyugodni! Sok erőt kívánok neked a továbbiakhoz!

Persze, az esélyt meg kell adnia (pláne gyerekekkel), én nem lebeszéltem, csak leírtam a véleményemet:)

ÉN nem lennék képes arra, amire ő.

amúgy faramuci ez a helyzet, mert egyetértek Zsó-val, de úgy érzem, hogy most úgysem szeretnéd meghallani a negatív kritikákat.

Nincs jogom lebeszélni valamiről ami reményt ad neked, ....szóval légy erős és ügyes! :)

Igen én pont ebbe a hibába estem amit te írsz most!

De nekem is muszály volt esélyt adni magamnak,neki és gyerekemnek....

Az esély után amit eljátszott könnyebb volt elengedni,mert tényleg szembesültem vele reménytelen....

Azonban már nem hiszem,aki eddig eljut az már érzelmileg máshol van.Egy ideig lehet szerepet játszani....aztán nem.

A remény hal meg utoljára.....

Bár lehet a vallás segít neki!

Bár én azt javasoltam, hogy hagyd el minél előbb a férjedet, most mégis azt mondom, hogy próbáld meg. Azt érzem, hogy nagyon erősen kapaszkodsz ebbe az emberbe tehát szükséged van rá, még ezek után is.

Kívánom, hogy sikerüljön helyrehozni a házasságotokat és megerősödjön a hited újra benne, vagy ha mégsem, mert nem úgy történnek a dolgok ahogy szeretnéd, akkor tudd, hogy hogyan kell tovább lépned!

Vigyázz magadra és a családodra és ne feledd, nem lehet most mindent pár hét alatt helyre hozni!

A legjobbakat kívánom tudod!

Amit ÉN írok az a reális,

amit TE, az pedig, amit hinni szeretnél (s érzelmi alapokon nyugszik).

Most ilyen, mert az esze (anyós, TE stb.)ezt mondta, ez a helyes...de aztán megint a szíve(mást nem említenék :) fog előtérbe kerülni s akkor mi lesz? ÉN csak ettől tartok,,,szembesülnöd ezzel (újra)piszok nehéz lesz...

de ne legyen igazam!

Nagyon-nagyon drukkolok boldog legyél végre!!!

Sajnálom a kitérődet,de azért egyél most már!!

A döntés a tied és tényleg szívből kívánom nektek hogy sikerüljön!

Egy dolog van amit megosztanék veled.Annyira ugyanilyen voltam én is mint te most...de az ember mindig a saját kárán tanul és én is azt mondom neked ha van esély próbáld meg!Én is ezt tettem!Kereken fél évig voltunk még házasok azután hogy kiderült a szerető.Ő is otthagyta,és 4 hónapig se kép se hang nem volt köztük.Tényleg rám figyelt és úgy éreztem menni fog...sikerülni fog.Ugyanígy felmentettem őt hogy mindenhez két ember kell...stb.Ő is megígérte ha felbukkan a nő elmondja...szóval minden minden meg lett ígérve!Aztán 4 hónapig bírták egymás nélkül...És rettenetes volt a szembesülés amikor megtudtam hogy 2 hónapja ugyanúgy félre megy és hozzá!!Nem hiszem hogy egy szerelmet le lehet így zárni....nekik sem fog menni.De ez csak egy vélemény ami mögött saját tapasztalat van:-(

És tényleg szívből kívánom hogy nektek más legyen a vége....!!!Gondoltam rád sokat.Sok szerencsét.

ÉN nem hiszek neki (benne), de sok sikert kívánok, drukkolok!

Vigyázz magadra!

Sziasztok!

Bocs, hogy eltűntem, volt némi kórházi kitérőm :-( 6 napig semmit nem bírtam enni, és kissé kikészültem vasárnapra.

Amióta nem jelentkeztem, sokminden történt. Nem tudom, hogy mi mennyit számított a férjemnek, de megszakította a kapcsolatát a nővel. Legalábbis ezt mondja, én meg nem tudok mást tenni, elhiszem neki. Anyósomnak elmeséltük, vagyis a férjem elmondta, ő meg leteremtette a fiát a sárga földig. Tudom, hogy sokat számít neki az anyja szava, hiszen, a férjem is apa nélkül nőtt fel, hasonló okok miatt, mint amit most ő is megtett velem. Láttam rajta, hogy nagyon megijedt, amikor látott engem kiborulni. Vagyis nem a kiborulás, hanem az, ami annak a következménye lett :-( Anyósom is meglengette a kardot fölötte, ő ismeri talán a legjobban a fiát utánam, és mint nagyjából kívülálló mondta, hogy a fia szerelme el fog egyszer múlni, marad a "zabigyerek" (ő fogalmazott így) meg ha a nevére veszi, a kötelező gyerektartás, és semi más. A családja nélkül viszont egy élőhalottá válna, mint ahogyan az apja is az lett, és 44 évesen meg is halt.

