Megcsalt, szerelmes a férjem, és gyereke is lesz :-( (beszélgetős fórum)
én akkor nagyon a pici baba körül voltam... küzdöttem az anyjával együtt, hogy legyen tejem, szerveztem, hgoy a nagyért ki járjon oviba, és bevallom, kellett néhány hét, mire "beállt" az új napirend a két gyerekkel. De mire beállt (max. 3 hétről beszélünk) addigra neki emgvolt az osztálytalálkozó, és a felmelegítés elkezdődött. Mire észbe kaphattam volna, és kereshettem volna a gyanújeleket, már minden megvolt. Persze a legerősebb jel: a 6 hét letelte után sem volt sok nemi életünk. És ebben szerepet játszott az is, hogy aszülés után fertőzésem lett.
Mi ismerős?Te is kerültél már ilyen helyzetbe?
egyetlen dolgot ruhelltem mindig is, amikor kikanyarodik a tema: masikra pakoljuk a felelosseget...es meg hozza is teszik: "en megtettem mindent"
:DDDD
:(((
:((
komolyan azt kell irjam: ismeros.
azt.
vazze, most komolyan gondolkozok erosen.
de előhozakodtam vele, de ő akkor már rózsaszín ködben lebegett, és szerintem meg sem hallotta, amit mondok :-( nagyon sokszor leültem vele, miután letettük a gyerekeket, és mondtam, hogy nekem ez így nem jó, és nem hiszem el, hogy neki ez így jó. Persze ő akkor előadta a szegény férjet, akinek most munkahelyi gondjai vannak, meg persze egyfolytában rám hivatkozott, hogy én vagyok, aki nem érek hozzá - persze, mert sosem volt itthon... amikor meg itthon volt, többnyire a gép előtt ült, vagy cigizett az erkélyen. Már ezt is tudom, miért szívott el napi 1 dobozzal...
megkérdezhetem hány éves vagy? És a férjed?
Igen a szerelem elveszi az eszünket! Az enyém is eltűnt párszor, és mire összekapartam és kinyitottam a szemem, akkor tűnt fel h nem minden olyan, amilyennek szeretném. "Attól mi még találkozhatunk" ezt már hallottam én is egy volt barátomtól. Épp szakítottunk, aztán kibékültünk. Legalábbis én azt hittem. Volt pár nap szünet, aztán egy közös éjszaka. Maire azt hitte tőlem csak úgy jött. Közben ő összejött valakivel, nem szerelemből, csak úgy. De attól mi még találkozhatunk. Hát találkozz anyukáddal! nem köszönöm. Sazr volt, de jött egy jobb! Sajnos a pasik kihasználják a félelmeinket a fájdalomtól egyedülléttől! Ezek azok amik miatt megtehetnek bármit! Én nem tudnék röhögni egy feleségen. Nem akarom azt sem megtudni, milyen az amikor rajtam röhögnek! Remélem te most jól vagy, és a kapcsolatod is!
De ezek a jelek már a következménye a kapcsoltának.Tehát úgy értem hogy jel arra hogy van valaikje ...esetleg.Na de előtte amikor még ketten vagytok a buliba...addig milyen volt veled?Nekem végig udvarolt,én voltam az első,mindent megtett értem.Persze amikor lett nője én is kezdtem gyanítgatni,de terhesen az ember amúgy is kicsit magába figyel nem arra merre kufircolhat a férje...??És ezt egy férfi szemét módon kihasználja...hát!Sokan megteszik,sajnos kisgyermekes nőket sorra csalnak:-(
nem. a szülés előtt sem, mert veszélyeztetett terhes voltam.
én is azt hittem először, hogy csak egy rossz vicc, és poénból kérdeztem rá, hogy mi a neve és elhagy-e érte... aztán pikkpakk lehervadtam... persze valahol mélyen sejtettem, mert túl sokat járt el itthonról, és gyanús volt a nem bírok enni, továbbfogyok szindrómája is, meg hogy nekem nem borotválkozott meg, viszont ha alkalom adtán elment szórakozni a haverokkal, megtette, mondván, hogy hajléktalan kinézettel mégsem mehet emberek közé - bezzeg nekem meg jó lesz :-( Persze azért nem tűnt fel, mert tényleg ilyenkor már mindig nagyon megnőtt a szakálla, de így utólag belegondolva, összeáll a kép.
