Meddőségemről... érzéseimről.... (beszélgetős fórum)

Bár sosem voltam ilyen helyzetben,megértem hogy bele fáradtál az egészbe. De ne add fel sikerülni fog. Most kicsit pihenjetek és másra koncentráljatok, hátha igy menni fog. Jó egészséget és sok sikert kivánok nektek. És egy gyönyörű kisbabát!

Arra vágyom, hogy akinek a világon a legjobban szeretek, szülhessek végre gyereket, aki olyan, mint Ő, mint én, aki kettőnkből lesz. Borzasztóan érzem magam lelkileg! Eddig magam hibáztattam! Mondván milyen ember vagyok, milyen NŐ vagyok, aki még gyereket sem bír szülni, nem tud megfoganni?! Egy darab tuskónak éreztem/érzem magam.

"Testem sötét kripta
Életnek nem hordozója,
A fogamzás csodája
Elkerüli méhem,
Ezért oly bánatos,
Szívem és lelkem!"

Ugrás a teljes írásra: Meddőségemről... érzéseimről....