A gyerekekkel ő volt itthon, amíg benn voltam, a nagy csak annyit tud a nagy, hogy nehézségeink vannak, és anyának az egészsége kicsit megsínylette, ezért pár napot pihennem kellett. Ennél konkrétabbat nem akartam, hogy mondjon neki, merthogy meg akarom menteni a házasságomat. És most lehet hülyének nézni, de akkoris szeretem ezt az embert, akármit is tett, nem az én dolgom pálcát törni felette, ugyan félek, hogy a rosszullétem miatt választott inkább minket, de sokat beszélgettünk, és úgy vettem rajta észre, hogy nagyon bánja, hogy ezt csinálta. Persze azt is elismerte, hogy mindketten hibáztunk, nemcsak ő, hanem én is, de ezt már anno is írtátok többen, hogy nem lehet egyoldalú oka a házasság tönkremenésének. Most nagyon odafigyel rám (!), de szerintem ez a 3 napos csodába még beletartozik. Majd meglátjuk hogy lesz a folytatás.

Az én szüleim még mindig nem tudják, és nem is akarom, hogy megtudják, hiszen ha baj volt eddigi életem során, akkor is csak a szemrehányásaikat kaptam, és nem a segítségüket. Szerencsémre az anyósomra mindenben számíthatok...

A nő egyelőre békén hagyja - legalábbis a mobilján nem keresi (és viszont), munkahelyről meg nem tud telefonálni. (szégyellem, de megnézegettem a híváslistáját...). A gyerek miatt mindenképp fog tudatni magáról, én meg kértem, hogy a férjem mondja el nekem, ha kapcsolatba lépnek. Remélem, így fog tenni.

Egyelőre ennyi.

HAHó!!!

P.M: mi van veled, minden okés?

Ez is ideillik:

"Ne féljünk nagyot lépni, ha az tűnik szükségesnek! Két kis ugrással soha nem juthatunk át a szakadékon!"

"Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem."

Ezzel én is tökéletesen egyetértek, bár gyanítom pall mall-t ez most nem vigasztalja :((((

"Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem."

Paulo Coelho A Zahir

Bogica!

Sajnos pall mallnak ebben a szituban nem volt választási lehetősége kezdettől fogva.

Valahol rossz belegondolni, hogy ez bármelyikünkkel megtörténhet :( Amikor férjhez megyünk és gyereket vállalunk ezt sajnos senki sem mérlegeli.

Sajnos, hogy őszinte legyek - bár marha szemét húzás volt a pasitól - az a véleményemde hogy a szerelem megmagyarázhatatlan dolgokra képes. Ez egy eufórikus állapot, nem nagyon hagyja az embert mérlegelni, hogy amit tesz, annak milyen következményei lesznek. Ha ebben az állapotban dönt az ember, "mellényúlhat". De jól is végződhet. Az is lehet, hogy pár évvel később a férj rájön, hogy rosszul döntött, de az is lehet, hogy minden szép és jó lesz amíg meg nem halnak.

Szerintem nehéz a mai világban ma azt kijelenteni, hogy holtodiglan-holtomiglan, mert soha nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap és ma könnyebben elválnak egy-egy ilyen eset után, mint mondjuk 50-100 évvel ezelőtt. Akkoriban is biztos ugyanilyen számmal megtörténtek az esetek, de a nőnek nem volt sok lehetősége sem anyagilag sem erkölcsileg, na meg "nehogy elvált nő legyen a lányunk" mondat lapján még a saját szülei sem engedték meg egy nőnek, hogy legalább akkor utólag döntsön a sorsáról.

Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy mivel pall mall nem dönthetett előre, legalább utólag tegye meg és úgy döntsön, hogy az ne most hanem pár év múlva legyen jó!!!

szerintem mindenki azért ír, mert segíteni szeretne és úgy látja jónak a kiutat, ahogy ő megírja. Ezek csak alternatívák, lehetnek akár megerősítések, vagy gondolkodásra késztetik pall mall-t. Semmiképpen sem itélném meg úgy, hogy ez rossz. "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek". Persze van aki továbblép, már a vagyont osztja, meg hogy miért nem lehet csak úgy hipp-hopp elválni egy kisgyerekes anyukának.

Remélem, hogy most kivételesen nem a szívére hanem az eszére hallgat pall mall és mint ahogy itt valaki írta szélsebesen lezárja a férjével a kapcsolatot, ha nem akar minden új nap egy újabb megaláztatást.

Szerintem azért írt ide, mert azt szerette volna, hogy minél több véleményt olvasson. Olyat is ami egyezik a saját véleményével - mintegy megerősítés - és olyat is ami homlokegyenest más....

Szóval azért beszélünk a "háta mögött", mert ő akarta. Amit nem szeretnék megosztani azt nem teszem fel ide.

Egyébiránt meg szerintem a szüleinek még azért nem szólt, mert nem érzi még lezárva a dolgot, addig nem akar mondani semmit, mert azt visszavonni nehéz lenne. Majd ha a szüleinek elmondja, akkor lehet tudni, hogy döntött.