Ugylatom nagyon nem mentem melle.
"érintések hiánya az irányomba"
hö.
nem erdekes?
hat igen...
figyelj, nehogy bantasnak vedd, de ez meg azt sem erdemli hogy szora meltasd. Tudom, tudom konnyu potyogni a gep mogul de hogy treul fogalmazzak nagyot teljesiteni nem kell akkor, amikor az ember teljes oszinteseggel megerinti a masikat.
Akkor, mikor ez kezdett kialakulni nem beszeltel errol neki, nem kerdezted?
Már, neharagudj, hogy megkérdezem, de az ágyban rendben volt köztetek minden?
Fel is tűnt, hgoy valami nem stimmel! Amióta megszületett a kicsi, azóta vannak problémáink - legalábbis én így látom. Mivel kb. egyidőre datálódik a románc és a kicsi megszületése, én ez utóbbival tettem párhuzamba a problémákat. Pl. sokat járt el otthonról, fogyott (a díszduma az volt, hogy terhesen is velem hízott, most velem együtt akar fogyni - én még mindig elég nagydarab vagyok), érintések hiánya az irányomba, türelmetlensége a gyerekekkel szemben, a kicsivel konkrétan az elmúlt két hétben kezdett igazán foglalkozni (amióta tudja, hogy lesz még egy gyereke).
Voltak itt jelek, csak pont úgy alakult, hogy én elkönyveltem azokat a kicsi születése körüli "traumának".
A férjem unokatestvérénél éppen ez volt a helyzet. párhónapos baba, otthon, alig várták, hogy a 9 hét leteljen. Nagy lámur és béke, és a férj egyszer csak bejelenti, elköltözik, mert amg a csaj korházban volt ő megismerkedett mással és ő nagyon szerelmes és inkább vele él. Igaz az asszonnyal is rendszeresen szexelt, udvarolt neki, együtt örültek a babának, ezek szerint látszat volt. A lány előszőr azt hitte hülyéskedik, a férje. De, nem az teljesen komolyan gondolta. Igaz csak 3 hónapig, aztán visszakönyörögte magát. Azóta is együtt vannak. Hogy boldogok-e azt nem tudom. A lány, csinos vidám, kiegyensúlyozott, a férj nyúzott, iszik és sosem mosolyog. Ez megy közel 15 éve.
Haha!Már bocsi,de erre ne vegyél mérget.És amíg nem voltál ilyen helyzetbe nem tudhatod.Nekem is ez volt a véleményem anno,de belekerültem.Hát pont az a csalódás,amikor nem érzed,nem gondolod stb...és jön a puff!Vannak persze oylan kapcsolatok is amikor mire már bejön a harmadik azt mondod hát igen....várható volt.Vagy rossz nem működő állóvízbe...de azt te is belátod,de amikor sokként érnek dolgok el sem hiszed hogy veled történt.Kívánom soha nem tudd meg!
Le a kalappal előtted, hogy ezt megtudod cinálni!
Én sajna anno, nem tudtam. Nem láttam a szerelemtől, gyenge voltam. Ha, hozzám ért beleremegtem. Nem igért nekem a pasi semmit, én beszéltem be magamnak sok mindent. Időnként próbáltam vele szakítani, sosem tudtam. Csak hozzám ért, csak megcsokolt és én kész voltam. Kit érdekelt a felesége, csak én voltam a fontos. Akkor kezdtem el észhez térni, amikor azt mondta, menjek nyugodtan férjhez, attól mi még találkozhatunk.
Nem tudom, mi lenne, ha a mi 20 éves házasságunkban, ilyen előfordult vagy előfordulna. Másik oldalról nézném, másként látnám. Lehet, hogy én is küzdenék a férjemért, mert nagyon szeretem.
sokszor atvaltanak am az agglegeny eletmodra, mert kurvara izgalmas es gyonyoru erzes idonkent mas punciba tenni.
mar bocsi. de igen, letezik ilyen...pontosan akkor amikor valaki egyetlen esetben erzi jol magat: az udvarlasi fazisban.
Azért ne általánosítsunk! Nem minden pasi ilyen és nem csak a filmekben létezik olyan nő, aki más gyerekét szüli meg, de nem szól.
Fontos, az is, hogy ki mit hoz otthonról,de nem lehet mindent a szülőkre kenni. Végülis mindenkinek saját felelőssége, hogy hogyan viselkedik...
erre teljesen merget nem vennek.
Az a baj, hogy ezt csak a nők gondolják így. A férfiak/férjek számára ez úgy működik, hogy addig maradnak egy helyen - családban -, amíg nem tudnak egy másik helyre - nőhöz - rögtön átlépni. Úgy, hogy nem működik már valami, ezért elmegyek, és élek egyedül, nem jellemző rájuk.
Szerintem erre azért ne vegyél mérget.
Ezzel az a baj, hogy a pasiknak nincs annyi vér a pucájukban, hogy odaálljanak a nő elé és elmondják az igazat, még azelőtt, hogy pl. gyereket csinált más nőnek.
Nem tudják mit is akarnak,nem váltanak amíg nincsenek "rákényszerítve".
Köszi, de remélem több az a szám aki előtt lehet, és nem azok vannak fölényben akik előtt nem!!!
Nagyjából egyet értünk. Teljesen mindegy, hogy melyik félnek nem felel már meg az adott kapcsolat, szerintem úgy tisztességes önmagával szemben is, hogy ezt otthon tisztázza. Aztán, ha nem tudnak/akarnak javítani a helyzeten, akkor elválnak útjaik.
felreertes elkerulese vegett: termeszetesen nem p.m.-ra gondolok: "miert nem vett eszre valamit" nem.
mondhatni kenyelmesen uzemeltettek valamit...ami mogott ha szerelem allt volna, idejeben kibukott volna.
Másé. Akkor máshogy írom: FÉRJ. Ezt úgy értem, tartozik valakihez!!! Egy FELESÉGHEZ. Akármilyen is a viszony otthon anyucival, rendezze le otthon és ha elvált akkor jöhet, de ne én legyek az aki keresztbe tesz a családnak.
Kalapot emelek előtted, amiért olyan vagy,amilyen.
:)
En megmondom oszinten (olvasom kozben), hogy nem hiszem el amit a ferfi mond, hogy szerelmes.
Valahogyan kicsit furcsa...hiszen ha az lett volna...ahogyan olvastam az a nonek is feltunik, marmint az asszonynak otthon.
En egyetlen kepletet huzok elo, mondani kell valamit ami elfogadhato basszus.
Es komolyan mondom, ha ez a verzio van amit mond az emlitett ferj...nem hiszem el.
Egy szerelmes ferfi total egyertelmuen maskeppen viselkedik...MASKEPPEN. Es ez mindenkinek feltunik, plane aki ismeri a parjat.
En azt a dumat el sem hinnem "szerelmes vagyok".
F***ág.
Kialakult egy szituacio, amire mondani kell valamit, de lehetoleg olyat ami elfogadhato...es mint tudjuk anno - korabban valoszinuleg szerelembol lett ez a kapcsolat es hazassag...igy meg elvarja, hogy ertsek meg.
Hahaha. Nagyot kell rohognom.
Olyan ferfi aki ketto dolgot uzemeltet a leirtak szerint...mondhatni az asszonynak fel sem tunne...olyan nincs.
Az egy duma...amire lehet fogni. Osszejott a gyerek, a tenyen nem lehet valtoztatni, persze.
Kivancsian varom mi lesz a folytatas. Teny: nem lennek a helyedben.
További ajánlott fórumok: